Bencenc
| Bencenc (Aurel Vlaicu) | |
 | |
| Evangélikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Algyógy város |
| Irányítószám | 335401 |
| SIRUTA-kód | 89589 |
| Népesség | |
| Népesség | 789 fő (2011. okt. 31.)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 8[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 213 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Bencenc
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 45° 54′ 43″, k. h. 23° 16′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 43″, k. h. 23° 16′ 47″ | |
Bencenc (románul Aurel Vlaicu, korábban Binținți, németül Benzenz) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében, a Kenyérmezőn. Szászvárostól 10 km-re északkeletre, a Maros folyó bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
1263-ben terra Sohteluk, Sothelik, Botheluk, Bohtteluk néven szerepelt. Mai nevét az 1291-ben szereplő birtokosáról, Bencenc (< Vincentius) székely ispánról kapta (először 1332-ban, Benchench alakban). Ezután még 1345-ben is Sahtoutelek néven említették.[3]
Lakossága[szerkesztés]
- 1785-ben 379 lakosa volt. Ugyanazon évben 84 ortodox családfőt, 1786-ban kilenc római és nyolc görögkatolikus lakosát írták össze.[4]
- 1850-ben 597 lakosából 576 volt román és 12 magyar nemzetiségű; 580 ortodox, 9 református és 8 római katolikus vallású.
- 1900-ban 791 lakosából 609 volt román, 141 német és 40 magyar anyanyelvű; 608 ortodox, 99 evangélikus és 59 református vallású.
- 2002-ben 891 lakosából 875 volt román és 13 német nemzetiségű; 757 ortodox, 101 pünkösdista és 11 evangélikus vallású.
Története[szerkesztés]
A marosi sószállítás egyik felügyelőhelye volt. A 13–16. században szászok és románok lakták.[5]
A 16–18. században erős református kisnemesi közössége is volt.[6] 1695–1699-ben a menekült Szörény vármegyei nemesség egyik gyülekezőhelye.[forrás?]
1784. november 7-én Karp császári alezredes csapata Bencenc határában parasztfelkelőket ejtett foglyul.[7]
A 18. század végén és a 19. században legnagyobb birtokosának, a Lázár családnak kastélya is állt a faluban. 1849. február 4. után a Vízaknáról hátráló honvédeket idáig űzték a császári csapatok.[8]
1885 után Carl Wolff, az Allgemeiner Sparkasseverein nevű nagyszebeni bank igazgatója megvásárolta két csődbe ment földbirtokos birtokát és külön falurészbe a bácskai Cservenkáról telepített be evangélikus svábokat.[9]
Legnagyobb birtokosai 1909-ben Ioan Mihu és Ioan Ierivoi örököse voltak.[10]
Látnivalók[szerkesztés]
- A falutól Alkenyérig terjedő területen zajlott az 1479-es kenyérmezei csata.[11] 1797-ben a Lázár család egy dombtetőre gloriettet emelt a csata emlékére, ezt a vasút 1869-es építésekor bontották el.[12]
- Aurel Vlaicu szülőháza (1880-ban épült).[13]
- Az evangélikus templomban kis emlékkiállítás látható.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1827-ben gróf Lázár Kálmán ornitológus, újságíró, 1848-as honvéd őrnagy.[14] Sokáig a falubeli kastélyában őrizte madárgyűjteményét.[15]
- Itt született 1882-ben Aurel Vlaicu mérnök, a repülés egyik úttörője.[16]
- 1816-ban Lázár Benedek vendége volt Kazinczy Ferenc.[17]
- 1853-ban Lázár Kálmánnál vendégeskedett Jókai Mór és lerajzolta a gloriettet.[18]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Archivált másolat. [2018. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 és Makkai László: Az erdélyi románok a középkori magyar oklevelekben. Kolozsvár, 1943, 17. o.
- ↑ Magyar Nagylexikon, 2. köt. Budapest, 1994, 584. o.
- ↑ Kun Róbert: Adalékok a Hóra-lázadás történetéhez. In A Hunyadmegyei Történeti és Régészeti Társulat évkönyve az 1885-i és 1886-ik évekről. Budapest: (kiadó nélkül). 1888. arch Hozzáférés: 2015. júl. 7.
- ↑ Kászonimpérfalvi Csutak Kálmán: Aradi fogságom alatt írott adatok az 1848/49 évi szabadságharc, különösen az Erdély havasai ellen vitett hadjáratról. Pest: Heckenast Gusztáv. 1868. arch Hozzáférés: 2015. júl. 7.
- ↑ Egry Gábor: Az erdélyi szászok pénzintézeti rendszere és a szász nemzeti mozgalom kapcsolata a 19. században. (1835-1914). doktori.btk.elte.hu. ELTE Bölcsészettudományi Kar doktori iskoláinak disszertációs adatbázisa (Hozzáférés: 2015. júl. 7.)
- ↑ Rubinek Gyula (szerk.): Magyarországi Gazdacímtár. Budapest, 1911
- ↑ Szakály Ferenc – Fodor Pál: A kenyérmezei csata, 1479. október 13. Hadtörténelmi Közlemények, CXI. évf. 2. sz. (1998)
- ↑ Cristian Ioan Popa, Câmpul Pâinii și monumentele sale: Nașterea și apusul unui simbol. Sargetia ser. 2, vol. 4 (2013): 281–302. o.
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Hunedoara. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.
- ↑ Bokor József (szerk.). Bencenc, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Aurel Vlaicu. www.orastieinfo.ro. Pagina municipiului Orăştie [Szászváros municípium honlapja] (Hozzáférés: 2015. júl. 7.)
- ↑ Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. Debrecen, 2013, 150. o.
- ↑ Útleírások. In Jókai Mór: Összes művei, CD-ROM. Budapest: Arcanum. 2001. ISBN 963 9374 17 2
Források[szerkesztés]
- Katherine Verdery: Transylvanian Villagers (Berkeley – Los Angeles – London, 1983) ISBN 0520048792
További információk[szerkesztés]
Bencenci viseletek
Zsúpfedeles parasztház (Adler Lipót felvételei a 20. század elejéről)
|
.svg){kind=small}