Govasdia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Govasdia (Govăjdia)
Govasdia.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Gyalár
Irányítószám 337241
Körzethívószám +40 x54[1]
SIRUTA-kód 86909
Népesség
Népesség125 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság8[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság429 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Govasdia (Románia)
Govasdia
Govasdia
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 43′ 54″, k. h. 22° 48′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 43′ 54″, k. h. 22° 48′ 47″
A Wikimédia Commons tartalmaz Govasdia témájú médiaállományokat.
A govasdiai vaskohó

Govasdia (románul: Govăjdia, németül: Sensehammer) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Vajdahunyadtól nyugatra, a Ruszka-havasban fekszik.

Története[szerkesztés]

1482-ben Gawasdywar, 1506-ban Gabosdwar, 1808-ban Gavosdia és Govosdia, 1888-ban Govasdia alakban írták. Ekkoriban a Runk-patak völgyében négy kilométerre feljebb feküdt.

Több vasmanufaktúrája is működött, amelyekben a helyi román és cigány lakosságon kívül Stájerországból ideköltözött németek dolgoztak. A nadrab-völgyit 1517-ben már említették, ekkor egy vaskohó és két vízkerék működött benne. 1754-ben három kemencéből és egy hámorból állt, 1872-ben már romos volt. Kaszaverője 1872-ig működött. Az Ólimpert-műhely 1674–75-ben, a Runki- és a Nadrab-patak összefolyásánál épült, és 1806-ban bontották le. Az Alsó Limpert-műhely évi 1800–1900 mázsa kovácsoltvasat és rúdacélt gyártott. 1848–49-ben acélt szállított a nagyváradi fegyvergyárnak. 1872-ig kapákat is gyártott. 1875-ben malommá alakították át, amely ma is létezik. A Felső Limpert-műhely 1754-ben két zárt kemencéből, egy nyitott kohóból és hámorokból állt. 1849-ben részben rúdvas gyártására alakították át, majd 1871-ben zárták be. A Barcsay- (Cigány-) műhely 1754-ben működött, 1872-ben megszűnt. Kaszabánya (románul: Bania de Coase) hámora a falutól nyugatra, a Govasdiai-patak mentén 1754-ben szintén használatban volt már. 1848–49-ben szuronyokat és gyalogsági ásókat készítettek benne. 1872-ben szüntették meg. A Ploszka-műhely 1700-ban már működött, 1815-ben azonban már nem. Ploszkabányán (románul: Ploscabaia, németül: Plotzka) már a rómaiak is fejtettek vasércet. A kitermelést 1858-ban a Brassói Bányatársulat kezdte újra, és 1890-ben a Nadrági Vasipari Rt. vette át. Ugyanott a Határőrvidék szervezése előtt, 1762-ben elpusztítottak egy kolostort, melyben két ortodox szerzetes élt. 1808-tól önálló görögkatolikus parókia volt.[4]

1857-ben ide helyezték át Gyalárról a római katolikus plébániát. 1867-es hivatalos adatok szerint 162-en dolgoztak a vasműnél.[5] Jankó János 1894-es véleménye szerint „csinos német bányász lakóházai mellett eredeti oláh építkezése egyike a legnyomorúságosabbnak.”[6] A nagyolvasztó száz román, stájerországi eredetű német és cigány munkásának többsége 1906-ban teljesítménybérben dolgozott.

1900-ban adták át az új, a települést Vajdahunyaddal összekötő keskeny vágányú vasutat és a Gyalárra vezető drótkötélpályát. 1910-ben a Căținaș házcsoport mellé kis vízerőművet építettek.

Népessége[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Az ipari műemlékké nyilvánított nagyolvasztó 1806 és 1810 között épült. Átadásakor évi 640 tonnás kapacitással működött. 1820 és 37 között nem működött. A toplicai nagyolvasztó leégése után helyreállították és ismét használatba vették. 1879-ben és 1888-ban korszerűsítették. A kincstár tulajdonát képezte. A vajdahunyadi nagyolvasztó megépítése előtt itt használták föl a vajdahunyadi erdőhivatal területén égetett faszén legnagyobb részét.[7] 1918-ban, bezárásakor már évi nyolcezer tonna öntöttvasat termelt. Állítólag itt készültek az Eiffel-torony egyes részei is.
  • Zalasd és Căținaș házcsoport között a retyisorai vasút 747 méter hosszú alagútja, amelyet 1888–1894-ben fúrtak ki. A Căținaș és a Tulea házcsoport között egy kisebb, 42 méter hosszú kanyar alagút. A vasút síneit a Zalasd és Crăciuneasa közötti szakaszon már 2001-ben felszedték. A viaduktok többségét elbontották.
  • A régi vaskohók és hámorok maradványai.
  • Római katolikus temploma 1802-ben épült.

Híres emberek[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. [1]
  4. Iacob Radu: Istoria vicariatului greco-catolic al Hațegului. Lugoj, 1913, 99–100. o.
  5. Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 136–37. o.
  6. J. J. levele a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez 1894. augusztus 31-én. In J. J.: A millenniumi falu. Bp., 1989
  7. Erdély kincstári erdőségei PDF In: Erdészeti Lapok (1871), 277–278. o.]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]