Vecsembükki-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vecsembükki-zsomboly
A zsomboly bejárata 2017-ben
A zsomboly bejárata 2017-ben
Hossz900 m
Mélység236 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés236 m
Tengerszint feletti magasság522 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus korróziós karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5452-4
Elhelyezkedése
Vecsembükki-zsomboly (Magyarország)
Vecsembükki-zsomboly
Vecsembükki-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 34′ 01″, k. h. 20° 43′ 36″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 01″, k. h. 20° 43′ 36″
A Wikimédia Commons tartalmaz Vecsembükki-zsomboly témájú médiaállományokat.

A Vecsembükki-zsomboly a Világörökség részévé választott és fokozottan védett barlang. A 236 méter mély zsomboly Magyarországon a harmadik legmélyebb barlang. Itt található az ország leghosszabb egybefüggő barlangi aknája, amely 83 méter mély. Az Aggteleki-karszt legmélyebb és tizedik leghosszabb barlangja. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Az Aggteleki Nemzeti Parkban, az Aggteleki-karszton, az Alsó-hegy fennsíkján található. A Bódvaszilas külterületén, szinte az országhatáron található aknabarlang négy–öt méter széles, korláttal körbekerített bejárata 522 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Bejáratát jelölik turistatérképek a barlang nevének feltüntetésével.

A lezáratlan zsomboly nagy és függőleges párhuzamosan elhelyezkedő, sokszor lefele szélesedő aknákból áll, amelyeket szűkületek, vagy agyagos-omladékos részek osztanak fel. A 83 méter mély 90-es akna mellett további mély aknák és kürtők találhatók benne. A Bejárati-akna 65 méter mély, az Oldal-akna 60 méter mély, a Hideg-álom 53 méter mély, valamint az Új rész 43 méter magasra felérő és 46 méter mélyre lenyúló közel 90 méteres Rom aknája. A 90-es akna a legmélyebb egybefüggő barlangi akna az országban.

Triász mészkőben alakult ki. Az aknák falán gyakoriak a cseppkövek és cseppkő-kérgek, az aknák alján a nagy magasságól aláhulló vízcseppek hatására pálmafa alakú cseppkövek is láthatók. A cseppkövek színe és az alakja változatos. A széles, 3–10 méter szélességű aknákból álló rendszer viszonylag kis alapterületen, mindössze 31×21 méteren fekszik. A levegő hőmérséklete nagyon hideg. Leghidegebb pontján, körülbelül 70 méteres mélységben 3–4 °C a levegő hőmérséklete. A mélyponton mérhető hőmérséklet-emelkedés, amely 6–7 °C a geotermikus hatásnak tudható be. A barlang elöregedés stádiumában van. Bejárásához barlangjáró rutin, kötéltechnikai eszközök használata és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. Denevérek is előfordulnak benne és ezért nyugalmi időszakukban, télen tilos látogatni.

A barlangban végzett kutatások alapján Sárváry István és Müller Pál dolgozta ki a Kessler Hubert mechanikai teóriáját elvető keletkezési elméletet, amely tisztán korróziós úton látja igazolhatónak a zsomboly kialakulását a környező kőzetet alkotó wettersteini mészkőben. Szenthe István viszont olyan kvarckavicsokat és metamorf szemcséket mutatott ki a zsomboly környezetének anyagából, amelyek nem származhattak mészkő oldási maradékából, ehelyett arra engedtek következtetni, hogy egy korábbi őskarszt felszínére vulkanikus eredetű kiszóródás képezett fedőréteget, majd a jelenlegi, karsztos folyamatok hozták ismét felszínre az őskarszt formáit. Ezt igazolja a Gádoros Miklós által, 1974-ben elvégzett sugárzásmérés is, amely során a mélypontot lezáró agyagdugó gamma-aktivitása vulkanikus eredetre enged következtetni.

A zsomboly a szlovákiai Zsámány-kút és a Kör-kút vízrendszeréhez tartozik. A bejáratán már nem jut be nagy mennyiségű víz. Aktív vízfolyás belül sincs. Egykor, a méretéből sejthetően, jelentős területű vízgyűjtő tartozhatott hozzá, de jelenleg a felszíni erózió következtében a töbör peremére került.

Az Aggteleki-karszt tizedik leghosszabb barlangja, a Baradla-barlang, a Béke-barlang, a Szabadság-barlang, a Vass Imre-barlang, a Meteor-barlang, a Kossuth-barlang, a Danca-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly és a Baradla Rövid-Alsó-barlang után. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik hét az Almási-zsomboly, a Frank-barlang, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Meteor-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly és a Széki-zsomboly.

Előfordul irodalmában 35 (Kósa 1992), Nagyvecsembükki-zsomboly (Börcsök, Elekes, Németh, Nyerges 1997), Nagyvecsembükki zsomboly (Bertalan 1976), Pongrác 5. sz. zsombolya (Kordos 1984), Pongrác 5.sz. zsombolya (Bertalan 1976), V/7 (Kósa 1964), V-24 (Kósa 1992), Vecsem-bükki-zsomboly (Kordos 1984), Vecsem-bükki zsomboly (Gonda 1982), Vecsembükki zsomboly (Bertalan 1976) és Vecsembükki zsomboly lyuk (Nyerges 2003) neveken és jelölésekkel is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1911-ben Jordán Viktor kísérelte meg elérni a zsomboly alját a Jordán Károly vezette alsó-hegyi zsombolykutató expedíció során, de csak körülbelül 35 méter mélységig tudott leereszkedni. Az expedíciónak Bekey Imre Gábor is a tagja volt. Kessler Hubert 1927. április 14-én 91 méterig jutott Beliczay András, Frank István és Kiss Gyula segítségével. Ebben az évben megjelent egy Kessler Hubert által írt beszámoló a barlang kutatásáról és a publikációban hosszmetszeti barlangtérképe is közölve lett. A barlangtérképet Kiss Gyula rajzolta.

Az 1911-es expedíció tagjai Bekey Imre Gábor fényképén

1929-ben Eugenio Boegannak jelent meg egy olasz nyelvű írása a zsombolyról Kessler Hubert kis mértékben átdolgozott hosszmetszet barlangtérképével és egy alaprajzi barlangtérképpel illusztrálva. Az 1936-ban kiadott Barlangok mélyén című könyvben Kessler Huberték expedíciója részletesen ismertetve van és a kiadványban látható a barlang hosszmetszet barlangtérképe egy alaprajzi barlangtérképpel, amelyek hasonlítanak az előző barlangtérképekhez. Az 1942-ben napvilágot látott Barlangok mélyén című könyv második kiadásában az van leírva a barlangról és kutatásáról, valamint azok a barlangtérképek lettek publikálva mint az első kiadásban.

A Balázs Dénes által összeállított és 1957-ben írt kézirat szerint a zsomboly 90 méter mély és 90 méter hosszú volt. 1960-ban Kósa Attila, Nyári Tamás és Rónai Miklós felmérték és a felmérés alapján egy alaprajzi térkép, két hosszmetszeti térkép és két keresztmetszeti térkép készült. 1963-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai a Vecsem-bükki kilátóhoz viszonyítva pontosan bemérték bejáratának helyét. A bemérés szerint a kilátótól 315 méterre, 325° 10' irányban volt a bejárata. Kósa Attila 1964-es A zsombolyképződés kérdéseiről című tanulmányában többször meg van említve és egy térképen van helye megjelölve. A tanulmány szerint 83 méter mély. Az 1965. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában napvilágot látott tanulmány szerint 84 méter mély és ezért az Alsó-hegy harmadik legmélyebb zsombolya. Az 1966. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában megjelent összeállítás szerint 83 méteres mélységével a második legmélyebb zsomboly az Alsó-hegy magyarországi részén és az egyik 62 méter mély aknája a legmélyebb egybefüggő barlangakna az Alsó-hegy magyarországi részén.

A barlang bejárata Bekey Imre Gábor fényképén

1969–1971-ben a Szenthe István által vezetett a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport által szervezett expedíció jutott le először 173 m-re, majd a ma is ismert legmélyebb pontra, 236 m mélyre, az ő mérésük szerint 245 m mélyre. 1969 novemberében és 1970. május elején Berán János is részt vett a kutatásban. Kessler Hubert elképzelése szerint a valódi zsombolyok a vízszintes barlangokban kialakuló gömbboltozatok folyamatos beomlása révén jönnek létre és érnek a felszínre, így a Szenthe István által vezetett expedíció azt remélte, hogy a fenék kibontásával és újabb aknák felfedezésével sikerülhet 300 méter mélységbe is lejutni, ahol elérik a karsztvíz szintjét és megtalálják a remélt, több kilométeres, vízszintes barlangot. Ez ugyan nem sikerült, de feltártak több, egymással párhuzamos aknát, amelyek néha nagyon közel vannak egymáshoz.

A zsomboly vízrendszerének feltárására 1969-ben sikertelen, majd 1970-ben sikeres konyhasós nyomjelzési kísérletet végeztek. A 2000 kilogramm konyhasóval megjelölt víz egy nap elteltével a szlovákiai Zsámány-kútban és a Kör-kútban bukkant elő. Az 1970. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában megjelent egy hosszmetszeti barlangtérkép-vázlat. 1970 végén 245 méteres mélységével Magyarország legmélyebb barlangja. 1972-ben Walkovszky Attila vizsgálta a függőleges hőmérsékleti grádiens napi menetét és kísérletet tett a sziklafal hőmérsékletének mérésére, amely miatt három hőmérőt épített be a sziklafalba a zsomboly egyik 55 méteres aknájában, amely valószínűleg a Bejárati-akna volt. Az 1969 és 1974 között végzett kutatásokban Adamkó Péter és Hegedűs Gyula is részt vettek. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette fénykép-dokumentációját.

1976-ban B. Klingenfuss német nyelvű beszámolójában megjelent egy hosszmetszeti térkép és két keresztmetszeti térkép a barlangról, valamint egy rajz, amelyen a barlang bejárata látható. Bertalan Károly 1976-ban befejezett kéziratában a 127. számú cédulán többek között az olvasható, hogy 23 méter hosszú, 253 méter mély. Feltárásával elérhető lenne a karsztvíz szintje. A kézirat barlangra vonatkozó része 4 publikáció alapján íródott. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve az Aggteleki-karszton lévő barlang Vecsembükki-zsomboly néven a barlangot említő 21 irodalmi mű megjelölésével. Az összeállításban szereplő 1944. évi Strömpl Gábor által írt publikáció nem említi a barlangot. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, bódvaszilasi Vecsembükki-zsomboly.

A barlang bejárata

Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van az Aggteleki-karszton, Bódvaszilason található barlang Vecsembükki-zsomboly néven. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) az Aggteleki-karszton lévő és 245 m mély Vecsembükki-zsomboly az ország legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 48. leghosszabb barlangja és Magyarország legmélyebb barlangja az Aggteleki-karszton elhelyezkedő és 1977-ben kb. 250 m hosszú és 245 m mély, 1976-ban kb. 250 m hosszú és 245 m mély, 1975-ben kb. 250 m hosszú és 245 m mély Vecsem-bükki-zsomboly. Az 1977-ben megjelent és Lénárt László által összeállított kiadványban meg van említve, hogy a Marcel Loubens Barlangkutató Csoport valamikor bejárta.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű Vecsem-bükki-zsomboly barlangkataszteri számát, amely akkor 5450/4. volt. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében az Aggteleki-karsztvidéken lévő Vecsem-bükki zsomboly fokozottan védett barlang. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Vecsem-bükki-zsomboly néven V/7, Nagyvecsembükki zsomboly és Pongrác 5. sz. zsombolya névváltozatokkal, valamint térképen van helye jelölve. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Vecsem-bükki-zsomboly néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 6 foglalkozik a barlanggal.

A barlang bejárata

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 61. leghosszabb barlangja az 5450/4 barlangkataszteri számú, 250 m hosszú Vecsem-bükki-zsomboly és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 250 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 2. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5450/4 barlangkataszteri számú, 245 m függőleges kiterjedésű Vecsem-bükki-zsomboly és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 245 m mély. 1988-ban egy jósvafői kutatótábor alkalmával Juhász Márton által vezetve láttak hozzá a barlang pontosabb eszközökkel és módszerekkel való térképezéséhez, de a megkezdett munkát csak 1992-ben fejezték be a BEAC kutatói. Ők mászták ki a barlang eddig ismert összes mellékaknáját is, és az általuk mért 236 méter tekinthető a hivatalos mélységnek. A mérés pontosabbá tételével hazánk második legmélyebb barlangja lett az István-lápai-barlang után.

Az 1992-ben kiadott Alsó-hegyi zsombolyatlasz című könyvben publikálva lettek az 1927-ben, 1929-ben, 1936-ban közölt és 1960. évi felmérésen alapuló térképek, valamint az 1970-ben közölt térképvázlat és az 1976-ban közölt térképek. A kiadványban az Alsó-hegy fennsíkjának magyarországi oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve helye. Több adattal együtt fel van tüntetve 36 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal. A MAFC Barlangkutató Csoport által szervezett és 1994. december 27. és 1995. január 1. között tartott nemzetközi barlangász tábor alatt az egyik túracélpont volt.

A barlang bejárata 2007-ben

Az Aggteleki-karszt és Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Nyerges Attila 1997-es szakdolgozatában van egy mélység szerinti lista az Alsó-hegy magyarországi részének barlangjairól, amelyen a 236 méter mély Vecsembükki-zsomboly a legmélyebb. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található Vecsem-bükki-zsomboly az igazgatóság engedélyével látogatható. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében az Aggteleki-karsztvidék területén lévő Vecsem-bükki zsomboly fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban megjelent Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található barlangismertetésben az olvasható, hogy 521,5 m tengerszint feletti magasságban van bejárata, 900 m hosszú, 236 m függőleges kiterjedésű és 14×28 m vízszintes kiterjedésű. A könyvben lévő Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint az Aggteleki-karszton lévő és 5452-4 barlangkataszteri számú Vecsembükki-zsomboly Magyarország 32. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 900 m hosszú barlang 1977-ben és 1987-ben is 250 m hosszú volt. A könyvben található Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint az Aggteleki-karszton lévő és 5452-4 barlangkataszteri számú Vecsembükki-zsomboly Magyarország 2. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 236 m mély barlang 1977-ben és 1987-ben is 245 m mély volt.

A 2005-ben napvilágot látott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Vecsembükki-zsomboly az Aggteleki-karszton található és fokozottan védett természeti érték. Az Alsó-hegy fennsíkján, Szlovákia államhatárának közvetlen közelében, 522 m tengerszint feletti magasságban van a nagy bejárata. 900 m hosszú a triász mészkőben keletkezett barlang. A párhuzamosan húzódó, aránylag nagy keresztmetszetű aknákból álló üregrendszer a szlovákiai Kör-kút és Zsámány-forrásokhoz tartozik. Magyarország második legmélyebb barlangja. 83 m-es aknája a legnagyobb egybefüggő akna az országban. 1911-ben Jordán Viktor kísérelte meg először bejárni, de csak 35 m-ig tudott leereszkedni a zsombolyban. 1927-ben Kessler Hubert társaival 91 m mélységig járta be. 1969-ben 236 m mélységig lett feltárva. Engedéllyel és technikai eszköz alkalmazásával járható.

Hegedűs Gyula szócikkében meg van említve, hogy Hegedűs Gyula egyik jelentősebb sporteredménye a Vecsem-bükki-zsomboly feltárásában (1974) való részvétele. Adamkó Péter 1969 és 1973 között tagja volt a Vecsem-bükki-zsomboly feltárására indított nagyszabású expedícióknak. Dékány Péter szócikke szerint Dékány Péter ott volt a Vecsembükki-zsomboly kutatótáborában. Kessler Hubert szócikkében meg van említve, hogy Kessler Huberthez kapcsolódik a Vecsembükki-zsomboly első bejárása (1927). Szenthe István szócikkében meg van említve, hogy Szenthe István több kutatótábort vezetett a Vecsembükki-zsomboly feltárására. Az elsőt 1969. november 5–9. között, a másodikat 1970. április 30. és május 3. között, amikor elérték a jelenleg is rekordnak számító 236 m mélységet. A vecsem-bükki expedíciók a Vecsembükki-zsomboly feltárása miatt, több csoport összefogásával szervezett feltáró tevékenység. Az expedíciókat Szenthe István vezette. Az első expedícióval, 1969. november 5–9. között a kutatók 173 m mélyre jutottak le. A második expedícióval, 1970. április 30. és május 3. között érték el a jelenlegi 236 m mélységet. A híg agyag akadályozta meg a továbbjutást.

A barlang bejárata

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Vecsem-bükki-zsomboly a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki-karsztvidéken lévő Vecsem-bükki-zsomboly fokozottan védett barlang. A 2006. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

A 2006. évi Vespertilioban közölt tanulmány szerint 2002. szeptember 10-én egy kis patkósdenevért észleltek a bódvaszilasi barlangban Boldogh Sándor, Štefan Matis és Boldogh Sándor megfigyelt 3 közönséges denevért, két közönséges késeidenevért, két nyugati piszedenevért, két barna hosszúfülű-denevért a barlangban, valamint egy nagyfülű denevért, egy vízi denevért, egy horgasszőrű denevért és egy közönséges törpedenevért a bejárat közelében. 2004. szeptember 12-én Boldogh Sándor figyelt meg a bejárat közelében 6 nagyfülű denevért, 4 hegyesorrú denevért, egy vízi denevért, két csonkafülű denevért, 4 tavi denevért, 7 horgasszőrű denevért és a barlangban 3 közönséges denevért, 8 nyugati piszedenevért, 4 barna hosszúfülű-denevért.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Vecsem-bükki-zsomboly az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. A 2008. szeptember 27-én megrendezett XV. Lakatos Kupa kiadványában 236 méter mély és 900 méter hosszú barlangként szerepel. A verseny egyik lehetséges érintőpontja volt. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Vecsem-bükki-zsomboly (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Vecsem-bükki-zsomboly (Aggteleki-karsztvidék) fokozottan védett barlang. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt. A 2017 novemberében megjelent Földalatti Magyarország Naptár 2018 júliusi oldalán a barlang egyik részlete látható. A fényképet Ambrus Gergely készítette. Az Alsó-hegy karsztjelenségeiről szóló 2019-ben kiadott könyvben le van írva, fel vannak tüntetve GPS-koordinátái tengerszint feletti magassággal és megjelent az 1992-es hosszmetszet térkép. A könyvben az olvasható, hogy 900 méter hosszú, 236 méter mély és 522 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. Publikálva lett a könyvben egy fénykép, amelyen a barlangbejárat látható. A kiadványhoz mellékelt helyszínrajzon jelölve van helye. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Vecsem-bükki-zsomboly (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bekey Imre Gábor: A Vecsembükki zsombolyok. Turista Közlöny, 1914. (21. évf.) 3. sz. 34–38. old.
  • Eugenio Boegan: Grotte dell'Ungheria. (Magyarország barlangjai.) Le Grotte d'Italia. 1929. 3. sz. 143–144. old.
  • Cholnoky Jenő: Hegyek – völgyek. Budapest, 1940.
  • Gaál István: Szép magyar tájak. Budapest, 1944. 247. old.
  • Havliček, David – Vojiř, V.: Speleologický Prúzkum Dolného Vrchu. Slovensky Kras, 1984. 22. köt. 213–244. old.
  • Kessler Hubert: Barlangok mélyén. Búvár, 1935. (1. évf.) 92–97. old.
  • Klingenfuss, B.: Bódvaszilas 1973. Höhlenpost, 1976. 11. évf. 33. sz. 4–14. old.
  • Kósa Attila: Közvetlen felszínalatti karsztos képződmények morfológiai és műszaki vonatkozású vizsgálata. Kézirat, 1969. Doktori disszertáció, Budapesti Műszaki Egyetem.
  • Kósa Attila: Az Alsó-hegy zsombolyai. Barlangnapi tájékoztató. MKBT és Tektonik, 1982.
  • Kunkovács L.: Expedíció a mélységbe. Képes Újság, 1970. (11. évf.) 39. sz. 15–17. old.
  • Markó István: 130 m mély zsombolyt tártak fel... Sí és Hegymászósport, 1944. (1. évf.) 3. sz. 3–4. old.
  • Markó István: 130 m mély zsombolyt tártak fel... Turista Értesítő, 1944. 9. (19. évf.) 71. old.
  • Traser György: Springtails of the Aggtelek National Park (Hexapoda: Collembola). In: Mahunka Sándor szerk.: The fauna of the Aggtelek National Park. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1999. 49–59. old.
  • VITUKI: Az északi határmenti karsztterületek vízföldtani vizsgálata a csehszlovák féllel közösen. Témabeszámoló, 1973–1976.
  • Vojiř, V.: Zpráva o stavu speleologického prúzkumu Dolného Vrchu v Jihoslovenskémkrasu, okres Rožnava, k srpnu 1966. Geobuch, 1966. Speleologicky Klub Praha.
  • Vojiř, V.: Dolný Vrch, I. etapová zpráva o speleologickém prúzkumu. 1973. Speleologicky Klub Praha.
  • –: Kessler Hubert... igen értékes munkát végzett a közelmúltban Aggtelek környékén. Budai Hírlap, 1933. augusztus 26.

További információk[szerkesztés]