Felsőbulzesd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Felsőbulzesd (Bulzeștii de Sus)
RO HD Bulzestii de Sus 17.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang községközpont
Irányítószám 337150
SIRUTA-kód 88939
Népesség
Népesség47 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Terület110,04 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felsőbulzesd (Románia)
Felsőbulzesd
Felsőbulzesd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 18′ 03″, k. h. 22° 45′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 03″, k. h. 22° 45′ 57″
Felsőbulzesd weboldala

Felsőbulzesd (románul: Bulzeștii de Sus) falu Romániában, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Brádtól 29 kilométerre északra, az Erdélyi-szigethegységben, az Erdélyi-érchegység és a Bihar-hegység találkozásánál fekvő szórványtelepülés. A község területének 52%-a erdő, 27%-a legelő és 16%-a rét.

Története[szerkesztés]

Bulzesdet 1441-ben Bolchfalwa, 1445-ben Bwlchfalwa, 1464-ben Bulyzesthefalwa, 1525-ben Bwlchesth néven írták össze. Zaránd vármegyei falu volt, kezdetben a világosi váruradalomban. Benkő József említette zsindelykészítését. 1079 lakosának 1786-ban 74%-a volt jobbágy és 19%-a zsellér. Döntően pásztortelepülés volt, de lakói február–márciusban almával, nyáron cseresznyével és meggyel járták az Alföld peremvidékét.[2] Helyi eredetű a bulzesdi alma, egy a Masánszki almára hasonlító apró, téli almafajta.[3] 1876-ban csatolták Hunyad vármegyéhez. 1956-ban vált ki belőle Alsóbulzesd, Giurgești, Păulești, Rusești, Stănculești és Ticera.

1880-ban 2204 lakosából 2101 volt román és 103 cigány anyanyelvű; valamennyien ortodox vallásúak.

2002-ben 63 ortodox vallású román lakosa volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • A falutól északra, a hármas megyehatáron emelkedik az 1486 méteres Găina-tető. A hegytetőn, a La joc nevű tisztáson a bulzesdiek és az alsóvidraiak közösen rendezik meg évente, az ónaptár szerinti Szent Illés-naphoz (július 20.) legközelebb eső vasárnapon az ún. leányvásárt (târgul de fete). Kétséges, hogy valaha is lányokat adtak-vettek volna itt, bár egyesek még 1816-ban is élő szokásként számoltak be Kazinczy Ferencnek a leányvásárlásról,[4] Jókai pedig mint ilyet örökítette meg a gaina-tetői vásárt a Szegény gazdagok-ban. Az emlékeket az 1900-as években összegyűjtő etnográfus szerint 1854 körül még lakodalmakat rendeztek a hegytetőn, ahol a felbérelt banda zenéjére a szabad ég alatt járták a kör- és páros táncokat.[5] Halmágyról szekérút vitt föl a csúcsra, míg Bulzesdről, Alsóvidráról és Nyágráról lovon cipelték fel a virágos ládákat, amelyekbe a házasulandó lányok kelengyéje került. Az 1870-es években lakodalmakat már nem tartottak, de a tánc megmaradt. Az 1900-as évekre a „leányvásár” kirakodóvásárrá egyszerűsödött és az elnevezés is inkább csak a környéken élő magyarok között maradt fenn. A környékbeli hegyi falvak lakói többek közt szerszámokat és edényeket vásárolhattak, valamint a Nyágrán és Szkerisorán készített két–két és fél méteres havasi kürtöket, amelyek megfúvásában az összegyűlt lányok versenyeztek is egymással.
  • Ortodox fatemploma 1853-ban épült.

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Nicolae Dunăre: Sate din Zărand specializate în meșteșuguri țărănești. In Contribuții la cunoașterea regiunii Hunedoara. Deva, Muzeul Regional, 1956
  3. Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák. Kolozsvár, 1998, 214–16. o.
  4. Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek, Kolozsvár, 1944, 1. köt., 165. o.
  5. Szabó Imre – Ernyey József: A gainai leányvásár. Néprajzi Értesítő 1907, 274–87. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]