Remete-völgyi Felső-barlang

Remete-völgyi Felső-barlang
A barlang bejárata
Hossz	29,3 m
Mélység	0 m
Magasság	5 m
Függőleges kiterjedés	5 m
Tengerszint feletti magasság	326 m
Ország	Magyarország
Település	Remeteszőlős
Földrajzi táj	Budai-hegység
Típus	inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám	4772-2
Lelőhely-azonosító	23889
A Wikimédia Commons tartalmaz Remete-völgyi Felső-barlang témájú médiaállományokat.

A Remete-völgyi Felső-barlang az egyik fokozottan védett barlang. Jelentős, tudományos értékű régészeti leletek kerültek elő belőle. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található.

Leírás

Remeteszőlős külterületén, a Remete-szurdokban, a Remete-barlang felett nyílik. A Remete-barlangtól egy északkeleti irányban induló, köves és keskeny ösvény vezet el a bejáratához, amely körülbelül 2,2 méter széles és 1,7 méter magas. A pataktól körülbelül 70 méterrel magasabban van a bejárati nyílása. A Remete-szurdok középső barlangszintjében van. Ugyanabban a szintben, amelyikben a Remete-hegyi-kőfülke is található.

Felső triász dachsteini mészkőben alakult ki. A függőleges kiterjedése öt méter és a legnagyobb vízszintes kiterjedése 23 méter. A hosszúsága 29,3 méter, az alapterülete 77 m² és a térfogata 129 m³ volt 1970-ben. Egyetlen, könnyen járható és egyenes folyosóból áll, amely a végén kis teremmé bővül. A barlang teteje közel van a felszínhez. Szabadon látogatható, nincs lezárva, de időnként hajléktalanok laknak benne.

Faszénmaradványok, a neandervölgyi ember néhány foga, a jankovichi kultúrába tartozó, őskőkorszaki eszközök és rézkori edénytöredékek kerültek elő belőle. Az utóbbiakat a bodrogkeresztúri kultúrába sorolta Gáboriné Csánk Vera. Bronzkori, a koszideri kultúrába tartozó edények és ékszerek, 62 tárgyból álló kincslelet tárult fel az ásatása során. A leletek között bronz melldísz, diadém, karperec, bronz balták, arany hajkarikák és borostyángyöngyök is voltak. Az ősemberek csak átmeneti szálláshelyként, vadásztanyaként használhatták.

A régészeti leletek mellett, pleisztocén őslények maradványai kerültek elő belőle. A kitöltésben találtak óriásszarvas agancsot, mamut, barlangi hiéna, gyapjas orrszarvú, alpesi kőszáli kecske, rénszarvas, siketfajd, hófajd, hermelin, barlangi oroszlán, pézsmatulok és barlangi medve csontot.

1989-ben volt először Remete-völgyi Felső-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Felső-barlang (Horváth, Szunyogh 1971), Remete-Felső-barlang (Bertalan, Kordos, Országh 1976), Remete-felső-barlang (Ringer 1989), Remete-hegyi 6. sz. barlang (Kordos 1984), Remetehegyi 6. sz. barlang (Bertalan 1976), Remetei-Felső-barlang (Pápa, Dénes 1982), Remete-völgyi-barlang (Gonda 1982), Remete-völgyi-felsőbarlang (Kordos 1980), Remetevölgyi-Felső-barlang (Szablyár 2004) és Remete-völgyi-felső-barlang (Horváth, Szunyogh 1971) neveken is.

Kutatástörténet

Részlet a barlang belsejéből

1948-ban Gábori Miklós járt benne. 1950-ben valószínűleg erről a barlangról írt Leél-Őssy Sándor tanulmányának 474. oldalán, az egyik névtelen forrásbarlang ismertetésekor. 1954-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományoztak egy trapéz alakú kőbaltát, amelyet itt találtak.

1969-ig egy kis méretű üreg volt. 1969-ben Gáboriné Csánk Vera a Remete-barlangban végzett ásatások eredményei miatt kezdte el régészeti feltárását a barlangnak. Bejárata az ásatás kezdetekor csak 69 centiméter magas volt. Ekkor csak két kis teremből állt és a két termet egy szűk járat kötötte össze. Gáboriné Csánk Vera 1970-ig végzett régészeti feltárást benne. 1969-ben az első teremben, 1970-ben pedig a belső teremben és a folyosóban végzett archeológiai ásatást. Az ásatáshoz kapcsolódóan Schweitzer Ferenc végezte el szedimentológiai vizsgálatát kitöltésének. A paleontológiai leleteket Kretzoi Miklós határozta meg. 1970-ben Horváth János készített egy alaprajzi barlangtérképet keresztmetszetekkel és egy hosszmetszeti barlangtérképet.

A Karszt és Barlang 1971. évi évfolyamában található egy Bertalan Károly által készített összeállítás a remete-hegyi barlangok irodalmáról, amelyben ez a barlang is szerepel. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban a 29-es számú cédulán van ismertetve a barlang, amely a kézirat szerint a Remete-barlangtól északkeletre, a lejtő alsó harmadában nyílik és boltozatos, kapuforma bejárata csak oldalról közelíthető meg. Hossza 29,3 méter, magassága három méter, alapterülete 77 négyzetméter és térfogata 129 köbméter.

A barlang bejárata

Egy zegzugos folyosóból és a folyosó végén lévő teremből áll az 1969-ben Gáboriné Csánk Vera vezette régészeti ásatás során feltárt barlang. Az ásatás nincs befejezve. Az ismertetés egy publikáció alapján íródott. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4700-as (Budapest és Budai-hegység) barlangkataszteri területen lévő, nagykovácsi Remete-Felső-barlang. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Budai-hegységben, Nagykovácsin található barlang Remete-völgyi-felső-barlang néven.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban lévő és Gábori Miklós által írt összefoglalásban az van írva, hogy a Dunántúlon végzett régészeti feltárások között új a Bivak-barlangban, a Budapest melletti Remete-Felső-barlangban és a Remete-barlangban történt ásatás. A Dunántúlon történt legfontosabb régészeti eredménynek a dunántúli szeletien újjáértékelése tekinthető, amelyet elősegített, illetve eldöntött a máriaremetei, kicsi és újonnan felfedezett Remete-Felső-barlangban nemrég végzett ásatás. A barlangban lévő holocén humusz alatt közvetlenül a Würm 1. rétege került felszínre. Teljesen mesterséges összetételű és vadászat következménye a kultúrréteg faunája. A kultúrréteget a Würm 1. csúcspontja elé helyezik a fauna fajai. Ehhez a kultúrához tartozik a kevés szerszám, amelyekkel együtt előkerült a Homo neanderthalensis 3 összetartozó foga.

A barlang felső, holocén rétegéből, mesterségesen ásott gödörből lett bronzkori kincslelet gyűjtve. A kb. 50 darabból álló, összefüggő kincslelet (bronz melldísz, diadém, karperec, bronzbalták, arany hajkarikák, borostyángyöngyök stb.) pontosan datálható. A publikációban van egy térkép, amelyen a régészetileg kutatott magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Remete-Felső-barlang földrajzi elhelyezkedése. A dolgozatban van egy fekete-fehér fénykép, amelyen megfigyelhető a Remete-szurdok két kutatott barlangjának, a Remete-barlangnak és a Felső-barlangnak az elhelyezkedése a szurdokban. Egy másik fekete-fehér fényképen a Felső-barlang feltárás közben látható. Két fénykép bemutat egy középső bronzkori mellfüggőt és aranyleleteket, amelyek a barlangból kerültek elő. A folyóirat 1977. évi különszámába bekerült az összefoglalás angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Remete-Felső Cave a barlang neve.

Részlet a barlang belsejéből

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Remete-völgyi-felsőbarlangnak 4772/2. a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Budai-hegységben lévő Remete-völgyi-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang régészeti jelentősége miatt lett. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Remete-Felső-barlang néven Remete-hegyi 6. sz. barlang, Remete-völgyi-felső-barlang névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. A régészeti szempontból kutatott jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedését mutató térképen jelölve van a helye.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő tanulmány szerint 1959 és 1989 között, igazán jelentős, komplex kvartergeológiai szempontú feltárás csak a dunántúli Remete-felső-barlangban történt. A publikációban van egy térkép, amelyen a régészeti leletek miatt ismert jelentősebb magyarországi barlangok földrajzi elhelyezkedése figyelhető meg. A térképen látható a Remete-völgyi Felső-barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott a tanulmány angol nyelvű változata. Ebben a tanulmányban is közölve lett a térkép, amelyen Remete-Felső Cave a barlang neve.

Részlet a barlang belsejéből

Az 1993. március–áprilisi MKBT Műsorfüzetben megjelent, hogy a KTM Természetvédelmi Hivatal egy plakátsorozat megjelenését tervezte, amelyen a magyarországi fokozottan védett barlangok szerepelnek, és ehhez diákat keresett. Előkészítés alatt állnak a Budai-hegység fokozottan védett barlangjairól és a közeljövőben fokozottan védett barlangjairól készült plakátok, köztük a Remete-völgyi-barlangot ábrázoló is. Ez a barlang is csillaggal lett megjelölve, amely azt jelenti, hogy leginkább erről a barlangról keres fényképet. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Budai-hegység területén lévő Remete-völgyi Felső-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben az olvasható, hogy 29,3 m hosszú, 5 m függőleges kiterjedésű, 23 m vízszintes kiterjedésű és 326 m tengerszint feletti magasságban nyílik.

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Remete-völgyi Felső-barlang a Budai-hegység fokozottan védett természeti értéke. Budapest határában, a Remete-szurdok É-i oldalában, a 70 m magasságban húzódó középső barlangszinten, a Remete-barlang felett, 326 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Majdnem 30 méter hosszú a triász dachsteini mészkőben keletkezett, egyetlen folyosóból álló üregrendszer. A barlangot az 1969-ben kezdett ásatások tanúsága szerint vadásztanyának használta az ősember. A járatot majdnem teljesen kitöltő üledék alsó szintjében neandervölgyi ember néhány foga mellett faszénmaradványokat és a jelenleginél hidegebb klímát kedvelő állatok csontjait ásták ki, felső szintjében pedig bronzkori edényeket és ékszereket találtak. Szabadon megtekinthető a kúszva járható folyosó. Időnként hajléktalanok húzódnak meg benne, akik sok szemetet halmoznak fel.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Remete-völgyi Felső-barlang fokozottan védett barlang. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Pest megyei, nagykovácsi, 4772-2 barlangkataszteri számú és 23889 lelőhely-azonosítójú Remete-völgyi Felső-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Remete-völgyi Felső-barlang (Budai-hegység) fokozottan védett barlang.

Irodalom

• Bertalan Károly: A remete-hegyi barlangok irodalma. Karszt és Barlang, 1971. 1. félév. 23–24. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. 29. számú cédula. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 14. old.
• Borzsák Sarolta – Székely Kinga: Remete-völgyi Felső-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 280–281. old. ISBN 963-9358-96-7
• Böcker Tivadar: A magyar karszt- és barlangkutatás húszéves eredményei. Karszt és Barlang, 1978. 1–2. félév. 5. old.
• D. Matuz Edit: Gábori Miklós és Gáboriné Csánk Veronika hagyatéka a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában. Budapest Régiségei, 2007. (41.) 367., 370. old.
• Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20921. old.
• Gábori Miklós: Archeological results of investigation in Hungarian caves. Karszt és Barlang, 1977. Special Issue. 44., 45., 46., 47. old.
• Gábori Miklós: A magyar barlangok kutatásának régészeti eredményei. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 34., 35., 36–37., 37. old.
• Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980. 64., 191–205., 257., 258. old. és négy kép a 64. és a 65. oldalak között ISBN 963-280-855-X
• Gáboriné Csánk Vera: La grotte Remete „Felső” (supérieure) et le „Szeletien de Transdanubie”. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1983. (35. köt.) 3–4. sz. 249–285. old.
• Gáboriné Csánk Vera: A Remete Felső-barlang és a „dunántúli szeletien”. Budapest Régiségei, 1984. 26. sz. 5–32. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
• Horváth János – Szunyogh Gábor: A máriaremetei Szurdok-völgy barlangjainak felmérése. Karszt és Barlang, 1971. 1. félév. 9., 10., 15–16. old.
• Jamrik Károly: Ünnepi számvetés. Karszt és Barlang, 1970. 1. félév. 2. old.
• Jerem Erzsébet – Mester Zsolt: Őskori emlékek és gyűjtemények Magyarországon. Budapest, 2008. 26–27. old.
• Kazay Endre: A máriaremetei barlangvidék. Turisták Lapja, 1915. augusztus. (27. évf. 4. sz.) 68–73. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 56., 59., 277., 293. old.
• Kraus Sándor: Beszámoló Kraus Sándor 2004. évi tevékenységéről. Kézirat. 50. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• KTM-TvH Barlangtani Intézet: Felhívás. MKBT Műsorfüzet, 1993. március–április. 13. old.
• Leél-Őssy Sándor: Geomorfológiai és hidrológiai vizsgálatok a Máriaremetei-szorosban. Hidrológiai Közlöny, 1950. (30. köt.) 11–12. füz. 474. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 374. old.
• Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Budapest, Sport, 1982. 24., 27., 258., 259. oldal
• Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65484. old.
• Ringer Árpád: A barlangi lelőhelyek és kronosztratigráfiájuk szerepe a magyar őskőkorkutatásban. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 78., 81. old.
• Ringer Árpád: The role of cave sites and their chronostratigraphy in the research of the Paleolithic of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. Special Issue. 52. old.
• Szablyár Péter: Föld alatti Magyarország. Panoráma. Budapest, 2004. 75–77. old.
• Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
• Vértes László: Néhány új őskőkori lelőhelyünkről. Folia Archaeologica, 1954. (6. köt.) 9–21. oldalak és három tábla (Ezt a publikációt a Borzsák Sarolta és Székely Kinga által írt, 2003-ban megjelent könyvfejezet említi. A publikációt átnéztem és nem szerepel benne a Remete-völgyi Felső-barlang.)
• –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 23. old.
• –: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 17. old.

További irodalom

• Gábori Miklós: Az ősember hétköznapjai. In: Szombathy Viktor szerk.: Évezredek hétköznapjai. Budapest, 1973. 7–34. old.
• Torma István szerk.: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Budapest, 1986. 122–123. old.

További információk

• Budai-hegység; Remete-szurdok 1/3. Túra kommentárral (11:08-tól szerepel benne a barlang.)
• Budai-hegység; Remete-szurdok 2/3. Túra kommentárral (Az elejétől szerepel benne a barlang.)
• Országos Barlangnyilvántartás
• Remete-Felső-barlangi kincslelet