Rákóczi 2. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rákóczi 2. sz. barlang
Hossz 534 m
Mélység 53 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 53 m
Tengerszint feletti magasság 169,5 m
Ország Magyarország
Település Tornaszentandrás
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus korróziós kialakulású karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5412-3
Elhelyezkedése
Rákóczi 2. sz. barlang (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Rákóczi 2. sz. barlang
Rákóczi 2. sz. barlang
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 48° 31′ 09″, k. h. 20° 45′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 09″, k. h. 20° 45′ 08″
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai
Világörökség
Adatok
Ország Magyarország
Típus Természeti helyszín
Kritériumok VIII
Felvétel éve 1995

A Rákóczi 2. számú barlang egy fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része.

Leírása[szerkesztés]

A barlang az Esztramos-hegyen létesített, már nem működő kőfejtő egyik felhagyott bányatárójából nyílik. A táróbejárattól 350 méterre van a barlang bejárata. Jelentősége az ásványaiban és rendkívül sokféle képződményében rejlik, amelyek alapján 1982 óta fokozottan védett. A járatainak többsége a víz alatt található. A függőleges kiterjedése 53 méter, jellemzően magas, keskeny, hasadékszerű járatokból áll, amelyek alján karsztvíz található. A barlang le van zárva, csak külön engedély birtokában látogatható.

A Tornaszentandráson lévő öt fokozottan védett barlang egyike, a másik négy az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja. Az Esztramos-hegy hat fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik öt az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, az Esztramosi Földvári Aladár-barlang, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja.

Előfordul az irodalmában Surrantós-barlang (Fleck, Vid 1982) és Rákóczi-barlangcsoport 2. sz. barlangja néven is.

Kialakulása és képződményei[szerkesztés]

A barlang a triász időszaki mészkőben keletkezett függőleges hasadékok mentén alakult ki, részben vízszint alatti kioldással. Az 534 méter járathosszúságú barlang különösen gazdag ásványvilággal rendelkezik, a lehető legváltozatosabb cseppkőformák találhatóak meg benne. A különböző aragonitképződmények mellett különösen gyakoriak a borsókövek, de montmilch, többféle kalcit, barit és gipsz is található a barlangban. Fokozott védelmét nem csak képződményei és genetikai, morfológiai értékei indokolták, hanem az is, hogy így sikerült megvédeni a további szennyezéstől. A barlang egyik nevét (Surrantós-barlang) ugyanis egy mesterséges függőleges akna (surrantó-akna) adta, amelyen a hegy tetején, a felszínen lefejtett kőtörmeléket egészen a bánya 7. szintjéig dobták le, ahonnan futószalagok segítségével szállították azt a szabadba. Az erősen befele-irányú huzatot produkáló barlangot így sokáig arra használták, hogy kiszívja a meddő ledobáskor keletkező port a 7. szint járataiból, így a barlang bejárati részei meglehetősen elszennyeződtek.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A barlang felfedezéséhez az Esztramos-hegyen folytatott bányászati tevékenység vezetett, ugyanakkor ez a tevékenység volt az okozója számos más barlang elpusztulásának is. Az Esztramoson az 1830-as évektől vasérc-, 1948-tól mészkőbányászatot folytattak. A bánya legalsó, úgynevezett 7. szintjén, egy 169,5 méter tengerszint feletti magasságban nyíló vágatból kiágazó táró hajtása közben az 1950-es években bukkantak először a Rákóczi 1. sz. barlangra, majd egy újabb táró hajtásakor 1965-ben a Rákóczi 2. sz. barlangra. A vágat végén nyíló üreg kutatását az egyébként az 1. sz. barlang felmérésével foglalkozó Vámőrség Barlangkutató csoportja kezdte meg. Egy kisebb nyílás átrobbantása után bejutottak a barlang hatalmas, 2–3 méter széles, nagyjából 50 méter hosszú fő hasadékába, amelyben gumicsónakkal lehetett közlekedni. Az oldalágakban újabb tavakat és aknasorokat találtak. Az 1. sz. barlang kutatásának is új lendületet adott a 2. sz. barlang felfedezése, ugyanis a kutatók kapcsolatot próbáltak feltárni köztük, ugyanis egymáshoz legközelebbi pontjaik távolsága mindössze 70 méter. Hamar kiderült, hogy száraz járat feltárására nincs remény, így mindkét barlangban számos búvármerülést végeztek a remélt összekötő járat feltárásának érdekében.

1968-ban az FTSK Delfin könnyűbúvárai merültek a barlangban 9 méteres mélységet elérve, majd 19751976-ban végeztek ismételt kutatást. Az ismert járatok hosszát a 2. sz. barlangban csak 1975-ben, egy átmeneti vízszintcsökkenéskor sikerült gyarapítani, amikor megnyílt egy addig vízzel elárasztott szifon, de a két barlang közötti remélt kapcsolatot nem, csak az úgynevezett Y-ág végpontját sikerült megtalálni. Azóta nem tártak fel újabb járatokat. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang. 1985-ben a barlang volt a helyszíne a Kinizsi Kupa nevű országos barlangversenynek. 1982-ben és 1990-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1991-ben Németh Zsolt és Nyerges Attila elkészítette a barlang részletes térképét. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]