Bencenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bencenc (Aurel Vlaicu)
Evangélikus templom
Evangélikus templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Algyógy város
Irányítószám 335401
SIRUTA-kód 89589
Népesség
Népesség781 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság8[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság213 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 54′ 39″, k. h. 23° 16′ 43″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 39″, k. h. 23° 16′ 43″
SablonWikidataSegítség
Aurel Vlaicu szülőháza a 20. század elején (Adler Lipót felvétele)

Bencenc (románul Aurel Vlaicu, korábban Binținți, németül Benzenz) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében, a Kenyérmezőn. Szászvárostól 10 km-re északkeletre, a Maros folyó bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

1263-ben terra Sohteluk, Sothelik, Botheluk, Bohtteluk néven szerepelt. Mai nevét az 1291-ben szereplő birtokosáról, Bencenc (< Vincentius) székely ispánról kapta (először 1332-ban, Benchench alakban). Ezután még 1345-ben is Sahtoutelek néven említették.[2]

Lakossága[szerkesztés]

  • 1785-ben 379 lakosa volt. Ugyanazon évben 84 ortodox családfőt, 1786-ban kilenc római és nyolc görögkatolikus lakosát írták össze.[3]
  • 1850-ben 597 lakosából 576 volt román és 12 magyar nemzetiségű; 580 ortodox, 9 református és 8 római katolikus vallású.
  • 1900-ban 791 lakosából 609 volt román, 141 német és 40 magyar anyanyelvű; 608 ortodox, 99 evangélikus és 59 református vallású.
  • 2002-ben 891 lakosából 875 volt román és 13 német nemzetiségű; 757 ortodox, 101 pünkösdista és 11 evangélikus vallású.
A népesség alakulása 1990 és 2021 között
Lakosok száma
791
891
789
781
1990200220112021
Adatok: Wikidata

Története[szerkesztés]

A marosi sószállítás egyik felügyelőhelye volt. A 1316. században szászok és románok lakták.[4]

A 1618. században erős református kisnemesi közössége is volt.[5] 16951699-ben a menekült Szörény vármegyei nemesség egyik gyülekezőhelye.[forrás?]

1784. november 7-én Karp császári alezredes csapata Bencenc határában parasztfelkelőket ejtett foglyul.[6]

A 18. század végén és a 19. században legnagyobb birtokosának, a Lázár családnak kastélya is állt a faluban. 1849. február 4. után a Vízaknáról hátráló honvédeket idáig űzték a császári csapatok.[7]

1885 után Carl Wolff, az Allgemeiner Sparkasseverein nevű nagyszebeni bank igazgatója megvásárolta két csődbe ment földbirtokos birtokát és külön falurészbe a bácskai Cservenkáról telepített be evangélikus svábokat.[8]

Legnagyobb birtokosai 1909-ben Ioan Mihu és Ioan Ierivoi örököse voltak.[9]

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2018. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
  2. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  3. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  4. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6   és Makkai László: Az erdélyi románok a középkori magyar oklevelekben. Kolozsvár, 1943, 17. o.
  5. Magyar Nagylexikon, 2. köt. Budapest, 1994, 584. o.
  6. Kun Róbert: Adalékok a Hóra-lázadás történetéhez. In A Hunyadmegyei Történeti és Régészeti Társulat évkönyve az 1885-i és 1886-ik évekről. Budapest: (kiadó nélkül). 1888. arch Hozzáférés: 2015. július 7.  
  7. Kászonimpérfalvi Csutak Kálmán: Aradi fogságom alatt írott adatok az 1848/49 évi szabadságharc, különösen az Erdély havasai ellen vitett hadjáratról. Pest: Heckenast Gusztáv. 1868. arch Hozzáférés: 2015. július 7.  
  8. Egry Gábor: Az erdélyi szászok pénzintézeti rendszere és a szász nemzeti mozgalom kapcsolata a 19. században. (1835-1914). doktori.btk.elte.hu. ELTE Bölcsészettudományi Kar doktori iskoláinak disszertációs adatbázisa (Hozzáférés: 2015. július 7.)
  9. Rubinek Gyula (szerk.): Magyarországi Gazdacímtár. Budapest, 1911
  10. Szakály Ferenc – Fodor Pál: A kenyérmezei csata, 1479. október 13. Hadtörténelmi Közlemények, CXI. évf. 2. sz. (1998)
  11. Cristian Ioan Popa, Câmpul Pâinii și monumentele sale: Nașterea și apusul unui simbol. Sargetia ser. 2, vol. 4 (2013): 281–302. o.
  12. Lista monumentelor istorice: Județul Hunedoara. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  13. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.  
  14. Bokor József (szerk.). Bencenc, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  15. Aurel Vlaicu. www.orastieinfo.ro. Pagina municipiului Orăştie [Szászváros municípium honlapja] (Hozzáférés: 2015. július 7.)
  16. Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. Debrecen, 2013, 150. o.
  17. Útleírások. In Jókai Mór: Összes művei, CD-ROM. Budapest: Arcanum. 2001. ISBN 963 9374 17 2  

Források[szerkesztés]

  • Katherine Verdery: Transylvanian Villagers (Berkeley – Los Angeles – London, 1983) ISBN 0520048792

További információk[szerkesztés]