Pilis-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pilis-barlang
Cseppkövek a barlangban
Cseppkövek a barlangban
Hossz470 m
Mélység6 m
Magasság39 m
Függőleges kiterjedés45 m
Tengerszint feletti magasság568 m
Ország Magyarország
Település Pilisszentkereszt
Földrajzi táj Pilis
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 4840-5
Elhelyezkedése
Pilis-barlang (Magyarország)
Pilis-barlang
Pilis-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 14″, k. h. 18° 52′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 14″, k. h. 18° 52′ 04″
A Wikimédia Commons tartalmaz Pilis-barlang témájú médiaállományokat.

A Pilis-barlang fokozottan védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilisben található. A Pilis ötödik leghosszabb barlangja az Ajándék-barlang, az Ariadne-barlangrendszer, az Indikációs-barlang és a Szent Özséb-barlang után. Az egyik legcseppkövesebb barlang a hegységben.

Leírás[szerkesztés]

A Vaskapu-völgy déli oldalán, a völgytalp felett, a völgytalptól körülbelül 45 méternyire, egy 3–5 méter magas sziklafal aljában, nehezen megtalálható helyen található a két, rókalyukszerű bejárata. A Vaskapu-völgy talpáról, ahonnan nem látszanak a bejáratai a bejárataihoz egy kijárt ösvény vezet, amely esős, havas időben nehezen járható. A legkönnyebb Pilisszentkeresztről a Két-bükkfa-nyereg felé tartó, zöld sáv turistajelzésen megközelíteni. A Mária padnál kell balra térni a piros kereszt jelzésre. A helyét a turistatérképek is jelölik.

Kezdő barlangászok által szívesen látogatott hely. Mind méreteivel, mind szépségével kiemelkedik a Vaskapu-völgy többi barlangja, sziklaürege közül. A barlang vizeit régen egy nagyobb és több kisebb víznyelő szolgáltatta. Forrásszájként működött a két jelenlegi bejárata, ezért a barlang egy inaktív forrásbarlang. Triász időszaki, dachsteini mészkőben jött létre. Viszonylag egyszerű felépítésű, ami miatt nehéz benne eltévedni.

Egyetlen, meanderező, befelé haladva enyhén emelkedő folyosóból áll, amelyik néha kétszintessé válik. Sok cseppkő van az 1989-ben feltárt, új részben, függőcseppkövek, szalmacseppkövek, retekcseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, heliktitek és cseppkőlefolyások. Ezeken kívül gyakori képződménye a kondenz borsókő és a kiszáradt, illetve vízzel teli cseppkőmedencék (tetaráták). Gömbüstök, csorgák, evorziós üstök, szinlők, hullámkagylók, kannelúrák és ősmaradványok figyelhetők meg a járatainak a falán. Sok denevér használja téli szálláshelyül. A lezárt barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos világítóeszköz használatával és időszakosan látogatható. Barlangjáró alapfelszereléssel járható.

A Pilis-barlang név 1984-ben bukkant fel irodalmában. Előfordul irodalmában Pilis barlang (Jánossy 1976), Pilis-tetői-barlang (Kárpát 1993) és Pilis-tetői cseppkőbarlang (Kárpát 1990) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1969 őszén találtak rá bejáratára az utat építő erdészet dolgozói. 1970. október 6-án a Vörös Meteor Természetbarát Egyesület Diogenész Csoportja felmérte az akkor 150 méter hosszú üreget. 1972-ben a csoport tagjai a végpontján egy-két méterrel jutottak előrébb. 1973-ban nem sikerült átjutni a végponton. 1976-ban Szepesházi Imre ásatást végzett benne két ponton. Az ásatás során holocén csontanyag került napvilágra, amelyet Kordos László határozott meg.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilisszentkeresztről a Klastrom-szirtek felé vezető kék négyzet jelzésű turistaút bal oldalán, az út felett körülbelül 70 méterre, a Vaskapu-sziklákkal egy szintben, a Vaskapu-sziklák előtt, körülbelül 300 méterre van rókalyukszerű bejárata. Egy 150 méter hosszú, három–négy méter magas és karsztvíz által keletkezett inaktív hasadékbarlang, amelynek nagyon gazdag barlangi formakincse. A kéziratban két irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. 1978-ban került lezárásra a Barlangtani Intézet kérésére. A lezárást a VMTE Foton csoport végezte el. A barlang értékeit védő ajtót ezek után többször is feltörték.

Az Acheron Barlangkutató Szakosztály három tagja, Kárpát József, Kárpátné Fehér Katalin és Máté Erika 1982 júliusában újra felmérte, hossza ekkor 211 méter volt. Alaprajzi barlangtérképét keresztmetszetekkel és kiterített hossz-szelvény barlangtérképét Kárpát József rajzolta. 1982-ben készült el a barlang járatirány diagramja, amelyet Kárpát József szerkesztett. 1983-ban a barlang volt egyik helyszíne a Kinizsi Kupa országos barlangversenynek. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Pilis-barlang néven és térképen van helye feltüntetve. 1985-ben készült a barlangról egy kiterített hossz-szelvényt ábrázoló és a Környezetvédelmi Intézet Barlangtani Osztálya által leellenőrzött barlangtérkép az 1982. júliusi felmérés alapján.

Fokozottan védett barlang 1988-ban lett ásványképződményei miatt. A Myotis Barlangkutató Csoportnak sikerült a végponti szűkületet átvésni 1989-ben. A feltárt 166 méter hosszú szakaszban valószínűleg egy jégkori ember lábnyomát találták meg. A lábnyom azóta elpusztult. 1989. szeptember 2-től 5-ig Egerland Z., Gyurin Gy., Kárpát József, Vér Zs. és Zih József felmérték az új részt. A felmérés alapján készült alaprajzi barlangtérképet és kiterített hossz-szelvény barlangtérképeket Kárpát József szerkesztette. 1989-ben lett rajzolva a barlangot és felszínének topográfiai helyzetét ábrázoló térkép, valamint a barlang új részét a régi résszel együtt bemutató alaprajzi barlangtérkép és a kiterített hossz-szelvény barlangtérkép.

1990-ben a Myotis Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1991-ben készült és Kárpát József által írt kéziratban az olvasható, hogy a pilisszentkereszti fokozottan védett barlang 377 méter hosszú és 53 méter mély, valamint kutatás alatt áll. A Pilis harmadik leghosszabb és negyedik legmélyebb barlangja. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Pilis hegységben lévő Pilis-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Pilis hegység területén lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. 2002-ben vaslemez ajtóval lett lezárva. A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 377 méter hosszú, 52,9 méter függőleges kiterjedésű, 46,9 méter magas, hat méter mély és vízszintes kiterjedése 223 méter, valamint 568 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. 2003. március 10-én Molnár Zoltán, a Budapesti Denevérvédelmi Csoport tagja jelentette, hogy rongálás miatt megsérült a barlangot lezáró ajtó és nem lehet kinyitni.

A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 377 méter hosszú és a legcseppkövesebb barlang a hegységben. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Pilis-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Pilis hegységben elhelyezkedő Pilis-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2007-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai újra lezárták bejáratát vasajtóval. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a másodlagos és a feltételezett barlangi régészeti lelőhelyek közé van sorolva. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Pilis-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Pilis-barlang fokozottan védett barlang.

A VMTE Diogenész Csoport szórványos páratartalom és talajhőmérséklet méréseket végzett. Biológiai megfigyeléseket is végeztek a barlangban, amely során kiderült, hogy jelentős téli denevérszálláshely.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]