Szacsal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szacsal (Săcel)
A szacsali Nopcsa-kastély 1926-ban
A szacsali Nopcsa-kastély 1926-ban
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
Rang falu
Községközpont Őraljaboldogfalva
Irányítószám 337446
SIRUTA-kód 91296
Népesség
Népesség255 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szacsal (Románia)
Szacsal
Szacsal
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 33′ 45″, k. h. 22° 55′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 33′ 45″, k. h. 22° 55′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szacsal témájú médiaállományokat.
CastelNopcsa (4).JPG

Szacsal (románul: Săcel) Szentpéterfalvával egybeépült falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Hátszegtől tíz kilométerre délre fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

A román săcel ('falucska') szóból származik. Először 1440-ben Zaachal, majd 1444-ben Zenchel, 1453-ban Zachal, 1521-ben Zachel, 1733-ban Szetsel alakban írták.

Története[szerkesztés]

Kezdettől jobbágyfaluként mutatkozik. A 16–17. századi birtokosa, a Szacsali család 1676-ban halt ki. A 17. században román nyelvű református gyülekezete volt – lelkésze az 1699. január 21-én tartott bajesdi gyűlésen a református egyházszervezetben való maradást választotta.[2] 1766 és 1851 között az Orláti román határőrezredhez tartozott.

1850-ben 368 lakosából 362 volt ortodox román és hat református magyar.

1910-ben 437 lakosából 423 volt román és 11 magyar anyanyelvű; 417 ortodox, 8 római és 6 görögkatolikus és 5 református vallású.

2002-ben 397 lakosából 395 volt román nemzetiségű; 296 ortodox, 68 baptista, 18 adventista és 15 pünkösdista vallású.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • A Nopcsa–Pallavicini-kastély 1800 körül épült. Itt töltötte gyermekkorát Nopcsa Ferenc paleontológus, és a kastélyparkba hordott törmelékben testvére, Nopcsa Ilona által talált dinoszauruszcsontok keltették fel érdeklődését az őslénytan iránt 1895-ben.[3] Később, az 1920-as évek első felében a faluban verték félholtra saját korábbi cselédei a hazatérő bárót.[4] 1944 szeptemberétől 1945 tavaszáig internáltakat őriztek benne: előbb német nemzetiségű civileket, majd legionáriusokat, később magyar és német politikai foglyokat.[5] A kastélyt 1978-ig kisegítő iskola bentlakásaként használták, azóta elromosodott. Az örökösök nem igényelték vissza.[6]
  • A falu határa Nopcsa ásatásai óta ismert dinoszauruszlelőhely.

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Sipos Gábor: Román református eklézsiák oltalomlevele 1700-ból. In Europa Balcanica – Danubiana – Carpathica 2/b. Bp., 1995, 356–359. o.
  3. bkf.emt.ro
  4. www.albanianphotography.net[halott link]
  5. Dan-Simion Grecu: Lagăre de internare în județul Hunedoara (1944-1945). Buletinul Cercului de Studii al Istoriei Poștale din Ardeal, Banat și Bucovina XIII, nr. 4[halott link]
  6. www.hoinareala.ro[halott link]

Képek[szerkesztés]