Felsőbulzesd
| Felsőbulzesd (Bulzeștii de Sus) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Felsőbulzesd |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 337150 |
| SIRUTA-kód | 88939 |
| Népesség | |
| Népesség | 47 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | - |
| Népsűrűség | 0,43 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 110,04 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Felsőbulzesd
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 18′ 03″, k. h. 22° 45′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 03″, k. h. 22° 45′ 57″ | |
| Felsőbulzesd weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Felsőbulzesd (románul: Bulzeștii de Sus) falu Romániában, Hunyad megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Brádtól 29 kilométerre északra, az Erdélyi-szigethegységben, az Erdélyi-érchegység és a Bihar-hegység találkozásánál fekvő szórványtelepülés. A község területének 52%-a erdő, 27%-a legelő és 16%-a rét.
Története[szerkesztés]
Bulzesdet 1441-ben Bolchfalwa, 1445-ben Bwlchfalwa, 1464-ben Bulyzesthefalwa, 1525-ben Bwlchesth néven írták össze. Zaránd vármegyei falu volt, kezdetben a világosi váruradalomban. Benkő József említette zsindelykészítését. 1079 lakosának 1786-ban 74%-a volt jobbágy és 19%-a zsellér. Döntően pásztortelepülés volt, de lakói február–márciusban almával, nyáron cseresznyével és meggyel járták az Alföld peremvidékét.[2] Helyi eredetű a bulzesdi alma, egy a Masánszki almára hasonlító apró, téli almafajta.[3] 1876-ban csatolták Hunyad vármegyéhez. 1956-ban vált ki belőle Alsóbulzesd, Giurgești, Păulești, Rusești, Stănculești és Ticera.
1880-ban 2204 lakosából 2101 volt román és 103 cigány anyanyelvű; valamennyien ortodox vallásúak.
2002-ben 63 ortodox vallású román lakosa volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- A falutól északra, a hármas megyehatáron emelkedik az 1486 méteres Găina-tető. A hegytetőn, a La joc nevű tisztáson a bulzesdiek és az alsóvidraiak közösen rendezik meg évente, az ónaptár szerinti Szent Illés-naphoz (július 20.) legközelebb eső vasárnapon az ún. leányvásárt (târgul de fete). Kétséges, hogy valaha is lányokat adtak-vettek volna itt, bár egyesek még 1816-ban is élő szokásként számoltak be Kazinczy Ferencnek a leányvásárlásról,[4] Jókai pedig mint ilyet örökítette meg a gaina-tetői vásárt a Szegény gazdagok-ban. Az emlékeket az 1900-as években összegyűjtő etnográfus szerint 1854 körül még lakodalmakat rendeztek a hegytetőn, ahol a felbérelt banda zenéjére a szabad ég alatt járták a kör- és páros táncokat.[5] Halmágyról szekérút vitt föl a csúcsra, míg Bulzesdről, Alsóvidráról és Nyágráról lovon cipelték fel a virágos ládákat, amelyekbe a házasulandó lányok kelengyéje került. Az 1870-es években lakodalmakat már nem tartottak, de a tánc megmaradt. Az 1900-as évekre a „leányvásár” kirakodóvásárrá egyszerűsödött és az elnevezés is inkább csak a környéken élő magyarok között maradt fenn. A környékbeli hegyi falvak lakói többek közt szerszámokat és edényeket vásárolhattak, valamint a Nyágrán és Szkerisorán készített két–két és fél méteres havasi kürtöket, amelyek megfúvásában az összegyűlt lányok versenyeztek is egymással.
- Ortodox fatemploma 1853-ban épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Nicolae Dunăre: Sate din Zărand specializate în meșteșuguri țărănești. In Contribuții la cunoașterea regiunii Hunedoara. Deva, Muzeul Regional, 1956
- ↑ Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák. Kolozsvár, 1998, 214–16. o.
- ↑ Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek, Kolozsvár, 1944, 1. köt., 165. o.
- ↑ Szabó Imre – Ernyey József: A gainai leányvásár. Néprajzi Értesítő 1907, 274–87. o.
További információk[szerkesztés]
Képek[szerkesztés]
Fatemplom
.svg){kind=small}