Keselő-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keselő-hegyi-barlang
Hossz 610 m
Mélység 115 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 115 m
Tengerszint feletti magasság 232 m
Ország Magyarország
Település Tatabánya
Földrajzi táj Gerecse
Barlangkataszteri szám 4610-1

A Keselő-hegyi-barlang egy fokozottan védett barlang. A Gerecse hat fokozottan védett barlangja közül az egyik. A hegység leghosszabb és legmélyebb barlangja. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban van.

Leírása[szerkesztés]

A Keselő-hegyen, egy működő kőbányában, a Tatabányai Mész- és Cementművek területén található a bejárata. Felső triász, dachsteini mészkőben, két határozott, tektonikus törésvonal mentén keletkezett. A viszonylag bonyolult kiterjedése ellenére sincs benne vízszintes járat. Egyetlen, majdnem függőleges hasadékjáratból áll, amelynek az átlagos szélessége egy méter. A legszélesebb része az öt–hat méter széles Nagy-terem.

A változatossága főleg a hasadék szűkebb részeibe beszorult nagy kőtömbök és az álfenekek miatt jött létre. Ezek miatt az akadályok miatt találhatók benne párkányok, kiállók. Mivel megosztják az egybefüggő hasadékot ezek a természetes kialakulású térválasztók, ezért termeknek nevezhető részek is vannak a barlangban, például a Kos-terem és a Magányos-terem. Az üregrendszer a tektonikus hasadékok mentén történt karsztvízszint alatti oldódás miatt jött létre. Később az oldódás a felszínről beszivárgó vizek miatt folytatódott.

A középső szektorban, 40 méteres és 80 méteres mélység között van a legtöbb képződmény. Itt gombostűs aragonit és tűkristályos aragonit, de a legelterjedtebben borsókő díszíti a járatokat. A falakat majdnem mindenhol 1–15 centiméter vastag, különböző mértékben visszaoldott kalcitréteg fedi. Ez a három kiválás a középső szektor három jól szétválasztható szintjén települt. Cseppkövek, amelyek kisebb lefolyások, illetve bekérgezések alakjában jelentkeznek a barlangban alig vannak benne. A 115 méter mélyen található mélypontján az eredeti karsztvízszintet bizonyító, térdig érő és híg sár van, amely a továbbjutást akadályozza. A lezárt barlang csak engedéllyel látogatható. A bejárásához sziklamászási tudás és kötéltechnikai eszközök alkalmazása szükséges.

A karsztvízszint a legmélyebb pontjától körülbelül 10–15 méterrel mélyebben van. A Keselő-hegyi-barlang, valamint a bejáratától 35 méternyire és 20 méterrel magasabban nyíló Keselő-hegyi 11. sz. barlang összefügg. Ezt a kapcsolatot régen csak vízfolyásnyomok alapján sejtették, de később füstjelzéses vizsgálattal és üledékelemzéssel igazolták a két barlang összetartozását. Ha a két barlang között létrejönne az átjárhatóság, aminek kicsi az esélye, akkor egy 135 méter vertikális kiterjedésű barlangrendszer jönne létre.

Előfordul az irodalmában 1. sz. barlang (Kordos 1984) és Keselő-hegyi 1. sz. barlang (Nyerges 2003) néven is. A Keselő-hegyi-barlang név először 1977-ben jelent meg nyomtatott irodalmában (Faber 1977 és Kordos 1977).

Kutatástörténete[szerkesztés]

A bányászat következtében nyílt meg. 1976. november 21-én fedezték fel és járták be ásványgyűjtés közben az első, körülbelül 10 méteres részét a Szabó József Geológiai Szakközépiskola tanulói. A felfedezést követően, még abban az évben négyszer jártak benne, hogy a 110 méteres mélységben, az általuk akkor barometrikus szintkülönbség mérővel mért mélység 115 méter volt, található Dagonya nevű helyig be tudják járni. Azért kellett ehhez négy alkalommal leszállniuk, mert kevés volt a kötelük. Ezzel a mélységgel megelőzte a Lengyel-barlang mélységét és a hegység legmélyebb barlangja lett. 1977-ben tárták fel a Kos-termet és a környékét, valamint készítettek egy hosszmetszeti térképet és egy keresztmetszeti térképet a Hajmosóig. 1977-ben készült el az első, teljes, függőleges metszet térképe. A térkép és a barlang részletes leírása a Karszt és Barlang című folyóirat 1977. évi évfolyamában jelent meg. A leírás szerint, a felmérés után 120 méter mélységűnek mérték. Az 1977. december 31-i állapot szerint, a 115 méteres mélységével az ország 12. legmélyebb barlangja volt. 1979 és 1981 között a Kos-terem alatti szakaszba jutottak be a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport tagjai.

Az 1980. évi barlangkutató vándorgyűlés kirándulásainak fő célpontja volt. 1982-ben a Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint, az 1970-es évek nagyobb barlangi felfedezései közé tartozik a Keselő-hegyi-barlangban történt 110 méter mélyre lejutás. 1988 óta fokozottan védett barlang nagy függőleges kiterjedése és a nagy mennyiségben és sokféle változatban előforduló képződmények miatt.

1992-ben találták meg, a felmérése közben az összeköttetést a Kos-terem és a Dagonya között a Tatabányai Barlangkutató Egyesület kutatói és készítették el a barlang hossz-szelvény térképét. A felmérés szerint 347 méter hosszú, plusz még körülbelül 50 méter hosszú és 115,3 méter mély volt. Időközben a mélypontján történt nem várt álfenék beomlás következtében öt méterrel nőtt a mélysége. 1994-ben lett megszerkesztve a kőbányában található barlangok bejáratát ábrázoló helyszínrajz. A Székely Kinga szerkesztette, 2003-ban kiadott könyvben 400 méter hosszúnak, 115,3 méter függőleges kiterjedésűnek és 55 méter vízszintes kiterjedésűnek van leírva. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint 400 méter hosszú és 115 méter mély.

Érdekességek[szerkesztés]

A Kos-terem alatt 30 méternyire található járatban a járat felfedezése előtt odakerült védősisakot találtak a barlangkutatók. A barlang első, a Karszt és Barlangban nyomtatásban megjelent térképén Dagonya helyett Pagonya van írva.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]