Rákóczi 2. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rákóczi 2. sz. barlang
Hossz534 m
Mélység53 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés53 m
Tengerszint feletti magasság169,5 m
Ország Magyarország
Település Tornaszentandrás
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus korróziós kialakulású karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5412-3
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai
Világörökség
Adatok
OrszágMagyarország
TípusTermészeti helyszín
KritériumokVIII
Felvétel éve1995

A Rákóczi 2. sz. barlang egy fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része.

Leírás[szerkesztés]

A barlang az Esztramos-hegyen létesített, már nem működő kőfejtő egyik felhagyott bányatárójából nyílik. A táróbejárattól 350 méterre van a barlang bejárata. A jelentősége az ásványaiban és a rendkívül sokféle képződményében rejlik. A legtöbb járata a víz alatt található. A függőleges kiterjedése 53 méter. A járatainak a többsége magas, keskeny és hasadékszerű, amelyeknek az alján karsztvíz található. A barlang le van zárva és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, barlangjáró gyakorlattal látogatható.

A Tornaszentandráson lévő öt fokozottan védett barlang egyike, a másik négy az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja. Az Esztramos-hegy hat fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik öt az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, az Esztramosi Földvári Aladár-barlang, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja.

Előfordul az irodalmában Surrantós-barlang (Fleck, Vid 1982) és Rákóczi-barlangcsoport 2. sz. barlangja néven is.

Kialakulás és képződmények[szerkesztés]

A barlang a triász időszaki mészkőben, függőleges hasadékok mentén alakult ki, részben vízszint alatti kioldással. Az 534 méter hosszú barlang különösen gazdag ásványvilággal rendelkezik, a lehető legváltozatosabb cseppkőformák találhatók benne. A különböző aragonitképződmények mellett különösen gyakoriak a borsókövek, de montmilch, többféle kalcit, barit és gipsz is található a barlangban. A fokozott védelmét nem csak a képződményei és a genetikai, a morfológiai értékei indokolták, hanem az is, hogy így sikerült megvédeni a további szennyezéstől. A barlang egyik nevét, a Surrantós-barlang nevet ugyanis egy mesterséges, függőleges akna (surrantó akna) adta, amelyen a hegy tetején, a felszínen lefejtett kőtörmeléket egészen a bánya 7. szintjéig dobták le, ahonnan futószalagok segítségével szállították azt a szabadba. Az erős, befelé irányuló huzatot produkáló barlangot így sokáig arra használták, hogy kiszívja a meddő ledobásakor keletkező port a 7. szint járataiból, így a barlang bejárati részei meglehetősen elszennyeződtek.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang felfedezéséhez az Esztramos-hegyen folytatott bányászati tevékenység vezetett, de ez a tevékenység volt az okozója sok barlang pusztulásának is. Az Esztramoson az 1830-as évektől vasércet, 1948-tól mészkövet fejtettek. A bánya legalsó, úgynevezett 7. szintjén, egy 169,5 méter tengerszint feletti magasságban nyíló vágatból kiágazó táró hajtása közben, 1965-ben fedezték fel a barlangot. A vágat végén nyíló üreg kutatását a Vámőrség Barlangkutató Csoport kezdte meg. Egy kisebb nyílás átrobbantása után bejutottak a barlang hatalmas, két–három méter széles, nagyjából 50 méter hosszú fő hasadékába, amelyben gumicsónakkal lehetett közlekedni. Az oldalágakban újabb tavakat és aknasorokat találtak. A Rákóczi 1. sz. barlang kutatásának is új lendületet adott a Rákóczi 2. sz. barlang felfedezése, ugyanis a kutatók kapcsolatot próbáltak feltárni köztük, mert az egymáshoz legközelebbi pontjaik távolsága csak 70 méter. Hamar kiderült, hogy száraz járat feltárására nincs remény, így mindkét barlangban számos búvármerülést végeztek a remélt, összekötő járat feltárásának az érdekében.

1968-ban az FTSK Delfin könnyűbúvárai merültek a barlangban kilenc méteres mélységet elérve, majd 19751976-ban végeztek ismét kutatást. Az ismert járatok hosszát a Rákóczi 2. sz. barlangban csak 1975-ben, egy átmeneti vízszintcsökkenéskor sikerült gyarapítani, amikor megnyílt egy addig vízzel elárasztott szifon, de a két barlang közötti, remélt kapcsolatot nem, csak az úgynevezett Y-ág végpontját sikerült megtalálni. Azóta nem tártak fel újabb járatokat. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang. 1982-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához.

Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva, az országos barlanglistában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van a helye megjelölve. 1985-ben a barlang volt a helyszíne a Kinizsi Kupa nevű, országos barlangversenynek. 1990-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1991-ben Németh Zsolt és Nyerges Attila elkészítette a barlang részletes barlangtérképét. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 533,3 méter hosszú, 53 méter függőleges kiterjedésű és 120 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint a hossza 533 méter és a függőleges kiterjedése 53 méter. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]