Hámor (fémfeldolgozás)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vízenergiával működő kovácsműhely belső tere

A hámor (másként pöröly) olyan ipartelep volt, ahol vasat (vashámor) vagy vörösrezet nagy méretű, súlyos vaskalapácsokkal dolgoztak fel. Maga a szó a német Hammer (pöröly) szóból ered. A középkori vaskohászatban a hámorok olvasztókemencéje a buca-kemence volt.

A buca-kemencék különálló, kőből épített és agyaggal bélelt kemencék voltak, vízkerék által meghajtott bőrfúvókkal, amelyeknek a fuvókapacitása állítható volt. A bucavas gyártásához jobbára barnavasércet (limonitot) használtak. A barnavasércet gyepvasércként (mocsárérc, tóérc, babérc, borsóérc) bányásztak külszíni fejtéssel, esetleg kezdetleges mélyműveléssel. A legtöbb hámor és kohó a gyepvasérc lelőhelyek közelében létesült.[1] A hámorok végterméke a bucavas volt, a bucavas tömböket összetapadt vas- és salakszemcsék elegye alkotott. A bucavasat vízierővel hajtott nagykalapácsokkal tisztították meg a salaktól és tömörítették acéllá.

Működésük[szerkesztés]

Gőzkalapács az 1910-es évekből, Annaberg-Buchholz, Németország

A hámorokat mindig folyóvíz mellé telepítették (hasonlóan a vízimalomhoz), csak itt egy bütykös tengely segítségével nehéz kalapácsokat mozgattak. Gyakran több kalapács is került egymás mellé, amelyek eltérő pillanatban csaptak le.

A hámorok közelében voltak továbbá vashuták, vagyis kohók, melyekkel az alapanyagul szolgáló nyersvasat állították elő.

Jellemző késztermékként ásókat, kapákat, csákányokat, szerszámokat és serpenyőket készítettek hámorokban.

Hámorok elhelyezkedése[szerkesztés]

A hámoripar különösen a Felvidéken (így Alsómecenzéfen közel 200), valamint a Bódva völgyében terjedt el, ahol az évszázados ipari foglalkozás volt. Mind vízerőre volt berendezve. Híres hámorok voltak még Erdélyben (Szentkeresztbányán és Vajdahunyad környékén), valamint Orsován.

Miskolc közelében, a Garadna-patak völgyében Fazola Henrik vasolvasztók mellett hámorokat is telepített, ezen tevékenysége maradandó nyomot hagyott: városrészek elnevezése az Alsó- illetve Felsőhámor, valamint a Hámori-tavat is akkoriban duzzasztottak fel, ami mára idegenforgalmi látványosság. Ipari műemlék az 1871-ig működő Újmassai őskohó, mely mellett egy helyreállított hámor műhelye is megtekinthető.

Egy időben Andorra is rendelkezett jelentős hámorokkal.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Thiele Ádám: A bucavas koraközépkori előállításának korhű gyártástechnológiája a korszerű anyagtudomány tükrében, tanit.hu
  2. Kis Csaba: Európai miniállamok. Debrecen: Panoráma. 1985. 13–70. o. = Panoráma útikönyvek, ISBN 963-243-114-6  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hámor (fémfeldolgozás) témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés]