Szent István-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szent István-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz1470 m
Mélység24 m
Magasság77 m
Függőleges kiterjedés101 m
Tengerszint feletti magasság331 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus időszakosan aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-1
Elhelyezkedése
Szent István-barlang (Magyarország)
Szent István-barlang
Szent István-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 05′, k. h. 20° 37′Koordináták: é. sz. 48° 05′, k. h. 20° 37′
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István-barlang témájú médiaállományokat.

A Szent István-barlang, vagy röviden István-barlang Lillafüreden található barlang. Idegenforgalmi célokra kiépített, 1991-ben gyógybarlanggá nyilvánított, fokozottan védett barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Bükki Nemzeti Parkban, a Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A barlang felső triász, anisusi mészkőben alakult ki. A legmélyebb része a Pokol. A megnyitott szakaszon érdekes képződmény a Mamutfogsor, cseppkövesebb barlangszakasz a Meseország, az Oszlopok csarnoka és a Színházterem. A barlang belső részei vízelvezető járatokkal is kapcsolatban vannak, mert 1958-ban és 1974-ben feltört benne a víz, és a barlangot elöntve, a bejáraton kizúdult az útra. A Létrás-tető–István-lápa alatt húzódó, nagy barlangrendszer utolsó tagja. Az időszakosan aktív forrásbarlang cseppkődíszes főágához kisebb oldaljáratok, emeleti szakaszok csatlakoznak. A mélypontján a további szakaszok feltárását állandó vízfolyás akadályozza.

A világítás hatására a barlang sajnos mohásodni kezdett, ezt korszerűbb világítás bevezetésével igyekeznek megállítani.

Mivel az István-barlang hűvös levegője nagyon tiszta, teljesen pollenmentes, és közel 100%-os páratartalmú. Egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki a légúti megbetegedésben szenvedőknek, a Fekete-teremben. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogathatók az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai.

I. István magyar király nevéről lett elnevezve. Előfordul irodalmában István-barlang (Bertalan 1976), István cseppköves-barlang, István-karsztbarlang, Istvánoldali 1. barlang, Kutya-barlang (Bertalan 1976), Kutyalyuk 1., Szent István barlang (Bertalan 1976), Szt. István-barlang (Hevesi 2002), Szt. István barlang (Kessler 1942) és Vödörlapító-barlang neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlangot 1913-ban fedezték fel, a hagyomány szerint úgy, hogy egy kutya beleesett az egyetlen természetes bejáratán át, ami egy 15 méter mély üreg volt, és a vonyítása nyomán találtak rá a barlangra. Első bejárója Kadić Ottokár volt 1913-ban. A feltárást 1927-ben kezdték meg Révay Ferenc irányításával. Kialakítottak egy turisták számára is járható bejáratot és bevezették a világítást. 1931-ben a barlang megnyílt a látogatók számára.

Az 1942. március 6-i Országjárásban meg lett említve, hogy Lillafüreden található, cseppköves és a Bükk egyik nagy hírű nevezetes barlangja. A Baradla-barlang, az Anna-barlang és a Szent István-barlang a cseppköves barlangtípus legérdekesebb fajtái. Ebben a három barlangban az érintetlen, gondosan őrzött cseppkövek szivárvány színeiben pompázó sorozatai lógnak a magas barlangtermek sötétségbe vesző boltozatairól és a mindig nedves falakról. A három barlangban villanyvilágítás van, amelynek a segítségével színes lámpák és nagy erejű fényszórók alkalmazásával nemcsak nagyszerű színhatásokat és fényhatásokat lehet elérni, hanem láthatóvá válik a titokzatos magasságokba vesző barlangtermek boltozata is. Az 1942. április 30-i Magyar Turista Élet című folyóiratban olvasható, hogy a BETE Barlangkutató Szakosztályának páratlanul lelkes és fáradhatatlan turista-barlangkutató gárdájával szoros összefüggésben van a barlang feltárása.

A barlang bejárata 1932-ben

A második világháború során károkat szenvedett, a világítás is tönkrement és csak 1955-ben hozták rendbe. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, miskolci barlang. Az 1976-ban megjelent, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a Bükk hegységben, Lillafüreden lévő barlang Szent István-barlang néven a barlangot említő 63 irodalmi mű megjelölésével.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a miskolci Lillafüreden lévő István-barlang további nevei Kutya-barlang és Szent István barlang. Műút közvetlen közelében, 318,2 m tszf. magasságban mesterséges táróval nyílik. A vízszintes, cseppköves barlang 55 m mély és kb. 350 m hosszú. Idegenforgalomra be van rendezve. Többfajta tudományos kutatás történt benne. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent Bajomi Dániel által írt tanulmányban a biológiai szempontból részlegesen feldolgozott magyarországi barlangok közé van sorolva.

Állócseppkő a barlangban

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, kb. 55 m mély és kb. 350 m hosszú István-barlang az ország 43. legmélyebb és 37. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 40. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 350 m hosszú, 1976-ban kb. 350 m hosszú, 1975-ben kb. 350 m hosszú István-barlang. Az összeállítás szerint Magyarország 45. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 55 m mély, 1976-ban kb. 55 m mély, 1975-ben kb. 55 m mély István-barlang.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű István-barlangnak 5372/1. a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Bükk hegységben lévő István-barlang fokozottan védett barlang. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyvben részletes leírás található a barlangról. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a barlang István-barlang néven Kutya-barlang és Szent István barlang névváltozatokkal, valamint térképen van feltüntetve helye. Ott van a biológiai szempontból részlegesen feldolgozott magyarországi barlangok között. A könyv egyik fényképmellékletében van egy fénykép a barlangról.

Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang István-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 1 foglalkozik a barlanggal. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 28. leghosszabb barlangja az 5372/1 barlangkataszteri számú, 711 m hosszú István-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 350 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján nincs Magyarország legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangjai között az István-barlang, mert az új felmérés szerint nem éri el az 50 m-es mélységet. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang kb. 55 m mély.

Részlet a barlangból

1990-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesületnek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Bükk hegységben lévő Szent István-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Szent István-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Szent István-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Szent István-barlang fokozottan védett barlang.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Bükk hegységben elhelyezkedő Szent István-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Bükk hegységben lévő Szent István-barlang idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Szent István-barlang fokozottan védett barlang.

A barlang még jelenleg sincs teljesen feltárva, nem is látogatható teljes hosszában.

Képgaléria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 214., 414., 414–415. old. ISBN 9639353396
  • Sebős Károly: A lillafüredi Szent István-cseppkőbarlang. Turistaság és Alpinizmus, 1931. szeptember. (21. évf. 9. sz.) 230–232. old.
  • Székely Kinga: Fokozottan védett barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 190. old.

További információk[szerkesztés]