Remete-völgyi Felső-barlang
| Remete-völgyi Felső-barlang | |
 | |
| A barlang bejárata | |
| Hossz | 29,3 m |
| Mélység | 0 m |
| Magasság | 5 m |
| Függőleges kiterjedés | 5 m |
| Tengerszint feletti magasság | 326 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Nagykovácsi |
| Földrajzi táj | Budai-hegység |
| Típus | inaktív forrásbarlang |
| Barlangkataszteri szám | 4772-2 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Remete-völgyi Felső-barlang témájú médiaállományokat. | |
A Remete-völgyi Felső-barlang egy fokozottan védett barlang. Jelentős, tudományos értékű régészeti leletek kerültek elő belőle. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található.
Tartalomjegyzék
Leírás[szerkesztés]
Nagykovácsi területén, a Remete-szurdokban, a Remete-barlang felett nyílik. A Remete-barlangtól egy északkeleti irányban induló, köves és keskeny ösvény vezet el a bejáratához, amely körülbelül 2,2 méter széles és 1,7 méter magas. A pataktól körülbelül 70 méterrel magasabban van a bejárati nyílása. A Remete-szurdok középső barlangszintjében van. Ugyanabban a szintben, amelyikben a Remete-hegyi-kőfülke is található.
Felső triász, dachsteini mészkőben alakult ki. A függőleges kiterjedése öt méter és a legnagyobb vízszintes kiterjedése 23 méter. A hosszúsága 29,3 méter, az alapterülete 77 m² és a térfogata 129 m³ volt 1970-ben. Egyetlen, könnyen járható és egyenes folyosóból áll, amely a végén kis teremmé bővül. A barlang teteje közel van a felszínhez. Szabadon látogatható, nincs lezárva, de időnként hajléktalanok laknak benne.
Faszénmaradványok, a neandervölgyi ember néhány foga, a jankovichi kultúrába tartozó, őskőkorszaki eszközök és rézkori edénytöredékek kerültek elő belőle. Az utóbbiakat a bodrogkeresztúri kultúrába sorolta Gáboriné Csánk Vera. Bronzkori, a koszideri kultúrába tartozó edények és ékszerek, 62 tárgyból álló kincslelet tárult fel az ásatása során. A leletek között bronz melldísz, diadém, karperec, bronz balták, arany hajkarikák és borostyángyöngyök is voltak. Az ősemberek csak átmeneti szálláshelyként, vadásztanyaként használhatták.
A régészeti leletek mellett, pleisztocén őslények maradványai kerültek elő belőle. A kitöltésben találtak óriásszarvas agancsot, mamut, barlangi hiéna, gyapjas orrszarvú, alpesi kőszáli kecske, rénszarvas, siketfajd, hófajd, hermelin, barlangi oroszlán, pézsmatulok és barlangi medve csontot.
Előfordul az irodalmában Felső-barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Remete-Felső-barlang (Bertalan, Kordos, Országh 1976), Remete-hegyi 6. sz. barlang (Kordos 1984), Remetehegyi 6. sz. barlang (Bertalan 1976), Remetei-Felső-barlang (Pápa, Dénes 1982), Remete-völgyi-barlang (Gonda 1982), Remetevölgyi-Felső-barlang (Szablyár 2004) és Remete-völgyi-felső-barlang (Horváth, Szunyogh 1971) néven is.
Kutatástörténet[szerkesztés]
1948-ban Gábori Miklós járt benne. 1950-ben valószínűleg erről a barlangról írt Leél-Őssy Sándor a tanulmányának a 474. oldalán, az egyik névtelen forrásbarlang ismertetésekor. 1954-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományoztak egy trapéz alakú kőbaltát, amelyet itt találtak.
1969-ig egy kis méretű üreg volt. 1969-ben Gáboriné Csánk Vera a Remete-barlangban végzett ásatások eredményei miatt kezdte el a régészeti feltárását a barlangnak. A bejárata az ásatás kezdetekor csak 69 centiméter magas volt. Ekkor csak két kis teremből állt és a két termet egy szűk járat kötötte össze. Gáboriné Csánk Vera 1970-ig végzett régészeti feltárást benne. 1969-ben az első teremben, 1970-ben pedig a belső teremben és a folyosóban végzett archeológiai ásatást. Az ásatáshoz kapcsolódóan Schweitzer Ferenc végezte el a szedimentológiai vizsgálatát a kitöltésének. A paleontológiai leleteket Kretzoi Miklós határozta meg. 1970-ben Horváth János készített egy alaprajzi barlangtérképet keresztmetszetekkel és egy hosszmetszeti barlangtérképet.
A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában található egy Bertalan Károly által készített összeállítás a remete-hegyi barlangok irodalmáról, amelyben ez a barlang is szerepel. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban a 29-es számú cédulán van ismertetve a barlang, amely a kézirat szerint a Remete-barlangtól északkeletre, a lejtő alsó harmadában nyílik és a boltozatos, kapuforma bejárata csak oldalról közelíthető meg. A hossza 29,3 méter, a magassága három méter, az alapterülete 77 négyzetméter és a térfogata 129 köbméter. Egy zegzugos folyosóból és a folyosó végén lévő teremből áll az 1969-ben, a Gáboriné Csánk Vera vezette, régészeti ásatás során feltárt barlang. Az ásatás nincs befejezve. Az ismertetés egy publikáció alapján íródott. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén szerepel.
Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang a régészeti jelentősége miatt. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a barlang három névváltozata és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint egy másik térképen meg van jelölve a helye a régészeti szempontból kutatott, jelentősebb, magyarországi barlangok között. A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 29,3 méter hosszú, öt méter függőleges kiterjedésű, 23 méter vízszintes kiterjedésű és 326 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 326 méter tengerszint feletti magasságban nyílik és majdnem 30 méter hosszú. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.
Irodalom[szerkesztés]
- Bertalan Károly: A remete-hegyi barlangok irodalma. Karszt és Barlang, 1971. 1. félév. 23–24. old.
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. 29. számú cédula. Megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.
- Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 14. old.
- Borzsák Sarolta – Székely Kinga: Remete-völgyi Felső-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. Bp. 280–281. old. ISBN 963-9358-96-7
- Böcker Tivadar: A magyar karszt- és barlangkutatás húszéves eredményei. Karszt és Barlang, 1978. 1–2. félév. 5. old.
- D. Matuz Edit: Gábori Miklós és Gáboriné Csánk Veronika hagyatéka a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában. Budapest Régiségei, 2007. (41.) 367, 370. old.
- Gábori Miklós: Archeological results of investigation in Hungarian caves. Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 44, 45, 46, 47. old.
- Gábori Miklós: A magyar barlangok kutatásának régészeti eredményei. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 34, 35, 36–37, 37. old.
- Gáboriné Csánk Vera: La grotte Remete „Felső” (supérieure) et le „Szeletien de Transdanubie”. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1983. (35. köt.) 3–4. sz. 249–285. old.
- Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a „dunántúli szeletien”. Budapest Régiségei, 1984. 26. sz. 5–32. old.
- Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
- Horváth János – Szunyogh Gábor: A máriaremetei Szurdok-völgy barlangjainak felmérése. Karszt és Barlang, 1971. 1. félév. 9, 10, 15–16. old.
- Jamrik Károly: Ünnepi számvetés. Karszt és Barlang, 1970. 1. félév. 2. old.
- Kazay Endre: A máriaremetei barlangvidék. Turisták Lapja, 1915. augusztus. (27. évf. 4. sz.) 68–73. old.
- Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 56, 59, 277, 293. old.
- Kraus Sándor: Beszámoló Kraus Sándor 2004. évi tevékenységéről. Kézirat a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. 50. old.
- Leél-Őssy Sándor: Geomorfológiai és hidrológiai vizsgálatok a Máriaremetei-szorosban. Hidrológiai Közlöny, 1950. (30. köt.) 11–12. füz. 474. old.
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. 2005. 374. old.
- Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Bp. Sport, 1982. 24, 27, 258, 259. oldal
- Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65484. old.
- Ringer Árpád: A barlangi lelőhelyek és kronosztratigráfiájuk szerepe a magyar őskőkorkutatásban. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 78, 81. old.
- Ringer Árpád: The role of cave sites and their chronostratigraphy in the research of the Paleolithic of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 52. old.
- Szablyár Péter: Föld alatti Magyarország. Panoráma. Budapest, 2004. 75–77. old.
- Vértes László: Néhány új őskőkori lelőhelyünkről. Folia Archaeologica, 1954. (6. köt.) 9–21. oldalak és három tábla (Ezt a publikációt a Borzsák Sarolta és Székely Kinga által írt, 2003-ban megjelent könyvfejezet említi. A publikációt átnéztem és nem szerepel benne a Remete-völgyi Felső-barlang.)
- –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 23. old.
- –: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 17. old.
További irodalom[szerkesztés]
- Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Bp. 1980. 265 old.
- Torma István szerk.: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Bp. 1986. 122–123. old.
