Három-kúti-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Három-kúti-barlang
Hossz 89 m
Mélység 4,7 m
Magasság 14,6 m
Függőleges kiterjedés 19,3 m
Tengerszint feletti magasság 618 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék, Bükk-fennsík
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5362-26
Elhelyezkedése
Három-kúti-barlang (Magyarország)
Három-kúti-barlang
Három-kúti-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 23″, k. h. 20° 33′ 03″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 23″, k. h. 20° 33′ 03″

A Három-kúti-barlang egy fokozottan védett barlang, amelyből régészeti leletek kerültek elő. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírása[szerkesztés]

A Bükk-fennsík Kis-fennsíkján van. A Három-kúti-bérc csúcsa alatt, a Három-kút sziklakapuinak a közelében nyílik a nagy méretű bejárata, amely körülbelül 7,7 méter széles és 3,7 méter magas. A bejárat és a környéke különleges látvány. Régen valószínűleg forrásbarlangként működött, amely később nagy mértékben feltöltődött, részben a fagyaprózódás miatt keletkezett kőzettörmelékkel, részben denevérguanóval. Az egyszintes járatrendszer triász időszaki mészkőben jött létre. A vízszintes kiterjedése 42 méter.

Az ásványtani érdekessége a rózsaszínű hegyitej és különféle cseppkőképződmények is találhatók a barlangban. Megfigyelhető benne egy speciális agyagképződmény, a vermikuláció. A legtöbb képződmény a bejárattal szembeni, 10 méter hosszú teremben van, de az itt lévő retekcseppkövek, kis méretű szalmacseppkövek, cseppkőmedencék és cseppkőoszlopok többsége színtelen, töredezett és idős.

Az 1990-es évek elejéig a belső terme, a Kupola-csarnok jelentős denevértanyahelynek számított. 1987-ben 3000–4000 egyedből álló tavi denevér kolóniát figyeltek meg benne. Jelenleg is sok a guanó a barlangban. A bejárati teremtől jobbra található főágból jobbra nyíló két kis mellékágban megmaradtak az ásatások előtti talajrétegek Regős József és Ringer Árpád 2003-ban megjelent leírása szerint. Fokozottan védett területen nyílik, ezért a megközelítéséhez is engedély kell, nemcsak a bejárásához.

Előfordul Háromkuti barlang (Kadić 1914), Háromkúti-barlang (Kadić 1930), Háromkúti barlang (Kadić 1907), Hidas-kői-barlang (Regős, Ringer 2003), Magaskő-barlangja (Regős, Ringer 2003) és Magoskő-barlangja (Kordos 1984) néven is az irodalmában. 1977-ben jelent meg nyomtatásban a jelenlegi neve, Hevesi Attila könyvében.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Kadić Ottokár 1906-ban járt benne először, majd 1913-ban ásatást végzett a barlangban. A kutatógödrének a mélysége helyenként az öt métert is elérte. 3,3 méter mélységből egy sötétbarna kalcedonból készült, egyik oldalán szépen megmunkált, őskőkorszaki, szakócaszerű kőeszköz is előkerült, amelyet Kadić Ottokár az acheuli kultúrába tartozónak vélt. Ez az eszköz jelentősen eltért a hegység barlangjaiban addig talált eszközöktől. Barlangi medve, barlangi hiéna, farkas, gímszarvas és európai őz csontok kerültek elő a kitöltéséből. Valószínűleg ekkor kerültek elő, a jelenleg a Herman Ottó Múzeumban őrzött, a bükki kultúrát és a kiétei kultúrát képviselő edénytöredékek. Az alföldi vonaldíszes kultúrába tartozik egy innen kikerült töredék.

Az 1920-as években magas foszfáttartalmú denevérguanót bányásztak benne, amit a lillafüredi kertészet használt fel termőtalaj javításra. 1923-ban Hillebrand Jenő folytatta a barlang régészeti vizsgálatát, hogy további őskori kőeszközöket találjon és így a szakócaszerű kőeszköz pontos kultúráját megállapíthassa, de a kutatása nem járt eredménnyel. Csak barlangi medve csontokat talált. Regős József és Ringer Árpád 2003-ban megjelent írása szerint, Hillebrand Jenő ásatása során, majdnem a teljes kitöltés el lett távolítva és két kaparó került elő.

1939-ben Mottl Mária ásatása során csontok, faszenek és kiskevélyi pengék kerültek elő. Az ásatásokkor feltárt három eszközt, Kadić Ottokár szakócaszerű kőeszközét és Hillebrand Jenő két kaparóját később a jankovichi kultúrába értékelték át. Az rejtély, hogy ez a dunántúli kultúra miért és hogyan került ide. 1951 óta régészeti oltalom alatt van. 1988-ban fokozottan védett barlang lett a régészeti, a morfológiai, a biológiai és a tájképi értéke miatt. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 89 méter hosszú, 19,3 méter függőleges kiterjedésű, 14,6 méter magas, 4,7 méter mély és 42 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 89 méter hosszú. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Dancza János: A barlangkutatás. Az ősember lakhelyei a Bükk hegységben. Természetbarát, 1931. (19. évf.) január–február. 5–6. old., március–május. 4–5. old., június–július. 5–6. old., augusztus–szeptember. 3–4. old., október–december. 5–6. old.
  • Erdey Gyula – Hubay József – Vigyázó János: Bükk. Budapest, 1932. Turistaság és Alpinizmus RT. 117. old.
  • Hillebrand Jenő: Magyarország őskőkora. Archaeologica Hungarica, 1935. (17. köt.) 19–20. old.
  • Kadić Ottokár: A jégkor embere Magyarországon. Az összes magyarországi leletek összefoglaló ismertetése. Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. Zusammenfassende darstellung sämtlicher funde des eiszeitlichen menschen in Ungarn. (Német nyelven.) A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz. 66–67. oldal
  • Kadić OttokárKormos Tivadar: Eiszeit und eiszeitliche Kulturen im heutigen Ungarn. Report of the XVI. International Geological Congress, U.S.A. 1933. Vol. 2. 1203–1208. old. Washington, 1936. Különlenyomata: 1935. 1–6. old.
  • Kemenczei Tibor: Die Spätbronzezeit Nordostungarns. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1984. 132. old. ISBN 9630532832
  • Kolacskovszky Lajos: Vidróczki Márton. Természetbarát, 1937. (25. évf.) 5. sz. 3–5. old.
  • Mottl Mária: A bükki mousterien európai vonatkozásban. Geol. Hung. ser. pal. fasc. 1938. (14.) 181–203. old.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a m. kir. Földtani Intézet Vitaüléseinek Munkálatairól. A Magyar Királyi Földtani Intézet 1941. évi jelentésének függeléke. 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–32. old. (27 hazai barlang faunája 9–20. old.)
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Bp. 1941.

További információk[szerkesztés]