Balla-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balla-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 128 m
Mélység 1,2 m
Magasság 8,2 m
Függőleges kiterjedés 9,4 m
Tengerszint feletti magasság 566 m
Ország Magyarország
Település Répáshuta
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5381-1
Elhelyezkedése
Balla-barlang (Magyarország)
Balla-barlang
Balla-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 02′ 46″, k. h. 20° 31′ 52″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 46″, k. h. 20° 31′ 52″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balla-barlang témájú médiaállományokat.

A Balla-barlang egy Bükk-vidéken található fokozottan védett barlang, amelynek nevezetessége, hogy innen került elő az első hazai, őskőkorinak leírt embermaradvány.

Leírása[szerkesztés]

Az inaktív forrásbarlang messziről látható hatalmas bejárata Répáshuta határában, annak központjától 400 méterre délkeletre, a Balla-bérc lejtőjén, 566 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Triász időszaki mészkőben alakult ki. Egy 54 méter hosszú, átlagosan 6 méter magas, 8–10 méter széles csarnok alkotja. Szabadon látogatható, megtekintéséhez lámpa szükséges. 1951 óta régészeti védelem alatt áll. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Előfordul irodalmában Ballabérci 1. barlang és Balla-bérci Balla-barlang (Hevesi 2002) néven is.

Leletei[szerkesztés]

A barlang feltárását 1909-ben Hillebrand Jenő kezdte el, és már a próbagödör kiásásakor megtalálta az ominózus gyermekcsontokat, amit Lenhossék Mihály vizsgált meg. A következő évben Hillebrand Jenő, Kadić Ottokár és Kormos Tivadar, 1911-ben pedig csak Kormos kíséretében folytatta a munkát, amit 1913-ban fejezett be. A felső kettő holocén rétegből újkőkori és bronzkori leletanyag került elő. Az alatta lévő sárga, löszös réteg állatcsontanyaga leginkább a pleisztocén végi, Pilisszántói szakasz faunájához hasonlít. Barlangi medve, barlangi hiéna, ősbölény csontjai is előkerültek belőle.

A réteg felső részében talált körülbelül 1,5 éves gyermekcsontváz kora ma már kétséges. Nem kizárt, hogy a neolitikumhoz tartozik. A csontváz különlegessége, a felszínhez közeli helyzete ellenére tapasztalható archaikus jelleg: a rendkívül hosszú formájú és vastag falú koponya, a prognath arc, a gyengén fejlett állcsúcs és az állkapocs belső oldalán alig tapintható tövisnyúlvány mind az ősi formák jellegzetességei. A mélyebben lévő rétegekben a korai szeleta kultúra és a bábonyi kultúra eszközeit találták.

Az 1,7 méter mélyről gyűjtött faszenek vizsgálati eredménye Hollendonner Ferenc hagyatékából ismert. A faszenek juhar, kőris, hárs, som és kökény maradványok.

Irodalom[szerkesztés]

Kilátás a barlangból

További információk[szerkesztés]