Pócsakői-víznyelő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pócsakői-víznyelő
A bejárata 2017-ben
A bejárata 2017-ben
Hossz87,1 m
Mélység51 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés51 m
Tengerszint feletti magasság406 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5452-14
Elhelyezkedése
Pócsakői-víznyelő (Magyarország)
Pócsakői-víznyelő
Pócsakői-víznyelő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 01″, k. h. 20° 42′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 01″, k. h. 20° 42′ 12″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pócsakői-víznyelő témájú médiaállományokat.

A Pócsakői-víznyelő megkülönböztetetten védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Bódvaszilas hat megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegy fennsíkjának a peremén, Bódvaszilas központjától északnyugatra található. Az Alsó-hegy fennsíkjára jellemző zsombolyoktól eltérően, időszakosan aktív víznyelőbarlang, ugyanúgy mint a Meteor-barlang és a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang. Ez utóbbitól körülbelül 100 méterre, egy víznyelőtölcsérben van a lyukszerű bejárata. Közvetlenül az Országos Kéktúra útvonala, a 24-es számú Országos Kéktúra szakasz mellett van. Bódvaszilas központja felől megközelítve, egy meredeken emelkedő útszakasz után nyílik.

A barlangban elnyelődő víz a Vecsem-forrásban jelenik meg, amely 2100 méter távolságra fakad légvonalban. Felső triász mészkőben keletkezett. Omladékosak és szűkek a járatai, valamint a barlang cseppkövekben szegény. A bejárásához engedély és barlangjáró alapfelszerelés kell. Ajánlott az alsó aknájában egy kötelet használni kapaszkodásra, amelyhez 10 méter hosszú kötél elég.

Előfordul az irodalmában Pócsa-köi-víznyelőbarlang (Vlk 2019), Pócsa-kői-barlang (Kőrősi 1983), Pócsakői-barlang (Szenthe 1972), Pócsakői-viznyelőbarlang (Kordos 1978), Pócsakői-víznyelőbarlang (Kordos 1977) és Pócskői-víznyelő (Kordos 1984) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1963-ban kezdte el bontással feltárni a Budapesti Vörös Meteor Barlangkutató Csoport és 1963 nyarán 20 méter mélységig sikerült bejárniuk. 1964 márciusában fluoreszceines vízfestéssel kimutatták a víznyelő és a Vecsem-forrás kapcsolatát. A március 24-én megfestett víz hat nap múlva jelent meg a forrásban. A barlang és a forrás között körülbelül két kilométer a távolság légvonalban. 1964 nyarán újabb járatokat fedeztek fel a csoport barlangkutatói és ekkor a hossza körülbelül 50 méter volt.

1965-ben Frojimovics Gábor és társai folytatták a feltárási munkájukat és Frojimovics Gábor vezetésével felmérték a barlangot. Az elkészült barlangtérkép-lap alaprajzi barlangtérképet és hossz-szelvény barlangtérképet tartalmaz. Dénes György az 1965. szeptemberi terepjelentésébe a felméréssel kapcsolatban azt írta, hogy a hossza 90 méter, a mélysége 51 méter. 1966-ban csak kisebb ellenőrzést és munkát végzett a járatrendszerben a csoport. 1968-ban a VMTE Petőfi Csoportjának a kutatói dolgoztak a végponton, hogy további járatokat fedezzenek fel.

Az 1970-es évek közepén az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Klub Barlangkutató Csoportjának a tagjai és a VMTE Lakatos László Barlangkutató Csoportjának a tagjai térképezési munkát végeztek a barlangban. Az 1977. december 31-i állapot szerint az 51 méteres mélységével az országnak a 46. legmélyebb barlangja volt. Az előző listát figyelembe vevő, az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összesítés Magyarország 50. legmélyebb barlangjának rangsorolja az 51 méter mély Pócsakői-víznyelőt.

1981-ben, 1982-ben, 1983-ban és 1984-ben a VMTE Központi Barlangkutató Csoport végzett benne feltáró munkát. 1982-ben a Vörös Meteor TE Központi Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel Pócskői-víznyelő és Pócsakői-víznyelő néven, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 1990-ben a VMTE Központi Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1995 óta a Világörökség része. 1998-ban készült el a hossz-szelvény barlangtérképe keresztmetszetekkel, amelyet a BEAC barlangkutatói készítettek.

A Koleszár Krisztián által írt és 2004–2005-ben megjelent kirándulásvezető füzet szerint 87 méter hosszú és 51 méter mély. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 406 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, a hossza 87 méter és a mélysége 51 méter. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2014. április 27-én a barlang járhatatlan volt az eltömődött bejárati része miatt.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]