Gaál István (geológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gaál István
Született 1877. november 10.
Ősagárd
Elhunyt 1956. április 25. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása őslénykutató

Gaál István (Ősagárd, 1877. november 10.Budapest, 1956. április 25.) magyar geológus, paleontológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1953).

Életrajza[szerkesztés]

Gaál István 1877. november 10-én született Ősagárdon. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron kezdte el és 1905-ben fejezte be Budapesten természetrajz-földrajz szakon. 1911-ben bekapcsolódott az Erdélyi-medence területén folyó földgázkutatásba. Az itt végzett paleontológiai kutatásai és azok eredményei alapján a Kolozsvári Tudományegyetem magántanára lett. Először a dévai főreáliskola tanára volt, közben geológiai, paleontológiai kutatásokat végzett. „A Hunyad vármegyei Rákosd szármata korú csigafaunája” (megjelent Budapesten, 1916-ban) az első olyan magyar nyelvű szakmunka, amely részletesen leírta egy földtani korszak csigaállatvilágát.

1912-től Budapesten tanított, 1919-től 1924-ig a szegedi egyetem helyettes tanára volt. Az első világháborúból a hosszú frontszolgálat után leromlott egészségi állapotban került haza, így látott neki 1919- 1923 között először Budapesten, majd Szegeden a Ferenc József Tudományegyetem Ásvány-földtani Intézetének szervezéséhez illetve vezetéséhez. Betegsége miatt 1923-ban Budapestre költözött, és a Nemzeti Múzeum őslénytárában vállalt munkát. Itt dolgozott 1934-es nyugdíjazásáig mint múzeumi igazgató.

Fő kutatási területe az ősállattan volt, e területen érte el legjelentősebb eredményeit. Munkásságát szinte haláláig folytatta. Budapesten hunyt el 79 évesen, 1956. április 25-én.

Főbb munkái[szerkesztés]

  • Az erdélyi metángáz-kutatás kritikai megvilágításban (Kolozsvár, 1913)
  • A Föld története (Budapest, 1924)
  • Amit rosszul tudunk (Budapest, 1936);
  • A bánhidai Szelim barlang „hiénás” rétege (Budapest, 1943)

Források[szerkesztés]