Boica (Reketyefalva község)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Boica (Boița)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Reketyefalva
Irányítószám 337371
SIRUTA-kód 90743
Népesség
Népesség245 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság453 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Boica (Románia)
Boica
Boica
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 36′ 42″, k. h. 22° 48′ 44″Koordináták: é. sz. 45° 36′ 42″, k. h. 22° 48′ 44″

Boica (románul: Boița) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a 'bánya' jelentésű román nyelvjárási baie szó kicsinyítő képzős alakjából való. 1733-ban Bots, 1750-ben Boicza alakban írták.

Fekvése[szerkesztés]

Hátszegtől 14 kilométerre nyugatra, a Hátszegi-medence északnyugati peremén fekszik.

Lakossága[szerkesztés]

  • 1785-ben 283 lakosából a görögkatolikus egyház összeírása szerint 170 volt görögkatolikus. Ugyanakkor a megyei biztos 25, az ortodox esperesség hatvan ortodox családfőt írt össze.[2]
  • 1910-ben 653 lakosából 644 volt román és nyolc magyar anyanyelvű; 478 görögkatolikus és 167 ortodox vallású.
  • 2002-ben 265 román nemzetiségű lakosából 262 volt ortodox vallású.


Története[szerkesztés]

A 18. század elején települt Tustya külterületére, román lakossággal. Területe korábban erdő, majd erdőirtás után Tustya legelője volt. Az 1900-as években határához csatolták Nagycsula és Királybányatoplica egy részét. Az 1910-es években nagyon szegény falu volt, jelentős szilvatermesztéssel. 1956-ban kivált belőle a Királybányatoplica községhez csatolt Moszor. Magát Boicát 1968-ban csatolták át Alsófarkadin községtől Reketyefalvához.

Határában 1950-ben,[3] más adat szerint 1969-ben indult meg a színesfémtartalmú pirit kitermelése.[4] A fémeket 1981-ig Gurabárzán nyerték ki, akkor saját flotálót építettek. A legtöbbet Kiskapusra szállították. Az alkalmazottak száma az 1990-es évek elején háromszáz körül volt.[5] A bányát 2005-ben bezárták.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  3. Rusalin Isfănoni: Pădurenii Hunedoarei. București, 2006, 32. o.
  4. Nicolae Popa: Țara Hațegului. Timișoara 1999, 344. o.
  5. Uo., 346. o.
  6. Adevărul 2013. március 9.

Források[szerkesztés]

  • Iacob Radu: Istoria vicariatul greco-catolic al Haţegului. Lugoj, 1913