Fekete-barlang (Miskolc)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fekete-barlang
A barlang bejárata 2006-ban
A barlang bejárata 2006-ban
Hossz2200 m
Mélység174 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés174 m
Tengerszint feletti magasság565 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-8
Elhelyezkedése
Fekete-barlang (Magyarország)
Fekete-barlang
Fekete-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 38″, k. h. 20° 33′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 38″, k. h. 20° 33′ 44″
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete-barlang témájú médiaállományokat.

A Fekete-barlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Magyarország nyolcadik legmélyebb és kilencedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja. A Bükk-vidék negyedik legmélyebb és negyedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a Bányász-barlang, az István-lápai-barlang és a Jáspis-barlang után.

Leírás[szerkesztés]

A bükk-fennsíki Nagy-fennsík északkeleti szélén, a Tekenősi-völgy déli végén, a Tekenős-zsomboly bejáratától körülbelül 60–85 méternyire, egy sziklakibúvásban nyílik. Egy időszakosan aktív víznyelőben van a bejárata, amelyhez egy legtöbbször száraz patakmeder vezet. A Tekenősi-rétről dózerúton közelíthető meg gyalog vagy terepjáróval. A barlang bejárata egy boltíves betontető. A bejáratánál látható a barlang feltárásának 30. évfordulója alkalmából elhelyezett emléktábla.

A bejárata után egy körülbelül 12 méter mély, lépcsőzetes, beépített vaslétrákkal ellátott, vasbeton bejárati akna van. A bejárati akna alján, az első szűk részben van lezárva a barlang egy acélrudazattal. A járatai anisusi sötétszürke, fekete, kalciteres dolomitban, alsó triász mészkőben, felső perm, sötétszürke mészkőben és ladin porfiritben jöttek létre. Tektonikus törések mentén keletkezett, elágazó, többszintes, időszakosan aktív, tipikus víznyelőbarlang. A lépcsőzetesen mélyülő aknasort rövid, nagy esésű patakmederrészek, kisebb-nagyobb termek és agyagos kúszójáratok tagolják. A Kolmogorov-próba alatt egy állandó vizű forrás folyik az időszakosan aktív vízvezető járatba. A Torda István-ág legfelső részén egy állandó vizű, körülbelül 3×6 méter felszínű tó alakult ki. Egy másik, már száraz tóban, a Kristály-tóban az egykori vízszint alatt gömbös, de kristályokkal fedett képződmények vannak. Az 1. számú szifonja sokszor vízzel töltődik fel és ekkor a mögötte lévő járatok nem járhatók. A mélypontján egy elmenő szifon, a 2. számú szifon zárja el az utat. A középső részén egy nagy, labirintusos nyelőzóna van, ahol változatos cseppkövek képződtek. A legnagyobb terme a Magyar Carlista, amely egy körülbelül 20 méter magas és 10 méter széles, rézsútos terem.

Gyakori morfológiai nagyformája a kürtő, az akna, a meander és néhány gömbfülkével is lehet találkozni a barlangban. A morfológiai kisformákat a gömbüstök, a mennyezeti síkok, az evorziós üstök, a hullámkagylók, az ujjbegykarrok és a meanderező járatokban szinlők képviselik. A Fő-ágban nincs sok cseppkőképződmény, de a felső, újonnan feltárt járatokban tömegesen előfordulnak. A barlangban függőcseppkövek, szalmacseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók, cseppkődobok, cseppkőlefolyások, mikrotetaráták, cseppkőmedencék, barlangi gyöngyök, kristályos borsókövek, típusos, gömbös borsókövek, korall-borsókövek és főleg a legmagasabban fekvő járatokban heliktitek, valamint a cseppköveken néha visszaoldódás figyelhető meg.

A barlangban eddig megfigyelt denevérek közül négy faj fokozottan védett. A vízgyűjtő-területe kicsivel kevesebb egy négyzetkilométernél. Időszakosan egy 20 méter magas vízesés található benne. Árvízveszélyes barlang. Hirtelen, nagy esőzéskor a barlangba befolyó víz miatt, amelynek a mennyisége 500 liter is lehet percenként, majdnem az egész barlang járhatatlan. Látogatni csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, kötéltechnikai eszközök alkalmazásával és jó erőnléttel, mászótudással lehet. Mivel a barlang csak kötéltechnikai eszközökkel járható, kevesen látogatják, ezért a képződményeinek a többsége ép. A barlangban elnyelődő vizek a Margit-forrásban jelennek meg.

Magyarország nyolcadik legmélyebb és kilencedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja. A Bükk-vidék negyedik legmélyebb és negyedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a Bányász-barlang, az István-lápai-barlang és a Jáspis-barlang után. 1981. december 31-én hazánk ötödik és a Bükk-vidék harmadok legmélyebb barlangja volt. A Bükk-vidék hetedik leghosszabb barlangja az István-lápai-barlang, a Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer, a Hajnóczy-barlang, a Létrási-vizesbarlang, a Szivárvány–Sebes-barlangrendszer és a Szepesi–Láner-barlangrendszer után.

A Torda István-ág Torda Istvánról, a MAFC Barlangkutató Csoport tagjáról lett elnevezve, aki 23 éves korában, a Gouffre Berger-ben, amely egy franciaországi barlang hunyt el. Ebben a barlangrészben egy emléktábla is őrzi az emlékét. A Kolmogorov-próba nevű része Andrej Nyikolajevics Kolmogorov-ról lett elnevezve, a névadás oka ismeretlen. A Jean Marais-ág Jean Marais-ról lett elnevezve a régi francia filmekből ellesett kötéltechnika alkalmazása miatt, a kürtőmászást csak így sikerült megoldani. A Magyar Carlista nevű terem a Torca del Carlista nevű spanyolországi barlangról lett elnevezve, mert ebben a teremben a spanyolországi barlanghoz hasonló képződmények figyelhetők meg. A Fekete-barlang a nevét az alapvetően sötét színű kőzetei miatt kapta. Előfordul az irodalmában Tekenősi Fekete-barlang (Nyerges 1997), Tekenős-víznyelő (Kordos 1984), Teknős-víznyelő (Dely 1970) és Teknős víznyelő (Kordos 1984) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang bejárati részén elhelyezett emléktábla

1975 nyarán Simon Ernő, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem TDK Karszthidrológiai Szakcsoport tagja bukkant rá az időszakos víznyelőre és valószínűnek tartotta, hogy a víznyelő nyelési pontjának járhatóvá tételével egy nagy méretű barlangba lehet bejutni. A bejárati omladék három hónapig tartó bontása után, 1975. november 9-én sikerült bejutni a barlangba a szakcsoport barlangkutatóinak. 1975-ben körülbelül 1000 méter hosszúságig ismerték meg a barlangot. Az 1976. évi Karszt és Barlangban egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat jelent meg róla.

1977 őszén a 137 méter mélységben lévő 1. sz. szifon átbontásával 80 méternyi új járatot tártak fel benne, amelynek a végén található a jelenlegi mélypontja. A felfedezésétől 1977-ig négy helyen akadt meg rövidebb időre a kutatás a végpont eléréséig. Az 1977-ben megjelent „Bükk útikalauz” szerint nincsenek a termeiben cseppkövek. Az 1977. május 30-án, az 1976-os lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a neve. Az 1977. december 31-i állapot szerint a 140 méteres mélységével hazánk hatodik legmélyebb és a körülbelül 1000 méteres hosszúságával hazánk 14. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján az ország hatodik legmélyebb és 15. leghosszabb barlangja a 140 méteres mélységével és a körülbelül 1000 méteres hosszával.

1978-ban járták be részben az Ember-terem feletti járatokat. 1978-ban körülbelül 500 méterrel nőtt a hossza az új feltárásoknak köszönhetően. Az 1978-ban kiadott, „Barlangok a Bükkben” című kiadvány szerint Magyarország legmélyebb, dolomitban induló barlangja a Fekete-barlang, amely 162,8 méter mély és a felmért járatainak a hossza 1000 méter, de több száz méternyi járat még nem lett felmérve. 1976 és 1978 között a szakcsoport tagjai felmérték a járatait és a felmérés alapján Lévay Tibor és Simon Ernő készített róla alaprajzi, valamint hosszmetszeti barlangtérképet 1978-ban.

1980-ban a szakcsoport feltárta a Kristály-tavi-ágat és egy alaprajzi barlangtérképet rajzolt az Ember-termi-labirintról. Az 1980. évi Karszt és Barlang első félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1981. december 31-én Magyarország ötödik és a Bükk-vidék harmadik legmélyebb barlangja volt a 153 méteres mélységével. 1982-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákköri Karszthidrológiai Szakcsoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982-ben fokozottan védett barlang lett a több szempontból is jelentős értékei miatt és azért, mert Magyarországon ritka az ilyen nagy méretű és változatos befoglaló kőzetű barlang. 1984-ben Nagy Tibor egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszeti barlangtérképet, valamint keresztmetszeteket rajzolt a Kristály-tavi-ágról. Az 1984-ben kiadott „Magyarország barlangjai” című könyv szerint az 1970-es évek egyik nagy, barlangi felfedezése volt a Fekete-barlang felfedezése és a könyvben részletes leírás található a barlangról, valamint az országos barlanglistában szerepel a neve, de két külön barlangként van feltüntetve a Fekete-barlang és a Tekenős-víznyelő. Az 1981-ben kitöltött és 1984-ben kiegészített barlangkataszteri törzslapja alapján 204 méter vízszintes kiterjedésű, amely mért adat, körülbelül 1000 méter hosszú, amely becsült adat, 1981-ben 152,8 méter mély volt mért adat szerint, 1984-ben 163 méter mély volt, sok benne a szemét, 1981-ben egy rossz minőségű kötéllétra volt benne, amely 1984-ben már nem volt ott és a bejárati ácsolata életveszélyes. A barlang bejárata 1985 és 1986 körül beomlott. 1987-ben Király Gábor, a BEAC Barlangkutató Csoport tagja állandó nittfüleket helyezett el a bejárati aknákban. 1989-ben a bejáratát a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából, Szenthe István vezetésével megerősítették az omlások ellen és kiépítették, de a barlangot nem zárták le.

1990-ben az NME TDK Karszthidrológiai Szakcsoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1993-ban körülbelül 1500 méter hosszú és 163 méter mély volt, amelyek részben részletesen felmért, részben becsült adatok az állapotfelvételi és kezelési lapja alapján, valamint a kéziratban Kovács Zsolt javasolta egy korlát építését a bejárati akna elé, a balesetveszély elkerülése miatt, amely azóta sem valósult meg. 1996 áprilisában Sásdi László víznyomjelzéssel mutatta ki az összefüggését a Margit-forrással. A Tekenős-alsó-forrásban és a Vekerle-forrásban nem volt megfigyelhető a megfestett víz. 1996-ban és 1997-ben a MAFC Barlangkutató Csoport összesen körülbelül 500 méter, 1998-ban körülbelül 120 méter hosszú járatot fedezett fel. 1997. május 18-án lett ismert a Torda István-ág. 1997-ben a MAFC Barlangkutató Csoport egy hosszmetszeti barlangtérkép-vázlatot rajzolt a barlangról, majd a csoport tagja Elekes Balázs, a csoport felmérése alapján 1998-ban egy újabb, hosszmetszeti barlangtérképet, amelynek egy része barlangtérkép-vázlat, rajzolt az új, feltárt részekkel együtt.

1999 elején körülbelül 2200 méter hosszú volt, amelyből 1182,94 méter fel volt mérve. Ekkor 174 méter mély. 1999-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából lezárták a barlangot. 2000-ben Ézsiás György, a Troglonauta Barlangkutató Egyesület tagja a bejárati aknarendszerben és egyéb helyeken további nittfüleket épített be. A 2002-es kezelési tervében az olvasható, hogy a vízszintes kiterjedése 209 méter és a mélysége 152,8 méter egy 1980-ban készült barlangtérkép alapján. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a hegység hatodik leghosszabb barlangja, a hosszúsága 2200 méter, a mélysége 174 méter és a vízszintes kiterjedése 150 méter. 2005. október 29-én egy emléktáblát helyeztek el a barlang bejáratában a barlang feltárásának 30. évfordulója alkalmából. A 2005-ben megjelent „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint Magyarország ötödik legmélyebb barlangja. 2006-ban készült el a legújabb, alaprajzi és hosszmetszeti barlangtérképe. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Lénárt László: Hidrogeológiai kirándulások a Bükkben. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. 166. old.
  • Slíz György: Fekete-barlang. In: Slíz György: Felfedezések a föld alatt. Magyarország új barlangjai 2003–2013. Budapest, 2014. 202–205. old. ISBN 9789630884730

További információk[szerkesztés]