Tábor-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tábor-hegyi-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz162 m
Mélység16,6 m
Magasság5,3 m
Függőleges kiterjedés21,9 m
Tengerszint feletti magasság311 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-4
Elhelyezkedése
Tábor-hegyi-barlang (Magyarország)
Tábor-hegyi-barlang
Tábor-hegyi-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 32′ 59″, k. h. 19° 00′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 59″, k. h. 19° 00′ 42″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tábor-hegyi-barlang témájú médiaállományokat.

A Tábor-hegyi-barlang a Budai-hegység második leghosszabb, dolomitban kialakult barlangja. 2011-ig a leghosszabb volt, amíg meg nem találták a Királylaki-barlangot. Megkülönböztetetten védett és régészeti szempontból jelentős barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Budapest III. kerületében, erdőben, a Tábor-hegy meredek, sziklás, keleti oldalában, 311 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A vasráccsal ellátott bejárata előtt kilátóteraszt alakítottak ki, ahonnan jól lehet látni Óbudát.

Az Erdőalja útnál kezdődő, zöld Ω, azaz zöld barlang jelzésű turistaúton közelíthető meg a legkönnyebben. Ide a 137-es busszal lehet utazni. Az Erdőalja út 43. nevű megállónál kell leszállni. A megállótól kicsit vissza kell sétálni és itt látható az első jelzés. A jelzést követve lehet eljutni a barlangig. A másik lehetőség, hogy a Hármashatárhegyi útról, amelyen halad az Országos Kéktúra kék sáv jelzése, le kell térni a Fenyőgyöngye felől haladva a jobb oldalon lévő, zöld kereszt jelzésű útra, amelynek a neve Fekete salak. A zöld kereszt jelzésű turistaútról ágazik le a zöld Ω jelzésű ösvény, amelyen szintén meg lehet közelíteni. A turistatérképek jelzik a bejáratát.

Tűzköves, triász dolomitban, ferde, tektonikus sík mentén alakult ki. Schreier Ferenc szerint úgy, hogy a dolomit a tektonikus törések találkozásánál annyira összemorzsolódott, hogy a leszivárgó vizek korrodáló hatására a repedések sziklaüreggé tágultak.

A bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. A bejáratának a környéke elhanyagolt és szemetes, mert közel fekszik a lakott területhez és könnyen megközelíthető.

Előfordul az irodalmában Farkastoroki-barlang (Kordos 1984), Farkastoroki barlang (Páli 1954), Hármashatárhegyi-barlang (Kordos 1984), Hármashatárhegyi barlang (Bertalan 1976), Óbudai-barlang (Kordos 1984), Óbudai barlang (Kadić 1924), Táborhegyi-barlang (Pápa 1956), Táborhegyi barlang (Horusitzky 1938), Táborhegyi-sziklafülke (Láng 1958), Tábor-hegyi-sziklaüreg (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Táborhegyi sziklaüreg (Kadić 1919) és Táborhegyi üreg (Barcza, Thirring 1920) néven is. A Tábor-hegyi-barlang név először a Bertalan Károly és Schőnviszky László által írt, 1976-ban kiadott összeállításban jelent meg.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlangról először, 1913-ban Horusitzky Henrik készített egy rövid leírást a Természettudományi Közlöny számára, egy olvasó kérésére. A leírás szerint az óbudai barlang a Hármashatár-hegynek a legalsó kúpja mellett lévő hegynek az oldalában, a völgy felett körülbelül 80–100 méterre nyílik és körülbelül 20–25 méter hosszú. A bejárata három–négy méter széles és két–három méter magas. A bejárat után egy hat–nyolc méter széles és 10–11 méter magas, kupolaszerű terem van, amelybe felülről is beszűrődik a világosság. A terem vége lejt és egy körülbelül egy méterre keskenyedő, nedves folyosóba vezet. Majd megint vízszintessé válik a talaj és tovább haladva, ismét a nyílás felé kanyarodik. 1919 augusztusában Kadić Ottokár mérte fel a sziklaüreget Som Imrével és a felmérés alapján Kadić Ottokár egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet és egy keresztmetszet barlangtérképet szerkesztett és rajzolt. Bekey Imre Gábor mutatta meg Kadić Ottokárnak a barlang helyét. Az 1919. évi Barlangkutatásban kiadott, Kadić Ottokár által írt tanulmány szerint az Óbudai temető feletti Tábor-hegy meredek oldalában van a bejárata. A sziklaüreg egy kis, bejárati fülkéből, egy közepes előcsarnokból, egy folyosóból és egy hátsó üregből áll. A barlang mellett közvetlenül egy hasadék van. A barlang és a hasadék nagyon repedezett dolomitban keletkezett. Ásatásra nem alkalmas a barlang, mert nincs benne megfelelő mennyiségű kitöltés.

A barlang helyszínrajza

Az 1920-ban megjelent, „Budapest Duna-jobbparti környéke” című könyvben ismertetve van a barlang. Az 1920. évi Barlangkutatásban, a „Budapest Duna-jobbparti környéke” című könyv ismertetésében meg van említve, hogy a könyvben le van írva a barlang. A Természet 1920. évi évfolyamában napvilágot látott, Kadić Ottokár által írt leírásban az olvasható, hogy a Budai-hegység dolomitjában lévő üregek közé tartozik a tábor-hegyi sziklaüreg. Az 1920. évi Turistaság és Alpinizmusban kiadott, a Budai-hegység 1:75.000 térképlapjának a hibáit felsoroló közlemény szerint a barlang a Tábor-hegytől közvetlenül keletre van és hiányzik a jelzése a térképen. Az 1921. évi Turisták Lapjában publikálva lett, hogy Kadić Ottokár beszámolt a fővárosi barlang kutatásáról az 1919. évi Barlangkutatásban. Az 1921. évi Barlangkutatás szerint befejeződött a barlang részletes leírása, amely jelenleg sajtó alatt van és meg fog jelenni nyomtatásban.

Kadić Ottokár 1924-ben tette közzé a barlangtérképeit és a részletes leírását. A leírásban az olvasható, hogy a tábor-hegyi sziklaüreg, azaz az óbudai barlang nagyon repedezett dolomitban keletkezett és a barlang kialakulása arra bizonyíték, hogy dolomitban is kialakulhatnak barlangok. Az Óbudai temető feletti Tábor-hegynek a meredek oldalában található. Messziről is látható a barlang bejárata és a barlang körüli, omladozó dolomitrögök kopár csoportja. A barlang úgy érhető el a legkönnyebben úgy, hogy az óbudai villamosvasút végállomásától a temető melletti kocsiúton a Szent Donát-kápolnáig kell menni, ahonnan a baloldali dűlőútra térve a Tábor-hegy alján épült földművesházak felé kell menni. Ezeknél a házaknál kell megkeresni a meredek hegyoldalra vezető ösvényt, amely egyenesen a barlanghoz vezet. A barlang a Szépvölgyből is megközelíthető úgy, hogy a Kecske-hegy és a Remete-hegy közötti turistaúton a Hármashatár-hegy felé kell menni és a Tábor-hegy környékén, a meredek hegyoldalon le kell ereszkedni a barlanghoz.

A barlang bejárata Bekey Imre Gábor fényképén

A barlangbejárat kelet–északkeletre néz, három méter széles és három méter magas, valamint a négy méter hosszú Bejárati fülkébe vezet, amely hátrafelé fokozatosan alacsonyodik és a hátsó, alsó részében egy méter széles és egy méter magas nyílással ér véget. Ezen átbújva egy nagy, nyugat–délnyugati irányban elhelyezkedő, öt méter hosszú, jobbra és balra kiszélesedő üregbe, az Előcsarnokba lehet jutni. Az Előcsarnok egy két méter mély fülkével bővül ki délkeleti irányba és az északnyugati szárnya menedékesen felfelé hajló, három méter hosszú falon át egy, az üreggel majdnem párhuzamosan haladó hasadékká válik. Az Előcsarnok 5,5 méter magas, a mennyezete a délkeleti fülke felé lehajlik és északnyugatra, a leírt fallal párhuzamosan felfelé halad és a hegytetőn van a vége. Az Előcsarnoknak a mennyezete csak részben szilárd szikla, a bejárat és a hasadék felé a tető összerogyott és egymásra rakódott, nagy kőtömbökből áll.

Az Előcsarnokból nyugat–délnyugati irányban, meredeken lefelé egy 10 méter hosszú, elől kettő, hátul alig egy méter széles Folyosó ereszkedik le az üreg belsejébe. A Folyosónak az elülső és a hátsó részében a mennyezet hirtelen lehajlik és ezért két részre, egy elülső és egy hátsó szakaszra osztja. Az elülső szakasz legnagyobb magassága 4,5 méter, a hátulsóé három méter. Ott, ahol a hátulsó, mennyezeti szikla alábukik, a Folyosó alja is hirtelen süllyed. Itt a felhalmozódott kőtömbökön kell lecsúszni és akkor következik a Folyosó hátsó szakasza. A Folyosónak a hátsó szakasza a bal oldalon egy kicsit tág lesz, azonban hátrafelé hirtelen alacsonyodik és északnyugati irányban, azaz jobbra egy fél méter alacsony résen, kőtörmelék között átvergődve lehet az üreg Hátsó részébe jutni. Ez egy nagyon alacsony, átlagosan egy méter magas, hat méter hosszú, három méter széles, menedékesen felfelé menő terem, amely a hátsó részében bővül egy kelet–délkeleti irányban haladó, szűk, négy méter hosszú és alacsony Rókalyukkal. A Bejárati fülke, az Előcsarnok és a Folyosó elülső részének az alja mészkőtörmelékes agyag, a Folyosó hátsó szakaszának és a Hátsó üregnek az alját laza kőtörmelék fedi. Az Előcsarnokban lerakódott, kőtörmelékes agyag látszólag nem vastag és ezért az itt végzendő ásatás nem lenne nagyon eredményes.

Az 1929-ben megjelent, alaprajzi térkép
Az 1929-ben megjelent, hosszmetszet térkép
Az 1929-ben megjelent, keresztmetszet térkép

A barlang mellett, néhány méterre, a barlang északi oldalán van a Hasadék. Ez a barlanggal majdnem párhuzamosan haladó, körülbelül 12 méter hosszú, átlagosan egy méter széles és felül nyitott repedés, amelynek kőtörmelékkel ki van töltve a legnagyobb része. A Hasadék középső része összefügg a barlang Előcsarnokával és a Hasadék is nagyon repedezett dolomitban jött létre. A barlang és a hasadék egy-egy, majdnem párhuzamosan, kelet–északkeleti – nyugat–délnyugati irányban haladó repedés mentén alakult ki. Az Előcsarnok és a Hátsó üreg egy-egy, észak–északnyugati – dél–délkeleti irányban menő hasadék mentén jött létre. Mivel a sziklaüreg egy meredek hegyoldalnak a nagyon repedezett sziklacsoportjában alakult ki, ezért a sziklaüreg elülső, közvetlenül a hegyoldal felett függő része indult pusztulásnak a leghamarabb, míg a Folyosó és a Hátsó üreg egyelőre még szilárdan áll. A mellette található, régen hasonló üreg viszont már teljes hosszában beomlott és jelenleg egy nyitott hasadék. Horusitzky Henrik Óbudai barlang néven ismertette a barlangot. Mivel a barlang Óbudának azon a részén helyezkedik el, amelyet az ottlakók Táborhegynek neveznek és a térképen is ez a hely neve, valamint ez nem egy nagy kiterjedésű barlang, hanem egy kis sziklaüreg, helyesebbnek és célszerűbbnek gondolta Kadić Ottokár, hogy a barlangnak Táborhegyi sziklaüreg legyen a neve. A tanulmányhoz mellékelt két ábrának az ábraaláírásai fel vannak cserélve és a publikációhoz mellékelve lett egy Bekey Imre Gábor által készített fénykép a barlang bejáratáról.

1927-ben Schreier Ferenc felmérte a barlangot az újonnan hozzáférhető részekkel együtt és rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet, valamint a Hátulsó szakasz és a Zug közötti járatról egy hosszmetszet barlangtérképet. 1929-ben látott napvilágot Schreier Ferencnek egy tanulmánya, amelyben részletesen le van írva a barlang és publikálva lettek az általa szerkesztett barlangtérképek, valamint a sziklaüreg helyszínrajza. A tanulmány szerint Kadić Ottokár nem járhatta be a teljes barlangot és ezért nem mérte fel az egész barlangot Kadić Ottokár. Schreier Ferenc fontosnak tartotta, hogy a Kadić Ottokár által készített barlangtérképeket és a leírást kiegészítse, mert a barlang Budapest közelében van és könnyen hozzáférhető. Szerinte Kadić Ottokár a Bejárati fülke, az Előcsarnok, a Folyosó, a Hátulsó szakasz és a Rókalyuk nevű barlangrészeket írta le. A Rókalyukban beljebb tudott menni és új üregeket fedezett fel. Ezért a Hátulsó szakaszt Pitvarnak és a Rókalyukat Toroknak nevezte. A Toroknak az elején, az északi oldalon van a Nagyfülke és a Kisfülke nevű rész. A Torok végén található Hátulsó szakaszból nyílik a Zug és a Ravaszlyuk.

310 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Az új kiadású, katonai térképeken már jelölve van a helye. A Duna fellegvári teraszának a szintje felett van. A felszínen, a lejtő mezőn nagyon látható, szaruköves dolomitban van a bejárata. A szaruköves dolomitban jól látszik a vetődött szerkezet. Négy másfél–két méter magas és két–négy méter széles lépcső figyelhető meg egymásután. Hosszanti vetődések szabdalják szét ezeket a haránttöréseket. Nagyon jól lehet látni ezt például a barlang bejárata mellett és a tőle északra lévő, bedőlt, keskeny barlangjáratban, ahol siklási felületeknek a súrlódási páncélja is megfigyelhető. Folyóvíz nem volt a barlangban soha. Sok hasadék van a befoglaló kőzetében és ezért a barlang legeldugottabb zugában is tiszta a levegő. Néhány helyen tüzet gyújtott és ezeken a helyeken a tűz élénken égett. A szivárgó víz mindig oldja a barlangot és a legnagyobb, nyári szárazság sem szárítja ki. Télen a Folyosón túl soha nem fagy meg a szivárgó víz és a szivárgása még élénkebb. Nem a cseppkövek látványa, hanem a korrózió munkája gyönyörű a barlangban. A sok, apró, harántirányú és keresztirányú törés adta meg a lehetőséget a barlangjáratok keletkezésére. Jól látszik, hogy a szaruköves dolomit az észak–északnyugati – dél–délkeleti és az északkelet–délnyugati irányú törések találkozásánál olyan nagyon összemorzsolódott, hogy a szivárgó vizek az oldó munkájukat el tudták kezdeni és barlanggá tágították idővel a repedéseket. A befoglaló kőzetére nummuliteses mészkő települt és ez a barlang keletkezését csak segíthette.

A barlang előtere

Leírta az általa felmért, új részeket. A Torok 6,5 méter hosszú, az átlagos magassága 80 centiméter és az átlagos szélessége 60 centiméter. Az alacsony és keskeny folyosó egy felfelé keskenyedő hasadék mentén alakult ki. A kis folyosó egy helyen másfél méter magas. Az alját vékony agyagréteg és dolomittörmelék fedi. Közvetlenül a Torok elején, északi irányban van a Nagyfülke és a Kisfülke. Egy 35–50 centiméter alacsony résen át lehet bejutni a Nagyfülkébe. A Nagyfülke 2,5 méter hosszú, az átlagos magassága körülbelül egy méter és a szélessége 90 centiméter, valamint 1,88 méter között változik. Az alján finom dolomitdara és kevés agyag, az oldalán kis cseppkövek vannak. A Nagyfülkéből a Torokba visszahátrálva, rögtön mellette van a Kisfülke. A Kisfülke a Nagyfülkéhez hasonló, de kisebb. 1,9 méter hosszú és az átlagos szélessége 1,2 méter. A Torok végén lehet bejutni a Hátulsó szakaszba egy egy méter magas sziklafokon leereszkedve. Egy hasadék, amelynek a mentén a Torok halad, itt folytatódik és a Hátulsó szakasznak az északi oldalán öt méter magasra emelkedik fel. Egy nagy üreget oldott ki a hasadék legmagasabb pontjáról mindig szivárgó víz. A Hátulsó szakasz magassága 35 centiméter és egy méter között változik, 3,5 méter hosszú, valamint átlagosan 2,5 méter széles. Az alján nagy dolomitsziklák vannak, amelyek meszes agyagba ágyazódtak.

A Hátulsó szakasz délnyugatra a Zuggal folytatódik, amelynek a keskeny és alacsony nyílásán átjutva egy meredeken emelkedő vakablak van. A bejáratnál a Zug szélessége nem több 25–30 centiméternél, a hossza majdnem eléri az öt métert és 35–60 centiméter magas, de beljebb 0,8–1 méterre tágul. A talaja egyedi módon már nem agyagos, hanem humuszos, amelyben apró, recens gerincesek csontjait találta. Előkerült például mezei nyúl csont. Minden bizonnyal ebbe az eldugult töbörbe közvetlenül a felszínről kerültek be a csontok és a humusz, mivel az közvetlen kapcsolatban állt a külvilággal egy vakkémény miatt. A meredek lépcsőkkel levezető Ravaszlyuk a Zugból visszahátrálva, délkeleti irányban található. A Ravaszlyuk 35 centiméter és 2,15 méter közötti magasságú, 25 és 35 centiméter között váltakozik a szélessége, valamint nyilvánvaló a hasadékjellege. Az aljára egy 35 centiméteres és egy fél méteres lépcsőn lehet lemenni. Az 5,3 méter hosszú üregnek a vége balra elágazik egy keskeny, lejtő, másfél méter hosszú rókalyukba. Ez a barlang legmélyebb, megközelíthető pontja. Körülbelül nyolc méter mélyen van a Bejárati fülke alatt. A térképen látható, hogy az üreg megint a bejárat felé fordul vissza a Pitvarnál, de a bejárat alatt van és ezért a barlangnak csigalépcsőszerű az alakja. A Ravaszlyuk a Folyosó alatt helyezkedik el.

1931-ben a főváros a bejárat feletti, majdnem leomló sziklatömböket megerősíttette és a barlang első részét, valamint az előterét rendeztette és egy turistautat alakíttatott ki hozzá. Ekkor Kadić Ottokár vezetésével egy ásatás történt a barlangban, amelynek során, a bejárat közelében pleisztocén emlősök, például vadló, gyapjas orrszarvú és gímszarvas jól megmaradt csontjaira akadtak. A belsejéből pedig sok, őskori cserépedény-töredék és csonttöredék került a felszínre. Az 1931. évi Turisták Lapja szerint természetvédelmi szempontból sokkal körültekintőbben jártak el Budapest csatornázási osztályának a mérnökei, amikor ez év tavaszán a tábor-hegyi barlangot rendbetették, mint ahogy a Gellérthegyi-barlangot rendbetették. Nemcsak alaposan kitakarították a barlangban lévő, laza kitöltést és megerősítették a barlang feletti, meglazult sziklatömböket, hanem a bejárat előtt kőpadot és korláttal ellátott teraszt alakítottak ki, valamint turistautat hoztak létre a barlanghoz. Ezeket olyan óvatosan csinálták, hogy nemcsak a barlang természetes jellege maradt meg teljesen érintetlenül, hanem a kitöltésben található, őskori csontoknak és régészeti leleteknek az összes darabját megmentették.

Az 1932. évi Barlangvilágban az lett publikálva, hogy a Székesfővárosi Általános Vízépítési Alosztály 1931 tavaszán a barlang bejárata feletti, omlásveszélyes kőtömböket biztonságosan rögzítette és ezzel egyidőben a barlangot is rendbehozta idegenforgalmi szempontból. A barlangban felhalmozódott kőtörmeléket és a humuszt eltávolíttatta, a bejárat előtti, meredek lejtőn teraszt, a barlanghoz pedig turistautat épített. Ezzel Budapestnek az egyik szerény, de nagyon tanulságos, természeti emlékét az érdeklődők részére hozzáférhetővé tette. A rendezés elején, a munkát vezető Eulenberg István, nagyon helyesen, jelentette a Magyar Királyi Földtani Intézetnek, hogy elkezdődött a munka. A Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatósága Kadić Ottokárt bízta meg azzal, hogy a munkában résztvegyen és az ásatásokkor esetleg előkerülő tárgyakat összegyűjtse, tehát a Magyar Királyi Földtani Intézet is résztvett a barlang kutatásában. Erre az intézkedésre szükség volt és az intézkedés helyessége már az első napokban kiderült. Amikor leásták a barlang bejáratában a lerakódást, akkor a kitöltésnek a pleisztocén részéből jégkorszaki emlősöknek az épségben maradt csontjai kerültek elő. Sok, történelemelőtti cserépedényt és recens csonttöredéket gyűjtöttek a barlang belsejéből. A kutatás a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatóságának a rendeletére, Böckh Hugó rendelkezései szerint történt.

Az 1932-ben megjelent, Dudich Endre által írt könyvben meg van említve a barlang és fel van sorolva négy publikáció, amelyekben szerepel a barlang. Az 1935. évi Erdészeti Lapokban az olvasható, hogy a dolomitban kialakult sziklaüreg az Óbudai temető melletti Tábor-hegy lejtőjén nyílik és néhány üregből, valamint folyosóból áll. 1930-ban rendbe tette az előterét Budapest és a főváros közönségének a tulajdonában van. Régen Óbudai barlang néven volt ismert és Horusitzky Henrik ezen a néven ismertette. 1937-ben a Budai Vár-barlangban lévő barlangtani gyűjteménynek az egyik vitrinjében ki lettek állítva a Budapest költségén, régen gyűjtött, pleisztocén emlősök csontmaradványai. Az 1938. évi Barlangvilágban, Kadić Ottokárnak a tanulmányában a sziklaüreg barlangtípus példájaként meg van említve a Táborhegyi sziklaüreg. 1938-ban a közelében két fiatal nő és egy fiatal férfi holttestet találtak. A nyomozás megállapította, hogy a két nőt a férfi főbe lőtte, majd magával is végzett. Az 1938. évi Hidrológiai Közlönyben kiadott tanulmány szerint a barlang egy régi, korróziós üreg. A Tábor-hegy keleti oldalán, a III. kerületben, 305 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Felső triász, karni dolomitban jött létre. Az Erdőalja úttól 60 méterre, a meredek hegyoldalban egy kis hegymászással könnyen elérhető. 1939-ben egy halott férfire bukkantak a turisták benne, akinek a feje át volt lőve.

Az 1942. évi Barlangvilágban az olvasható, hogy a Budai Vár-barlangban lévő barlangtani gyűjteményben, a 2. terem túlsó oldalán, egy nagy vitrinben vannak kiállítva azoknak a pleisztocén emlősöknek a csontmaradványai, amelyeket a barlang feltárásakor gyűjtöttek. Ebben az állattársaságban leginkább a vadló, a gyapjas orrszarvú és a gímszarvas van képviselve. A barlangban ezeknek a fajoknak a jelenléte arról tanúskodik, hogy akkor, amikor azok itt éltek, hazánkban hideg volt az éghajlat. 1943-ban a főváros elfogadta az Országos Természetvédelmi Tanács javaslatát, hogy a barlangot természetes állapotában tartsák meg és a feltárásához a földművelésügyi minisztérium engedélye szükséges. 1943. március 17-én a Magyar Barlangkutató Társulat egy népszerűsítő estélyt tartott, amelyen Kadić Ottokárné „Budapest a barlangok városa” címen ismertette a Budapesten végzett barlangkutatások legkiemelkedőbb eredményeit és ekkor szóba került a Tábor-hegyi-barlang is. Az 1943. június 15-i Magyar Turista Élet szerint Szendy Károly utasítására összeállították a főváros erdőterületein a védelemre érdemes tájrészletek, fák, sziklák és barlangok jegyzékét, valamint az Országos Természetvédelmi Tanács szakértő bizottsága felülvizsgálta a jegyzéket és azzal kapcsolatban javaslatokat tett. A publikációban az szerepel, hogy külön védik a barlangot. Az 1943. június 4-i Országjárásban az látott napvilágot, hogy nem szabad megváltoztatni a Tábor-hegy lejtőjén található, természetes barlangot, amelynek a feltárásához a földművelésügyi minisztérium engedélye kell. A cikkben kétszer van említve a barlang. Egyszer a Hármashatár-hegyről szóló részben, egyszer a Tábor-hegyről szóló részben.

A barlang előtere

Kadić Ottokárnak az 1952-ben befejezett kéziratában össze lett foglalva a barlang kutatástörténete és le van írva a barlang Kadić Ottokárnak az 1924-ben és Schreier Ferencnek az 1929-ben publikált tanulmányában szereplő leírások ismétlésével. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része 12 irodalmi hivatkozás alapján íródott. Az 1954-ben kiadott, Páli Tivadar által írt útikalauzban egy részletes leírás olvasható a sziklaüregről és a kiadvány térképmellékletén meg van jelölve a helye barlangjellel. Az 1956-ban megjelent, „Budai hegyek útikalauz” című könyvben részletesen le van írva a barlang. 1958. május 18-án Szabó Tibor, a Városterv Barlangkutató Csoport tagja felmérte és a felmérés alapján készült egy 1:200 méretarányú, alaprajzi barlangtérkép. Az 1958-ban napvilágot látott, „Budapest természeti képe” című könyv szerint a 20–25 méter mély Táborhegyi-sziklafülke Láng Sándor vizsgálatai alapján hévforrásbarlang. 310–320 méter tengerszint feletti magasságban, 50–60 méterre a tábor-hegyi iskola és a hegyláb felett található. Az elülső része már nagyon pusztul. A mennyezetén lévő, keskeny, beszakadt kürtőn kívül a mennyezetén másfél–két méter átmérőjű gömbfülkék is létrejöttek. Ferdén, befelé mélyül a barlang. Elképzelhető, hogy részben a hegy kiemelkedése miatt alakult ki a barlang ferde járata. A Tábor-hegy–Kecske-hegy vázlatos, földtani szelvényét bemutató ábrán meg van jelölve a helye. A Táborhegyi-barlang a Tábor-hegy keleti oldalán, körülbelül 350 méter tengerszint feletti magasságban van. 30–35 méter hosszú és valószínűleg hévizes eredetű. Fődolomitban oldódott ki a zegzugos barlang. A magasra kiemelt rögök meredek peremein régi források, már elpusztult forrásbarlangok maradványai vannak. Ilyen például a Táborhegyi-barlang, amely a jelenlegi erózióbázis felett 220 méter magasan helyezkedik el. A barlang a pliocén, részben az ópleisztocén hegységképződéssel emelkedett a mai magasságába.

1962. szeptember 23-án a Városterv Barlangkutató Csoport tagjai bejárták a barlangot. Felülről akarták elérni a barlangot, de eltévedtek. Később találták meg. Elhatározták, hogy a következő vasárnap ide jönnek kutatni. Az 1964-ben kiadott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyvben meg van említve, hogy a kőkorszaki ősember lakóhelye volt. 1965 tavaszán kezdte el bontani a barlangot és kezdett megfigyeléseket a barlangban a Bányászati Kutató Intézet Denevér Barlangkutató Csoportja. 1965 áprilisában vette észre a csoport a barlangi képződmények figyelésekor, hogy a lámpa lángja nagyon imbolyog. A kövek közül jött a huzat, amely a lángot mozgatta. Néhány méter hosszú, új szakaszt tártak fel a csoport tagjai öt–hat órás bontással. Az új rész végén a résekből nagy huzat jött és a korábbi végponton található törmelékhez hasonló törmelék zárta el az utat. Az 1966. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent jelentés szerint a csoport 1965-ben tervezte, hogy 1966-ban folytatja a barlang új részében a bontást és az a barlang érdekessége, hogy dolomitban jött létre, valamint ez az oka a sok törmeléknek, amely a barlangban van. 1966 januárjában folytatta a csoport a barlangban az előző évben elkezdett munkát. 1966. február elején a bontás egy időre lehetetlenné vált a szűk hely, valamint a barlangban összegyűlt törmelék miatt és ezért kellett új munkahelyet keresnie a csoportnak.

A barlang belseje

1968-ban a csoport továbbjutást remélve végezte a kutatást az akkori végponton. A barlangban nagyon kevés hely volt a törmelék elhelyezésére és ezért a végponthoz vezető utat ki kellett tágítaniuk. Egy kötélpályát építettek a barlangban, hogy a munka gyorsabb legyen. Sok csontot, vadmacskakoponyát, denevércsontokat és patkánycsontokat találtak a barlangban. Vértes László és Jánossy Dénes vizsgálták a leleteket és megállapították, hogy azok holocének, ezért nincs nagy jelentőségük. A mélyebben elhelyezkedő rétegekben valószínűleg régebbi maradványok vannak. Az 1968. évi jelentésében kérte a csoport a jelentés olvasóitól, hogy a további munkája miatt juttassák el hozzá a barlangról szóló irodalmat, leírásokat. Ha az eljuttatás nem lehetséges, akkor értesítsék róla a csoportot. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban az olvasható, hogy a Tábor-hegy keleti, északkeleti oldalában, 310 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Dolomitban kialakult, hévizes eredetű, 30 méter hosszú és 8–15 méter mély hasadékbarlang. A turista látványosság látogathatóságának a korlátozását javasolta Bertalan Károly a barlang veszélyessége miatt és célszerűnek tartotta, hogy legyen a barlang lezárva. Előkerültek belőle leletek, de a tudományos feltárása, az ásatása nem történt meg. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része három irodalmi hivatkozás alapján lett összeállítva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a neve és egy névváltozata 19 irodalmi hivatkozással. A barlangnévmutatóban szereplő, az 1939. évi Barlangvilágban kiadott, Kadić Ottokár által írt tanulmány nem említi.

1984-ben a SZIKKTI II. sz. Barlangkutató Csoport a lezáratlan, kis barlangok bejárásakor megtekintette a Tábor-hegyi-barlangot is és a barlangot nagyon rossz állapotban találta. A helyzetet jelentették a csoport tagjai az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak és felajánlották, hogy visszaállítják az eredeti állapotot. A rendbetételhez engedélyt kaptak. A barlangtisztító túrákkal egyszerre kezdődött el a barlang dokumentációjának a felkutatása. Tájékoztatták a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatot egy barlangtérkép-vázlaton észlelt, néhány hiányosságról és felajánlották, hogy egy vesztett pontos barlangtérkép-vázlatot készítenek. 1984. december 23-án a csoport két tagja, Asbóth Gábor és Molnár Lászlóné felmérte a barlangot, amelynek alapján egy vesztett pontos, alaprajzi barlangtérkép készült. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és három névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve.

1987-ben a SZIKKTI II. Barlangkutató Csoport előkészítő, fenntartó és takarító munkát végzett a barlangban, valamint elkészítette a barlang lezárásának a tervét és a lezárás indokát. A látogatók által behordott, sok szemét lehetetlenné tette a további, kutatási munkát. Befejeződött a négy–öt köbméter szemétnek az eltávolítása és részben el lett távolítva a felső részen lévő, nagyon labilis, körülbelül két tonnás kőtömb, amely miatt életveszélyes lett volna az alatta végzett munka. A tömb egyik felét a tagok feldarabolva szállították ki, a másik felével elzárták a továbbjutást. Ennek az eltávolítását a barlang lezárása után, 1988-ban akarták megvalósítani. A takarításkor egy új, összekötő részt tártak fel és ezen kívül is találtak egy új részt. Az 1987. évről szóló csoportjelentés szerint a barlang geológiai vizsgálata és a kutatása 1988-ban lehetséges lesz. 1989-ben a csoport körülbelül tíz köbméter törmelék eltávolításával folytatta a feltárását és a bejáratánál rendezte a terepet. 1990-ben a SZIKKTI Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1992-ben a SZIKKTI Barlangkutató Csoport elsősorban állagvédelmi munkát végzett benne. 1997-ben a csoport az állagvédelmi és a takarító munkák mellett a barlang feltáró kutatásával is foglalkozott. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • D.A.: A fiatalok túlélték a tízméteres zuhanást. Tábor-hegyi barlangkaland. Blikk, 1998. augusztus 24. hétfő, Budapest
  • Hajós Gyula: Csonkamagyarország nevezetesebb barlangjai. In: Turista lexikon. Bp. 1932. 101–104. old.
  • Kadić Ottokár: Csonkamagyarország nevezetesebb barlangjai. Országos magyar turista kiállítás ismertetője, 1931. Bp. 69–71. old.
  • Kadić Ottokár: Jelentés az 1931. évben végzett barlangkutatásaimról. Kézirat, 1932. máj. 25. MÁFI Adattár. 8 old.
  • Kadić Ottokár: Ergebnisse der ungarischen Höhlenforschung im Jahre 1931. Mitteilungen über Höhlen- und Karstforschung. Berlin, 1934. 39–42. old.
  • Kadić Ottokár: A Magyar Barlangkutató Társulat barlangtani gyűjteménye. Földtani Értesítő, 1942. (7. évf.) 4. sz. 127–130. old. és a címlapon két kép
  • –: Budai hegyek. (Turistatérkép.) Mérték 1:25.000. Tervezte és kiadja a M. kir. Állami Térképészeti Intézet, Bp. 1936. (Kirándulók térképe 1. sz.)

További információk[szerkesztés]