Kisbarcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kisbarcsa (Bârcea Mică)
A falu látképe az ortodox cinteremből, a háttérben Csernakeresztúr
A falu látképe az ortodox cinteremből, a háttérben Csernakeresztúr
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Déva municípium
Irányítószám 330002
SIRUTA-kód 86721
Népesség
Népesség261 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság26[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kisbarcsa (Románia)
Kisbarcsa
Kisbarcsa
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 49′ 18″, k. h. 22° 57′ 18″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 18″, k. h. 22° 57′ 18″

Kisbarcsa (románul: Bârcea Mică) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Dévától 4 km-re délkeletre, a Cserna jobb partján fekszik.

Lakossága[szerkesztés]

  • 1785-ben 122 civil és kb. harminc határőr jogállású lakója volt. Ugyanazon évben 19 ortodox családfővel írták össze.[3]
  • 1850-ben 235 lakosából 226 volt román, 5 magyar és 4 cigány nemzetiségű; 230 ortodox és 5 református vallású.
  • 1910-ben 321 lakosából 243 volt román és 78 magyar anyanyelvű; 233 ortodox és 81 református vallású.
  • 2002-ben 1351 lakosából 1060 volt román, 166 cigány és 115 magyar nemzetiségű; 1124 ortodox, 91 római katolikus, 52 pünkösdista és 44 református vallású. (A népesség látványos növekedése annak köszönhető, hogy itt írták össze a nagybarcsai börtön fogvatartottjait.)

Története[szerkesztés]

1257-ben Ranoltu, 1365-ben Aprod, Aprodhaza és Aprodpalfolua, 1367-ben Aprodfalua alio nomine Felseubarcha, 1508-ban Kysbarcha néven említették.

1624-ben írták össze az elhunyt Bornemissza Tamás itteni udvarházának javait.[4]

1765 után az orláti román határőrezredhez csatolták.

1875-ben állami, magyar tannyelvű iskolát létesítettek benne. 18851886-ban az állami iskolai tanító, a körjegyző és az alpestesi református lelkész rábeszésélére kb. 80 ortodox híve tért át a református vallásra. 1886-ban az EMKE támogatásával építették föl református templomát.[5]

A település a Magyar Néprajzi Atlasz egyik gyűjtőpontja volt.

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. [1]
  3. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  4. B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták: XVII–XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak. Bukarest, 1973
  5. pákei Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910. Kolozsvárt, 1910, 242. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]