Berva-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Berva-barlang
A barlang bejárata 1933-ban
A barlang bejárata 1933-ban
Hossz26,5 m
Mélység0 m
Magasság7 m
Függőleges kiterjedés7 m
Tengerszint feletti magasság243 m
Ország Magyarország
Település Eger
Földrajzi táj Bükk-vidék, Egri-Bükkalja
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5342-1
Elhelyezkedése
Berva-barlang (Magyarország)
Berva-barlang
Berva-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 57′ 40″, k. h. 20° 22′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 40″, k. h. 20° 22′ 18″
A Wikimédia Commons tartalmaz Berva-barlang témájú médiaállományokat.

A Berva-barlang megkülönböztetetten védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. A barlangból pleisztocén emlősök maradványai kerültek elő.

Leírás[szerkesztés]

Egerben, a Felnémet nevű városrész szélén, a Berva-völgy déli végének bal oldalán, egy magánterületen, 243 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A völgytalp felett körülbelül 13 méter magasságban található. A barlangtól északra nyílik a Bervavölgyi-sziklaüreg. Két bejárata van. Triász időszaki mészkőben alakult ki ez a már nem működő víznyelőbarlang.

Az 1933. évi ásatás során barlangi medve, barlangi hiéna, mammut, óriásgím, ősbölény és más pleisztocén emlősök csontleletei kerültek a napvilágra. A csontmaradványokon kívül régészeti leletek is előkerültek, de ezek nem jelentősek. Az üreg a Kadić Ottokár által történt felmérés idején 16 méter hosszúságú volt. Az üreg felett nem messze, a dombtetőn egy kicsi, szűk töbröt írnak le, ami a barlang hátsó, beomlott része lehet. A folyosóját egykor néhány helyen a mennyezetéig kitöltő összecementált középső miocén barlangi üledékeiben fúrókagylók lyuggatta mészkőkavicsok is megőrződtek.

Előfordul az irodalmában 2. sz. üreg (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Alsóbervavölgyi barlang, Berva-völgyi 2. sz. üreg (Kordos 1984), Bervavölgyi 2. sz. üreg (Bertalan 1976), Dorót-lyuk (Borovszky, Sziklay 1909), Drót-lyuk (Dely 1970), Drótlyuk (Borovszky, Sziklay 1909) és Drótlyuka (Borovszky, Sziklay 1909) néven is. A drótos neveket valószínűleg a helyi lakosok adták neki, egy ott talált bronzsodrony miatt. A Berva-barlang név először 1934-ben jelent meg nyomtatásban.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang bejárata belülről 1933-ban

Az 1909-ben kiadott, „Magyarország vármegyéi és városai” című könyvben meg van említve Dorót-lyuk, Drótlyuk és Drótlyuka néven. A leírásban az olvasható, hogy Felnémet természeti nevezetességei közül megemlítendő a Berva-erdőben található sziklabarlang és a Drótlyuka nevű. A felnémeti határban van a barlang, amely megalitkövekből rakott krommlechnek mondható. A Kis-Bükkben kevés ilyen üreg van, mert ennek az anyaga nem mészkő. A Drótlyuk egy kunhalom volt, melyet valószínűleg egy ott talált bronzsodronyról neveztek el a lakosok. 1927-ben a barlang feletti töbör kibontásával a Természetbarátok Turista Egyesület egri osztályának a tagjai kíséreltek meg a barlang folytatásába bejutni.

1930-ban Dancza János kereste fel, aki átkutatta, felmérte és vázlatos barlangtérképeket készített róla. 1933-ban a Földtani Intézet megbízásából Kadić Ottokár végzett őslénytani ásatásokat ebben a barlangban és a környék többi barlangjában. Ennek az Eger környéki feltárássorozatnak a legígéretesebb és ezért az első helyszíne volt ez a lelőhely. Ekkor Kadić Ottokár felmérte a barlangot és ez alapján Mottl Mária rajzolt egy hosszmetszeti barlangtérképet két keresztszelvénnyel. Az 1937-ben megjelent, Schőnviszky László által írt tanulmány szerint Felnémet szélén, egy cserkésztábor területén nyílik. 16 méter hosszú, kis víznyelőbarlang, amelynek a végén egy eltömődött zsomboly van. Bartalos Gyula tévesen írta róla hogy a barlang egy nagy kövekből álló krommleck. Jégkori emlősök maradványai kerültek elő belőle. 1938-ban Kerekes József egy fényképes, geológiai leírást jelentetett meg a barlangról.

Az 1970-ben napvilágot látott, „Bükk útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy a Felnémettől északra található Berva-völgynek a déli végében, 230 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A 16 méter hosszú barlangban az ásatáskor barlangi medve és óriásgím csontjait találták meg, valamint a barlangból néhány őskőkorszaki kovaszilánk került elő. A barlangtól északra található a Bervavölgyi-sziklaüreg. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint Felnémeten, a Berva-völgy déli végének bal oldalán, 230 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A bejárata egy hegytetőre nyíló, tág kürtő. A szenilis víznyelőbarlang 16 méter hosszú. Ásatás volt a barlangban. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része öt irodalmi hivatkozás alapján íródott. Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a neve, két névváltozata és a barlanggal foglalkozó 13 publikáció. Az 1944. évi 43. tétel nem említi.

Az 1977-ben megjelent, „Bükk útikalauz” című kiadványban az van írva, hogy a Felnémettől északkeletre lévő Berva-völgynek a déli végén van. Az 1979-ben kiadott, „Barlangok a Bükkben” című könyvben nincs említve a barlang. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye jelölve. Az 1986. évi Karszt és Barlangban publikálva lett egy fénykép, amelyen a barlangbejárat látható és amelyet Hazslinszky Tamás készített, valamint az 1933-as hosszmetszet barlangtérkép. A publikáció szerint a Berva-szurdok bal oldalában van a mindkét végén nyitott barlang forrásfolyosója. A barlang majdnem azonos tengerszint feletti magasságban van a Berva-völgy Tárkányi-medencébe vágódó részének legfelső párkányával. Így elhelyezkedése alapján valószínűleg a Berva-patak egyik korábbi, legkevesebb középső glaciális, esetleg idősebb bújtatója. A jellegzetes alakja és az innen kiásott Würm őslénytani, régészeti leletek mellett azért is érdekes, mert a folyosóját az ásatás előtt néhány helyen a mennyezetig kitöltő, összecementált barlangi üledékekben a felszínről bemosott középső miocén, ottnangi-kárpáti fúrókagylók lyuggatta mészkőkavicsok is megőrződtek. A barlangtól északra, a Berva-völgy bal oldalán van egy felhagyott kőfejtő. 2004-ben Regős József készítette el a barlangtérképét. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]