Zajkány
| Zajkány (Zeicani) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Várhely |
| Rang | falu |
| Községközpont | Várhely |
| Irányítószám | 337419 |
| Körzethívószám | +40 x54[1] |
| SIRUTA-kód | 91107 |
| Népesség | |
| Népesség | 105 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 605 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zajkány témájú médiaállományokat. | |
Zajkány (románul Zeicani) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Hátszegi-medence délnyugati peremén, a Retyezát-hegység északi lábánál fekszik, az Erdélyi Vaskapu keleti bejáratánál. Hátszegtől 21 km-re délnyugatra található.
Története
[szerkesztés]1442. szeptember 6-án a település közelében aratott győzelmet Hunyadi János az Erdélyre törő török sereg ellen. A 669 m magasságban levő erdélyi Vaskapu-hágóban (Poarta de Fier) állt a csata emlékműve, egy hatalmas vasbuzogány. 1992. június 22-én az emlékművet erőgépekkel ledöntötték, a buzogány eltűnt. A tetteseket nem találták meg. Egy év múlva a buzogány előkerült az osztrói tóból, ekkor a várhelyi múzeumba vitték; innen 1994 ismét eltűnt. 2003. áprilisban az emlékmű talapzatát is elbontották.[2][3]
1659. november 22-én itt győzte le a budai pasa serege II. Rákóczi György seregét.
1910-ben 522, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Hunyad vármegye Hátszegi járásához tartozott.
A 2002-es népszámláláskor 186 lakosa közül 185 fő (99,5%) román, 1 (0,5%) pedig magyar volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Bodó Barna: Tegnap és holnap között – emlékjelek sorsa a Bánságban 1918 után. Kisebbségvédelem (különszám), (2020) 251–252. o.
- ↑ Deák Levente: Egyelőre gyanúsítottak sincsenek. Romániai Magyar Szó, (1992. július 18.)

