Ribice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ribice (Ribița)
Az ortodox templom
Az ortodox templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang községközpont
Községközpont Ribice
Beosztott falvak Alsózsunk, Felsőzsunk, Ribicsora, Újbáresd és Váka
Polgármester Ioan Faur (Uniunea Social Populară), 2012
Irányítószám 337400
SIRUTA-kód 90805
Népesség
Népesség 535 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 2
Község népessége 1347 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Terület 73 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ribice (Románia)
Ribice
Ribice
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 10′ 40″, k. h. 22° 45′ 33″Koordináták: é. sz. 46° 10′ 40″, k. h. 22° 45′ 33″
Ribice weboldala

Ribice (románul: Ribița) falu Romániában, a Partiumban, Hunyad megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve délszláv eredetű, jelentése 'halacska.'[2]

Fekvése[szerkesztés]

A Brádi-medencében, Brádtól öt, Dévától 44 kilométerre északnyugatra, a Fehér-Körös jobb partján fekszik. Két, egymástól a patak által elválasztott kompakt falurészből és a hegyoldalakon elszórt településrészekből, gazdaságokból áll. A község 73 km²-es területéből 51,61 km² erdő, 677 rét, 637 szántó és 399 legelő. A szántóföldek többsége a községközpont területén, a Fehér-Körös mentén terül el.

Népesség[szerkesztés]

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

  • 1880-ban 535 lakosából 507 volt román és 12 magyar anyanyelvű; 520 ortodox, hat református és hat római katolikus vallású.
  • 2002-ben 602 lakosából 600 volt román és két magyar nemzetiségű; 579 ortodox vallású.

Története[szerkesztés]

Határában a római és a középkorban is bányásztak aranyat.[3] Nevének első említése középkori templomának 1417-es alapító feliratán maradt fenn, Ribica alakban (átírás cirillből). 1439-ben Ribicza, 1525-ben Ribicha mare, 1733-ban Ribitze. 1439 és 1525 között a világosvári uradalomhoz tartozott. 1525-ben öt jobbágytelken élő tizennyolc családfőjét számolták össze. A 17–18. században Zaránd vármegye hegyvidéki részének egyik központi helye. Az innen származott Ribitzei család fontos szerepet játszott a megye vezetésében, Ribitzei Albert már 1603-ban főispáni tisztséget viselt. 1710-ben Wellenstein császári csapata közelében verte meg Cserei János és Szentiványi János kurucait. Köznépe az ortodox, nemesi, birtokos családai a református egyházhoz tartoztak. A református templom ülésrendjét 1772-ben szabályozták, az első sorba a Ribitzei, a másodikba a ribicei Nemes, a Balog és a Biális család tagjai ülhettek.[4] A templom a patak bal partján, a híd mellett állt, és a második világháború után bontották el. 1786. november 3-án a felkelt parasztok megostromolták a Ribitzei család udvarházát, és a következő három napban Kozma Pál adatai szerint 36 főt megöltek. Ribice 1846-ban Zaránd vármegye egyik járásának volt a székhelye, de a járást a későbbiekben megszüntették, Ribicét pedig a Körösbányai járásba tagolták be. 1848 őszén a felkelők felgyújtották a református templomot, és megöltek három férfit és egy nőt.[5] 1876-ban csatolták Hunyad megyéhez.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A Szent Miklós ortodox templom a 14. század végén vagy a 15. század elején épült. Alaprajza az eredeti, négyszögű hajóval és négyszögű szentéllyel. Tornya gótikus hatást mutat. Az 1869–70-es felújítás során belső festésének egy részét elpusztították. 1868-ban Nemes Ödön tette közzé mára elveszett, 1404-ből és 1417-ből származó alapító feliratait. A bizánci stílust a gótikával ötvöző, valószínűleg az 1400-as években készült freskókat részben 1994-ben, részben 2009 óta folyamatosan tárták fel. A votív kép a hajó déli oldalán látható. Az egykori feliratból tudjuk, hogy a képen Vladislav zsupán látható feleségével, Stanával, bátyjával, Miklóssal és annak feleségével, Sorával, amint a templom makettjét felajánlja Szent Miklósnak. Az apszisban két angyalfej, a keleti falon Szent István vértanú, az északi és a déli falon több szent, köztük Szent Miklós és Nagy Szent Vazul, északi falán az Angyali üdvözlet látható. Különlegesség a magyar szent királyok ábrázolása a déli falon. Szent Imre, Szent István és Szent László bizánci ruhában jelennek meg, az előbbi kettőt ószláv nyelvű feliratok meg is nevezik. Szent Imre neve a feliraton Ambriha. Ha nem ugyanaz a festő alkotta a két képet, a ribicei magyar szent királyok mindenesetre a kristyori templom hasonló ábrázolásának ismeretében készültek.
  • A falu „Hozományos láda” (Ladă de zestre) névre keresztelt néprajzi múzeumát egy 1929-ben épült házban és a hozzá tartozó portán rendezték be, a 20. század eleji viszonyoknak megfelelően. A kapu mellett egy Ribiczey Ferenc által emeltetett kereszt áll.

Gazdaság[szerkesztés]

  • Kiemelkedő diótermesztése.
  • A faluban honos ribicei alma a danzigi bordás helyi változata, lapos, közepes nagyságú.[6] Egyéb helyi tájfajták a királyi és a ribicei zöldalma.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

Gótikus kapuzat
  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. DEX Online
  3. Sabin Adrian Luca: Repertoriul arheologic al județului Hunedoara. Alba Iulia, 2005
  4. Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 3. Kolozsvár, 2007, 329–30. o.
  5. Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863ra. Kolozsvártt, 1863, 7. o.
  6. Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák. Kolozsvár, 1998, 126–27. o.
  7. Uo., 79 és Ioachim Lazăr és Marcela Balazs, ‘Agricultura hunedoreană între anii 1849 și 1949’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, vol. 4, Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 147. o.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ribice témájú médiaállományokat.