Háromkürtő-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Háromkürtő-zsomboly
Hossz 360 m
Mélység 105 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 105 m
Tengerszint feletti magasság 442 m
Ország Magyarország
Település Tés
Földrajzi táj Bakony
Típus időszakos víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4422-2
Elhelyezkedése
Háromkürtő-zsomboly (Magyarország)
Háromkürtő-zsomboly
Háromkürtő-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 15′ 23″, k. h. 18° 03′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 23″, k. h. 18° 03′ 29″

A Háromkürtő-zsomboly egy fokozottan védett barlang. A Bakony negyedik legmélyebb barlangja az Alba Regia-barlang, a Csengő-zsomboly és a Jubileumi-zsomboly után.

Leírása[szerkesztés]

A Tési-fennsíkon található. Tés központjától körülbelül másfél kilométerre, szántóföldi környezetben, egy víznyelőben nyílik. Két bejárata van, amelyek közül a napjainkban használt bejáratot betongyűrűkkel biztosították és vasrács ajtóval van lezárva. A másik bejárata egy sokkal szűkebb, ferde lyuk és a főbejárattól körülbelül nyolc méterre, délre helyezkedik el. Ezen keresztül tárták fel a zsombolyt.

Felső triász dachsteini mészkőben keletkezett tektonikus hasadékok mentén. Morfológiai szempontból két részre osztható. A felső, körülbelül 20 méter mély, labirintusszerű részére az oldott, sima falfelületek jellemzők, amelyek a víznyelőként működéskor alakultak ki. A felső rész aljától kezdődő alsó részén pedig a csepegő, folydogáló vizek korróziós tevékenységének a nyomai figyelhetők meg. Az alsó része főként aknákból áll. A barlangban kevés az ásványkiválás. Az alsó részen cseppkövek, korróziós fülkék, csipkék és barázdák alakultak ki. Mangános cseppkőbekérgeződés és borsókőszerű képződmények találhatók a legmélyebben lévő teremben. A cseppkövek áttetszők és fehérek.

Két időszakos nyelőponttal rendelkezik, amelyeken keresztül az áradásokkor víz jut a zsombolyba. Jelenleg egyik bejárata sem nyel vizet, de volt olyan a barlang történetében, hogy majdnem 100 méter magas vízoszloppal töltődött fel. Az még nem fordult elő, hogy a visszaduzzasztott víz elérte volna a bejáratot. Szivárgó vizek mindig vannak a barlangban. A vízzel való feltöltődés az időszakos víznyelői és a bemosott hordalék miatt történik.

A vízszintes kiterjedése 23 méter. A legmélyebb pontja a Záporos-terem. Néhány csontmaradvány mellett 29 csigafajt is meghatároztak a kitöltéséből őslénytani kutatásakor. A csigafajok közül több ma már kipusztult a területről és vízi fajok is előkerültek. A vizsgált anyag leginkább fiatal holocénben élt fajokat tartalmazott. Kordos László véleménye szerint a leletegyüttes legrégebbi maradványai legfeljebb középső pleisztocén korúak, de valószínűbb, hogy óholocén korúak. Farkascsontokat is találtak a zsombolyban. A bejárásához engedély és kötéltechnikai eszközök alkalmazása szükséges. A bejárati aknájában, valamint ahol még szükséges, rögzített vaslétrák segítik a közlekedést.

A barlang a három kürtő csatlakozásánál található, a felszín közeli rész legtágasabb üregéről a Háromkürtőről lett elnevezve. Előfordul az irodalmában csőszpusztai I-12-es viznyelő barlangja (Eszterhás 1984), Dögkút-zsomboly (Kordos 1984), Háromkürtős-zsomboly (Kárpát 1977), Három-kürtő-zsomboly (Szolga 1977), I-12 (Kordos 1976), I-12. (Kárpát, Szolga 1977), I.-12. (Szolga, Kárpát, Gönczöl, Szarka 1978), I-12. sz. objektum (Kordos 1982) és I.-12.sz. víznyelő barlangja (Szolga 2003) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Az Alba Regia Barlangkutató Csoport tagjai kezdtek el kutatni a nyelőcsoportjában az 1970-es évek kezdetén. 1974-ben ismeretlenek visszatöltötték a barlangot az addig kihordott törmelékkel és faágakkal. 1975 áprilisában 80 méteres mélységig sikerült feltárni a csoportnak. 1975 májusában 105 méteres mélységet értek el a zsomboly kutatása során. 1975-ben a csoport tagjai elkészítették a hossz-szelvény térképét és készült egy idealizált, axonometrikus térrajz is a barlangról. A térképeket Kárpát József szerkesztette.

1977-ben készült el a felső járatainak alaprajzi térképe és a könnyebb megközelíthetőség miatt egy új bejáratot hoztak létre. Szerepel az 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján. Az 1977. december 31-i állapot szerint a 105 méteres mélységével az ország 18. legmélyebb, a 256 méteres hosszával a 41. leghosszabb barlangja volt. 1978-ban farkascsontok kerültek elő a kitöltéséből és ebben az évben 70 méter magas vízoszlop töltötte ki a járatrendszert. 1979-ben elkészült az izometrikus térképe, amelyet Kárpát József szerkesztett.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang a tudománytörténeti jelentőségű feltárása miatt. 1982-ben Kárpát József felmérte és megszerkesztette az I-12. sz. karsztobjektum szpeotopográfiai térképét. Az 1984-ben megjelent „Magyarország barlangjai” című könyv szerint, az 1970-es évek egyik legnagyobb barlangfelfedezésének számított a 360 méter hosszú és 105 méter mély zsomboly felfedezése, az országos barlanglistában szerepel a neve két névváltozatával és egy térképen van a helye bejelölve. Az 1984-ben publikált „Lista a Bakony barlangjairól” című felsorolásban olvasható a neve két névváltozatával és meg van említve, hogy 256 méter hosszú és 105 méter mély. 1988-ban a mesterségesen kialakított bejárata ki lett építve és le lett zárva.

1990-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A 2003-ban megjelent „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy a hossza elérte a 360 métert, a függőleges kiterjedése a 105 métert és a vízszintes kiterjedése a 23 métert. A 2005-ben kiadott „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 360 méter hosszú és 105 méter mély.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]