Alba Regia-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alba Regia-barlang
Hossz 3600 m
Mélység 200,2 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 200,2 m
Tengerszint feletti magasság 453 m
Ország Magyarország
Település Isztimér
Földrajzi táj Bakony
Típus víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4422-1
Elhelyezkedése
Alba Regia-barlang (Magyarország)
Alba Regia-barlang
Alba Regia-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 16′ 36″, k. h. 18° 05′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 16′ 36″, k. h. 18° 05′ 09″

Az Alba Regia-barlang egy 1982 óta fokozattan védett barlang. A Bakony leghosszabb, legmélyebb és Magyarország 4. legmélyebb barlangja a Bányász-barlang, az István-lápai-barlang és a Vecsembükki-zsomboly mögött. Sokáig az ország harmadik legmélyebb barlangja volt.

Leírása[szerkesztés]

Az isztiméri Csőszpusztától északkeletre, körülbelül két kilométernyire, a Tési-fennsíkon, a Köves-domb keleti lejtőjén található. Egy mezőgazdasági művelés alatt álló területen lévő, messziről látható facsoportban van az egyes számú bejárata, amely a főbejárata. Betongyűrűvel van biztosítva és vasráccsal van lezárva ez a bejárata. A bejárati aknájában egy rögzített szögvaslétra lett beépítve, hogy egyszerűbb legyen a közlekedés benne. A másik bejárata 65 méterre nyílik és ugyanúgy van lezárva, valamint kiépítve.

Alsó jura és felső triász dachsteini mészkőben jött létre. Az Alba Regia Barlangkutató Csoporttól kapta nevét. Víznyelőbarlang jellegű üregrendszer, aminek kialakulását a kőzetrétegek dőlése befolyásolta. Járatai lépcsősen elhelyezkedő, 10–20 méter szintkülönbségű emeleteket képeznek. Különféle cseppkőképződmények, például cseppkődrapéria, állócseppkő, függőcseppkő, szalmacseppkő és tetaráta figyelhető meg benne.

A legmélyebb részeiben a szén-dioxid koncentrációja magas, 4% körüli, de 5,5%-ot is mértek. Ez nehezíti a bejárását és a további kutatásokat. A lezárt barlang alapfelszereléssel és csak kutatócsoporttal látogatható, a bejárásához engedély és barlangjáró gyakorlat kell. A denevérek nyugalmi időszakában tilos megtekinteni.

Részletes faunisztikai vizsgálatokat végeztek benne, amelynek során 216 állatfajt sikerült kimutatni a barlangból. A denevérek jelentős őszi nászhelye. A Bakonyban a kis patkósdenevérek egyik legnépszerűbb szálláshelye. A nagy pele is gyakran előfordul itt, még 130 méter mélyen, a szén-dioxidos részeken is megtalálták.

Előfordul az irodalmában Alba Regia Cseppkőbarlang, Csőszpusztai Alba Regia-barlang (Eszterhás 1984), I-44 (Szolga 1977), I-44-es viznyelő barlangja (Eszterhás 1984), I.-44. sz. nyelő barlangja (Szolga 2003), I-44. objektum (Kordos 1984), I-45, Vackor-nyelő barlangja (Eszterhás 1984), Vadász-nyelő (Kordos 1984) és Vadász-nyelő barlangja (Eszterhás 1984) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Az Alba Regia Barlangkutató Csoport tagjainak 1975-ben sikerült bejutniuk a barlangba. 1962 óta keresték a bejutást a víznyelő, amely a az I-44 nevet kapta folytatásába. 1975–1976-ban mérték fel a járatait a csoport tagjai Kárpát József vezetésével és ez alapján, 1976-ban készült el az első térképe, az alaprajza és a hosszmetszete, amelyet Kárpát József szerkesztett és Szolga Ferenc rajzolt. Ennek a felmérésnek az alapján Kárpát József axonometrikus térképet is szerkesztett. Szintén 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították és Szolga Ferenc a barlang két pontján üledékmintát gyűjtött, ami holocén csontmaradványokat tartalmazott. A csontokat Kordos László határozta meg. 1977. január 9-én Eszterhás István „Szpeleográfiai terepjelentést”t készített róla, egy 1976. július 6-i terepbejárása után. A terepjelentés szerint körülbelül 675 méter volt a hossza térképi alaprajz szerint, körülbelül 930 méter hosszú volt a valóságban, a legnagyobb horizontális kiterjedése körülbelül 350 méter és a legnagyobb vertikális kiterjedése körülbelül 210 méter volt. Az 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján szintén szerepel. Az 1977. december 31-i állapot szerint 210 méteres mélységével az ország 3. legmélyebb és 925 méteres hosszával az ország 18. leghosszabb barlangja volt, a hosszúsági listában, tévesen az van írva, hogy a Bükkben található. A Karszt és Barlang 1977. évi évfolyamában megjelent összesítés Magyarország 3. legmélyebb és 19. leghosszabb barlangjának rangsorolja a 210 méter mély és 925 méter hosszú barlangot. 1976–1978-ban újra felmérték a csoporttagok a bejáratától az I. Travi-ig, Kárpát József vezetésével, aki 1:200 arányú alaprajzot és keresztmetszeteket feltüntető térképet szerkesztett erről a részről. 1978-ban le lett zárva a bejárata az MKBT XXII. Országos Vándorgyűlésének előkészítésére szervezett tábor során, egy vasrács ajtóval. 1979-ben fedezték fel a Bertalan-ágat, amit Bertalan Károlyról neveztek el és ebben az évben járt benne a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozat stábja.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1980 októberében Kárpát József alaprajzi térképet keresztmetszetekkel szerkesztett. 1980. november 7-én Kárpát József térképet, egy hosszmetszetet keresztszelvényekkel szerkesztett a Kürtős-ágról. 1980. november 20–21-én Kárpát József alaprajzi térképet szerkesztett a barlangról. 1980. december 1-jén a barlang felmért hossza 1827,75 méter volt. Az 1981. október 23-án készült barlangkataszteri törzslapja alapján, 2062 méter hosszú, 1983-ban kijavították az adatot 2560 méterre, 200,2 méter mély és 388 méter vízszintes kiterjedésű volt, valamint az is olvasható rajta, hogy a bejárata előtt, egy fából készült védkunyhó állt. 1981-ben új alaprajzi térkép készült róla, a barlang 1975 és 1981 között történt, az Alba Regia Barlangkutató Csoport által végzett felmérése alapján, amelyet ismét Kárpát József szerkesztett. A keresztszelvények az 1982-es barlangatlaszban jelentek meg. 1982-ben jelent meg a barlang térképatlasza, a „Magyarország barlangtérképei” sorozat második kiadványaként, amelyik a barlang alaprajzi térképét és a keresztmetszeteit tartalmazta. 1982 óta fokozottan védett barlang, az általános szpeleológiai jelentősége alapján. 1983-ban sikerült megnyitniuk a második számú bejáratot, ami egy nem messze található, másik víznyelőhöz, az I.-45/a. számúhoz tartozik. Még ebben az évben meghaladta a járatok hossza a három kilométert. Az 1984-ben megjelent, „Lista a Bakony barlangjairól” című összeállítás szerint, 2760 méter hosszú és 200 méter mély volt. Ugyanebben az évben, Koch Zoltán rajzolt egy alaprajzi térképet keresztmetszetekkel, helyszínrajzzal és hosszmetszettel róla, a korábbi térképek felhasználásával, az új felmérésekkel kiegészítve. Ez alapján, a felmért hossza 2635 méter és a mélysége 200,2 méter volt. Az ugyancsak 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint, az 1970-es évek egyik jelentős felfedezése volt a barlang feltárása és az 1981. december 31-i helyzet szerint, a 2060 méteres hosszával, hazánk 9. leghosszabb, a Bakony leghosszabb, és 198 méteres mélységével, az ország 3. legmélyebb, a Bakony legmélyebb barlangja volt. 1989-ben a Száraz-ág végpontján végzett feltáró kutatást az Alba Regia Barlangkutató Csoport.

1990-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához, és mikológiai kutatást, valamint üledékvizsgálatokat végzett benne. 1991-ben kisebb feltárások történtek a barlangban. 1994. július 31-én baleset történt benne, a bejáratától nem messze. Egy barlanglátogató, egy beépített létráról, 4–5 métert zuhant, és az első megállapítás alapján, súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. A riasztott Barlangi Mentőszolgálat és az Alba Regia Barlangkutató Csoport tagjai mentették ki a balesetet szenvedettet a barlangból, akiről később kiderült, hogy csak kisebb, zúzódásos sérülései voltak. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint, 3600 méter hosszú, 200,2 méter függőleges kiterjedésű és 360 méter vízszintes kiterjedésű. 2004-ben a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat mentési gyakorlatot tartott benne. 2005 januárjában Gyebnár János, színes alaprajzi térképet szerkesztett a Gubanc nevű részről. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című kiadványban ismertetve van. A szócikke szerint 3600 méter hosszú és 200 méter mély.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Dénes György: Magyarország barlangjai. Karszt- és barlangkutatási tanfolyam, Jegyzet. I. köt. 1980. 96. old.
  • Eszterhás István: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport. Turista Magazin, 1977. 1. sz.
  • Eszterhás István: Barlangparadicsom a Tés–Mellári-fennsíkon. Turista Magazin, 1977. 5. sz. 43. old.
  • Eszterhás István: A Keleti-Bakony karszt- és barlangkutatásának eredményei. VII. Bakonykutató Ankét, Zirc, 1978. 3–7. old.
  • Eszterhás István: A Keleti-Bakony karszt- és barlangkutatásának 1979–1980. évi eredményei. VIII. Bakonykutató Ankét, Zirc, 1980. 97, 99–100, 101. old.
  • Eszterhás István: Barlangok. In: Mészáros Gyula szerk.: Bakony, Balaton-felvidék útikalauz. Bp. Sport, 1983. 52–53. old.
  • Fo. – Ti: Az Alba Regia-barlang érdekességei. Fejér Megyei Hírlap, 1977. IX. 1.
  • Gönczöl Imre: Új folyosót tártak fel a barlangkutatók. Napló, 1979. VIII. 28.
  • Gönczöl Imre: Hibaigazítás. Turista Magazin, 1980. IX.
  • H. A.: 77 nap a kék jelzés mentén. Karaván, 1980. IX.
  • Kárpát József: Cseppkőbarlang a Bakonyban. Fejér Megyei Hírlap, 1976. III. 11.
  • Móc G. L.: Zeusz szíve után karsztvíztavat keresnek a Bakony mélyén. Hétfői Hírek, 1977. X. 24.
  • Szolga Ferenc: Barlangkutatók a kőkorszak nyomában. Kincsesi Bauxit, 1976. 11.
  • Szolga Ferenc: Barlangkutatók sikere. Kincsesi Bauxit, 1976. 8.
  • Szolga Ferenc: Hazánk harmadik legmélyebb barlangja a Tési-fennsíkon. Kincsesi Bauxit, 1977. 4.
  • Szolga Ferenc: Barlangkutató tábor. Fejér Megyei Hírlap, 1979. X. 14.
  • Szolga Ferenc: Feltérképezték a vidék barlangjait. Fejér Megyei Hírlap, 1980. május 9.
  • Takács: Út Zeusz szívéhez. Fejér Megyei Hírlap, 1977. július 26. és Kincsesi Bauxit, 1977. 7.

További információk[szerkesztés]