Vasgárda
| Vasgárda | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | Corneliu Zelea Codreanu (1927–1938) |
| Utolsó vezető | Horia Sima (1938–1941) |
| Alapítva | 1927. július 24. |
| Feloszlatva | 1941. január 24. |
| Ideológia |
legionarizmus, sovinizmus, antiszemitizmus, antikommunizmus, fasizmus, magyarellenesség, cigányellenesség |
| Politikai elhelyezkedés | szélsőjobboldal |
| Parlamenti jelenlét | 1932–1941 |
| Hivatalos színei | zöld |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vasgárda témájú médiaállományokat. | |
A Vasgárda (románul Garda de Fier) nacionalista, majd Corneliu Codreanu halála után 1938-tól – mikor Horia Sima és Ion Antonescu lett a vezetője – már antiszemita és magyarellenes mozgalom volt[1] Romániában 1927-től a második világháború éveiig.
Története[szerkesztés]
A Vasgárda alapját adó politikai mozgalmat Corneliu Zelea Codreanu alapította 1927. június 24-én az 1. számú napiparancsban Mihály Arkangyal Légiója néven (Legiunea Arhanghelului Mihail), és ő volt a vezetője haláláig, 1938-ig. Követőit gyakran „legionáriusok” néven emlegették (legionarii), a mozgalmat pedig ókori római mintára „Légió” vagy „Légiós Mozgalom” (Mișcarea Legionară). A gyakran betiltott mozgalom többször nevet váltott.
Codreanu a tulajdonképpeni Vasgárdát, a Légió paramilitáris ágát 1930 márciusában hozta létre, bár a név eredetileg magára a Légióra utalt.
Az 1929 októberében kitört nagy gazdasági világválság hatalmas csapást mért Románia döntően mezőgazdasági jellegű gazdaságára. A szociális demagógiát hirdető szervezet az 1930-as években fokozatosan megerősödött. A gárda tagjai, a „légionisták” háborút hirdettek a kommunistákkal és a zsidókkal szemben, zaklatták és bántalmazták őket a nyílt utcán, illetve titokban politikai gyilkosságokat terveltek ki és hajtottak végre.
Franciaország nyomására 1933-ban hivatalosan feloszlatták, de az a valóságban tovább működött. 1935 júniusában a Légió hivatalos neve „Mindent a Hazáért Párt” (Partidul Totul pentru Țară) lett. A Gárda hamarosan a Harmadik Birodalom támogatását is elnyerte, és a legnagyobb hatású balkáni szélsőjobboldali mozgalommá nőtte ki magát, miközben erőteljesen hozzájárult Románia politikai életének destabilizálásához. A román kormány ennek megfelelően hol támogatta, hol üldözte.
A párt az 1937-es választásokon 16%-ot ért el, és 66 székkel a harmadik legnagyobb parlamenti frakciója lett. II. Károly király részvételükkel alakíttatott koalíciós kormányt.
1938-ban a király diktatúrát vezetett be. Codreanut bebörtönözték, majd a rabszállító autón gyilkolták meg. A Vasgárda új terrorkapitánya, Horia Sima pedig miniszter lett.
A II. világháború kitörésekor, Lengyelország német lerohanásakor, 1939. szeptember 6-án Armand Călinescu miniszterelnök deklarálta Románia semlegességét, válaszul szeptember 21-én a vasgárdisták egy Németországból hazatérő halálkommandója Sima parancsára megölte.
A második bécsi döntés után kialakult helyzetben, 1940. szeptember eleje után – mikor a németek Antonescu-t hatalomra emelték – az egyedüli engedélyezett politikai szervezet maradt az országban. Sima parancsnok miniszterelnök-helyettesként az ország harmadik emberének számított az új király, Mihály és Antonescu miniszterelnök után. Antonescu csak azért tette még erősebbé a Vasgárdát, mert meg akarta nyerni azt a többséget, amit a Vasgárda meg tudott szerezni magának az országban. 1940 novemberében terrorosztagai egyetlen éjszaka csaknem minden minisztert és államtitkárt, összesen 60 főt megöltek.
A régi vezetőség az 1941. januári ún. legionárius felkelés után kegyvesztett lett, tagjai külföldre, Olaszországba (például Ion Constantin Drăgan) és Németországba (például Horia Sima) menekültek. Antonescu a megmaradt szervezetre támaszkodva diktatúrát vezetett be.
A vasgárdisták részt vettek a zsidók módszeres kiirtásában, a pogromokban Óromániában, Dél-Erdélyben és a Dnyeszteren túli megszállt területeken. A kegyetlenkedéseknek 1941–1943 között 350-400 000 zsidó áldozata volt.[2]
A háború után betiltották.
Megjelenése[szerkesztés]
A Vasgárda tagjai zöld egyenruhát hordtak, ami a megújulást szimbolizálta, emiatt zöldingeseknek (Cămășile verzi) is hívták őket. Karlendítéssel, azaz a római üdvözléssel köszöntötték egymást. Fő szimbólumuk a hármaskereszt volt, amely börtönráccsá állt össze. Ez a mártíriumot jelképezte, és a gárdisták Mihály arkangyal keresztjének nevezték (Crucea Arhanghelului Mihail).
Lásd még[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Constantin Iordachi: A fasiszta Vasgárda Romániában 1927–1941. Karizma, politika, erőszak (L'Harmattan, 2017) ISBN 9789632369303
- Miskolczy Ambrus: A Vasgárda, 1927–1937. Antiszemitizmus, mitológia, vallás; Gondolat, Bp., 2015 ISBN 9789636935948
- Miskolczy Ambrus: A Vasgárda II., 1937–1964. Antiszemitizmus, mitológia, vallás; Gondolat, Bp., 2019
- Takács Ferenc: A Mihály Arkangyal Légió; Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Közhasznú Egyesülete, Szekszárd, 2012
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „A Vasgárda felemelkedése, és bukása” (hu-HU nyelven).
- ↑ A bulgáriai és a romániai zsidóság sorsa a II. világháborúban Archiválva 2014. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben – Barankovics Alapítvány
Források[szerkesztés]
- Miskolczy Ambrus: A Vasgárda színre lép – In: Holmi, 2013. januári szám
- Miskolczy Ambrus: A Vasgárda identitásképző stratégiája In: Magyar Szemle, XXII. évfolyam (2013)/1-2. szám
- Miskolczy Ambrus: Készül a „legionárius forradalom”, avagy Codreanu színre lép – In: Várad, 2013/12. szám
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
|
