Pilis-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pilis-barlang
Cseppkövek a barlangban
Cseppkövek a barlangban
Hossz 470 m
Mélység 6 m
Magasság 39 m
Függőleges kiterjedés 45 m
Tengerszint feletti magasság 568 m
Ország Magyarország
Település Pilisszentkereszt
Földrajzi táj Pilis
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 4840-5
Elhelyezkedése
Pilis-barlang (Magyarország)
Pilis-barlang
Pilis-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 42′ 14″, k. h. 18° 52′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 14″, k. h. 18° 52′ 04″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pilis-barlang témájú médiaállományokat.

A Pilis-barlang egy fokozottan védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilisben található. A Pilis ötödik leghosszabb barlangja, az Ajándék-barlang, az Ariadne-barlangrendszer, az Indikációs-barlang és a Szent Özséb-barlang után. Az egyik legcseppkövesebb barlang a hegységben.

Leírása[szerkesztés]

A Vaskapu-völgy déli oldalán, a völgytalp felett, a völgytalptól körülbelül 45 méternyire, egy 3–5 méter magas sziklafal aljában, nehezen megtalálható helyen található a két, rókalyukszerű bejárata. A Vaskapu-völgy talpáról, ahonnan nem látszanak a bejáratai a bejárataihoz egy kijárt ösvény vezet, amely esős, havas időben nehezen járható. A legkönnyebb Pilisszentkeresztről a Két-bükkfa-nyereg felé tartó, zöld sáv turistajelzésen megközelíteni. A Mária padnál kell balra térni a piros kereszt jelzésre. A helyét a turistatérképek is jelölik.

Kezdő barlangászok által szívesen látogatott hely. Mind méreteivel, mind szépségével kiemelkedik a Vaskapu-völgy többi barlangja, sziklaürege közül. A barlang vizeit régen egy nagyobb és több kisebb víznyelő szolgáltatta. Forrásszájként működött a két jelenlegi bejárata, ezért a barlang egy inaktív forrásbarlang. Triász időszaki, dachsteini mészkőben jött létre. Viszonylag egyszerű felépítésű, ami miatt nehéz benne eltévedni.

Egyetlen, meanderező, befelé haladva enyhén emelkedő folyosóból áll, amelyik néha kétszintessé válik. Sok cseppkő van az 1989-ben feltárt, új részben, függőcseppkövek, szalmacseppkövek, retekcseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, heliktitek és cseppkőlefolyások. Ezeken kívül gyakori képződménye a kondenz borsókő és a kiszáradt, illetve vízzel teli cseppkőmedencék (tetaráták). Gömbüstök, csorgák, evorziós üstök, szinlők, hullámkagylók, kannelúrák és ősmaradványok figyelhetők meg a járatainak a falán. Sok denevér használja téli szálláshelyül. A lezárt barlang csak engedéllyel, elektromos világítóeszköz használatával és időszakosan látogatható. Alapfelszereléssel járható.

Előfordul az irodalmában Pilis-tetői-barlang (Kárpát 1993) és Pilis-tetői cseppkőbarlang (Kárpát 1990) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1969 őszén találtak rá a bejáratára az utat építő erdészet dolgozói. 1970. október 6-án a Vörös Meteor Természetbarát Egyesület Diogenész Csoportja felmérte az akkor 150 méter hosszú üreget. 1972-ben a csoport tagjai a végpontján 1–2 méterrel jutottak előrébb. 1973-ban nem sikerült átjutni a végponton. 1976-ban Szepesházi Imre ásatást végzett két ponton is. Az ásatás során holocén csontanyag került a napvilágra, amelyeket Kordos László határozott meg. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy a Pilisszentkeresztről a Klastrom-szirtek felé vezető, kék négyzet jelzésű turistaút bal oldalán, az út felett körülbelül 70 méterre, a Vaskapu-sziklákkal egy szintben, a Vaskapu-sziklák előtt, körülbelül 300 méterre van a rókalyukszerű bejárata. Egy 150 méter hosszú, 3–4 méter magas, karsztvíz által keletkezett, inaktív hasadékbarlang, amelynek nagyon gazdag a barlangi formakincse. A kéziratban két irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. 1978-ban került lezárásra a Barlangtani Intézet kérésére. A lezárást a VMTE Foton csoport végezte el. A barlang értékeit védő ajtót ezek után többször is feltörték.

Az Acheron Barlangkutató Szakosztály három tagja, Kárpát József, Kárpátné Fehér Katalin és Máté Erika 1982 júliusában újra felmérte, a hossza ekkor 211 méter volt. Az alaprajzi térképet keresztmetszetekkel és a kiterített hossz-szelvény térképet Kárpát József rajzolta. 1982-ben készült el a barlang járatirány diagramja, amelyet Kárpát József szerkesztett. 1983-ban a barlang volt az egyik helyszíne a Kinizsi Kupa nevű országos barlangversenynek. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve. 1985-ben készült a barlangról egy kiterített hossz-szelvényt ábrázoló, a Környezetvédelmi Intézet Barlangtani Osztálya által leellenőrzött térkép az 1982. júliusi felmérés alapján. Fokozottan védett barlang 1988-ban lett az ásványképződményei miatt. A Myotis Barlangkutató Csoportnak sikerült a végponti szűkületet átvésni 1989-ben. A feltárt, 166 méter hosszú szakaszban valószínűleg egy jégkori ember lábnyomát találták meg. A lábnyom azóta elpusztult. 1989. szeptember 2-től 5-ig Egerland Z., Gyurin Gy., Kárpát József, Vér Zs. és Zih József felmérte az új részt. A felmérés alapján készült alaprajzi és kiterített hossz-szelvény térképeket Kárpát József szerkesztette. 1989-ben lett rajzolva a barlangot és a felszínének a topográfiai helyzetét ábrázoló térkép, valamint a barlang új részét a régi résszel együtt bemutató, alaprajzi térkép és a kiterített hossz-szelvény térkép.

1990-ben a Myotis Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Kárpát József az 1990-ben elkészült kéziratába 377 méter hosszúnak, 52,9 méter függőleges kiterjedésűnek, 5,4 méter mélynek és 47,5 méter magasnak írta le. 2002-ben egy vaslemez ajtóval lett lezárva. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 377 méter hosszú, 52,9 méter függőleges kiterjedésű, 46,9 méter magas, hat méter mély és a vízszintes kiterjedése 223 méter, valamint 568 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. 2003. március 10-én Molnár Zoltán, a Budapesti Denevérvédelmi Csoport tagja jelentette, hogy rongálás miatt megsérült a barlangot lezáró ajtó és nem lehet kinyitni. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 377 méter hosszú és a legcseppkövesebb barlang a hegységben. 2007-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai újra lezárták a bejáratát egy vasajtóval. A 2013-ban publikált, Varga Gábor által írt tanulmányban a másodlagos és a feltételezett, barlangi, régészeti lelőhelyek közé van sorolva.

A VMTE Diogenész Csoport szórványos páratartalom és talajhőmérséklet méréseket végzett. Biológiai megfigyeléseket is végeztek a barlangban, amely során kiderült, hogy jelentős téli szálláshely a denevérek részére.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]