Függő-kői-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Függő-kői-barlang
Hossz3 m
Mélység0 m
Magasság3,06 m
Függőleges kiterjedés3,06 m
Tengerszint feletti magasság278 m
Ország Magyarország
Település Mátraszőlős
Földrajzi táj Cserhát
Típus folyóvízi eróziós
Barlangkataszteri szám 5223-2
Elhelyezkedése
Függő-kői-barlang (Magyarország)
Függő-kői-barlang
Függő-kői-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 57′ 50″, k. h. 19° 40′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 50″, k. h. 19° 40′ 08″

A Függő-kői-barlang andezitbarlang, amelyből felső pleisztocén őslénytani és régészeti leletek kerültek elő. A Börzsöny, a Cserhát és a Mátra területén ez az első olyan barlang, amelyből pleisztocén csontleletek és pleisztocén csigamaradványok láttak napvilágot.

Leírás[szerkesztés]

A Cserhát keleti részén, Mátraszőlős északnyugati szélén, a Függő-kői-völgy bejáratánál, a Hévíz-patak völgyében, a messziről is jól látható, függő-kői Vöröskő-bányában, a bányaudvar patak felé néző hátoldalán, a Függő-kő nyugati tövében, áthajló sziklafal tövében, a patakszint felett körülbelül öt méterre, 278 méter tengerszint feletti magasságban van a 3,15 méter széles, 2,3 méter magas, nyugat felé néző, természetes jellegű, négyzet alakú és vízszintes tengelyirányú bejárata. A Mátraszőlős északnyugati szélén található vízműtől jelzett tanösvény vezet a kőfejtőbe.

Középső miocén, vörös, enyhén hólyagüreges andezit lávakőzetben, a közeli patak eróziós tevékenységének köszönhetően jött létre. Sziklaodú térformájú és egyetlen fülkéből áll. A jellemző szelvénytípusa az ellipszis szelvénytípus. A vízszintes kiterjedése 4,59 méter. A nyitott, világos üreg mennyezete fekete a kormozástól. A kicsi, felső fülkéjében apró, néhány milliméteres, bunkószerű képződmények, kérgek vannak, melyek anyaga ásványtani vizsgálat alapján sok amorf anyagot, kevés kvarcot, földpátot, csillámot és gipszet tartalmaz. Eszterhás István ezzel látja bizonyítottnak azt az elméletét, hogy ez egy szingenetikus, gőzrobbanással létrejött barlang. Könnyen járható és szabadon megtekinthető. Három–négy embernek megfelelő bivakhely.

Őslénytani szempontú ásatást végeztek benne, amelynek eredményeként felső pleisztocén gerinces fauna és puhatestűek kerültek elő. Ezeken kívül őskori cseréptöredékeket, megmunkált kőszilánkokat és fémdarabokat is találtak. A Vallonia tenuilabris és a Vertigo parcedentata csigafajok hazánk területén már nem élnek, viszont Magyarország faunájának is tagjai voltak a pleisztocénben. Mindkettő kihalt faj a pleisztocén üledékeknek a jellemző csigái. A Semilimax kotulae szintén nem él már az országban. A barlang rétegsora a csigafauna alapján két, nagyon elkülönülő szakaszra bontható. A felső résznek a maihoz hasonló viszonyokra utaló, főként erdei fajokból áll a faunája, amelynek kora holocén, mégpedig valószínűleg fiatalabb holocén. Az alsó rész glaciális klímát mutató faunája a felső pleisztocén Würm szakaszának felső részébe tartozik.

Előkerült belőle gyepi béka, sarki hófajd, alpesi hófajd, szibériai pocok, szibériai örvöslemming és egy Rangifer faj maradványa. A talált Unio fajt valószínűleg az ember hozta ide, mert a környéken nincs olyan hely, ahol ez a kagyló megélhet.

A Függő-kői-völgy jellegzetes, körülbelül 10–12 méter magas, aláhajló, andezittufa és agglomerátum szikláiról, a Függő-kőről kapta nevét. A Függő-kői-barlang név 1979-ben bukkant fel az irodalmában. Előfordul az irodalmában Függői-kői-barlang (Kordos 1978), Mátraszöllősi-kőfülke (Kordos 1984), Mátraszöllősi-sziklaüreg (Jánossy 1983), Mátraszőlősi Függőkő-barlang (Eszterhás 1989), Mátraszőlősi Függőkői-barlang (Eszterhás 1988), Mátraszőlősi-kőfülke (Eszterhás 1989), Mátraszőlősi kőfülke (Jánossy, Kordos, Krolopp 1983) és Mátraszőlősi-sziklaüreg (Eszterhás 1989) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1978. évi MKBT Beszámolóban az van írva, hogy a Mátrában, Mátraszőlősön található. Varga András, a Mátra Múzeum munkatársa mutatta meg 1978-ban Kordos Lászlónak és Krolopp Endrének az ásatásra alkalmas barlangot. 1978-ban a kitöltéséből vett üledékminták gazdag felső pleisztocén gerinces faunát szolgáltattak, az elsőt a Börzsöny, a Cserhát és a Mátra területéről. Az 1979. évi MKBT Beszámolóban az olvasható, hogy 1979-ben a Magyar Állami Földtani Intézet önálló ásatást végzett a barlangban. Andezitben eróziós úton kialakult, kisméretű üreg. 1979-ben Kordos László ásott benne. A felső, holocén kitöltés alól gerinces faunában gazdag, hideg klíma alatt keletkezett, felső pleisztocén anyag látott napvilágot. A Bükk és a Pilis között ez az első olyan barlang, amely kitöltése ásatásra került és jól értékelhető maradványokat tartalmaz. Az 1979. évi MKBT Műsorfüzetben megjelent egy közlemény, hogy a földtani intézet befejezte a barlang őslénytani ásatásait. A Mátrában ez az első andezitben keletkezett üreg, amelyben ásatásra alkalmas mennyiségben gyűltek össze pleisztocén csontmaradványok.

1980-ban Kordos László által vezetve kiterjesztették a barlang paleontológiai ásatását az üreg melletti patakpart szelvényének begyűjtésére. 1983-ban lett feldolgozva a barlang kitöltésének gerinctelen és gerinces faunája. Az 1983-ban publikált tanulmány szerint a Mátraszőlős határában lévő, semmilyen barlangkataszterben nem szereplő kőfülkében 1979 és 1982 között végeztek ásatást. A tanulmányban napvilágot látott egy ábra, amelyen a barlang környékének helyszínrajza látható, a barlang alaprajzi barlangtérképe és metszetei, a barlang és a patakparti szelvényben feltárt rétegsor elhelyezkedése és mintáinak jelölése ábra is. A majdnem teljesen kitöltött barlang ovális alaprajzú, amely egy repedés mentén, középtájon felharapódzott egy kis kupolává. Egy szintben volt a barlang kitöltése a sziklafal és a lejtőtörmelék találkozásvonalával. A lejtőtörmelék hat–hét méter után, a völgy lejtését követve, négy–öt méteres fallal szakadt le az akkori patakmederhez.

A barlang és környezetének alaktana alapján feltételezhető, hogy a vulkanikus kőzetben keletkezett barlang a völgyfejlődés régibb szakaszában, az akkori patak kanyarulatának eróziós hatásaként jött létre, majd szárazon maradt a völgy bevágódásával. A folyóvízi aktivitás szünetelésével, vagy csökkenésével a völgyoldalakról lehúzódó törmelékkel és az aktív löszképződéssel együtt a völgyfenék öt–hat méter vastagan feltöltődött, miközben üledékkel töltődött ki a barlang nagy része is. A holocénben megújult folyóvízi völgyképződéskor e kitöltésbe vágódott a Függő-kői-völgy patakja, kialakítva az alámosott törmelékfalakat. Ekkor humusz és fiatal lejtőtörmelék került a barlangba, annak kitöltését tovább növelve. Az ásatáskor a kitöltésnek körülbelül a felét tárták fel. A szálkőzet fenékig, 1,8 mélyre ástak le. Éles diszkordancia felületet találtak a harmadik és a negyedik minta között. Humuszban gazdag, őskori cseréptöredékeket tartalmazó üledék volt a felső réteg, alatta sárgásbarna színű, tömör szerkezetű, löszös törmelék települt.

Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van feltüntetve a helye. 1988. augusztus 21-én Eszterhás István mérte fel és a felmérés alapján rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet és egy keresztmetszetet. A barlangtérképek 1:50 méretarányban készültek és a barlangtérkép-lapon látható egy helyszínvázlat is. A lap szerint 3,75 méter hosszú és 290 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Az alaprajzi és a hosszmetszet barlangtérképen látszik az ásatási lépcső. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1988. évi évkönyvében részletesen le van írva és az évkönyvben látható az 1988-as barlangtérkép-lap. Az 5223-as barlangkataszteri területen van. A 3,8 méter széles, 0,7 méter átlagos magasságú bejárata egy majdnem vízszintes, enyhén lejtő rés. A patak az árvizek idején hordalékkal töltötte fel a bejárati nyílást és ezért valószínű, hogy körülbelül három méter a szálkőfalak közti bejárat magassága.

A bejárat után egy alacsony, 0,6–1,05 méter magas, 3,2 méter széles, lejtő pitvar következik, amely másfél méter után egy vakkürtős fülkébe vezet. Paleontológiai vizsgálat miatt az 1980-as évek elején ásták ki a fülke alját, ezért a pitvartól a fülke aljára egy 90 centiméteres lépcsővel lehet lejutni. A fülkéből körülbelül négy–öt köbméter anyagot távolítottak el. A bejárat folytatásában 1,8 métert halad befelé a fülke, amelynek a szélessége négy méter és a magassága általában két méter, a vakkürtőnél 2,9 méter. Jól látszik egy, a bejárati nyílással párhuzamos törés a fülke hátsó részén és ez a törés metszi a vakkürtőt is. A barlang eredeti üregét a Hévíz-patak hordaléka körülbelül fél–kétharmad részben töltötte ki. A 3,75 méter hosszú barlang hossza kisebb, mint a szélessége, amely négy méter. A barlang kialakulásáról más az elképzelésük, mint Jánossy Dénesnek, Kordos Lászlónak és Krolopp Endrének. Eszterhás Istvánék szingenetikus eredetűnek gondolják, amely a kőzet megszilárdulásakor jött létre gőzrobbanás miatt. A vakkürtő keletkezését nem lehet megmagyarázni az eróziós kialakulással.

Döntő érv a szingenetikus kialakulás elfogadása mellett az ásványi kiválások vegyi összetétele és elhelyezkedése. A vakkürtőben és a déli falon, leginkább a bemélyedésekben kicsi, három–öt milliméter hosszú, egy milliméter széles, bunkó formájú ásványkiválások találhatók. Ezek a képződmények hiányoznak a hordalék kiszállítása után szabaddá vált felső részek faláról. Valószínűleg hordaléktelepedés sodorta le azokat, vagy a maradékot az ásatáskor távolították el. A kiválásokat Nemecz Ernő elemezte. A kiválás felületi bevonat, amely oldatból vált ki. Megjelennek az alapkőzet ásványai is a röntgenfelvételeken. A keverék sok amorf anyagból, kevés kvarcból, földpátból, csillámból és gipszből áll. A gipsz másodlagos ásvány. Az ásványi képződmények a befoglaló kőzettel majdnem egyidősek. Az üreget a feltörő, forró oldatok töltötték ki és belőlük váltak ki a fentebb említett ásványok a falra. A korábbi irodalomban ismeretlenek voltak az ásványkiválásai és a befoglaló kőzete. Bár más barlangok esetében is előfordul a gőzrobbanásos keletkezés, de oxi-amfibolandezitben nincs másik ilyen kialakulású barlang Magyarországon. Az ásatási leletek alapján megismert képe fokozza még a jelentőségét.

Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című kéziratában a Cserhát kilenc barlangja között, 3,5 méteres hosszal, három méteres mélységgel és három méteres magassággal szerepel. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint, Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. A csoport 1989. évi évkönyvében meg van említve a neve és három névváltozata a négy méter hosszú és három méter magas barlangnak, valamint az évkönyvbe bekerült egy helyszínrajz, amelyen be van jelölve a helye. Mátraszőlős egyetlen barlangja és a hegység négy andezitben kialakult barlangjának az egyike. Az 1989. évi Karszt és Barlang különszámában le van írva angolul. Az van leírva, hogy a három méter hosszú barlang gőz- és gázrobbanás miatt jött létre. Az 1989. évi Búvárban az van írva, hogy a néphit szerint ebben a barlangban bújt el a zsandárok elől Sisa Pista, a Cserhát híres betyárja.

Az 1991. évi Borsodi Műszaki-Gazdasági Életben publikált tanulmányban a gőzrobbanásos barlangok egyik magyarországi példájaként meg van említve a neve. A vulkánszpeleológiai kollektíva 1992. évi évkönyvébe bekerült az 1991. évi tanulmány német nyelvű változata. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című kéziratban szerepel a Cserhát 10 nemkarsztos kőzetben kialakult barlangja között, 3,5 méteres hosszúsággal, három méteres mélységgel, három méteres magassággal és a felsorolás szerint Mátraszőlős egyetlen barlangja, valamint andezitben keletkezett. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált, 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának 1997. évi évkönyvében az van írva, hogy szilikátpizolitek vannak benne, amelyeket a veszprémi akadémiai intézet, vagy a Veszprémi Egyetem vizsgált meg röntgendiffrakcióval. Az évkönyvbe bekerült egy tanulmány az Északi-középhegység érdekesebb barlangjairól, amelyben meg van említve a barlang.

A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a barlanggal foglalkozó 20 darab írás megjelölésével. A 474. tétel nem említi, a 472. tétel említi. A 2004. évi Karsztfejlődésben 3,5 méter hosszú barlangként van említve és meg vannak adva az EOV koordinátái. A 2006. április 25-én készült nyilvántartólapján az olvasható, hogy 278 méter tengerszint feletti magasságban nyílik a három méter hosszú, 3,06 méter függőleges kiterjedésű, 3,06 méter magas, 4,59 méter vízszintes kiterjedésű, részletesen felmért barlang. Egy tanösvény egyik állomása volt, de az ismertető tábláját megrongálták és bedöntötték a barlangba. A kézirat készítésének idején az üreg külső része a belsővel egy szintre volt mélyítve a kőtörmelékes kitöltés eltávolításával. A bunkószerű képződmények a felsorolt ásványi összetevőkből álló finomszemcsék összecementálódása miatt, akár gipsz által is keletkezhetnek. A 2017. évi Karsztfejlődésben van egy rövid leírás a barlangról és publikálva lett egy helyszínrajz, amelyen meg van jelölve a helye.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Eszterhás István: Magyarországi lávabarlangok. Hegyi Sport, 1991. 3. sz. 25–26. old.

További információk[szerkesztés]