Balla-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balla-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz128 m
Mélység1,2 m
Magasság8,2 m
Függőleges kiterjedés9,4 m
Tengerszint feletti magasság565 m
Ország Magyarország
Település Répáshuta
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5381-1
Lelőhely-azonosító 23925
Elhelyezkedése
Balla-barlang (Magyarország)
Balla-barlang
Balla-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 02′ 46″, k. h. 20° 31′ 52″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 46″, k. h. 20° 31′ 52″
A Wikimédia Commons tartalmaz Balla-barlang témájú médiaállományokat.

A Balla-barlang fokozottan védett barlang, amelynek az a nevezetessége, hogy innen került elő az első, magyarországi, őskőkorinak leírt embermaradvány. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

Az inaktív forrásbarlang messziről látható, hatalmas, vízszintes tengelyirányú főbejárata Répáshuta szélén, Répáshuta központjától légvonalban 400 méterre, délkeletre, a Balla-bérc lejtőjén, 565 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Négy bejárata van. A völgy felett 53 méterrel magasabban van a barlangot és a leleteit bemutató tábla. Triász időszaki mészkőben alakult ki az inaktív forrásbarlang. Egy 54 méter hosszú, átlagosan hat méter magas, 8–10 méter széles csarnok alkotja. Szabadon látogatható, megtekintéséhez lámpa szükséges.

1911-ben volt először Balla-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Ballabérci 1. barlang és Balla-bérci Balla-barlang (Hevesi 2002) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang feltárását 1909-ben Hillebrand Jenő kezdte el, és már a próbagödör kiásásakor megtalálta a híres gyermekcsontokat, amelyeket Lenhossék Mihály vizsgált. A következő évben Hillebrand Jenő, Kadić Ottokár és Kormos Tivadar kutatta a barlangot. 1911-ben Hillebrand Jenő Kormos Tivadarral folytatta a munkát, amelyet 1913-ban fejeztek be. A felső kettő holocén rétegből újkőkori és bronzkori leletanyag került elő. Az alatta lévő sárga löszös réteg állatcsont anyaga leginkább a pleisztocén végi Pilisszántói szakasz faunájához hasonlít. Barlangi medve, barlangi hiéna és ősbölény csontjai is előkerültek belőle.

A réteg felső részében talált körülbelül másfél éves gyermekcsontváz kora ma már kétséges. Nem kizárt, hogy a neolitikumhoz tartozik. A csontváz különlegessége a felszínhez közeli helyzete ellenére tapasztalható archaikus jelleg, a rendkívül hosszú és vastag falú koponya, a prognath arc, a gyengén fejlett állcsúcs és az állkapocs belső oldalán alig tapintható tövisnyúlvány. Ezek mind az ősi formák jellegzetességei. A mélyebben lévő rétegekben a korai szeleta kultúra és a bábonyi kultúra eszközeit találták.

Az 1,7 méter mélyről gyűjtött faszenek vizsgálati eredménye Hollendonner Ferenc hagyatékából ismert. A faszenek juhar, kőris, hárs, som és kökény maradványok. 1934. február 22-én 8 órakor –5 °C külső hőmérsékletnél a barlangszinten az előrészben –4 °C, a barlangszinten a középső részben –4,5 °C, a barlangszinten a hátsó részben –4,5 °C hőmérsékletet mért Dancza János. Ugyanazokon a pontokon, de két méter magasságban –4 °C, –4,5 °C és –3,2 °C volt a hőmérséklet.

Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Bükk egyik nevezetes barlangja a Répáshuta felett található barlang, amely híres ősrégészeti szempontból. 1951 óta régészeti védelem alatt áll. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, répáshutai Balla-barlang. Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő barlang Balla-barlang néven a barlangot említő 44 irodalmi mű megjelölésével.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Balla-barlang a Bükk hegységben, Répáshután helyezkedik el. Répáshuta temetője felett, a Balla-bérc oldalában, 543 m tszf. magasságban van tág, csarnokszerű bejárata. A barlang 35 m hosszú, 8 m széles és 10 m mély. Omladozó, egykori patakos barlang. Kitöltésében ősemberi maradványokat és eszközöket találtak. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 irodalmi mű alapján van írva. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Répáshután található barlang Balla-barlang néven.

Kilátás a barlangból

Az 1977-ben kiadott Bükk útikalauz című kiadványban az olvasható, hogy Répáshutától délre, a temető felett, a Balla-bérc oldalában van tág bejárata és a Bükk egyik legnevezetesebb barlangja. Hillebrand Jenő barlangi medve, barlangi hiéna, ősbölény és tarándszarvas csontjai mellett a korai Szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközeit tárta fel a 35 méter hosszú, 10 méter széles és négy méter magas, csarnokszerű üreg kitöltésének alsó szintjéből. Barlangi medve, szibériai pocok és tarándszarvas csontokat, valamint a felső kőkorszaki ember apró kőeszközeit és egy kőkorszaki gyermek koponyáját ásta ki a kitöltés felső szintjéből.

Az 1979-ben napvilágot látott Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy Répáshutáról a K jelzésen lehet eljutni a Balla-völgybe, ahol a településtől D-re, a temető felett megtalálható a Balla-barlang bejárata. A 35×10 m alapterületű és 4 m magas csarnokból a szeleta-kultúra jellegzetes kőeszközei kerültek elő a csontmaradványokon kívül. Egy fiatal kőkori gyermekkoponya maradványát is megtalálták a felsőbb rétegekben. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 60-as számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Balla-barlangnak 5381/1. a barlangkataszteri száma.

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Bükk hegységben lévő Balla-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang régészeti, őslénytani és tájképi értéke miatt lett. Az 1983. október 25-én készült barlangkataszteri törzslap szerint 545 m tszf. magasságban, Répáshután nyílik három bejárata. Becsléssel 60 m hosszú, becsléssel 38 m vízszintes kiterjedésű és becsléssel 15 m magas. Felső triász mészkőben alakult ki az elágazó inaktív forrásbarlang, amelyben kürtő és montmilch is megfigyelhető. Szabadon látogatható. A főjárat barlangjáró alapfelszerelés nélkül járható. A csőjárat könnyű mászással, barlangjáró alapfelszereléssel járható. A lépcsős járat könnyű mászással, kötéltechnikai eszközökkel járható. A barlanghoz tartozik a bejárat melletti, a bejárattól jobbra lévő kis kőfülke. Még nincs bejárva a bejárat szálkövében, fenn látható néhány nyílás.

Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Balla-barlang néven és térképen van helye feltüntetve. 1986. november 5-én Horváth Károly, Juhász Márton és Pál Ferenc készítették el alaprajz térképét, amely 1:100 méretarányban lett rajzolva. A térkép szerint 41+13 méter hosszú, 42 méter vízszintes kiterjedésű, 9,4 méter függőleges kiterjedésű, 1,2 méter mély és 8,2 méter magas. A főbejárat 10,1 méter széles és 7,9 méter magas. 1986-ban szerkesztve lett hossz-szelvényt két keresztszelvénnyel ábrázoló térkép is, amely 1:100 méretarányban készült. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Balla-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A barlang bejárata 2004-ben

A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvbe az lett írva, hogy 54 méter hosszú, 9,4 méter függőleges kiterjedésű, 1,2 méter mély, 8,2 méter magas, 42 méter vízszintes kiterjedésű és 565 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Balla-barlang fokozottan védett barlang. A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben az olvasható, hogy a Bükk ősrégészeti leleteiről híres barlangja, amely 565 méter tengerszint feletti magasságban nyílik.

Mészáros Lukács 2011-ben publikált tanulmányában az olvasható, hogy Mészáros Lukácsék átvizsgálták a pilisszántói szintbe sorolt Balla-barlangnak és további 13 barlangnak a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában, illetve az Országos Földtani Múzeumban (Magyar Állami Földtani Intézet) őrzött csontanyagát. Meg akarták tudni, hogy az erdei cickányként (Sorex araneus) meghatározott maradványok nem-e havasi cickány (Sorex alpinus) maradványok. A Balla-barlang anyagában voltak Sorex csontok, és azok sokszor havasi cickány maradványoknak bizonyultak. Így Magyarországon 4 lelőhelyről, a Vaskapu-barlangból, a Pes-kő-barlangból, a Petényi-barlangból és a Balla-barlangból lett kimutatva havasi cickány. 2012. április 24-én Gazda Attila és Kovács Richárd mérték fel. A felmérés szerint 128,12 méter hosszú, +16,7 méter mély és 48 méter kiterjedésű.

2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, répáshutai, 5381-1 barlangkataszteri számú és 23925 lelőhely-azonosítójú Balla-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. Nyírő Ádám Artúr 2015. évi szakdolgozatában meg van említve, hogy a Balla-barlang azok közé a barlangok közé tartozik, amelyekről a szakirodalom alapján egyértelműen nem megállapítható, hogy késő bronzkori lelőhelyek-e, de eldönthetnék a kérdést további kutatások. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Balla-barlang fokozottan védett barlang. 2015 novemberétől 2016 áprilisáig Szabó R. Zoltán a 2012. évi felmérés alapján szerkesztette és rajzolta meg alaprajz térképét, vetített-hosszmetszet térképét és 8 keresztszelvényt, amelyek 1:100 méretarányban készültek. A térképlap szerint 128,12 méter hosszú, 48 méter vízszintes kiterjedésű és +16,7 méter mélységű.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Hillebrand Jenő: A répáshutai Balla-barlangban talált diluviális gyermekcsontokról. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1911. 4. füz. 958–969. old.
  • Jánossy Dénes: A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979.
  • Kadić Ottokár: A jégkor embere Magyarországon. Az összes magyarországi leletek összefoglaló ismertetése. Der Mensch zur Eiszeit in Ungarn. Zusammenfassende darstellung sämtlicher funde des eiszeitlichen menschen in Ungarn. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1934. (30. köt.) 1. füz. 1–147. oldal
  • Korek József – Patay Pál: A bükki kultúra elterjedése Magyarországon. Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Múzeum, Budapest, 1958. (Régészeti Füzetek Ser. II, 2.)
  • Varga Lajos: A dél-bükki Odorvár barlangjai. Földrajzi Közlemények, 1978. (102. [26.] köt.) 2. sz. 181. old.

További információk[szerkesztés]