Kenyérmezői-patak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kenyérmezői-patak
A Kenyérmezői-patak
A Kenyérmezői-patak
Közigazgatás
Országok Magyarország
Földrajzi adatok
Forrás Budai-hegység, Magyarország
Torkolat Duna, Körtvélyesi mellékág, Esztergom
é. sz. 47° 45′ 00″, k. h. 18° 40′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 00″, k. h. 18° 40′ 60″

A Kenyérmezői-patak a Dorogi-medence fő vízfolyása, a Budai-hegység északnyugati részén ered Piliscsaba mellett, és nagyjából a 10-es főút mentén folyik északnyugati irányba végig a medencében. Érinti Piliscsabát, Pilisjászfalut, Leányvárt, Dorogot és Esztergom-Kertvárost, végül Esztergom közigazgatási területét, és a Körtvélyesi-szigettel szemben folyik a Kis-Dunába.

Eredésétől a torkolatáig több kisebb-nagyobb, részben hivatalos névvel rendelkező, részben csak helyi néven nevezett vagy névtelen vízfolyást fogad magába. A folyásirány szerint jobboldalról (észak felől) betorkolló egyik legfontosabb, alárendelt vízfolyása a Csévi-patak.

A dorogi bányászkodás idején a felszínre emelt bányavízzel nagyobb hozamot ért el, ami környezetszennyezéssel járt. Egy rövid szakaszon ez a patak választja el Esztergom-Kertvárost és Dorogot, ugyanitt egy csatornán keresztül vezeti le a Palatinus-tó vizét. Egy csatorna segítségével a patak vezeti el a Dorogi hőerőmű elhasználódott hűtővizét, ami esetenként hőszennyezéssel jár. Nevét az Esztergom-Kertváros területén lévő Kenyérmezőről kapta, de csaknem minden településen saját településnevükkel ismerik a lakók a patakot. Lejtése csekély, sebessége és hozama változó, a patak által szállított hordalék leülepedése számottevő.

A Duna–Ipoly Nemzeti Park állásfoglalása szerint völgye védett fajok lelőhelyéül szolgáló természetközeli terület, ahol értékes patakparti vegetáció, mocsári- és lápnövényzet, ligeterdők, vízparti füzesek találhatók. Más források szerint élővilága szinte teljesen kipusztult.[1] A patak dorogi szakaszát 1988-ban rendezték a Schmidt Sándor lakótelep építésével párhuzamosan,[2] mélyebb és szélesebb csatornát alakítottak ki az évszakosan ingadozó vízjárás miatt.

A 2004-es szennyezés[szerkesztés]

2004. július 30-án a dorogi hulladékégető – emberi mulasztás következtében – dioxint juttatott a Kenyérmezői-patakba, s azon keresztül a Dunába. Miután az itt található csápos és ablakos kutakból szerzi Esztergom az ivóvizét, a szennyezés összesen mintegy ötvenezer ember ivóvízbázisát veszélyeztette. Esztergom környékén azonnal korlátozták az ivóvízfogyasztást. A szennyezés súlyosságát mutatja, hogy a táti Kis-Duna-ágból több tonna hal pusztult ki, eltűntek itt élő kagyló- és rákfajok.

A 2005-ös szennyezés[szerkesztés]

2005. augusztus elején poliklórozott bifenil (PCB), vagyis rákkeltő mutagén anyagok, dioxinok kerültek a patakba. A mérések a PCB-k határértékének négyszázszorosát, a dioxinok határértékének százszorosát mutatták ki a környező iszapban. Ez ismét veszélyt jelentett Esztergom ivóvízbázisára, ahol napokig nem lehetett csapvizet inni, sem azzal főzni. Augusztus 14-én a Környezetvédelmi Minisztérium vizsgálatai alapján a Kenyérmezői-patak, a Kis-Duna-ág és a Duna esztergomi szakasza már nem tartalmazott sem PCB-t, sem dioxint. Közlésük szerint a két szennyezésnek semmi köze nem volt egymáshoz, és valószínűleg a második szennyezés nem is érte el a 4,9 km-re lévő Dunát.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dorogi lexikon p. 136
  2. Tittmann János: Dorog 20 éve város, p. 31, Dorog Város Kulturális Közalapítványa, 2004, ISBN 963-214-771-5

Források[szerkesztés]