Viktória-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Viktória-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 724 m
Mélység 41,5 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 41,5 m
Tengerszint feletti magasság 189 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5392-36
Elhelyezkedése
Viktória-barlang (Magyarország)
Viktória-barlang
Viktória-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 44″, k. h. 20° 44′ 05″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 44″, k. h. 20° 44′ 05″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktória-barlang témájú médiaállományokat.

A Viktória-barlang egy fokozottan védett barlang. A Miskolci-Bükkalja területén, a Bükki Nemzeti Parkban található.

Leírása[szerkesztés]

A Vár-hegy már nem működő kőfejtőjének a peremétől körülbelül 250 méterre nyílik a kútgyűrűkkel biztosított, lezárt és szűk bejárata. A járatrendszernek van még legalább négy időszakosan aktív nyelőpontja a bejáraton kívül. Középső triász és felső triász mészkőben alakult ki. Időszakosan aktív víznyelőbarlang, amely csak hóolvadáskor és nagyobb eső idején nyel vizet.

A főág végén vizes szifon zárja el a továbbvezető utat. A hasadék jellegű járatok miatt, amelyek helyenként 10–15 méter magasak és általában 60 centiméter szélesek a barlang szűk. A morfológiai kis formái a hullámkagylók, a csorgák, az oldásos szinlővályúk, az üstös oldásformák és a mennyezeti félcsövek. A belsejének megtekintéséhez engedély és alapfelszerelés kell. A Nagy-aknában segíti a közlekedést egy vaslétra.

A nevét a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály tagjai adták neki és nyomtatásban először 1980-ban jelent meg a Viktória-barlang név.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A Miskolci Bányász Sportkör Barlangkutató Csoportjának tagjai fedezték fel 1971-ben az eltömődött víznyelő szájának a megbontásával. A feltárás után bejárták a végponti szifonig. A felfedezésről azonban nem jelent meg akkoriban nyomtatott közlemény. Egy kéziratban maradt 1977-es visszaemlékezés – amit Várszegi Sándor írt – rögzíti a tényt. 1972-ben a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály tagjai, Dévay József vezetésével az időközben eltömődött bejárati nyílást kibontva újra látogathatóvá tették és bejárták a barlangot. A szakosztály tagjaitól származik és 1980-ban jelent meg először nyomtatásban hír az újrafelfedezésről. Mivel nem tudták, hogy 1971-ben már felfedezték a barlangot a miskolciak, ezért a nyomtatott közleményben korábban nem ismert objektum bejárásáról, új barlang feltárásáról írnak. Azt hitték, hogy új barlangot fedeztek fel, mert a feltárómunka után kevés idővel átolvasták Budapesten az akkor elérhető szakirodalmat és Dénes György véleményét is meghallgatták, de nem volt nyoma az 1971-ben történt felfedezésnek. 1972-ben és 1973-ban a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály tagjai néhányszor bejárták a járatrendszert és új részeket fedeztek fel. Egyszer lengyel barlangkutatók is részt vettek a feltáró munkában és sikerült is egy új ágat találniuk. Ez a rész a Lengyel-ág nevet kapta. Lorberer Árpád vezetésével megkezdték a felmérését fix pontok felfestésével (a bejárattól a Sváb-teremig), de a felmérés nem lett befejezve. Eddig az időszakig a barlangot 800 méter hosszúnak és 50 méter mélynek hitték.

Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarország 69. legmélyebb barlangja volt a körülbelül 50 méteres mélységével és az összeállítás szerint 1977-ben körülbelül 50 méter mély volt. 1990-ben és 1991-ben a Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport kutatta. 1990-ben Takácsné Bolner Katalin, a csoport tagja készítette el az alaprajzát. A csoport másik tagja, Füredi Valéria 1990-ben bölény és gyapjas mamut két csontját gyűjtötte össze benne. A lábközépcsont, illetve a foglemez töredék másodlagosan került az üregrendszerbe, a víz által besodorva. A leleteket Kordos László határozta meg. 1992-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület elkészítette a térképvázlatát. 1993 óta a morfológiai és a hidrológiai jelentősége, valamint a hossza miatt fokozottan védett barlang. 1998-ban megtörtént a lezárása, amit a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület végzett el.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]