Zsoszány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zsoszány (Josani, Susendorf)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Felsőpestes
Irányítószám 337341
SIRUTA-kód 90495
Népesség
Népesség204 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság265 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Zsoszány (Románia)
Zsoszány
Zsoszány
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 48′ 10″, k. h. 22° 51′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 10″, k. h. 22° 51′ 30″
Zsoszány egy régi térképen

Zsoszány, románul: Josani, település Romániában, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Dévától délnyugatra, a Pestes-patak bal partján, Felsőpestestől nyugatra fekvő település.

Története[szerkesztés]

A falu területén korai vaskori és római kori leleteket tártak fel.[2]

Zsoszány nevét 1330-ban említette először oklevél v. Kezeptelek néven, mint Nagy-Pestes tartozékát. A falu a Hermán-nemzetség tagjainak ősi birtoka volt, melynek tagjai 1330-ban osztoztak meg birtokaikon, ekkor Geche fia János kapta.

1330-ban, 1429-ben és 1507-ben p. Kezepthelek néven írták, birtokosai ekkor is a Hermán-nemzetség leszármazottai voltak; ekkor a Szentgyörgyi, Szentgyörgy Makrai, Felpestesi, Felpestesi Nagy, Novaji, Barcsai és más birtokosok voltak. Szentgyörgyi György a Kewzepthelek határán lévő malom nyolcadát vetette zálogba Felpestesi Nagy Pálnál.

1642-ben Gyoszán alias Középtelek, 1733-ban Sosáni, 1750-ben Gsoszan, 1808-ban Dsoszány vel Dioszány aut Drosán aliis Suszány h., Susendorf g., Dzsoszeni val, 1861-ben Dsoszány, 1888-ban és 1913-ban Zsoszány néven írták.

Ortodox templomát első ízben 1831-ben említették. Az épület egy villámcsapás következtében súlyosan károsodott, ezért 1860-ban újjá kellett építeni.[3]

A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Vajdahunyadi járásához tartozott.

1910-ben 401 lakosából 2 magyar, 398 román lakossal, melyből 398 görögkeleti ortodox volt.

Jelene[szerkesztés]

A lakosok mezőgazdasággal, állattartással és méhészettel foglalkoznak.[4] A falu területén a mobil telefonhálózatok nem elérhetőek.[5] 2012-ben a megyei tanács a lakosság alacsony száma miatt elutasította az ivóvíz- és csatornahálózat kiépítésének EU-forrásokból való támogatását.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Sabin Adrian Luca: Repertoriul arheologic al județului Hunedoara. Sibiu: (kiadó nélkül). 2008.  
  3. M. Şerban: Târnosirea bisericii din Josani. Mesagerul Hundorean, (2011. nov. 28.)
  4. Amarildo Szekely: Administraţia din Peştişu Mic vrea să îşi promoveze obiectivele turistice. Hunedoreanul, (2014. márc. 31.)[halott link]
  5. Primaria Pestişu Mic. judeteonline.ro (Hozzáférés: 2014. jún. 29.) arch
  6. Ada Beraru: Comunele mici nu prea au şanse la proiecte europene. Replica, (2012. okt. 25.)

Források[szerkesztés]