Három-kúti-barlang

Három-kúti-barlang
Hossz	89 m
Mélység	4,7 m
Magasság	14,6 m
Függőleges kiterjedés	19,3 m
Tengerszint feletti magasság	618 m
Ország	Magyarország
Település	Miskolc
Földrajzi táj	Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Típus	inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám	5362-26
Elhelyezkedése
Három-kúti-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 23″, k. h. 20° 33′ 03″48.12295, 20.550766666667

A Három-kúti-barlang fokozottan védett barlang, amelyből régészeti leletek kerültek elő. A Bükki Nemzeti Park területén található. Turista útikalauzokban is szerepel.

Leírás

A Bükk-fennsík Kis-fennsíkján van. A Három-kúti-bérc csúcsa alatt, a Három-kút sziklakapuinak a közelében nyílik a nagy méretű bejárata, amely körülbelül 7,7 méter széles és 3,7 méter magas. A bejárat és a környéke különleges látvány. Régen valószínűleg forrásbarlangként működött, amely később nagy mértékben feltöltődött, részben a fagyaprózódás miatt keletkezett kőzettörmelékkel, részben denevérguanóval. Az egyszintes járatrendszer triász időszaki mészkőben jött létre. A vízszintes kiterjedése 42 méter.

Az ásványtani érdekessége a rózsaszínű hegyitej és különféle cseppkőképződmények is találhatók a barlangban. Megfigyelhető benne egy speciális agyagképződmény, a vermikuláció. A legtöbb képződmény a bejárattal szembeni, 10 méter hosszú teremben van, de az itt lévő retekcseppkövek, kis méretű szalmacseppkövek, cseppkőmedencék és cseppkőoszlopok többsége színtelen, töredezett és idős.

Az 1990-es évek elejéig a belső terme, a Kupola-csarnok jelentős denevértanyahelynek számított. 1987-ben 3000–4000 egyedből álló tavi denevér kolóniát figyeltek meg benne. Jelenleg is sok a guanó a barlangban. A bejárati teremtől jobbra található főágból jobbra nyíló két kis mellékágban megmaradtak az ásatások előtti talajrétegek Regős József és Ringer Árpád 2003-ban megjelent leírása szerint. Fokozottan védett területen nyílik, ezért a megközelítéséhez is engedély kell, nemcsak a bejárásához. A látogatásához a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges.

Előfordul Háromkuti barlang (Kadić 1914), Háromkúti-barlang (Kadić 1930), Háromkúti barlang (Kadić 1907), Hidas-kői-barlang (Regős, Ringer 2003), Magaskő-barlangja (Regős, Ringer 2003) és Magoskő-barlangja (Kordos 1984) néven is irodalmában. 1977-ben jelent meg nyomtatásban a jelenlegi neve, Hevesi Attila könyvében.

Kutatástörténet

Kadić Ottokár 1906-ban járt benne először, majd 1913-ban ásatást végzett a barlangban. A kutatógödrének mélysége helyenként az öt métert is elérte. 3,3 méter mélységből egy sötétbarna kalcedonból készült, egyik oldalán szépen megmunkált őskőkorszaki szakócaszerű kőeszköz is előkerült, amelyet Kadić Ottokár az acheuli kultúrába tartozónak vélt. Ez az eszköz jelentősen eltért a hegység barlangjaiban addig talált eszközöktől. Barlangi medve, barlangi hiéna, farkas, gímszarvas és európai őz csontok kerültek elő a kitöltéséből. Valószínűleg ekkor kerültek elő, a jelenleg a Herman Ottó Múzeumban őrzött, a bükki kultúrát és a kiétei kultúrát képviselő edénytöredékek. Az alföldi vonaldíszes kultúrába tartozik egy innen kikerült töredék.

Az 1920-as években magas foszfáttartalmú denevérguanót bányásztak benne, amit a lillafüredi kertészet használt fel termőtalaj javításra. 1923-ban Hillebrand Jenő folytatta a barlang régészeti vizsgálatát, hogy további őskori kőeszközöket találjon és így a szakócaszerű kőeszköz pontos kultúráját megállapíthassa, de a kutatása nem járt eredménnyel. Csak barlangi medve csontokat talált. Regős József és Ringer Árpád 2003-ban megjelent írása szerint Hillebrand Jenő ásatása során majdnem a teljes kitöltés el lett távolítva és két kaparó került elő.

1939-ben Mottl Mária ásatása során csontok, faszenek és kiskevélyi pengék kerültek elő. Az ásatásokkor feltárt három eszközt, Kadić Ottokár szakócaszerű kőeszközét és Hillebrand Jenő két kaparóját később a jankovichi kultúrába értékelték át. Az rejtély, hogy ez a dunántúli kultúra miért és hogyan került ide. 1951 óta régészeti oltalom alatt van. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van helye feltüntetve és egy másik térképen meg van jelölve helye a régészeti szempontból kutatott jelentősebb magyarországi barlangok között.

1988-ban fokozottan védett barlang lett régészeti, morfológiai, biológiai és tájképi értéke miatt. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy 89 méter hosszú, 19,3 méter függőleges kiterjedésű, 14,6 méter magas, 4,7 méter mély és 42 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia szerint 89 méter hosszú. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 186. old.
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 65. old. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Dudich Endre: Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke. (Függelék: Kisebb barlangjaink áttekintése.) Budapest, 1932. 172. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64207. old.
• Ferenczy Gergely: Barlangvédelmi tevékenység. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 600. old.
• Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980. 113., 173., 203. old. ISBN 963-280-855-X
• Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a „dunántúli szeletien”. Budapest régiségei, 1984. 26. sz. 20. old.
• Hellebrandt Magdolna: A Kyjatice-kultúra újabb lelőhelye. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1973. (12. sz.) 591. old.
• Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 62. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Hevesi Attila: Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 96., 98. old.
• Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 115., 116. old.
• Kaán Károly: Természetvédelem és a természeti emlékek. Budapest, 1931. 204. old.
• Kadić Ottokár: Adatok a szinvavölgyi diluviális ember kérdéséhez. Földtani Közlöny, 1907. (37. köt.) 9–11. füz. 338. old. (Német nyelven 387. old.)
• Kadić Ottokár: Az 1913. évben végzett barlangkutatásaim eredményei. Barlangkutatás, 1914. (2. évf.) 4. füz. 185., 188–190. old. (Német nyelven 221–222. old.)
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1923. évben. Barlangkutatás, 1922–1925. (10–13. évf.) 1–4. füz. 47–48. old. (Német nyelven 75. old.)
• Kadić Ottokár: A Bükk-hegység barlangjai és őslakói. (folytatás) A természet, 1930. (26. évf.) szeptember 1–15. (17–18. sz.) 206. old.
• Kadić Ottokár: Herman Ottó, a magyar barlang- és ősemberkutatás megindítója. Barlangvilág, 1935. (5. köt.) 3–4. füz. 38. old. (Barlangnév nélkül említi az egyik, barlangból előkerült leletet.)
• Kadić Ottokár: A harmincéves magyar barlangkutatás tudományos eredményei. Barlangvilág, 1936. (6. évf.) 3–4. füz. 64. old.
• Kadić Ottokár: A hazai barlangügy törvényes rendezése. Barlangvilág, 1939. (9. évf.) 4. füz. 88. old.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1939. évben. Barlangvilág, 1940. (10. évf.) 1–2. füz. 14. old.
• Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat. Budapest, 1952. 89–90. oldal
• Kemenczei Tibor: A Kyjatice kultúra Észak-Magyarországon. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1970. (9. évf.) 23. old. és 1. kép, 4. tábla
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 56., 60., 276., 285. old.
• Korek József – Patay Pál: A bükki kultúra elterjedése Magyarországon. Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Múzeum, Budapest, 1958. (Régészeti Füzetek Ser. II, 2.) 11. old.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 21. old.
• Maróthy László: A környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 7/1988. (X. 1.) KVM rendelete. Magyar Közlöny, 1988. október 1. (45. sz.) 1073. old.
• Mayerfelsi Maier István: Visszapillantás a hazai barlangkutatás történetére. Barlangvilág, 1926. (1. évf.) 1–4. füz. 15. old.
• Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat 1940. januárius 30-án... (Választmányi ülés.) Barlangvilág, 1940. (10. évf.) 1–2. füz. 18. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 183. old.
• Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65482. old.
• Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 325. old.
• Regős József: Farkas-kői-sziklaüreg állapotfelvétel. Kézirat. 2003. november 30. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Regős József – Ringer Árpád: Három-kúti-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 163–165. old. ISBN 963-9358-96-7
• Ringer Árpád: A Bükk hegység kőkora. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 302. old.
• Schmidt Eligius Róbert: Műszaki-geológiai problémák. Bányászati és Kohászati Lapok, 1943. (76. évf.) 514. old.
• Schőnviszky László: A Bükk-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. augusztus–szeptember. (49. évf. 8–9. sz.) 278. old.
• Szeghalmy Gyula: Felvidék. Budapest, 1940. 115. old.
• Székely Kinga: Új fokozottan védett barlangok. Karszt és Barlang, 1988. 2. félév. 119. old.
• Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 182. old.
• Topál György: A barlangi denevérek magyarországi kutatásának áttekintése. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 85., 86. old.
• Vásárhelyi István: Adatok a Bükk denevérfaunájához. Állattani Közlemények, 1939. (36. köt.) 3–4. füz. 122. old.
• –: Az ősember nyomainak kutatása a Bükkben. Pesti Hírlap, 1943. szeptember 29. (65. évf. 220. sz.) 6. old.

További irodalom

• Dancza János: A barlangkutatás. Az ősember lakhelyei a Bükk hegységben. Természetbarát, 1931. (19. évf.) január–február. 5–6. old., március–május. 4–5. old., június–július. 5–6. old., augusztus–szeptember. 3–4. old., október–december. 5–6. old.
• Erdey Gyula – Hubay József – Vigyázó János: Bükk. Budapest, 1932. Turistaság és Alpinizmus RT. 117. old.
• Hillebrand Jenő: Magyarország őskőkora. Archaeologica Hungarica, 1935. (17. köt.) 19–20. old.
• Kadić Ottokár: A jégkor embere Magyarországon. Az összes magyarországi leletek összefoglaló ismertetése. Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. Zusammenfassende darstellung sämtlicher funde des eiszeitlichen menschen in Ungarn. (Német nyelven.) A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz. 66–67. oldal
• Kadić Ottokár – Kormos Tivadar: Eiszeit und eiszeitliche Kulturen im heutigen Ungarn. Report of the XVI. International Geological Congress, U.S.A. 1933. Vol. 2. 1203–1208. old. Washington, 1936. Különlenyomata: 1935. 1–6. old.
• Kemenczei Tibor: Die Spätbronzezeit Nordostungarns. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984. 132. old. ISBN 963-0532-83-2
• Kolacskovszky Lajos: Vidróczki Márton. Természetbarát, 1937. (25. évf.) 5. sz. 3–5. old.
• Mottl Mária: A bükki mousterien európai vonatkozásban. Geol. Hung. ser. pal. fasc. 1938. (14.) 181–203. old.
• Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a m. kir. Földtani Intézet Vitaüléseinek Munkálatairól. A Magyar Királyi Földtani Intézet 1941. évi jelentésének függeléke. 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–32. old. (27 hazai barlang faunája 9–20. old.)
• Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás