Esztramosi Földvári Aladár-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Esztramosi Földvári Aladár-barlang
Hossz 190 m
Mélység 7,1 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 7,1 m
Tengerszint feletti magasság 308 m
Ország Magyarország
Település Bódvarákó
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus karsztvízszint alatt kioldott
Barlangkataszteri szám 5412-1
Elhelyezkedése
Esztramosi Földvári Aladár-barlang (Magyarország)
Esztramosi Földvári Aladár-barlang
Esztramosi Földvári Aladár-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 30′ 59″, k. h. 20° 45′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 59″, k. h. 20° 45′ 06″

Az Esztramosi Földvári Aladár-barlang egy fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Magyarország egyik legidősebb és az Aggteleki-karszt egyik leglátványosabb barlangja. Az Esztramosi Földvári Aladár-barlang az első olyan barlang Magyarországon, amelynél alkalmazni kellett a barlang megmaradása érdekében az 1961. évi barlangvédelmi törvényt.

Leírása[szerkesztés]

Az Esztramos-hegy tetején található, már nem művelt kőbánya felső, 312 méteres bányaszintjén nyílik, a kőbánya egyik falának a tövében. A bejárata ki van építve és le van zárva. A kényelmesen járható bejárat felett egy „Feltámadunk ugye” szövegű kőtábla látható. Középső triász, világosszürke, kristályos mészkőben jött létre. A barlangot magában foglaló kőzet a barlangban a legtöbb helyen csak a barlang mennyezetén látható. A barlang falait általában képződmények fedik. A barlang karsztvízszint alatti keletkezését a barlangban megfigyelhető üstös oldásformák bizonyítják. A tektonikus előkészítés nem volt hatással a barlang kialakulására, a törésvonalakat a cseppkövek szabályos sorokban elhelyezkedéséből lehet megállapítani leginkább. A barlang a felső pliocénben, két millió évvel ezelőtt már létezett. Ezt az esztramosi őslénytani lelőhelyeken végzett kutatások támasztják alá, tehát bizonyíthatóan Magyarország egyik legkorábban kialakult barlangja.

Tulajdonképpen három nagy méretű teremből és a hozzájuk kapcsolódó oldalfülkékből áll az elágazó és egyszintes barlang. A termei átlagosan 10 méter szélesek és 20–30 méter hosszúak. A vízszintes kiterjedése 85×29 méter. A leglátványosabb morfológiai nagyformája a vízszintes mennyezet a termekben, amely mindenhol 306 és 307 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ez a ritka, vízszintes forma az Esztramos barlangjai közül, a 305 és a körülbelül 320 méter tengerszint feletti magasságban képződött barlangokban volt gyakori, de ezek a barlangok már megsemmisültek az Esztramosi Földvári Aladár-barlang kivételével. Valószínűleg a régi karsztvízszintnek a következménye a vízszintes mennyezet. Különleges képződményei a mennyezetről lelógó, csillárszerű, körbeoldott, a mennyezethez kis átmérőjű résszel csatlakozó, nagy méretű kőtömbök is. Ezeknek a többsége azonban nem bírta ki a védőövezeten kívüli kőbányászati robbantásokat és leszakadt.

A karsztvízszint alatt alakultak ki a fennőtt kalcitkristályok. Ezek a barlang egyes helyein a tíz centiméter hosszúságot és a 2,5 centiméter vastagságot is elérik. Később, a terület kiemelkedése után, a karsztvízszint fölé került járatokban a beszivárgó vizek változatos formájú és színű cseppkőképződményeket hoztak létre, például cseppkődrapériákat, cseppkőlefolyásokat, cseppkőmedencéket, függőcseppköveket, heliktiteket, állócseppköveket és cseppkőoszlopokat. A szárazzá vált cseppkőmedencékben szinlők képződtek. Csak az állócseppkövek egy kis része és a kis méretű függőcseppkövek maradtak meg az egy ideig lezáratlan barlangban. A cseppkövekre korallborsókő, gömbös borsókő és gombaszerűen szétterülő borsókő települt. A cseppköveket és a borsóköveket helyenként több centiméter vastagságban borítja a puha, mattfehér hegyitej. A középső teremben található Magyarországon a legtöbb hegyitej. A barlang hegyitejének az anyaga a lublinit. A Villányi-hegység és a Budai-hegység barlangjaiban a hegyitej főleg magnézium-karbonát ásványokból áll. A kevés függőcseppkő a kicsapódó pára által nagyon visszaoldott. Csak engedéllyel, elektromos lámpa használatával, szakvezetővel és maximum 10 fős csoportokban tekinthető meg. A barlang oda-vissza körülbelül 300 méteres túraútvonalának a bejárását megkönnyítik a vaslétrák, a terméskőlépcsők és a villanyvilágítás. Turistaruhában járható.

Ez az egy barlang maradt meg a 305 és körülbelül 320 méter tengerszint feletti magasságban kialakult barlangszintben, az 1960-as és az 1970-es években előkerült üregek közül a kőbányában. Az Esztramosi Földvári Aladár-barlang az első olyan barlang Magyarországon, amelynél alkalmazni kellett a barlang megmaradása érdekében az 1961. évi barlangvédelmi törvényt. Az előírt védőpillérrel védett barlangot elkerülte a bányaművelés és a barlang némileg károsodva, de megmenekült a pusztulástól. Az Esztramos-hegy hat fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik öt az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 2. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja. A Bódvarákón található nyolc barlang egyike, a településen található egyetlen fokozottan védett barlang.

A barlang Földvári Aladár nevéről lett elnevezve. Előfordul az irodalmában 312-es barlang (Kordos 1984), Esztramos-felső 1. barlang (Kordos 1973), Esztramos felső 1.-barlang (Kordos 1973), Esztramosi-barlang (Dénes 1964), Esztramosi barlang (Kordos 1974), Esztramosi felső 1. sz. barlang (Takácsné Bolner 2003), esztramosi Felső 1. sz. barlang (Kordos 1984), Esztramosi felső barlang (Takácsné Bolner 2003), Földvári Aladár-barlang (Takácsné Bolner 2003), Földvári-barlang (Vidics 1982), Földváry Aladár-barlang (Kalinovits, Kollár K., Kovács 1980), Földváry-barlang (Kordos 1984), Osztramos-felső 1. barlang (Kordos 1973) és Osztramos felső 1. sz. barlang (Kordos 1972) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1964 októberében nyílt meg a bejárata a bányaművelés során egy robbantáskor. Először a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai kutatták. 1964-ben jelentek meg a barlangról szóló első publikációk. Egy darabig kérdéses volt, hogy megmarad-e a barlang, mert a magyarországi gazdaságnak és a kőbányászattal foglalkozó vállalatnak nem állt érdekében és veszteséges volt a barlang megőrzése. 1967-ben a csoport két tagja, Dénes György és Ránky Ernő felmérte és alaprajzot, valamint kiterített hosszmetszetet ábrázoló térképet készítettek a barlangról. Ugyanebben az évben rajzolva lett egy térkép, amely az Esztramos felső bányaszintjét mutatja be a barlang járatainak elhelyezkedésével. Az elkészült térképek alapján ki lehetett jelölni a barlang védelmére egy 50×150 méter alapterületű védőpillért. A védőpillér létrehozása biztosította a barlang megmaradását, de a barlang nem volt lezárva és ezért a barlangi képződmények nagyon károsodtak és egy részük eltűnt, egy részük pedig elpusztult. A legszebb képződmények kikerültek a barlangból, a magyarországi barlangokban gyakoribb ásványkiválások, például a függőcseppkövek és az állócseppkövek nagy része pedig helyben megsemmisült. A barlang eredeti állapotáról nem sok fénykép készült.

Az 1970-es években a korlátozott mértékű idegenforgalmi bemutatását lehetővé tették a villanyvilágítás bevezetésével és a barlang bejáratának a kiépítésével. A legbelső teremnek, a későbbi Létrás-teremnek a bejárását vaslétrákkal tették egyszerűbbé. Kordos Lászlónak az 1973. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában az olvasható, hogy 1971-ben beomlott az első terme a robbantások miatt. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van. Az 1977. december 31-i állapot szerint körülbelül 200 méteres hosszúságával Magyarország 52. leghosszabb barlangja volt. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján az ország 57. leghosszabb barlangja volt a körülbelül 200 méteres hosszával. Az összeállítás szerint 1975-ben és 1976-ban is körülbelül 200 méter hosszú volt.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1981. május 20-án Hazslinszky Tamás, Székely Kinga és Kárpát József mérte fel és a felmérés alapján Kárpát József szerkesztette meg az alaprajzi térképét keresztmetszetekkel. Ugyanekkor készült egy térkép, amely a barlangot és a védőpillérét mutatja be. 1982 óta fokozottan védett barlang a képződményei és a kialakulásmódja miatt, valamint azért, mert a bánya által veszélyeztetve volt. 1982 novemberében készült egy axonometrikus kép róla, amelyet Holl Balázs szerkesztett és Berhidai Tamás rajzolt. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1983. évi évkönyvében található egy térhálós és egy izometrikus kép róla. Az 1984-ben kiadott „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1987. december 31-i állapot szerint nem volt 200 méter hosszú és ezért nem került fel az 1987. évi Karszt és Barlangban közzétett, Magyarország leghosszabb barlangjainak a listájára.

1991-ben felújították a berendezéseit. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. 1996-ban az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság felfüggesztette a barlang idegenforgalmi hasznosítását, mert a kőbánya leállásával az energiaellátás megszűnt. A 2001-ben elkészült állapotfelvételi kéziratában 84 méter vízszintes kiterjedésűnek van leírva. A 2003-ban megjelent „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 190 méter hosszú, –8 méter függőleges kiterjedésű és 85×29 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben megjelent szócikk szerint 190 méter hosszú és kicsivel több, mint 7 méter a függőleges kiterjedése. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Antalffy Gyula: Felfedező úton az új cseppkőbarlangban. Magyar Nemzet, 1965. január 24.
  • a. gy. (Antalffy Gyula): Megmenekül a pusztulástól az ostromosi cseppkőbarlang. Magyar Nemzet, 1967. augusztus 5.
  • Antalffy Gyula: Pusztulás fenyegeti az esztramosi kristálybarlangot. Magyar Nemzet, 1980. január 25.
  • Antalffy Gyula: Az Ostromos kincse. Delta, 1967. 1. 14–16. old.
  • Antal István Bertalan: Egy természeti kincs megmentéséért. Északmagyarország, 1965. február 16.
  • Boldogh Sándor: The bat fauna of the Aggtelek National Park and its surroundings. Vespertilio, 2006. 9–10. 33–56. old.
  • –ivánszk–: Barlang a mészkőbányában. Ózdi Vasas, 1964. november 22. (7. évf. 48. sz.) 1. old.
  • –: Új barlang-csodára bukkantak az Aggteleki-hegységben. Magyar Nemzet, 1965. január 10.

További információk[szerkesztés]