Erdőhát (Hunyad megye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erdőhát (Dumbrava, Waldruck, Dorndorf)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Felsőpestes
Irányítószám 337339
SIRUTA-kód 90486
Népesség
Népesség33 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság500 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Erdőhát (Románia)
Erdőhát
Erdőhát
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 48′ 06″, k. h. 22° 47′ 09″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 06″, k. h. 22° 47′ 09″
Erdőhát (Dumbrava) egy régi térképen

Erdőhát románul: Dumbrava, falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Vajdahunyadtól északnyugatra, a Cserna bal oldali mellékfolyóinak völgyében, Erdőhátrunk és Nándorválya közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Erdőhát nevét 1808-ban említette először oklevél Erdőhát néven. Későbbi névváltozatai: 1861-ben Árgyehát, 1913-ban Erdőhát, 1909-1919 között Găunoasa.

1685. május 22-én Pásztóhi György és Vizaknai Sámuel az erdélyi fejedelmi tábla jegyzőinek Illyén kelt I. Apafi Mihály fejedelemnek tett jelentésében a fejedelem ítéletlevele szólt arról, hogy „Thököly Imre összes részletesen felsorolt birtokainak egynegyed részét a kincstár számára lefoglalták, a többit pedig Thököly három nőtestvérének, akik a lefoglalás alkalmával igényüket bejelentették.” A felsorolt birtokok közt szerepelt a Hunyad megyében fekvő Erdőhát is.

A településhez tartozó Erdőhát-Runtzon a Kismuncseli Nádor ércbányatársaság kezelésében arany, ezüst és ólombánya működött.[2]

A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Vajdahunyadi járásához tartozott. 1910-ben 487 lakosából 464 román, 4 magyar, melyből 483 görögkeleti ortodox volt. 1941-ig hozzá tartozott Csulpesz és Kutyén is. 1941-ben 146 lakosa volt. 1966-ban 85, 1977-ben 74, 2002-ben pedig 40 román lakosa volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Zalatnai bányakapitányság. Közvetlenül alárendelt művek. Magyar Bánya-Kalauz, V. évf. (1900) 95–106. o.

Források[szerkesztés]