Rákosd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Rákosd (Răcăştia)
A rákosdi református templom
A rákosdi református templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Vajdahunyad municípium
Irányítószám 331005
SIRUTA-kód 86838
Népesség
Népesség562 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság214[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság272 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Rákosd (Románia)
Rákosd
Rákosd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 48′ 05″, k. h. 22° 55′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 05″, k. h. 22° 55′ 19″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rákosd témájú médiaállományokat.

Rákosd (románul: Răcăştia) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Vajdahunyadtól nyugatra fekszik, a várostól mindössze az acélművek és egy domb választja el.

Népessége[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

A falu lakossága 1910-ig nőtt, majd fogyásnak indult, de a második világháború után a vajdahunyadi vasmű vonzereje miatt időlegesen ismét növekedett. Az 1966-os népszámlálás óta megint csökken.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

  • 1880-ban 702 lakosából 540-et írtak össze román és csak 137-et magyar anyanyelvűként, de 467-en követték a református hitet. Rajtuk kívül 199 ortodox és 27 római katolikus lélek lakta.
  • 2002-ben 595 lakosából 334 volt román és 256 magyar nemzetiségű; 242 ortodox, 220 református, 69 pünkösdi és 48 római katolikus vallású.
Az 1883-ban épült ortodox templom

Története[szerkesztés]

A helyi hagyomány szerint Háromszékről települt, valószínűbb azonban, hogy korábbi lakosságához később költöztek székely családok. 1333-ban említik először, Rakuzd alakban. A középkorban a vajdahunyadi váruradalomhoz tartozott. Jelentős református kisnemesi közössége volt, de a 18. században lakosságának többségét zsellérek alkották – részben református magyarok, részben ortodox románok. Református gyülekezete 1750-ig Hosdát testvéregyháza volt, akkor önállósult.[3] 1766-ban 215 férfit és 149 asszonyt számlált. Lakossága az 1760-as évektől 1851-ig határőri szolgálatot teljesített az orláti székhelyű I. Erdélyi Román Határőrezredben. Magyar lakói 1848 tavaszán az erdélyi országgyűléshez írott petíciójukban kérték a határőrség felszámolását, majd október 8-án elkergették Karl Rieber őrnagyának lefegyverzésükre kivezényelt határőreit.

Az 1830-as református iskolai vizitáció megállapítása szerint „A legszükségesebb a magyar nyelv tanulása volna”.[4] (A határőriskolában a diákok a tankönyvet románra fordítva tanultak németül.) Bár a legtöbb Hunyad vármegyei magyar közösség magyar nyelvtudása sem volt különb, Erdély szerte híressé vált az alighanem az 1850-es években megesett história a rákosdiakról és új lelkészükről. A lelkész ugyanis felkészült, hogy mivel hívei nem értenek magyarul, román prédikációt tartson nekik. Alig kezdett azonban hozzá, a gyülekezet leparancsolta a szószékről és kizavarta a templomból, még utánakiabálva (román nyelven), hogy ne gúnyolódjon rajtuk, hiszen ők magyarok.[5] A rákosdi magyarok elsődleges román nyelvűségét az első modern népszámlálások is tükrözik. A magyar állam 1874-ben Erdélyben az elsők között nyitott állami iskolát Rákosdon, hogy magyar nyelvtudásukat erősítse.

Határát 1906-ban tagosították. Az 1916-os román betörés elől magyar lakóit a hatóságok az Alföldre evakuálták. A második világháború és a mezőgazdaság átalakítása után legtöbb lakója a vajdahunyadi vas- és acélművekben talált munkát. Ekkoriban sok beköltöző is érkezett Rákosdra – románok a legkülönbözőbb vidékekről (de a legtöbben a szomszédos Nándorvályáról), magyarok főként a Székelyföldről, a Szilágyságból és a Mezőségről.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Református templomát 1533-ban a ferencesek építették Szent Ilona tiszteletére, miután vajdahunyadi rendházuk leégett. A reformáció idején lett a faluval együtt reformátussá. 1780–81-ben átépítették, a szentély mellé új hajót építettek. 1888-ban felújították.[6] A templomnak az 1781-es átépítés után kialakult és máig élő ülésrendjét Kós Károly írta le. Az istentiszteleteken férfiak és nők külön, egymással szemben ülnek. A padokat mindkét oldalon a falu kisnemesi lakosságának nemzetségi tagozódása szerint osztották ki, ahogyan azt 1781-ben kodifikálták. Eszerint a rákosdi nemesség hét ősi nemzetségre oszlott: Gergely, Pető, Farkas, Dávid, Jakab, Balázsi és Bertalan. A hét közül öt családnevet már 1482 és 1511 között is feljegyeztek Rákosdról. A nemzetségek több ágra oszlottak, az eredeti családnevek közül több már 1781 előtt kihalt, de a változó viszonyokat mindig a régi nemzetségi rendhez igazították. A nemzetségek a falun belül külön települtek, mint ahogy a temetőt és a falutól nyugatra eső erdőket is nemzetségek szerint osztották fel. A templomban az utolsó helyeket a „foglaló” nemzetségek után a faluba benősült vagy betelepült (nemtelen) családok kapták.

Gazdasága[szerkesztés]

Máig is ismert korán érő cseresznyéjéről, amelyet már Benkő József is említett.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863ra. Kolozsvártt, 1863, 6. o.
  4. Sebestyén Kálmán: Erdély református népoktatása 1780–1848. Bp., 1995, 61. o.
  5. Pl. Koós Ferenc: Három napi körút Hunyadmegyében. Reform 1870, 200. sz.
  6. [2]

Források[szerkesztés]

  • Kós Károly: A nemzetségi szervezet nyomai Rákosdon. Népélet és néphagyomány, 1972 [3] PDF
  • Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 3. köt. Kolozsvár, 2007
  • Vass Erika: A Hunyad megyei református szórványmagyarság. Szentendre, 2012

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]