Dobra (Hunyad megye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dobra
Dobra látképe
Dobra látképe
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang községközpont
Községközpont Dobra
Beosztott falvak Abucsa, Fazacsel, Lapusnyak, Mihalesd, Pánk, Pánkszelistye, Radulesd, Roskány, Sztancsesd, Sztancsesdohába, Sztregonya és Sztrettye
Polgármester Ovidiu Iosif Pădurean (PSD), 2016
Irányítószám 337215
SIRUTA-kód 89428
Népesség
Népesség 1497 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 15
Község népessége 3345 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 154 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Dobra (Románia)
Dobra
Dobra
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 54′ 53″, k. h. 22° 34′ 18″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 53″, k. h. 22° 34′ 18″
Dobra weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dobra témájú médiaállományokat.
A római katolikus templom

Dobra (Hunyaddobra) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Guradobra a Dobra patak partján fekszik, hivatalos neve Dobra. Lapusnyak település (néhány kilométerrel keletebbre) déli részének neve Dobra, amely a Lapusnyak patak partján fekszik.

Fekvése[szerkesztés]

Dévától 28 km-re nyugatra, a Maros bal partján fekszik. A község határának 47%-a erdő.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve először Iwfiw ('Jófű', de inkább 'Jófő') alakban került lejegyzésre 1387-ben. A Jófő és Jófű névalakok egészen a 18. század elejéig jelennek meg az oklevelekben, Dobra-ként való első említése csak 1733-ból való. Magyar nevében az összetétel egy nevű patak forrására vonatkozhatott. Ha ez az elsődleges, akkor a eredetileg egyszerűen 'vízfolyás'-t jelenthetett. Ebben az esetben egy szláv nyelvű lakosság ezt félreértette. Ha a szláv eredetű mai név az elsődleges (dobra nőnemű melléknév jelentése 'jó'), akkor a korábban használt magyar név ennek tükörfordítása.

Gura Dobra[2] néven ismerjük azt a települést, amely a Dobra pataknak a Marosba való torkollásánál fekszik. Ennek előtagja az aromán gură, amely torkolatot jelent. A név második tagja tükörfordítása az ómagyar kifejezésnek, amelynek jelentése: víz. [3] (Hasonló etimológiájú, mint a Berettyó = Berek jó). A kettő együtt tehát: folyóvíz torkolata.

Története[szerkesztés]

A 15. században kapott vásártartási jogot és 1491-től mezővárosként említették. 1653-ban II. Rákóczi György lovaskatonaként szolgáló lakói miatt privilégiumokkal látta el. 1660 után bánáti nemesek költöztek ide a török elől. I. Apafi Mihály oklevele 1664-ben kivonta Déva várának fennhatósága alól. 1683-ban, Bécs ostromából hazatérőben itt táborozott Apafi. Lakói már a 17. században is határőri feladatokat láttak el. 1716-ig az Abucsánál Facset felé elágazó utat védték.

A dobraiak 1716 után is adómentességet élveztek és nem végeztek robotot. Környékének lakói 1721-ben fellázadtak a Habsburg-közigazgatás intézkedései ellen és rövid időre megszállták a kis dobrai erődöt. Az 1760-as években a székely határőrezredhez csatolták, de férfi lakóinak csak egy részét kötelezték katonai szolgálatra. Ettől kezdve lakossága határőrökre és civilekre (ún. „provinciálisokra”) oszlott. A 18. század második és a 19. század első felében huszárlaktanya működött benne, melynek épületét később vendégfogadóvá alakították. 1733-ban ortodox esperesség székhelye volt. 1776-ban római katolikus plébániát szerveztek benne, amely 1848 után körlelkészségként működött és nyelveként a magyar mellett a románt is feltüntették a sematizmusokban. 1783 előtt már görög katolikus népiskolája működött, de román lakói később visszatértek az ortodox hitre. 1786-ban mindössze 180-an lakták és 99%-uk a mezőgazdaságból élt. 1857-re azonban visszanyerte egykori szerepét, a nem mezőgazdasági népesség aránya elérte a 21%-ot. A 20. századig a környék egyik kézműves központja volt, jelentős állatvásárokkal és szilvatermesztéssel. A 20. század elejéig zöld mázas edényeket valamint virágos, előrészükön hímzett, ünneplő bundákat készítettek benne, amelyeken a sötétvörös, a fekete és a kék szín dominált.[4] Dobrán a XX. sz. elejéig zöld mázas edényeket készítettek, valamint virágos, ünneplő kozsokokat, sötétvörös-fekete-kék dominanciával, amelyeknek elejét teljes egészében hímzés díszítette1849 februárjában a honvédek 17 lakosát kivégezték.[5] 1884-ben gyógyszertára nyílt.[6] 1898-ban alakult meg benne a Grănicerul ('Határőr') népbank. A 20. század közepéig a Dobra-patakon több vízimalom is működött.

Az erdélyi románság politikai passzivitásának látványos feladását jelentette, amikor 1903. június 6-án a dobrai választókerületben időközi választáson országgyűlési képviselővé választották Aurel Vlad szászvárosi ügyvédet, a Román Nemzeti Párt jelöltjét. Milch Oszkár 1906-ban fajátékgyárat alapított benne.[7] 1914-ben hozzácsatolták Guradobrát. Római katolikus egyháza 1934 óta Déva filiája.

Népessége[szerkesztés]

  • 1850-ben 696 lakosából 664 volt román, 14 cigány, 11 német és 7 magyar nemzetiségű; 678 ortodox és 16 római katolikus vallású.
  • 1900-ban 1362 lakosából 1157 volt román, 96 magyar és 57 szlovák anyanyelvű; 1101 ortodox, 106 görög katolikus, 95 római katolikus, 39 zsidó és 8 református vallású.
  • 2002-ben 1473 lakosából 1439 volt román, 19 cigány és 15 magyar nemzetiségű; 1279 ortodox, 124 pünkösdista, 30 baptista és 26 görög katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Római katolikus temploma 1776-ban épült.
  • A volt szolgabírói hivatal 19. századi épülete a Str. Lugojului 2. sz. alatt.
  • Zsidó temető.[8]

Gazdasága[szerkesztés]

Míg korábban mész- és tejfeldolgozó üzeme is működött, ma több faipari vállalkozás és egy bentonitbánya és -feldolgozó képviseli az ipart a településen.

Ismert emberek[szerkesztés]

Guradobrán született 1904-ben Márton A. Géza erdélyi magyar agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, főiskolai oktató és rektor.

Források[szerkesztés]

  • Viorel Vânătoru: Dobra: district, oraș, țârg (1387-1918). Deva, 2006
  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. A gură szócikk s Wiktionary-ben. Pallas lexikon. OSZK. (Hozzáférés: 2017. augusztus 17.)
  3. Tótfalusi István: A víz szó régies változatban. Magyar Pedagógiai Társaság. (Hozzáférés: 2017. augusztus 17.)
  4. Georgeta Stoica – Paul Petrescu – Maria Bocșe: Dicționar de artă populară. București, 1985
  5. Verzeichniss der, während der jüngsten Revolutions im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 4–5. o.
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.
  7. Hunyadvármegye 1906, 71. sz.
  8. (további információk, angol nyelven)

Képek[szerkesztés]