Bronzika-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bronzika-barlang
Hossz350 m
Mélység24,8 m
Magasság2,4 m
Függőleges kiterjedés27,2 m
Tengerszint feletti magasság375 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-35
Elhelyezkedése
Bronzika-barlang (Magyarország)
Bronzika-barlang
Bronzika-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 19″, k. h. 20° 36′ 41″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 19″, k. h. 20° 36′ 41″

A Bronzika-barlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Nevét a benne talált bronzkori női koponyatetőről kapta. Találtak benne egy barlangi medve szemfogat. Sok különféle cseppkőképződmény keletkezett a járataiban.

Leírás[szerkesztés]

A Bükk-fennsík Kis-fennsíkján, a Felső-forrás felett 180 méternyire, dél-délnyugatra nyílik egy turistaút közelében. A Felső-forrási-barlanggal egy szintben, attól 80 méternyire nyugatra van a bejárata, egy sziklákkal szegélyezett beszakadás közepén, sziklák között. A bejárata csak egészen közelről vehető észre. A bejárati teremben található a további járatokat lezáró ötszögletű vasajtó. Felső triász mészkőben alakult ki. Valószínűleg a Felső-forrás vize egykor a barlangon keresztül ért ki a felszínre, amit a két homokos szifonja bizonyít. Ennek ellentmond a barlang viszonylag nagy mélysége. Jelenleg inkább víznyelőbarlangra hasonlít. Az erózió által kialakult járatok helyét a tektonikus törések jelentősen meghatározták. A járatokban a karsztvízszint alatti oldódás, a leszivárgó víz és az omlások nyomai is előfordulnak.

Az elágazó barlang formakincse változatos. Megfigyelhetők benne eróziós, oldásos és hasadékjellegű járatok. Két barlangszintet lehet elkülöníteni egymástól. Találhatók benne mennyezeti csatornák és kipreparálódott rétegfejek. A hidrológiailag inaktív forrásbarlang nagyon cseppköves, mint a közelben található Lilla-barlang, mert járatai közel helyezkednek el a felszínhez. Gyakori a barlangban a függőcseppkő, az állócseppkő, a cseppkőlefolyás, a cseppkőkéreg, a barlangi gyöngy és a képződmények visszaoldódása. Szalmacseppkövek, cseppkőzászlók, cseppkőoszlopok, cseppkőfüggönyök, mikrotetaráták, cseppkő medencék, mésztufagátak is kialakultak.

A barlang Keleti-szifon nevű része körülbelül 10 méterre megközelíti a Felső-forrási-barlangot (a Keleti-szifon körülbelül 10 méterrel alatta van). A Keleti-szifonban és a Nyugati-szifonban folytatott feltárással van a legtöbb esély új járatok felfedezésére. A Grand-kanyon régi patakjának medréből barlangi medve szemfog, különféle meg nem határozott csont és minden bizonnyal egy barlangi hiéna alsó állkapocs került elő. A rendszeresen itt telelő denevéreken kívül egy kisragadozó (lehet hogy nyest) is fel szokta keresni. A lezárt barlang csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, kutatási céllal és kutatócsoporttal látogatható. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.

Előfordul az irodalmában Bronz-lyuk (Mészáros 1975) néven is. Nevét a benne talált bronzkori női koponyatetőről kapta.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1960-as években Várszegi Sándor a barlang bontása közben egy csontot, Saád Andor megállapítása szerint bronzkori, női koponyatetőt talált öt–hat méteren, a baloldali ágban (Ferenczy 2008). 1973 nyarán a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport Kositzky József vezetésével körülbelül 15 méter hosszúságig és körülbelül nyolc méter mélységig tárta fel. Sűrű Péter 2008-ban készült kézirata szerint ekkor találták a koponyatetőt a bejárati terem keleti oldalán lévő, kis fülkében. Az 1977-es Bükk útikalauz nem említi név szerint. Az 1979-ben megjelent, Barlangok a Bükkben című könyv szerint régen víznyelőbarlang volt a Felső-forrási-barlang felett nyíló, 20 méter hosszú és 15 méter mély barlang. 1982-ben Kárpát József mérte fel és szerkesztette meg az alaprajzi barlangtérképét és a hosszmetszeti barlangtérképét. Az 1982-ben kitöltött, barlangkataszteri törzslapja alapján 28 méter hosszú, 9,5 méter mély, 1,5 méter magas és 9,5 méter vízszintes kiterjedésű. Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve.

2002. december 23-án Kiss János és Várszegi Sándor kezdtek el bontással új járatok után kutatni. 2002. december 28-án fedezték fel a Remény-termet és a Szeretet-termet. 2003. január 5-én további járatokat sikerült találni. 2003. január 18–19-én jutottak be az 50 éves jubileumi-terembe. 2003. február 23-án Kiss János vázlatos, alaprajzi barlangtérképet készített. 2003. március végén le lett zárva egy vaslemez ajtóval. 2006-ban és 2007-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai mérték fel a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának a megbízásából, akiket Sűrű Péter vezetett. 2008-ban lett vége a keresztmetszetes, alaprajzi barlangtérkép szerkesztésének, amely Sűrű Péter munkája. Ekkor szerkesztett egy oldalnézeti barlangtérképet és egy poligonirány-diagramot. A felmérés alapján 337,5 méter hosszú, 24,8 méter mély, 2,36 méter magas, 27,16 méter függőleges kiterjedésű és 66,5 méter vízszintes kiterjedésű. A 2002-től kezdődött feltárássorozatnak köszönhetően a barlang hossza a tizenkétszeresére nőtt. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

  • Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64207. old.
  • Ferenczy Gergely: Barlangkataszter. Kézirat, 2008. március 3. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet – 49–88. old. – Dénes György írta.) (Nem említi név szerint a barlangot.)
  • Kiss János: Bronzika-barlang – napló a feltárásról. In: Kovács Attila szerk.: A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület Évkönyve 2003-ról. Kézirat. 13–18. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Kiss János: Bronzika-barlang. In: Slíz György: Felfedezések a föld alatt. Magyarország új barlangjai 2003–2013. Budapest, 2014. 198–201. old. ISBN 9789630884730
  • Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 276, 284. old.
  • Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 18. old.
  • Lénárt László: Számvetés a szervezett miskolci barlangkutatók 30 évi munkájáról. Karszt és Barlang, 1982. 1. félév. 27. old.
  • Mészáros Károly: A Herman Ottó Karszt- és Barlangkutató Csoport 1975. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1975 második félév. 118. old.
  • Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 326. old.
  • Sűrű Péter: Bronzika-barlang. Geodéziai felmérési-, és térképezési-zárójelentés. Kézirat, Miskolc, 2008. december 23. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Székely Kinga – Kárpát József: Barlangkataszteri törzslap. Kézirat, 1982. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Szilágyi Sándor: Ezer barlang titka. Felfedezők és megszállottak. (A megjelenési hely és az évszám ismeretlen.) 26–27. old.
  • Várszegi Sándor: Beszámoló a Miskolci Bányász SE Barlangkutató Csoportjának 1960-tól 1977-ig végzett munkájáról. Kézirat, Miskolc, 1977.
  • Várszegi Sándor: Bronzika-barlang. In: Kovács Attila szerk.: A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület Évkönyve 2002-ről. Kézirat. 13–14. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • –: Új tiszteleti tagok. Karszt és Barlang, 2004–2005. 82. old.

További információk[szerkesztés]