Lóczy-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lóczy-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 154 m
Mélység 15 m
Magasság 6,7 m
Függőleges kiterjedés 21,7 m
Tengerszint feletti magasság 182 m
Ország Magyarország
Település Balatonfüred
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus inaktív hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4462-1
Elhelyezkedése
Lóczy-barlang (Veszprém megye)
Lóczy-barlang
Lóczy-barlang
Pozíció Veszprém megye térképén
é. sz. 46° 58′ 08″, k. h. 17° 52′ 23″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 08″, k. h. 17° 52′ 23″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lóczy-barlang témájú médiaállományokat.

A Lóczy-barlang egy fokozottan védett barlang, amely régészeti védelem alatt is áll. Magyarország egyik turisztikai célra kiépített és bárki által megtekinthető barlangja. A neve Lóczy Lajos emlékét őrzi.

Leírása[szerkesztés]

A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Balatonfüred északi szélén emelkedő Tamás-hegy lábánál, a Kéki-völgyben található. A jelenlegi bejárata mesterséges és egy régi kőfejtő oldalában nyílik. A 20. században két másik kapcsolata is volt a külvilággal, de ezeket a kijáratokat időközben lezárták.

Középső triász mészkő és márga határán keletkezett, a pleisztocénben alulról előtörő meleg vizek miatt. Az alsó részei kizárólag márgában jöttek létre. Látványosak a kőzetének dőlt, vékony és közvetlenül egymásra települt rétegsorai, a hévizek által kioldott gömbfülkék, valamint a néhány helyen, rejtve, a Kristály-üregben még fellelhető aragonit kristályok csoportjai. Sok aragonit kőrózsa díszítette régen a járatait, amelyek azonban már nincsenek a helyükön. Cseppkövek nem figyelhetők meg benne. A végpontján van a Vizes-üreg nevű rész, amelynek alján a karsztvízszint ingadozása miatt néha víz található. Itt valamikor nagy szén-dioxid tartalmú a levegő. Meghatározott időben bárki megtekintheti az oda-vissza 120 méter hosszú és villanyvilágítással láthatóvá tett részét. A barlangi idegenvezető által vezetett túra 20–30 percig tart.

A barlang neve a Balatonarácson elhunyt, eltemetett és a szervezett barlangkutatásért sokat tett Lóczy Lajos emlékét őrzi. 1930. július 7-én a Balatoni Szövetség adta a barlangnak a Lóczy-barlang nevet, Kadić Ottokár javaslata alapján. Előfordul a szakirodalomban Balatonfüredi-cseppkőbarlang (Hazslinszky 2003), Balatonfüredi cseppkőbarlang (Kordos 1984), Balatonfüredi Lóczy-barlang (Neidenbach, Pusztay 2005), Füredi barlang (Kadić 1930), Füredi-cseppkőbarlang (Eszterhás 1984), Füredi cseppkőbarlang (Kordos 1984), Lóczi-barlang (Bertalan, Kordos, Országh 1976) és Lóczy Lajos-barlang (Eszterhás 1984) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Kőbányászat során, 1882 októberének végén fedezték fel és a barlang első írott említése is ugyanebben az évben történt, a Veszprém című hetilapban. A felfedezők, azaz a kőfejtő dolgozói sok borsókövet láttak a hosszú járataiban a szűk bejáratán leereszkedve. A bejárata ekkor körülbelül 80 centiméter átmérőjű, a bejárati aknája körülbelül négy méter mély volt.

A 20. század első évtizedében a település vezetősége betömette a barlangot, mert balesetveszélyes volt a járatokat megtekinteni akaró gyerekekre. A látogatók sok ásványi alakzatot is gyűjtöttek benne, így a feltáráskor talált képződményeiből a 21. századra szinte semmi sem maradt meg.

Az elzárt bejárati kürtőjét Kéry Gábor tette újra járhatóvá, majd 1930 nyarán, június 22-től július 3-ig Kadić Ottokár tudományosan is átkutatta az üregrendszert és új részeket fedezett fel. Kadić Ottokár munkájára azért volt szükség, mert id. Mangold Gusztáv, majd Kéry Gábor is kérelmezte a barlang vizsgálatát és kiépítését a Földtani Intézettől, hogy az bárki számára veszély nélkül járható és megtekinthető legyen. Kadić Ottokár is arra a megállapításra jutott, hogy érdemes és kivitelezhető a barlang turisztikai kiépítése, valamint javasolta azt is, hogy Lóczy-barlang legyen a neve. Úgy vélte, hogy régészeti és őslénytani leletek előkerülése nem várható a barlangból, mivel az az 1882-ben történt felfedezéséig járhatatlan volt. A turisztikai hasznosítás lehetősége érdekében javasolta egy új bejárat kialakítását, a járatokban felhalmozódott kőtörmelék eltávolítását, továbbá egy autóút építését a bejárathoz és az elektromos áram elvezetését a barlangig.

A barlangot hivatalosan 1930. július 7-én, a Balatoni Szövetség közgyűlésén nevezték el Lóczy-barlangnak. Kéry Gábor a következő időszakban, helyi segítők támogatásával új bejáratot, egy alagutat készített, hogy kényelmesen megközelíthető legyen a barlang belseje és ezen keresztül a járatokban lévő felesleges kitöltést is könnyebben el lehessen távolítani. A további munkákhoz megint a Földtani Intézet segítségét igényelte. Emiatt 1934. szeptember 16-tól 1934. november 2-ig Kadić Ottokár irányításával folytatódott a barlang kulturált módon történő megtekintéséért folytatott munka. Ennek során a bejárati tárót kiszélesítették, a Lejtős-folyosó szűk részét robbantással kitágították és kihordták a barlangban felhalmozódott törmeléket. Végül egy harmadik, kényelmesebb bejáratot robbantottak, miközben a két régit megszüntették, illetve lépcsőket és elegyengetett járófelületeket hoztak létre. Ugyanebben az évben Kadić Ottokár felmérte a barlangot és elkészítette a részletes alaprajzi térképét 26 szelvényrajzzal.

Kéry Gábor emléktáblája

A látogatásra alkalmassá átalakított természeti értéket 1934 októberében Kadić Ottokár átadta a barlang üzemeltetésére és gondozására alakult Balatoni Bizottságnak, amelynek elnöke Mesterházy Ferenc volt. A barlang első felügyelője és barlangi vezetője Kéry Gábor lett. 1935 tavaszán Lóczy Lajos emlékére márvány emléktáblát helyeztek el bejáratában és a turisztikai látnivalóig jól kiépített autóutat építettek, amelyek leginkább a Magyar Barlangkutató Társulat Balatoni Bizottságának érdemei. Gedeon Tihamér megállapította a kőrózsákról, hogy azok anyaga aragonit. A Barlangvilág 1935. évi évfolyamában részletes leírást publikált Iván József a barlang történetéről. Az összefoglaló munka a barlang belsejéről készült két fénykép mellett a Kadić Ottokár felmérésén alapuló, Járosy László által készített alaprajzi térképet is tartalmazza.

1938. szeptember 3-án Bertalan Károly járt a barlangban és feljegyezte, hogy nagyon el volt hanyagolva, a leírása szerint hiányzott az ajtaja, a bejárata részben betemetődött és nagyon törmelékes volt a belseje is. A második világháború után is gazdátlan volt sokáig. 1951 óta áll régészeti védelem alatt.

1952-ben néhány csoportot vezetett a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal a barlang megtekintésére, a következő évben pedig elkészült a villanyvilágítás kiépítése is, amit eredetileg 1936-ban terveztek megvalósítani, hogy így tegyék élvezhetőbbé a megtekintését. A villanyvilágítást 1953. augusztus 20-án avatták fel ünnepélyesen. Az 1955-ben megjelent Balatonfelvidék útikalauz leírása szerint 120 méter volt az ismert járatok hossza.

A barlang bejárati szakasza 2016-ban

1956-ban a világítás elromlott, és csak 1958-ban javították meg. Leél-Őssy Sándor, a Földrajzi Értesítő 1958. évi évfolyamában megjelent tanulmányában már több mint 120 méter hosszúnak írta le. 1960-ban jelent meg Loksa Imre tanulmánya a barlang faunájáról és ökológiai jellemzőiről, eszerint 20 gerinctelen faj volt megtalálható a barlangban. A Magyarország barlangjai című könyv szerint 21 állatfajt határozott meg belőle Loksa Imre, melyek közül három új, korábban nem ismert faj volt. A lábaspotrohú rovarok két igazi barlanglakó faját mutatta ki a barlangból, a Breviantennata Loksa és az Eutrichocampa paurociliata fajokat. 1960. augusztus 14-től 28-ig az MKBT miskolci csoportjának barlangkutatói Borbély Sándor vezetésével ismét felmérték a barlangot, illetve javaslatot készítettek további kutatására, kiépítésére és a kis teljesítményű villanyvilágítás problémájának megoldására a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal részére. A javaslatot a hivatal elfogadta.

1961 szeptemberében felújították a világítást és 1700 Watt teljesítményű világításra váltottak. Ennek hatására azonban az 1970-es évekre nagy felületeket borított be a világítótestek környezetében a lámpaflóra, vagyis mohák és algák nőtték be a természetes kőzetfelszíneket, a nagy teljesítményű fényforrások látogatási időben történt állandó működtetése miatt.

Részlet a barlangból

1964-ben a Lóczy Lajos Barlangkutató Csoport végzett benne feltáró munkát. 1976-ban az Elágazásban végeztek mennyezetbiztosítási munkákat. Ugyanebben az évben országos jelentőségű barlangnak nyilvánították, így szerepel az országos jelentőségű barlangok 1977. május 30-án összeállított listáján is. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában, Bajomi Dániel a biológiailag részlegesen feldolgozott, magyarországi barlangok közé sorolta. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1980-as évek elején a veszélyessé vált, megrongálódott bejáratát felújították, amelynek költségét a Természetvédelmi Hivatal biztosította. 1982-ben a genetikai és a morfológiai értéke miatt fokozottan védett barlanggá minősítették. 1983. április 24-én a bejáratnál emléktáblát avattak fel Kéry Gábor és Kadić Ottokár emlékére, a Hazafias Népfront Honismereti Munkabizottsága és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat együttműködésében. A táblán 1982-es évszám olvasható.

A bejárat 1982-ben történt átépítésekor összetört Lóczy Lajos 1935-ben elhelyezett emléktáblája. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyvben 130 méter hosszúsággal és 19,3 méter mélységgel szerepel, valamint a kiadvány közölte Nagy Géza 1976-ban készült, alaprajzi térképét. A könyv országos barlanglistájában látható a neve két névváltozatával és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van a biológiailag részlegesen feldolgozott, magyarországi barlangok között. Az összetört emléktábla 1985. szeptember 28-án került vissza felújítva a helyére. 1989 elején a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság elődjének hatáskörébe került a barlang üzemeltetése. Ekkor egy kis méretű, fából épült kezelőépületet helyeztek el a bejáratához. 1992-ben az Elágazásban elhelyezett két darab biztosítóívet eltávolították és kőzetcsavarokkal helyettesítették a funkcióját. 1993-ban a teljes világítórendszert felújították. Korszerű, a látványt fokozó, kétirányú és a lámpaflóra létrejöttét megakadályozó világítást kezdtek el használni, a barlangi környezetbe nem illő vezetékeket pedig elrejtették. 1998-ban Szabó Zoltán alaprajzi térképet szerkesztett róla.

2000-ben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság korszerűsítette a bejárat közvetlen környékét. A 2003-ban megjelent, Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint a hossza 141,2 méter, a függőleges kiterjedése 21 méter és a vízszintes kiterjedése 66 méter volt.

Látogatási statisztika[szerkesztés]

A Felső-terem a barlangban
Alsó terme egy régi fényképen
  • 1969: 7 638 fő.
  • 1970: 5 500 fő.
  • 1971: 8 000 fő.
  • 1972: 6 680 fő.
  • 1973: 11 894 fő. (1972-höz képest 78,1%-os növekedés)
  • 1974: 13 366 fő. (1973-hoz képest 12,4%-os növekedés)
  • 1975: 12 678 fő. (1974-hez képest 5,1%-os csökkenés)
  • 1976: 11 238 fő. (1975-höz képest 11,4%-os csökkenés)
  • 1977: 11 386 fő. (1976-hoz képest 1,3%-os növekedés)
  • 1978: 13 984 fő.
  • 1979: 15 893 fő. (1978-hoz képest 13,7%-os növekedés)
  • 1980: 14 781 fő. (1979-hez képest 7%-os csökkenés)
  • 1981: 14 726 fő. (1980-hoz képest 0,5%-os csökkenés)
  • 1982: 12 945 fő. (1981-hez képest 12,1%-os csökkenés)
  • 1983: 13 833 fő.
  • 1984: 14 589 fő. (1983-hoz képest 5,5%-os növekedés)
  • 1985: 11 390 fő. (1984-hez képest 21,9%-os csökkenés)
  • 1986: 6 587 fő. (1985-höz képest 42,1%-os csökkenés)
  • 1987: 4 402 fő. (1986-hoz képest 33,2%-os csökkenés)
  • 1988: felújítási munkák miatt zárva volt
  • 1989: 6 926 fő.
  • 1990. 8 483 fő. (1989-hez képest 22,5%-os növekedés)
  • 1991: 8 700 fő. (1990-hez képest 3%-os növekedés)
  • 1992: 7 026 fő. (1991-hez képest 19%-os csökkenés)
  • 1994: körülbelül 10 000 fő. (1993-hoz képest körülbelül 5%-os növekedés)
  • 1995: körülbelül 3 000 fő.
  • 1996: 7 241 fő.
  • 1997: 3 934 fő. – ennek 54%-a felnőtt és 46%-a gyerek – (1996-hoz képest 46%-os csökkenés)
  • 1998: 4 720 fő. (április 15. és október 15. között)
  • 1999: 6 200 fő. (április 15. és október 15. között)
  • 2000: 6 793 fő.
  • 2001: 7 800 fő.
  • 2002: 11 032 fő.
  • 2003: 8 526 fő.
  • 2004: 10 682 fő.
  • 2005: 12 141 fő.
  • 2006: 13 620 fő.
  • 2007: 14 807 fő.
  • 2008: 16 914 fő.
  • 2009: 18 513 fő.
  • 2010: 17 750 fő.
  • 2011: 18 513 fő.
  • 2012: 14 890 fő.
  • 2013: 16 334 fő.
  • 2014: 16 492 fő.

Érdekességek[szerkesztés]

A Pál-völgyi-barlang egyik – jelenleg már csak a régi barlangtani szakirodalomban olvasható – neve szintén Lóczy-barlang. Iván József a barlang felfedezésének idejét mindig (helytelenül) 1894 nyarának írta a publikációiban (emiatt sokszor és sokan sokáig ezt az időpontot tartották a felfedezési idejének).

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Előzetes speleológiai szakvélemény a Lóczy-barlang idegenforgalmi hasznosításáról. Kézirat a Magyar Állami Földtani Intézet Adattárában, Bp. 1970. 7 old.
  • Cholnoky Jenő: A Balaton hidrográfiája. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. 1. köt. 2. rész. Bp. 1918. 69–70. old.
  • Cseri Rezső: Természetvédelmünk mostohagyermekei: A földtani értékek. Búvár, 1984. (39. évf.) 4. sz. 161–162. old.
  • Dornyay Béla – Vigyázó János: Balaton és környéke részletes kalauza. Bp. 1934.
  • Eszterhás István: Barlangok. In: Mészáros Gyula szerk.: Bakony, Balaton-felvidék útikalauz. Bp. Sport, 1983. 70–71. old.
  • Hanusz István: A magyar haza föld- és néprajzi jellemképekben. Kecskemét, 1900. 37. old.
  • Hazslinszky Tamás: Barlangtúrák 8 országban. Bp. Sport, 1987.
  • Horváth József: Sötét barlangtúra. Turista Magazin, 1987. 9. 18. old.
  • Iván József szerk.: Balatonfüred környéke és a Balaton. Balatonfüred, 1935. 144 old.
  • Kadić Ottokár: Az 1930. és 1931. években végzett barlangkutatásaim eredményéről. A Magyar Királyi Földtani Intézet évi jelentései az 1929–1932. évekről. 1937. 535. old. (Németül 537. old.)
  • Karaman, Gordan S.: One new species of family Niphargidae (Gammaridea), Niphargus forroi sp. n. from Hungary. Acta zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1986. (32. évf.) 1–2. sz. 61–72. old.
  • Kádár Erzsébet: Füred barlangja. Dunántúli Napló, 1983. aug. 10. (szerda)
  • Mangold Gusztáv szerk.: Balatonfüredi emlék. – Gyógy- és fürdővendégek, turisták és vikendezők számára. Bp. Ifj. Nágel Ottó. Évszám nélkül. [1902–1904?] (6. kiad.)
  • Mangold Gusztáv id.: Indítvány a balatonfüredi barlang felkutatása és esetleges feltárása tárgyában. Kézirat, Bp. 1929. jan. 19. 3 old.
  • MTI: Tanulmányterv készült. Felújítják a Lóczy-barlangot. Esti Hírlap, 1977. május 24. (kedd)
  • Örvös János szerk.: Balaton-felvidék. Útikalauz. Bp. Sport, 1965. 80–81. old.
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Bp. 1941.
  • Szekér Ernő: Akik a mai Lóczy-barlangot az utókor számára megmentették. Horizont, 1983. (11. évf.) 4. sz. 28–29. old.
  • Szekér Ernő: Emléktábla-avató ünnepség Balatonfüreden. Föld és Ég, 1983. (18. évf.) 8. sz. 251. old.
  • Szekér Ernő: Lóczy Lajosra emlékezve. Képes Újság, 1985. nov. 23. 23. old.
  • –: Balaton. (Turistatérkép két lapon.) Tervezte a Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet. Mérték: 1:50 000. Bp. 1939.
  • –: A barlangkutatók nagyszerű munkája. Magyar Turista Élet, 1935. (3. évf.) 11. sz. 3–4. old.
  • –: A b. füredi cseppkőbarlang. Veszprém, 1882. (8. évf.) 46. sz. (november 5.) 2. old.
  • –: Cseppkő-barlang Balaton-Füreden. Keszthely, 1883. (6. évf.) március 5. (10. sz.) 3. old.
  • –: Emlékezés a balatonfüredi Lóczy-barlang felfedezőire. Napló, 1983. (39. évf.) ápr. 26. (kedd) (97. sz.)
  • –: Emléktábla a felfedezőknek. Napló, 1983. (39. évf.) ápr. 21. (csütörtök) (93. sz.)
  • –: Helyreállítják a balatonfüredi Lóczy-barlangot. Búvár, 1977. szeptember. 229. old.
  • –: Hol töltsük a hétvégét? Napló, 1985. (41. évf.) szept. 27.

További információk[szerkesztés]