Ugrás a tartalomhoz

Kimpulunyág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kimpulunyág (Câmpu lui Neag)
Kimpulunyági kerített állattartó gazdaság a nagyszebeni szabadtéri múzeumban
Kimpulunyági kerített állattartó gazdaság a nagyszebeni szabadtéri múzeumban
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rangfalu
KözségközpontHobicaurikány város
Irányítószám336101
SIRUTA-kód87157
Népesség
Népesség436 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság10[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság840 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 18′ 15″, k. h. 23° 02′ 13″45.304133°N 23.036943°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 15″, k. h. 23° 02′ 13″45.304133°N 23.036943°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kimpulunyág témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kimpulunyág (románul: Câmpu lui Neag) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

A Nyugati-Zsil bal partján, a Retyezát délkeleti lábánál, Lupénytől 14 kilométerre délnyugatra fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A câmpu' lui Neag jelentése 'egy Neag nevű személy rétje'. A helyi hagyomány szerint egy 18. században élt, Neagu nevű oltyán betyárról kapta a nevét. Ez biztosan nem igaz, mert már 1493-ban Nyakmezew néven említették, igaz, akkor még csak mint Malomvízhez tartozó legelőt. A legendának azonban lehet annyi alapja, hogy az 1740-es években, amikor sokan vándoroltak át Olténiából Hunyad megyébe, ide is érkezhettek új betelepülők.

Története

[szerkesztés]

Lakott helyként először 1786-ban hallunk róla, amikor Kimpulnyák alakban írták. 1818-ban 52 család lakta, és csak 1854-ben alakult meg önálló görögkatolikus parókiája. A zsil-völgyi szénbányászat virágkorában is megmaradt hagyományos „momorlán” (= Zsil vidéki román pásztor) állattartó településnek. A hozzátartozó hegyi tanyákon a 20. századig megőrződött a Déli-Kárpátokban máshol is használt kerített ház legkorábbi változata. Egy példányát a bukaresti, egy másikat a nagyszebeni skanzenban állították föl.

Első bányáját csak 1980-ban nyitották meg. 1987-ben, miután a falu alatt szénmezőre bukkantak, elhatározták és el is kezdték a település lerombolását, lakóit pedig egy félkész urikányi blokkházba telepítették át. A bányászat 1998-ig folytatódott. 1995-ben vízzel árasztották el a falu közepi kőbányát, és így egy 92 méter mély bányató létesült. 1966 után hozzácsatolták a Valea de Brazi felett fekvő Toplicát.

1900-ban 540 lakosából 453 volt román, 63 főleg olasz és 12 magyar anyanyelvű; 448 görögkatolikus, 78 római katolikus és 7 református vallású.

2002-ben 567 lakosából 535 volt román és 28 magyar nemzetiségű; 530 ortodox, 20 görögkatolikus, 10 református és 4 római katolikus vallású.

Turizmusa

[szerkesztés]

A Retyezát Kimpulunyágon keresztül közelíthető meg a Zsil völgye és közvetve Havasalföld felől. A falutól nyugatra, a Buta-patak 200 méter hosszú és majdnem ugyanolyan mély szurdokának bejáratánál, 1000 méteres magasságban alakították ki a Buta-szoros Turisztikai Kompexumot sportpályákkal, szálláshelyekkel, étteremmel (nem összekeverendő a mintegy hatszáz méterrel magasabban, a patak forrásvidékénél épült Buta turistaházzal). Környékén számtalan barlang, a szorosban mászásra alkalmas sziklafalak, vízesések, örvényüstök találhatók, és egy négyszáz méteres, könnyű sípályát is kialakítottak. A falutól délkeletre létesítették a Valea de Pești víztározót a zsil-völgyi városok vízellátására és az árvizek megfékezésére.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]