Vértes László-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vértes László-barlang
Hossz164 m
Mélység58,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés58,5 m
Tengerszint feletti magasság376 m
Ország Magyarország
Település Vértesszőlős
Földrajzi táj Gerecse
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4630-27
Elhelyezkedése
Vértes László-barlang (Magyarország)
Vértes László-barlang
Vértes László-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 19″, k. h. 18° 25′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 19″, k. h. 18° 25′ 09″

A Vértes László-barlang megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecsei Tájvédelmi Körzet területén található. Neve őrzi Vértes László emlékét. A felfedezésekor a Gerecse legmélyebb és leghosszabb barlangjának hitték, mert a mélyebb és hosszabb Lengyel-barlang adatai bizonytalanok voltak.

Leírás[szerkesztés]

Vértesszőlős külterületén, a Farkas-völgy felső szakaszán nyílik. Közvetlenül a piros sáv turistajelzéssel jelzett ösvény mellett van a bejárata. A lezárt és kiépített bejárata négyszög alakú és kútszerű. A Vértes László-barlang egy törésvonal mentén szakaszosan kifejlődött inaktív víznyelőbarlang. Dachsteini mészkőben jött létre, de dolomittal is érintkezik. A felső és a középső szakaszán eróziós jelenségek, az alsó szakaszán eróziós és korróziós jelenségek láthatók.

A mesterséges aknán keresztül érhető el a dolomitos dachsteini mészkőben kialakult első része. A dolomitrétegek következtében nagyon törmelékes. 39–40 méter mélyen kezdődik középső része, ahol nagy méretű termek jöttek létre. A Nagy-terem például 18 méter magas, nyolc méter hosszú és 4–4,5 méter széles. Ebben a részben voltak a legszebb cseppkőképződmények, amelyek között 25–30 centiméter hosszú szalmacseppkövek is előfordultak. A középső rész végén volt a barlang különlegességének számító Teknősbéka nevű képződmény, ahova a Cseppköves-kürtőn keresztül juthatunk le. Ez a képződmény egy lebegő cseppkőkéreg volt. Az utolsó részén, a Szifon-teremben egy szifon keletkezett, amelyben néha másfél méter mély víz is összegyűlik.

A hőmérséklete nagyon ingadozik. 1976-ban és 1977-ben végpontján 5,5 °C és 9,6 °C között váltakozott. Levegőjét a hideg levegő betörései és a hóolvadékvizek nagy mértékben lehűtik és csak hónapok múlva lesz megint 9 °C átlagos hőmérsékletű. A járatrendszer a denevérek állandó téli és alkalmi nyári szálláshelye. A bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.

A nevét Vértes László nevéről kapta. A Vértes László-barlang név először 1970-ben jelent meg nyomtatásban, Jáki Rezső publikációiban. Előfordul az irodalmában 11.sz. viznyelő (Juhász 1978), 11. sz. víznyelő (Székely 1994), gerecsei 11-es víznyelő (Kordos 1984) és Gerecsei 11.sz. víznyelő (Székely 1994) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1969 májusában kezdte el kutatni a terület legjelentősebb víznyelőjét, a 11. sz. víznyelőt a Tatabányai Bányász Barlangkutató Csoport, de ekkor nem sikerült elérniük a barlang járatait. 1970. május 16-án két barlangkutató a csoportból esős időjárásban a völgyben lefolyó, nagy mennyiségű vizet a víznyelőbe terelte. Az elnyelődő sok víz megmutatta a vízvezető járat folytatását. 1970. május 31-én sikerült bontással bejutni az első, rövid részébe. 1970. június 27-én tárták fel a tatabányai barlangkutató csoport tagjai a víznyelő járhatóbbá tételével, körülbelül 60 méter mélységig. Az első bejárók Sashegyi László, Mayer Vendel, Szőke Gábor és társaik voltak. A végpontján egy agyagdugó akadályozta meg a továbbjutást. Ebben az évben történt a felmérése és lett megszerkesztve a hosszmetszeti barlangtérkép-vázlata, amelynek alapján a hossza 98,7 méter, a mélysége 71,8 méter volt és morfológiai, geológiai, valamint hidrológiai megfigyeléseket végeztek benne a csoport tagjai. Gyémánt Gyula 1971-ben megjelent tanulmányában 81,5 méter mélységű barlangként szerepel. 1973-ban a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat által rendezett Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

1976-ban és 1977-ben a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály rendszeresen hőmérsékletméréseket folytatott benne. Juhász Márton 1977-ben azt írta róla, hogy 55,6 méter mély. Az MKBT Meghívóban megjelent lista alapján, az 1977. december 31-i állapot szerint az 55,6 méteres mélységével az országnak a 41. legmélyebb barlangja volt. Az előző listát figyelembe vevő, a Karszt és Barlangban megjelent összesítés Magyarország 43. legmélyebb barlangjának rangsorolta az 55,6 méter mély Vértes László-barlangot. Eszerint az áttekintés szerint 1976-ban 81,6, 1975-ben 82 méter mély volt. Kordos László az összeállításában arról is beszámolt, hogy Lendvay Ákos az adatlapon 1977-ben közölte, hogy az irodalomban szereplő 70 méter körüli mélységadat téves. Ellenőrző mérésekkel megállapították, hogy a mélysége 52–53 méter között van. 1978 őszén elkészült a gyakran beomló, eltömődő bejáratának a kiépítése, a lezárása és a barlangtérkép-dokumentációjának az összeállítása a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport által. A dokumentáció alaprajzi barlangtérképet, beforgatott hossz-szelvény barlangtérképet és keresztszelvényeket tartalmaz.

1980-ban az addigi, sikertelen próbálkozások után sikerült felfedezni egy új, kis termet a mélypontján, amelyik agyagszifonnal záródik és egy lófogat gyűjtött a kitöltéséből Juhász Márton. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint a hossza 123 méter és a mélysége 55,6 méter. 1989-ben a Külker SC Természetjáró Szakosztály Barlangkutató Csoportja helyreállította a feltört lezárást, denevér-megfigyeléseket és hőmérsékletméréseket végzett a barlangban, valamint a végpontot elkezdte bontani. 1989 nyarán a barlang Travi-terem nevű részébe egy nyolc méter hosszú létrát épített be a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület. 2001-től 2014-ig a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület denevérmegfigyeléseket végzett a barlangban. Az egyesület 2007. évi jelentése alapján 124 méter hosszú és 62 méter mély. A legújabb, alaprajz barlangtérképét keresztmetszetekkel és a hosszmetszet barlangtérképét 2008-ban Szittner Zsuzsa szerkesztette. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]