Három-kúti-barlang

Három-kúti-barlang
Hossz	89 m
Mélység	4,7 m
Magasság	14,6 m
Függőleges kiterjedés	19,3 m
Tengerszint feletti magasság	618 m
Ország	Magyarország
Település	Miskolc
Földrajzi táj	Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Típus	inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám	5362-26
Lelőhely-azonosító	16729
Elhelyezkedése
Három-kúti-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 23″, k. h. 20° 33′ 03″48.12295, 20.550766666667

A Három-kúti-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. Régészeti leletek kerültek elő belőle. A Bükki Nemzeti Park területén található. Turista útikalauzokban is szerepel.

Leírás

A Bükk-fennsík Kis-fennsíkján van. A Három-kúti-bérc csúcsa alatt, a Három-kút sziklakapuinak a közelében nyílik a nagy méretű bejárata, amely körülbelül 7,7 méter széles és 3,7 méter magas. A bejárat és a környéke különleges látvány. Régen valószínűleg forrásbarlangként működött, amely később nagy mértékben feltöltődött, részben a fagyaprózódás miatt keletkezett kőzettörmelékkel, részben denevérguanóval. Az egyszintes járatrendszer triász időszaki mészkőben jött létre. A vízszintes kiterjedése 42 méter.

Az ásványtani érdekessége a rózsaszínű hegyitej és különféle cseppkőképződmények is találhatók a barlangban. Megfigyelhető benne egy speciális agyagképződmény, a vermikuláció. A legtöbb képződmény a bejárattal szembeni, 10 méter hosszú teremben van, de az itt lévő retekcseppkövek, kis méretű szalmacseppkövek, cseppkőmedencék és cseppkőoszlopok többsége színtelen, töredezett és idős.

Az 1990-es évek elejéig a belső terme, a Kupola-csarnok jelentős denevértanyahelynek számított. 1987-ben 3000–4000 egyedből álló tavi denevér kolóniát figyeltek meg benne. Jelenleg is sok a guanó a barlangban. A bejárati teremtől jobbra található főágból jobbra nyíló két kis mellékágban megmaradtak az ásatások előtti talajrétegek Regős József és Ringer Árpád 2003-ban megjelent leírása szerint. Fokozottan védett területen nyílik, ezért a megközelítéséhez is engedély kell, nemcsak a bejárásához. A látogatásához a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges.

Előfordul a barlang Háromkuti barlang (Kadić 1914), Három-kuti-barlang (Bertalan 1976), Háromkúti-barlang (Kadić 1930), Háromkúti barlang (Kadić 1907), Hidas-kői-barlang (Regős, Ringer 2003), Magaskő barlangja (Bertalan 1976), Magaskő-barlangja (Regős, Ringer 2003) és Magoskő-barlangja (Kordos 1984) neveken is irodalmában. 1977-ben volt először Három-kúti-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában, Hevesi Attila könyvében.

Kutatástörténet

A Földtani Közlöny 1907. évi évfolyamában publikált és Kadić Ottokár által írt tanulmányban szó van arról, hogy Kadić Ottokár bejárta a Szinva völgyének rendszeréhez tartozó mészkőterületet és itt, a Garadna bal partján meglátogatta a Háromkúti barlangot. A 17 megtekintett barlang közül 6 olyan barlang volt, pl. a Háromkúti barlang, amelyet leginkább alkalmasnak talált arra, hogy abban őslénytani és régészeti kutatásokat végezzenek.

1913-ban ásatást végzett a barlangban. Kutatógödrének mélysége helyenként az öt métert is elérte. 3,3 méter mélységből egy sötétbarna kalcedonból készült, egyik oldalán szépen megmunkált őskőkorszaki szakócaszerű kőeszköz is előkerült, amelyet Kadić Ottokár az acheuli kultúrába tartozónak vélt. Ez az eszköz jelentősen eltért a hegység barlangjaiban addig talált eszközöktől. Barlangi medve, barlangi hiéna, farkas, gímszarvas és európai őz csontok kerültek elő a kitöltéséből. Valószínűleg ekkor kerültek elő, a jelenleg a Herman Ottó Múzeumban őrzött, a bükki kultúrát és a kiétei kultúrát képviselő edénytöredékek. Az alföldi vonaldíszes kultúrába tartozik egy innen kikerült töredék.

Az 1920-as években magas foszfáttartalmú denevérguanót bányásztak benne, amit a lillafüredi kertészet használt fel termőtalaj javításra. 1923-ban Hillebrand Jenő folytatta a barlang régészeti vizsgálatát, hogy további őskori kőeszközöket találjon és így a szakócaszerű kőeszköz pontos kultúráját megállapíthassa, de a kutatása nem járt eredménnyel. Csak barlangi medve csontokat talált. Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bükk hegység barlangjairól szóló részben szó van arról, hogy Ómassa határában, a Garadna-patak bal partján helyezkedik el a Háromkúti barlang. A barlang rétegeiből az ásatás egy kőszakócát is felszínre hozott kevés állatmaradvány kíséretében. Az ismertetés egy publikáció alapján lett írva. Az 1932-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben meg van ismételve a könyv 1931. évi kiadásának Három-kúti-barlangot tárgyaló része.

Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent, Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben található Szeleta-barlangban, Balla-barlangban, Herman Ottó-barlangban, Kecske-lyukban, Három-kúti-barlangban, Istállós-kői-barlangban, Büdös-pestben és Puskaporosi-kőfülkében végzett rendszeres ásatások annyi őslénytani és ősrégészeti anyagot szolgáltattak, hogy abból megtelne egy múzeumi terem.

Az 1941-ben publikált Magyar turista lexikonban külön szócikke van a barlangnak. A kiadványban az van írva, hogy a Háromkúti barlang a Bükk hegységben, Ómassa határában, a Magas-kőhöz vezető ösvény mellett található. Több kis teremből és odúból áll. 1913-ban Kadić Ottokár végzett ásatásokat benne, majd Hillebrand Jenő kutatta. Főleg barlangi medve csontok voltak a leletek között. Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Három-kuti-barlang, másik nevén Magaskő barlangja a Bükk hegységben, a miskolci Ómassán helyezkedik el. A Magas-kőtől Ny-ra, a Három-kúti-völgy bal oldalán, a Garadna bal partján emelkedő szirtben, 580 m tszf. magasságban van a tág és széles bejárata. Nagy teremből és néhány kisebb odúból álló barlang. Ásatás volt benne. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő barlang Három-kuti-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 22 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő, Gábori Miklós által írt összefoglalásban közölve lett, hogy a Vértes László által végzett új rétegtisztázó ásatásoknak leginkább a magyarországi barlangi üledékek vizsgálata volt a céljuk (Lais-módszer), és az egyes rétegek időrendi besorolását nagyon segítette pl. a Három-kúti-barlang rétegsorának vizsgálata. A tanulmányban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, régészetileg kutatott barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Bükk hegység lelőhelyei közé sorolt Három-kúti-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az összefoglalás angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Háromkúti Cave a barlang neve.

Az 1979-ben kiadott Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a Magoskő sziklafalában több, kisebb-nagyobb barlang nyílik. Némelyikben barlangi állatok csontjai is fel lettek fedezve, mint pl. a Három-kúti-barlangban. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című kiadványban van egy Magyarország térkép, amelyen a Magyarországon lévő, régészetileg kutatott jelentősebb barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Három-kúti-barlang földrajzi elhelyezkedése. A könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Három-kúti-barlang néven Magoskő-barlangja névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

1988. október 1-től a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendeletének (6. §. 2. pont, illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Három-kúti-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang régészeti, morfológiai, biológiai és tájképi értéke miatt lett. Az 1988. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a Bükk hegységben elhelyezkedő Három-kúti-barlang bekerült Magyarország fokozottan védett barlangjai közé. Magyarországon a Három-kúti-barlanggal együtt 108 barlang van fokozottan védve. Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő és Ringer Árpád által írt tanulmányban van egy térkép, amelyen a régészeti leletek miatt ismert jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Három-kúti-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Háromkúti Cave a barlang neve.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő és Topál György által írt tanulmányban meg van említve, hogy az MKBT 1985-ben kijelölt 20 barlangot és a társulat ajánlotta a munkában önkéntesen résztvevőknek, hogy legyen ezekben évente elvileg egy-egy téli és nyári denevérszámlálás. A kijelölt barlangok közül 1988-ig pl. a Három-kúti-barlangban történt denevér-megfigyelés. A kutatásra kijelölt és ajánlott Három-kúti-barlangból régi, összehasonlító adat nem volt. A barlangban Kováts Nóra, Lénárt László és Topál György megfigyelései szerint több százas, esetleg néhány ezres denevércsapat nyári tanyahelye van. A közönséges és a hegyesorrú denevérek mellett biztos, hogy néhány száz hosszúszárnyú denevér is él benne. Utóbbi faj úgy látszott, hogy gyakorlatilag eltűnt Magyarországról. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban Három-kút Cave a barlang neve.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Bükk hegységben található Három-kúti-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Három-kúti-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy 89 m hosszú, 19,3 m függőleges kiterjedésű, 14,6 m magas, 4,7 m mély és 42 m vízszintes kiterjedésű.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Bükk hegységben található az 1988-ban fokozott védelem alá helyezett Három-kúti-barlang. A Kis-fennsíkon lévő három-kúti sziklakapuk közelében, 618 m tszf. magasságban van a barlang kb. 8 m széles és 4 m magas bejárata. 89 m hosszú a triász mészkőben keletkezett és elágazó barlang. A bejárattal szemben elhelyezkedő terme az üregrendszer képződményekben leggazdagabb része, de a 10 m hosszú részben megfigyelhető apró szalma, retek, oszlop és medence formájú cseppkövek többsége színtelen, elöregedett és töredezett. Denevérkolóniák kedvelt téli szálláshelye volt belső terme az 1990-es évekig. A barlangban jelenleg is nagy mennyiségben lévő guanó legnagyobb része az 1920-as években kitermelésre került és termőtalaj javításra használta fel a lillafüredi kertészet. A kitöltésben találtak Kyjatice-kultúrába és bükki kultúrába sorolt edénytöredékeket és egy szépen megmunkált őskori eszközt. Az 1951-től régészeti oltalom alatt álló természeti érték különleges látványt nyújt környezetével együtt. Mivel bejárata fokozottan védett területen van, ezért engedély kell megközelítéséhez és bejárásához is.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található Három-kúti-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Három-kúti-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Bükk hegységben elhelyezkedő Három-kúti-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Három-kúti-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, miskolci, 5362-26 barlangkataszteri számú és 16729 lelőhely-azonosítójú Három-kúti-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Három-kúti-barlang (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Három-kúti-barlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 186. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 65. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Dudich Endre: Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke. (Függelék: Kisebb barlangjaink áttekintése.) Budapest, 1932. 172. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64207. old.
• Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20921. old.
• Ferenczy Gergely: Barlangvédelmi tevékenység. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 600. old.
• Gábori Miklós: Archeological results of investigation in Hungarian caves. Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 44. old.
• Gábori Miklós: A magyar barlangok kutatásának régészeti eredményei. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 34. old.
• Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980. 113., 173., 203. old. ISBN 963-280-855-X
• Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a „dunántúli szeletien”. Budapest régiségei, 1984. 26. sz. 20. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6368. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
• Hellebrandt Magdolna: A Kyjatice-kultúra újabb lelőhelye. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1973. (12. sz.) 591. old.
• Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 62. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Hevesi Attila: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 96., 98. old.
• Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 115., 116. old.
• Hillebrand Jenő: Magyarország őskőkora. Archaeologica Hungarica, 1935. (17. köt.) 19–20. old.
• Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1931. 204. old.
• Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1932. 204. old.
• Kadić Ottokár: Adatok a szinvavölgyi diluviális ember kérdéséhez. Földtani Közlöny, 1907. (37. köt.) 9–11. füz. 338. old. (Német nyelven 387. old.)
• Kadić Ottokár: Az 1913. évben végzett barlangkutatásaim eredményei. Barlangkutatás, 1914. (2. évf.) 4. füz. 185., 188–190. old. (Német nyelven 221–222. old.)
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1923. évben. Barlangkutatás, 1922–1925. (10–13. évf.) 1–4. füz. 47–48. old. (Német nyelven 75. old.)
• Kadić Ottokár: A Bükk-hegység barlangjai és őslakói. (folytatás) A természet, 1930. (26. évf.) szeptember 1–15. (17–18. sz.) 206. old.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás ősrégészeti eredményei. A Szent István Akadémia Mennyiségtan-, Természettudományi Osztályának Felolvasásai, 1930. (2. köt. 8. sz.) 11. old.
• Kadić Ottokár: Herman Ottó, a magyar barlang- és ősemberkutatás megindítója. Barlangvilág, 1935. (5. köt.) 3–4. füz. 38. old. (Barlangnév nélkül említi az egyik, barlangból előkerült leletet.)
• Kadić Ottokár: A harmincéves magyar barlangkutatás tudományos eredményei. Barlangvilág, 1936. (6. évf.) 3–4. füz. 64. old.
• Kadić Ottokár: A hazai barlangügy törvényes rendezése. Barlangvilág, 1939. (9. évf.) 4. füz. 88. old.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1939. évben. Barlangvilág, 1940. (10. évf.) 1–2. füz. 14. old.
• Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat. Budapest, 1952. 89–90. oldal
• Kemenczei Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1970. (9. évf.) 23. old. és 1. kép, 4. tábla
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 56., 60., 276., 285. old.
• Korek József – Patay Pál: A bükki kultúra elterjedése Magyarországon. Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Múzeum, Budapest, 1958. (Régészeti Füzetek Ser. II, 2.) 11. old.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 21. old.
• Maróthy László: A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendelete. Magyar Közlöny, 1988. október 1. (45. sz.) 1073. old.
• Mayerfelsi Maier István: Visszapillantás a hazai barlangkutatás történetére. Barlangvilág, 1926. (1. évf.) 1–4. füz. 15. old.
• Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat 1940. januárius 30-án... (Választmányi ülés.) Barlangvilág, 1940. (10. évf.) 1–2. füz. 18. old.
• Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2337. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 183. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212. old.
• Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65482. old.
• Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941. 82. old.
• Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 325. old.
• Regős József: Farkas-kői-sziklaüreg állapotfelvétel. Kézirat. 2003. november 30. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Regős József – Ringer Árpád: Három-kúti-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 163–165. old. ISBN 963-9358-96-7
• Ringer Árpád: A barlangi lelőhelyek és kronosztratigráfiájuk szerepe a magyar őskőkorkutatásban. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 78. old.
• Ringer Árpád: The role of cave sites and their chronostratigraphy in the research of the Paleolithic of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 52. old.
• Ringer Árpád: A Bükk hegység kőkora. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 302. old.
• Ringer Árpád – Regős József: Ember, barlangok, környezet. Az őskőkor régészeti kultúrái a Bükkben. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 78., 79., 81. old. ISBN 9789639817098
• Schmidt Eligius Róbert: Műszaki-geológiai problémák. Bányászati és Kohászati Lapok, 1943. (76. évf.) 514. old.
• Schőnviszky László: A Bükk-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. augusztus–szeptember. (49. évf. 8–9. sz.) 278. old.
• Szeghalmy Gyula: Felvidék. Budapest, 1940. 115. old.
• Székely Kinga: Új fokozottan védett barlangok. Karszt és Barlang, 1988. 2. félév. 119. old.
• Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 182. old.
• Topál György: A barlangi denevérek magyarországi kutatásának áttekintése. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 85., 86. old.
• Topál György: An overview of research on cave bats in Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 65., 66–67. old.
• Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
• Vásárhelyi István: Adatok a Bükk denevérfaunájához. Állattani Közlemények, 1939. (36. köt.) 3–4. füz. 122. old.
• Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965. 103–104., 142., 143., 294. old.
• –: Az ősember nyomainak kutatása a Bükkben. Pesti Hírlap, 1943. szeptember 29. (65. évf. 220. sz.) 6. old.

További irodalom

• Dancza János: A barlangkutatás. Az ősember lakhelyei a Bükk hegységben. Természetbarát, 1931. (19. évf.) január–február. 5–6. old., március–május. 4–5. old., június–július. 5–6. old., augusztus–szeptember. 3–4. old., október–december. 5–6. old.
• Erdey Gyula – Hubay József – Vigyázó János: Bükk. Budapest, 1932. Turistaság és Alpinizmus RT. 117. old.
• Kadić Ottokár: A jégkor embere Magyarországon. Az összes magyarországi leletek összefoglaló ismertetése. Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. Zusammenfassende darstellung sämtlicher funde des eiszeitlichen menschen in Ungarn. (Német nyelven.) A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz. 66–67. oldal
• Kadić Ottokár – Kormos Tivadar: Eiszeit und eiszeitliche Kulturen im heutigen Ungarn. Report of the XVI. International Geological Congress, U.S.A. 1933. Vol. 2. 1203–1208. old. Washington, 1936. Különlenyomata: 1935. 1–6. old.
• Kemenczei Tibor: Die Spätbronzezeit Nordostungarns. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984. 132. old. ISBN 963-0532-83-2
• Kolacskovszky Lajos: Vidróczki Márton. Természetbarát, 1937. (25. évf.) 5. sz. 3–5. old.
• Mottl Mária: A bükki mousterien európai vonatkozásban. Geol. Hung. ser. pal. fasc. 1938. (14.) 181–203. old.
• Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a m. kir. Földtani Intézet Vitaüléseinek Munkálatairól. A Magyar Királyi Földtani Intézet 1941. évi jelentésének függeléke. 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–32. old. (27 hazai barlang faunája 9–20. old.)

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás