Hosszú-tetői-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hosszú-tetői-barlang
Hossz54 m
Mélység6,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés6,5 m
Tengerszint feletti magasság446 m
Ország Magyarország
Település Szögliget
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5451-16
Elhelyezkedése
Hosszú-tetői-barlang (Magyarország)
Hosszú-tetői-barlang
Hosszú-tetői-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 10″, k. h. 20° 38′ 59″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 10″, k. h. 20° 38′ 59″

A Hosszú-tetői-barlang fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Szögliget négy fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegyen, a Hosszú-tető oldalán, Vidomáj-pusztától északra, körülbelül 500 méterre, egy berogyás aljában, egy hat–nyolc méter magas sziklafal tövében van a bejárata. A beszakadás mellett egy másik berogyás is van. Ezek valószínűleg a barlang beszakadásával keletkeztek. A bejárata ember magasságú, háromszög alakú és vasajtóval van lezárva. Az ajtó melletti és feletti részeket erős vasrács védi.

Középső triász, wettersteini mészkőben jött létre az egykor minden bizonnyal forrásbalangként működött Hosszú-tetői-barlang. Egyetlen, közös hasadék kibővülésével keletkezett a bejárati terem és a belső terem. A fosszilis, majdnem vízszintes hasadékjárat belső terméből nyílik az egyetlen, nagy mellékága, amely rögtön az elején kétfelé ágazik. A bejárati terem néhány cseppkövének a többsége a visszaoldódás folyamatában van és sérült. A belső teremben függőcseppkövek, szalmacseppkövek, cseppkőlécek, cseppkőzászlók, cseppkőkérgek és cseppkőlefolyások fejlődtek ki. A barlangban kalcittelér, vermikuláció, átkristályosodott és kenhető hegyitej, boxwork szerkezet, valamint gömbüst is megfigyelhető. A barlangban kialakult borsókövek főleg visszaoldott kristályos borsókövek és feltehetően aeroszolból képződtek a karfiol formájú borsókövek. A barlang a régészeti kutatás ideje alatt nem volt látogatható. A mennyezetén, a belső teremtől a felszínig tartó sínpálya látható, amelynek a törmelék eltávolításában volt szerepe. A barlang az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, kutatási céllal és elektromos lámpa használatával látogatható. Barlangjáró alapfelszereléssel járható. Denevérek és vörös rókák szokták látogatni.

A barlangból az újkőkorszaki, bükki kultúrába tartozó, mázatlan cserépedény töredékek és a késő bronzkori Kyjatice-kultúrába sorolt aranykarikák, amelyeket ékszernek használtak és cserépedény töredékek, 15. századi és 16. századi szakállas nyílhegyek, vascsatok, tüzelőhely, 18. századi kerámia és töltényhüvelyek kerültek elő. A tárgyi emlékeket a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik és 2000 végén ki is állították őket. A középkorban lehet, hogy figyelőhelynek használták és a közeli Szádvár védelmét szolgálta. A leletek alapján kijelenthető, hogy régen szállásként, menedékként használták a barlangot és a környékét.

Valószínűleg a Derenki-forrásbarlang (Kordos 1984) név is ennek a barlangnak a neve (Gruber 2003). A Hosszú-tetői-barlang név először, 1984-ben jelent meg nyomtatásban és előfordul Hosszú-hegyi-barlang (Neidenbach, Pusztay 2005), Hosszútetői-barlang (Rezi-Kató 2005), Julcsa-barlang (Rezi Kató, Holl, T. Dobosi 2000), Szenthe István adta ezt a lányáról elnevezett barlangnevet, Julcsa-zsomboly (Neidenbach, Pusztay 2005), valamint Magos-tetői-barlang (Kraus 2005), ez a név valójában a Magas-tetői-barlang egyik neve néven is a barlangtani szakirodalomban.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1951-ben Jakucs László azt írta barlangnév nélkül róla, hogy a még irodalomban nem ismertetett barlang Derenktől északra, körülbelül 450 méter tengerszint feletti magasságban található, idős forrásbarlang és valószínűleg őslénytani leletek vannak a kitöltésében. Az 1960-as években körülbelül 15 méteres hosszúságig volt ismert. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel először a barlang neve és egy térképen van feltüntetve a helye. 1993. október 31-én mérte fel Sásdi László, Guthy Ágnes és Kovács Richárd és ez alapján Sásdi László szerkesztett és rajzolt alaprajzi barlangtérképet, hosszmetszet barlangtérképet és keresztszelvényt. Ebben az évben a hossza 10,18 méter, a függőleges kiterjedése 4,7 méter, a magassága 3,1 méter, a mélysége 1,6 méter és a vízszintes kiterjedése 10,18 méter. 1995 óta a Világörökség része. 1999-ben a két termet összekötő, elzáródott, szűk rész átjárhatóvá lett téve.

2000-ben Szenthe István a belső teremben két ásatási próbagödröt ásott. Ekkor régészeti leleteket, faszéntörmeléket, mázatlan cserépedény töredékeket és égett cserépre hasonlító szemcséket fedezett fel a kitöltésben. 2000 februárjában Holl Balázst, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársát és a Herman Ottó Múzeumot is tájékoztatta a talált régészeti emlékekről és ekkor a Julcsa-barlang nevet akarta adni a lelőhelynek. 2000. február 17–18-án Szenthe István és Holl Balázs felmérte a barlang belsejét, az előterét és a környékét. 2000. február 22-én Rezi Kató Gábor, Holl Balázs, Szenthe István és T. Dobosi Viola helyszíni szemlét tartottak és Szenthe István átadta az előkerült leleteket, egy késő bronzkori, arany karikát, őskori cserépdarabokat és egy szerpentinvésőt. Ezután Rózsa Sándorral és Gruber Péterrel, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának a barlangokért felelős munkatársaival látogatták meg a helyet és fémkereső műszerrel újkori, lószerszám darabokra és kocsi tartozékokra bukkantak a barlang előterében, a belsejéből pedig egy arany karikát és egy spirálisan összetekert, arany huzalt találtak, valamint őskori cserepek kerültek elő a felszíni rétegből. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaival folytatott kutatások során figyelemre méltó, újkőkorszaki, bronzkori és középkori tárgyi emlékek kerültek elő belőle. 2000-ben a barlang bejárata le lett zárva. Ebben az évben került elő a bronzkori, arany kincslelet öt darabja, 2001-ben hét darab, 2002-ben egy darab és a 2005. szeptember 12–22. közötti ásatáskor még két aranytárgy. Az ásatás állandó konzulense és társvezetője Václav Furmanek volt.

2000–2001-ben egy új barlangtérkép, egy munkatérkép készült róla. Ez a barlangtérkép a barlang alaprajzát és a keresztszelvényeit ábrázolja. A barlang felmérője Szenthe István és a barlangtérkép rajzolója Holl Balázs volt. 2001-ben Gruber Péter készített egy alaprajzi barlangtérképet. 2001-ben a környezetvédelmi miniszter a régészeti jelentősége miatt és a barlang hatékony védelme érdekében fokozottan védett barlanggá nyilvánította. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv alapján a hossza 40 méter, a függőleges kiterjedése nyolc méter és a vízszintes kiterjedése 22 méter. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben az olvasható, hogy Szenthe István eredményesen kutatott a Julcsa-zsombolyban és legutóbb a Hosszú-hegyi-barlangban, ahol szondás vizsgálattal komoly, őslénytani maradványokat mutatott ki.

A járataiból a régészeti vizsgálatok során, nagy mennyiségű kitöltést távolítottak el. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2014 májusában készültek el a barlang legújabb barlangtérképei, az alaprajzi barlangtérképe, a hossz-szelvény barlangtérképe és keresztmetszetek, amelyeket Szabó Zoltán rajzolt. A barlangtérképekhez a barlangot Kovács Richárd, Szabó Zoltán és Szabó R. Zoltán mérte fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64206. old.
  • Gruber Péter: Hosszú-tetői-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 63–64. old. ISBN 963-9358-96-7
  • Jakucs László: Vízföldtani megfigyelések a Gömöri-karszton. Földtani Közlöny, 1951. (81. köt.) 10–12. füz. 445. old. (Barlangnév nélkül.)
  • Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 276, 281, 282. old.
  • Kovács Richárd: A Hosszú-tetői-barlang természeti állapotfelvétele 2014. Kézirat. 4 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Kraus Sándor: Beszámoló Kraus Sándor 2004. évi tevékenységéről. Kézirat, 2005. január 2. 166. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. 2005. 414. old.
  • Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65482. old.
  • Rezi Kató Gábor – Holl Balázs – T. Dobosi Viola: Szögliget, Hosszú-tető, Julcsa-barlang. Régészeti kutatások Magyarországon 2000. 215–216. old.
  • Rezi Kató Gábor – Holl Balázs – T. Dobosi Viola: Jelentés a Szögliget-Hosszútető, Julcsa-barlangi terepbejárásról és kutatási terv. Kézirat, 2000. március 1. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Rezi Kató Gábor: Szögliget, Hosszú-tető, Julcsa-barlang. Régészeti kutatások Magyarországon 2001. 227. old.
  • Rezi Kató Gábor: Szögliget – Hosszútetői-barlang. Ásatási napló 2000. szeptember 25. – 2000. október 6. Kézirat, 2001. március 13. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Rezi Kató Gábor: Ásatási napló. Szögliget – Hosszútetői-barlang 2001. augusztus 2–21. Kézirat, 2001. október 15. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Rezi Kató Gábor: Szögliget-Hosszútető (Julcsa-barlang). Szakmai jelentés 2001. augusztus 1–22. Kézirat, 2001. november 13. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Rezi Kató Gábor: Szögliget, Hosszú-tető. Régészeti kutatások Magyarországon 2002. 278. old.
  • Rezi Kató Gábor: Ásatási napló, Szögliget, Hosszútetői-barlang ásatása, 2002. szeptember 1–13. Kézirat, 2002. október 21. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Rezi Kató Gábor: Szögliget, Hosszútetői-barlang, Ásatási napló, 2003. szeptember 15–24. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Rezi-Kató Gábor: Szögliget, Hosszútetői-barlang. Régészeti kutatások Magyarországon 2005. 325. old.
  • Sásdi László: Hosszú-tetői-barlang. Barlang kataszteri leírás. Kézirat a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon, 1993. október 31. 3 old.
  • Sásdi László: Hosszú-tetői-barlang. Barlangkataszteri törzslap. Kézirat a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon, 1995. február 23.
  • Styx Barlangkutató Egyesület: A Hosszú-tetői-barlang komplex természeti állapotfelvétele. Kézirat, 2001. 24 old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Török Tünde: Az aranylelő barlangász jutalma. Népszabadság, 2001. augusztus 13. (hétfő)
  • –: Aranytárgyak lelőhelye. Észak-Magyarország, 2001. augusztus 11. (szombat)
  • –: Új fokozottan védett barlangok. MKBT Tájékoztató, 2001. július–augusztus. 11. old.

További információk[szerkesztés]