Danca-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Danca-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz1390 m
Mélység0 m
Magasság30 m
Függőleges kiterjedés30 m
Tengerszint feletti magasság320 m
Ország Magyarország
Település Égerszög
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus időszakosan aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5430-5
Elhelyezkedése
Danca-barlang (Magyarország)
Danca-barlang
Danca-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 26′ 59″, k. h. 20° 33′ 22″Koordináták: é. sz. 48° 26′ 59″, k. h. 20° 33′ 22″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Danca-barlang témájú médiaállományokat.

A Danca-barlang egy fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Az Aggteleki-karszt hetedik leghosszabb barlangja.

Leírás[szerkesztés]

Égerszög központjától körülbelül 2,5 kilométerre nyílik. A bejárata az Égerszögtől nyugatra található Tót-völgy északi oldalában, a völgy aljától hét méterrel magasabban és körülbelül 52 méterre van. A természetes bejárata egy kis sziklafal tövében található meg. Triász időszaki wettersteini mészkőben keletkezett, de néhány részen dolomit a befoglaló kőzete. Általában az őszi esőzésekkor és a tavaszi hóolvadások alkalmával forrás tör elő belőle és a barlangban lévő patakmederben is ekkor folyik víz. A legnagyobb vízhozama 5 köbméter percenként. Néhány helyen állandó vizű kis tavak vannak, a Szifon-teremben, a Szauna nevű helyen és a Fürdőszoba nevű helyen. Vízfestéssel bizonyították be, hogy a Pitics-hegy lábánál található Névtelen-nyelő és a Gyökérkúti-nyelő vizei bukkannak benne elő. Balázs Dénes a Danca-barlangot és a víznyelők közötti ismeretlen részt Piticsi-barlangrendszernek nevezte el. Jelenleg már a végpontja a Gyökérkúti-víznyelő közelében van, így a feltételezett Piticsi-barlangrendszer fő járata egész hosszúságában ismert lett. A Tündér-ág nevű rész éri el majdnem a víznyelőt.

A szerkezete egyszerű, egy kanyargós Fő-ágból, egy 170 méter hosszú oldalágból, valamint néhány kisebb felső járatból és mellék járatból áll. Az időszakosan vizet vezető, képződményekben szegény, szálkőoszlopokkal, szinlőkkel tagolt, patakos főág szelvénye kulcslyukhoz és karácsonyfához hasonló. Két része van, az úgynevezett régi rész, amely 1981-ig volt ismert és az úgynevezett új rész, amelybe 1981-ben jutottak be és később itt történtek a további jelentős felfedezések. A régi rész aránylag tágas és könnyen járható. Az új rész viszonylag szűk és egy veszélyes, omladékos szakaszon és egy nagyon szűk törmeléklabirintuson keresztül vezet az út. Szabadon be lehet jutni a barlang régi részébe, csak a legveszélyesebb része előtt, a Szilvamag nevű résznél lett lezárva. A Szilvamagtól, egy átlagos barlangjáráskor négykézláb, sokszor hason kúszva egy állandóan zárva lévő szifonig lehet eljutni. A feltárásakor már sikerült a szifon vizének a leszivattyúzásával továbbjutni a barlangban. Az eltávolított vizű szifon azonban veszélyes, mert mögötte egy agyaggát van, amely sok vizet tart vissza és átszakadásával a szifon újra feltöltődik. A szálkő mennyezet a szifonban a nyugalmi vízszint alá körülbelül 2,4 méterre ereszkedik. Az átjárhatóságához körülbelül 2,8 méternyire kell a vízszintet apasztani. Ez körülbelül 30 m³-nyi víz kiszivattyúzásával érhető el. Ezután még a szifon alján, körülbelül 1,3 méter mély híg iszap teszi nehézzé az átkelést. A szifonon túl kulcslyukszelvényű és alagútszelvényű járatok vannak, de a barlang járatszelvényeit összehasonlítva inkább a kulcslyukszelvény és a karácsonyfaszelvény a jellemző. Cseppköves omladék zárja el a továbbvezető utat a végponti omladékzónában, ahol veszélyes a további kutatás.

Csak a főág végén és a mellékágban láthatók mogyorószínű és fehér színű cseppkövek, sztalaktitok, például retekcseppkövek, heliktitek és szalmacseppkövek, valamint agyagpadra települt, cseppkőkéregre nőtt kis cseppkőoszlopok, más néven agyagsztalagmitok. Sok cseppkő fejlődött benne, de a fő szpeleológiai értékét a barlangi patak által kialakított formakincs jelenti. Néhány helyen meanderasztalok jöttek létre. A legnagyobb terme a Nagy-omladékterem, amely 17 méter hosszú, 10 méter magas és 6 méter széles. A vízszintes kiterjedése észak–dél irányban 570 méter. A megtekintéséhez az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges és csak körülbelül 400 méter hosszig, egy szifonig, amely a továbbjutást gátolja lehet bejárni.

Az Aggteleki-karszt hetedik leghosszabb barlangja, a Baradla-barlang, a Béke-barlang, a Szabadság-barlang, a Vass Imre-barlang, a Meteor-barlang és a Kossuth-barlang után.

Előfordul az irodalmában Danca-lyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Dancalyuk (Jaskó 1933), Dancza-barlang (Balázs 1967), Dancza-lyuk (Jakucs 1961), Gancza-lyuk (Jakucs 1953), Ganza-lyuk (Szunyogh 2003), Ganzalyuk (Jakucs 1953), Pitics-barlang (Balázs 1960), Piticsi-barlang (Balázs 1960) és Piticsi-barlangrendszer (Kordos 1984) néven is. A Danca-barlang név először 1914-ben jelent meg nyomtatásban Kadić Ottokár tanulmányában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Balázs Dénes 1960-as tanulmányában az olvasható, hogy egy monda szerint a törökök elől menekülő falusiak a barlangban próbáltak elbújni, de az ellenség a bejáratnál tüzet rakott és a falu lakói a füst miatt bennfulladtak. Balázs Dénes (1957) szerint először Strömpl Gábor adott hírt róla, aki 1911-ben járta be a területet. A kutatásainak eredményeiről szóló, 1912-ben megjelent tanulmányban azonban nem szerepel. 1913-ban Kadić Ottokár feltérképezte és próbaásatást végzett benne, Pongrácz Jenő földbirtokos javaslatára. Recens emberi és állati csontokat, cseréptöredékeket és bronzból készült tárgyakat talált a barlangban ekkor. Az általa lejegyzetelt barlangfelmérési adatok elvesztek. 1933-ban Jaskó Sándor vizsgálta az üregrendszert, amely szerinte ekkor 85 méter hosszú volt. 1956 tavaszán a Kinizsi Barlangkutató Csoport kezdte el kutatni és ebben az évben vízfestéssel kimutatta, hogy a Névtelen-nyelő vizei jelennek meg benne, de a sózással és elektromos ellenállásmérő készülékkel végzett hidrológiai vizsgálat a Gyökérkúti-víznyelővel való kapcsolatot nem mutatta ki. 1957-ben Balázs Dénes vezetésével a csoport tagjai készítették el az alaprajzi barlangtérképét és a hosszmetszeti barlangtérképét. A teljes barlangrendszer hosszát 1957-ben a Névtelen-nyelő oldalágával együtt 1,2–1,5 kilométerre becsülték. 1957-ben (Balázs 1960 december), vagy 1959-ben (Balázs 1960 január–február) sikerült kimutatni a Danca-barlang kapcsolatát a Gyökérkúti-víznyelővel és 1957-ben vízanalízisek készültek, kőzetmintákat vizsgáltak, valamint biológiai gyűjtést végeztek és a barlangban sok denevér volt. Az 1957-ben megjelent „Aggtelek és vidéke útikalauz” szerint a Pititshegy nyugati lábánál található, az égerszögi Pilinka-völgyben. 1979-ben Kraus Sándor holocén borzcsontokat és embercsontokat talált a barlangban és az FTSK barlangkutatóival kőzettani és tektonikai megfigyeléseket és méréseket végzett a járatokban. 1979-ben körülbelül 50 méter hosszú volt.

1980-ban az FTSK csoport körülbelül 13 méteres szakasszal növelte a hosszát és a barlangról alaprajzi barlangtérképet készített hosszmetszettel, továbbá az új részről egy alaprajzi barlangtérképet és keresztmetszeteket rajzoltak. Ugyanaz a csoport 1981 nyarán körülbelül 159 méternyi, szeptemberben körülbelül 48 méternyi, új szakaszt fedezett fel a főágban, az egész barlangban az év folyamán 408 métert. Szerintük körülbelül 72 méteres volt a barlang a csoport felfedezése előtt és a mellékjáratokkal együtt körülbelül 500 méterre növelte a csoport a hosszát. 1981-ben Lukács László szerkesztette meg az alaprajzi barlangtérképét és a hosszmetszeti barlangtérképét, amelyek 1:200 méretarányban készültek. 1982-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Barlangkutató Szakosztályának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1983-ban a csoport tagjainak sikerült továbbjutni az addigi végpontot jelentő szifonon, valamint Vidics Zoltánné és Szunyogh Gábor felmérték a barlang járatait és készítettek egy barlangtérképet, valamint a felszínhez viszonyított helyzetét ábrázoló térképet. A részletes felmérése viszont hiányzik a teljes barlangnak, mert a végpont körülbelül 300 méteres környékét csak vázlatosan mérték fel. Gazdag László 1983-ban csontmaradványokat gyűjtött belőle, amelyek Kordos László meghatározása szerint valószínűleg óriásszarvas, vagy gyapjas orrszarvú csonttöredékei voltak és a barlangba csak besodródtak a leletek. 1984. január 28-án tárták fel a Tündér-ágat és ezzel a 170 méter hosszú résszel az addig 1220 méter hosszú barlang hosszúsága 1390 méter lett. Ebben az évben Kraus Sándor elkészítette a Tündér-ág térképét és a leírását. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve három névváltozatával együtt és két térképen van a helye feltüntetve. 1988-ban fokozottan védett barlanggá nyilvánították a hidrológiai és a morfológiai értékei miatt. 1989-ben az FTSK Barlangkutató Szakosztály fénykép-dokumentációt készített a Tündér-ágról. Az 1989. évi Karszt és Barlang különszámának a címoldalán megjelent egy Gazdag László által rögzített, a barlangban készült fénykép, amelyen színes cseppkövek láthatók.

1990-ben az FTSK Barlangkutató Szakosztályának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. 2003-ban egy egykori barlangkutató holttestére bukkantak a barlangban. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 1390 méter hosszú, 30 méter függőleges kiterjedésű és 570 méter az észak-dél irányú, vízszintes kiterjedése. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben megjelent szócikk szerint 1390 méter hosszú. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Érdekesség[szerkesztés]

Volt egy Dancza János nevű barlangkutató, de a Danca-barlangot nem róla nevezték el, bár a barlangról szóló irodalomban előfordul a Dancza-barlang név is.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]