Esztramosi Földvári Aladár-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Esztramosi Földvári Aladár-barlang
Hossz190 m
Mélység7,1 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés7,1 m
Tengerszint feletti magasság308 m
Ország Magyarország
Település Bódvarákó
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus karsztvízszint alatt kioldott
Barlangkataszteri szám 5412-1
Elhelyezkedése
Esztramosi Földvári Aladár-barlang (Magyarország)
Esztramosi Földvári Aladár-barlang
Esztramosi Földvári Aladár-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 30′ 59″, k. h. 20° 45′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 59″, k. h. 20° 45′ 06″

Az Esztramosi Földvári Aladár-barlang az egyik fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a világörökség része. Magyarország egyik legidősebb és az Aggteleki-karszt egyik leglátványosabb barlangja. Az Esztramosi Földvári Aladár-barlang az első olyan barlang Magyarországon, amelynél alkalmazni kellett a barlang megmaradása érdekében az 1961. évi barlangvédelmi törvényt.

Leírás[szerkesztés]

Az Esztramos-hegy tetején található már nem művelt kőbánya felső, 312 méteres bányaszintjén nyílik, a kőbánya egyik falának tövében. A bejárata ki van építve és le van zárva. A kényelmesen járható bejárat felett egy „Feltámadunk ugye” szövegű kőtábla látható. Középső triász, világosszürke, kristályos mészkőben jött létre. A barlangot magában foglaló kőzet a barlangban a legtöbb helyen csak a barlang mennyezetén látható. A barlang falait általában képződmények fedik. A barlang karsztvízszint alatti keletkezését a barlangban megfigyelhető üstös oldásformák bizonyítják. A tektonikus előkészítés nem volt hatással a barlang kialakulására, a törésvonalakat a cseppkövek szabályos sorokban elhelyezkedéséből lehet megállapítani leginkább. A barlang a felső pliocénben, két millió évvel ezelőtt már létezett. Ezt az esztramosi őslénytani lelőhelyeken végzett kutatások támasztják alá, tehát bizonyíthatóan Magyarország egyik legkorábban kialakult barlangja.

Tulajdonképpen három nagy méretű teremből és a hozzájuk kapcsolódó oldalfülkékből áll az elágazó és egyszintes barlang. A termei átlagosan 10 méter szélesek és 20–30 méter hosszúak. A vízszintes kiterjedése 85×29 méter. A leglátványosabb morfológiai nagyformája a vízszintes mennyezet a termekben, amely mindenhol 306 és 307 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ez a ritka, vízszintes forma az Esztramos barlangjai közül, a 305 és a körülbelül 320 méter tengerszint feletti magasságban képződött barlangokban volt gyakori, de ezek a barlangok már megsemmisültek az Esztramosi Földvári Aladár-barlang kivételével. Valószínűleg a régi karsztvízszintnek a következménye a vízszintes mennyezet. Különleges képződményei a mennyezetről lelógó, csillárszerű, körbeoldott, a mennyezethez kis átmérőjű résszel csatlakozó, nagy méretű kőtömbök is. Ezeknek a többsége azonban nem bírta ki a védőövezeten kívüli kőbányászati robbantásokat és leszakadt.

A karsztvízszint alatt alakultak ki a fennőtt kalcitkristályok. Ezek a barlang egyes helyein a tíz centiméter hosszúságot és a 2,5 centiméter vastagságot is elérik. Később, a terület kiemelkedése után, a karsztvízszint fölé került járatokban a beszivárgó vizek változatos formájú és színű cseppkőképződményeket hoztak létre, például cseppkődrapériákat, cseppkőlefolyásokat, cseppkőmedencéket, függőcseppköveket, heliktiteket, állócseppköveket és cseppkőoszlopokat. A szárazzá vált cseppkőmedencékben szinlők képződtek. Csak az állócseppkövek egy kis része és a kis méretű függőcseppkövek maradtak meg az egy ideig lezáratlan barlangban. A cseppkövekre korallborsókő, gömbös borsókő és gombaszerűen szétterülő borsókő települt.

A cseppköveket és a borsóköveket helyenként több centiméter vastagságban borítja puha és mattfehér hegyitej. A középső teremben található Magyarországon a legtöbb hegyitej. A barlang hegyitejének az anyaga a lublinit. A Villányi-hegység és a Budai-hegység barlangjaiban a hegyitej főleg magnézium-karbonát ásványokból áll. A kevés függőcseppkő a kicsapódó pára által nagyon visszaoldott. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos lámpa használatával, szakvezetővel és maximum 10 fős csoportokban tekinthető meg. A barlang oda-vissza körülbelül 300 méteres túraútvonalának a bejárását megkönnyítik a vaslétrák, a terméskőlépcsők és a villanyvilágítás. Turistaruhában járható.

Ez az egy barlang maradt meg a 305 és körülbelül 320 méter tengerszint feletti magasságban kialakult barlangszintben, az 1960-as és az 1970-es években előkerült üregek közül a kőbányában. Az Esztramosi Földvári Aladár-barlang az első olyan barlang Magyarországon, amelynél alkalmazni kellett a barlang megmaradása érdekében az 1961. évi barlangvédelmi törvényt. Az előírt védőpillérrel védett barlangot elkerülte a bányaművelés és a barlang némileg károsodva, de megmenekült a pusztulástól. Az Esztramos-hegy hat fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik öt az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 2. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja. A Bódvarákón található nyolc barlang egyike, a településen található egyetlen fokozottan védett barlang.

A barlang Földvári Aladár nevéről lett elnevezve. 1982-ben volt először Esztramosi Földvári Aladár-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában 312-es barlang (Kordos 1984), Esztramos-felső 1. barlang (Kordos 1973), Esztramos felső 1.-barlang (Kordos 1973), Esztramosi-barlang (Dénes 1964), Esztramosi barlang (Kordos 1974), Esztramosi felső 1. sz. barlang (Takácsné Bolner 2003), esztramosi Felső 1. sz. barlang (Kordos 1984), Esztramosi felső barlang (Takácsné Bolner 2003), Esztramosi (Földvári)-barlang (Baja 1998), Földvári Aladár-barlang (Takácsné 1987), Földvári-barlang (Vidics 1982), Földváry Aladár-barlang (Kalinovits, Kollár K., Kovács 1980), Földváry-barlang (Kordos 1984), Osztramos-felső 1. barlang (Kordos 1973) és Osztramos felső 1. sz. barlang (Kordos 1972) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1964 októberében nyílt meg bejárata bányaművelés során, robbantáskor. Először a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai kutatták. 1964-ben jelentek meg a barlangról szóló első publikációk. Egy darabig kérdéses volt, hogy megmarad-e a barlang, mert a magyarországi gazdaságnak és a kőbányászattal foglalkozó vállalatnak nem állt érdekében és veszteséges volt a barlang megőrzése. 1967-ben a csoport két tagja, Dénes György és Ránky Ernő felmérték és alaprajzot, valamint kiterített hosszmetszetet ábrázoló barlangtérképet készítettek. Ebben az évben rajzolva lett egy térkép, amely az Esztramos felső bányaszintjét mutatja be a barlang járatainak elhelyezkedésével.

Az elkészült térképek alapján ki lehetett jelölni a barlang védelmére egy 50×150 méter alapterületű védőpillért. A védőpillér létrehozása biztosította a barlang megmaradását, de a barlang nem volt lezárva és ezért a barlangi képződmények nagyon károsodtak és egy részük eltűnt, egy részük pedig elpusztult. A legszebb képződmények kikerültek a barlangból, a magyarországi barlangokban gyakoribb ásványkiválások, például a függőcseppkövek és az állócseppkövek nagy része pedig helyben megsemmisült. A barlang eredeti állapotáról nem sok fénykép készült.

Az 1970-es években a korlátozott mértékű idegenforgalmi bemutatását lehetővé tették a villanyvilágítás bevezetésével és a barlang bejáratának a kiépítésével. A legbelső teremnek, a későbbi Létrás-teremnek bejárását vaslétrákkal tették egyszerűbbé. Kordos László 1973. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában az olvasható, hogy 1971-ben beomlott első terme robbantások miatt. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, tornaszentandrási Esztergomi /Földváry Aladás/-barlang.

Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van az Aggteleki-karszton, Tornaszentandráson található barlang Esztramosi-barlang néven. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Rudabányai-hegységben lévő és kb. 200 m hosszú Esztramosi-barlang Magyarország 52. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 57. leghosszabb barlangja az Aggteleki-karszton elhelyezkedő és 1977-ben kb. 200 m hosszú, 1976-ban kb. 200 m hosszú, 1975-ben kb. 200 m hosszú Esztramosi-barlang.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Esztramosi-barlang az 5400-as barlangkataszteri területen (Gömör–Tornai-karszt és Cserehát hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5413/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1981. május 20-án Hazslinszky Tamás, Székely Kinga és Kárpát József mérték fel és a felmérés alapján Kárpát József szerkesztette meg alaprajzi barlangtérképét keresztmetszetekkel. Ekkor készült egy térkép, amely a barlangot és védőpillérét mutatja be. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében az Aggteleki-karsztvidéken lévő Esztramosi Földvári Aladár-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang képződményei és kialakulásmódja miatt lett, valamint azért, mert a bánya által veszélyeztetve volt. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy az Aggteleki-karsztvidéken található Esztramosi Földvári Aladár-barlang (Esztramosi-barlang) fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.

1982 novemberében készült egy axonometrikus barlangtérkép, amelyet Holl Balázs szerkesztett és Berhidai Tamás rajzolt. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1983. évi évkönyvében található egy térhálós barlangtérkép és egy izometrikus barlangtérkép. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang esztramosi Felső 1. sz. barlang néven Esztramosi-barlang, 312-es barlang és Földváry-barlang névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1987. december 31-i állapot alapján az Esztramosi-barlang (Földvári Aladár-barlang) nem érte el az új felmérés szerint a 200 m-es hosszt és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 200 m hosszú.

1991-ben felújították berendezéseit. Az 1993. március–áprilisi MKBT Műsorfüzetben megjelent, hogy a KTM Természetvédelmi Hivatal egy plakátsorozat megjelenését tervezte, amelyen a magyarországi fokozottan védett barlangok szerepelnek, és ehhez diákat keresett. Előkészítés alatt állnak az Aggteleki-karszt fokozottan védett barlangjairól és a közeljövőben fokozottan védett barlangjairól készült plakátok, köztük a Földvári-barlangot ábrázoló is.

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a világörökség része. 1996-ban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság felfüggesztette a barlang idegenforgalmi hasznosítását, mert a kőbánya leállásával az energiaellátás megszűnt. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található Esztramosi (Földvári)-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében az Aggteleki-karsztvidék területén lévő Esztramosi Földvári Aladár-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2001-ben készült állapotfelvételi kéziratában 84 méter vízszintes kiterjedésűnek van leírva. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 190 méter hosszú, –8 méter függőleges kiterjedésű és 85×29 méter vízszintes kiterjedésű. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Esztramosi (Földvári)-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki-karsztvidéken lévő Esztramosi Földvári Aladár-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint az Esztramosi Földvári Aladár-barlang az Aggteleki Nemzeti Parkban található. 1982-ben lett fokozottan védetté nyilvánítva Esztramosi-barlang néven, de általában csak Földvári-barlangnak van nevezve. Az Esztramos felhagyott kőfejtőjének felső, 312 m-es szintjén van a bejárata a bányaművelés során 1964-ben megnyílt barlangnak. A folytatódó bányászat mellett azért maradt meg, mert egy 50×150 m alapterületű védőpillér lett kijelölve a barlang megóvására. Középső triász világosszürke kristályos mészkőben jött létre a barlang. Szinte csak a mennyezeten látható befoglaló kőzete, ásványkiválások fednek minden egyéb felületet. Magyarország legidősebb barlangjai közé tartozik. Karsztvízszint alatti oldódással keletkezett. A mennyezet síkja jelöli az egykori karsztvízszintet. A három tág teremből és az azokhoz kapcsolódó kisebb oldalfülkékből álló barlang 190 m hosszú és 7 m-nél kicsivel több a függőleges kiterjedése.

Feltárásakor a termek vízszintes mennyezetéhez kis felületen kapcsolódó, hatalmas, gomba alakú kőnyelvek lógtak le a mennyezetről. A robbantások hatására ezek legtöbbje leszakadt a mennyezetről, de illeszkedési helyük jelenleg is jól megfigyelhető az aljzaton heverő tömbjeik felett. A barlangot szín- és formagazdag cseppkőkéreg és cseppkőzászló, különböző vastagságú cseppkőoszlopok, kisebb méretű állócseppkövek ékesítik. Kevés benne a függőcseppkő, amely több helyen foltokban tövig visszaoldott. Tömeges megjelenésben heliktitbokrok, a cseppkőmedencék körül cseppkőszinlők, illetve néhány cseppkövön 2–5 cm széles montmilchszoknya figyelhető meg. Nagy felületeket borítanak vörösesbarna színű, változó méretű borsókőkiválások, amelyek közt egyaránt megtalálhatók a gombaszerűen elterülő, az apró gömbökből álló, valamint a vékony korallszerű ágakban végződő változatok. Jelentősen sérült a képződmények egy része. Szakvezetővel, legfeljebb 10 főből álló csoportokban látogatható a lezárt barlang. A megtekintést villanyvilágítás, létrák és vaslépcsők segítik.

Az Esztramosról szóló szócikkben szó van arról, hogy az Esztramosban számos (leginkább a bányászat következményeként feltárult) kisebb-nagyobb üreg található, amelyek közül négyet fokozott védelem alá helyeztek. A barlangok keletkezése főleg a karsztvízszint alatti (freatikus), a törések mentén a mélyből feláramló langyos és fentről beszivárgó hideg vizek oldó hatásának következménye. Jelentős mennyiségű és változatos formájú ásványkiválások alakultak ki a hegy kiemelkedésének és a Bódva bevágódásának hatására szárazzá vált üregekben. A barlangokat az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995-ben nyilvánították a világörökség részévé. Földvári Aladár szócikkében meg van említve, hogy Földvári Aladár nevét viseli az Esztramos egyik fokozottan védett barlangja.

A 2006. évi Vespertilioban közölt tanulmány szerint 2002. szeptember 7-én a bódvarákói barlang bejáratának közelében Boldogh Sándor észlelt egy nagy patkósdenevért és egy hegyesorrú denevért, valamint a barlangban egy horgasszőrű denevért. 2003. január 17-én a barlangban 4 kis patkósdenevért figyeltek meg Boldogh Sándor, Bihari Zoltán, Štefan Matis és Mihalik Imre. 2004. január 17-én 8 kis patkósdenevért és egy hegyesorrú denevért észleltek a barlangban Boldogh Sándor, Barti Levente és Paulovics Péter. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Esztramosi (Földvári)-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Esztramosi Földvári Aladár-barlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint az Esztramosi Földvári Aladár-barlang (Aggteleki-karsztvidék) fokozottan védett barlang. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint az Esztramosi Földvári Aladár-barlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Antalffy Gyula: Felfedező úton az új cseppkőbarlangban. Magyar Nemzet, 1965. január 24.
  • a. gy. (Antalffy Gyula): Megmenekül a pusztulástól az ostromosi cseppkőbarlang. Magyar Nemzet, 1967. augusztus 5.
  • Antalffy Gyula: Pusztulás fenyegeti az esztramosi kristálybarlangot. Magyar Nemzet, 1980. január 25.
  • Antalffy Gyula: Az Ostromos kincse. Delta, 1967. 1. 14–16. old.
  • Antal István Bertalan: Egy természeti kincs megmentéséért. Északmagyarország, 1965. február 16.
  • –ivánszk–: Barlang a mészkőbányában. Ózdi Vasas, 1964. november 22. (7. évf. 48. sz.) 1. old.
  • –: Új barlang-csodára bukkantak az Aggteleki-hegységben. Magyar Nemzet, 1965. január 10.

További információk[szerkesztés]