Ugrás a tartalomhoz

Diktatúra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Freedom House amerikai szervezet 2022-es országjelentése.[1] Az EU-s országok közül egyedül csak Magyarországot sorolta a részlegesen szabad országok közé, a többi a szabad kategóriába került.
  Szabad
  Részben szabad
  Nem szabad
A Göteborgi Egyetem V-Dem politikakutató intézetének 2023-as országértékelése a demokrácia index alapján[2]
(A sötétkék a legjobb értékelés, a fekete a legrosszabb. Magyarország az EU-ban a legrosszabb minősítést; Ukrajnával és Albániával hasonló pontszámot kapott.)

  0.900–1.000
  0.800–0.899
  0.700–0.799
  0.600–0.699

  0.500–0.599
  0.400–0.499
  0.300–0.399
  0.200–0.299

  0.100–0.199
  0.000–0.099
  Nincs adat
Az országok demokráciáinak osztályozása 2018-2023-as adatok alapján [3]
sötétzöldː liberális demokrácia, világoszöldː választási demokrácia, rózsaszínː választási autokrácia, pirosː teljes (zárt) autokrácia
Jelentősen autokratizálódó (piros és rozsdabarna) vagy demokratizálódó (kék) országok 2010–2020 között. A szürkével jelölt országok lényegében változatlanok.[4]
Az autokratizálódó országok között az USA D. Trump idején.
Politológusok a demokrácia visszaesésében kirívó példának hozzák fel Kelet-Európában Lengyelországot és Magyarországot.[5][6][7][8]

A diktatúra vagy parancsuralom, önkényuralom olyan kormányzási forma, ahol egyetlen vezető személy (diktátor) vagy csoport (pl. párt, junta, család) minden hatalmat abszolút módon gyakorol, anélkül, hogy bármilyen törvény vagy intézmény korlátozná ebben.[9]

Az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat,[10] és a vezető(ség) nem (vagy alig) tűri a politikai pluralizmust és a független médiát.[11] A diktatúra autokrácia, vagyis valamely személynek vagy csoportnak az állam törvényeit figyelmen kívül hagyó, erőszakszervezetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel szentesített elnyomó hatalma. Vezetője leggyakrabban a diktátor.

Formái

[szerkesztés]

A diktatúra lehet

  • totális[12] (ha az élet minden területére kiterjed)
  • puha (ha az élet bizonyos területeire nem terjed ki, például a gazdasági tevékenység módjára).

A diktatórikus főhatalom élhet a nyílt terror eszközével és lehet csupán autoriter hatalomgyakorlás, amikor is a vezető tekintélye vagy más nem demokratikus politikai kényszer jellemzi az államhatalmat.

Az elnyomás lehet

  • nyílt (azaz a népakarat adminisztratív korlátozásában megnyilvánuló)
  • rejtett[13] (azaz például léteznek a népakarat érvényesítéséből formálisan nem, de gyakorlatilag kizárt személyek vagy csoportok, illetve nézetek, vélemények).

A diktatúra mindig rendelkezik külső vagy belső támogatókkal, érdekcsoportokkal, akik érdekében a diktatúrát gyakorolják a nép fölött.

A 21. században

[szerkesztés]

Bizonyos kritériumok feltárhatják egy ország diktatórikus jellegét. Általában a diktatúra jellemzői:

Hatalomelméletek

[szerkesztés]

Az emberi együttélésről gondolkodó filozófusok sokat töprengtek azon, hogy vajon miként kell egy jól működő államnak kinéznie, és hogyan hozható létre az ilyen állam.

Arisztotelész államformatana szerint a főhatalmat a közjó érdekében kell gyakorolni. Ebből a szempontból mindegy, hogy egy, néhány, vagy az összes ember gyakorolja-e a hatalmat. Sőt Arisztotelész szerint előnyösebb, ha csak egy vagy néhány személy kezében van a hatalom, mert így könnyebb döntéseket hozni.

Thomas Hobbes szerint a polgárháború az emberi együttélés természetes állapota. Ezért indokolt, hogy az emberek létrehozzanak egy olyan korlátlan főhatalmat, amely bármit jogosan megtehet alattvalóival mindaddig, amíg képes a belső béke és köznyugalom biztosítására.

Jean-Jacques Rousseau Társadalmi szerződés című művében szintén az fogalmazódik meg, hogy a közösség akaratából kell eredeztetni a kormányzati intézkedéseket. Szerinte ez úgy oldható meg, ha az eredetileg független emberek kölcsönösen lemondanak minden jogukról egy egymással kötött társadalmi szerződés révén a szerződéssel létrejövő főhatalom javára. A főhatalom a közösség érdekeit képviseli mind kifelé a többi kormányzat felé, mind befelé az egyéni akaratokkal szemben. Az a kormányzat, amely nem alkotmányos alapon jön létre, csak zsarnokság lehet, függetlenül intézkedései gyakorlati hatásától.

Alexis de Tocqueville veti föl A demokrácia Amerikában című művében, hogy a többség uralma éppolyan zsarnoki lehet, mint a kisebbségé. Az Amerikai Egyesült Államokban tett utazásáról beszámolva megemlíti, hogy egy vallási közösség mint többség hatalomgyakorlása milyen káros következményekkel jár az adott vallást elutasító kisebbségek számára. Ezért szükség van bizonyos kisebbségvédelmi intézményekre, hogy „akármit” mégse tudjon megtenni a főhatalom. Másrészt Tocqueville észreveszi, hogy a választási kampány nem a közösség szempontjából legjobb lehetőség kollektív kiválasztásáról szól, hanem a minél jobb meggyőzési technikákról.

Herbert Marcuse fejti ki Az egydimenziós ember című könyvében, hogy még a látszólag demokratikus intézmények mellett is a magánélet kiteljesedését dicsőítő propaganda, a még több szabadidőt és a nagyobb fogyasztást lehetővé tevő rendszer – a kormányzat támogatásával – elfordítja a köz érdemi ügyeitől az embereket, és háborús célok mentén manipulálja őket.

Európai példák

[szerkesztés]

20. századi, jobboldali diktatúrák

[szerkesztés]

20. századi, baloldali diktatúrák

[szerkesztés]

Országlista

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Diktatórikus ideológiák

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://freedomhouse.org/countries/freedom-world/scores
  2. Democracy Report 2023, Table 3, V-Dem Institute, 2023
  3. https://ourworldindata.org/grapher/political-regime
  4. Nazifa Alizada, Rowan Cole, Lisa Gastaldi, Sandra Grahn, Sebastian Hellmeier, Palina Kolvani, Jean Lachapelle, Anna Lührmann, Seraphine F. Maerz, Shreeya Pillai, and Staffan I. Lindberg. 2021. Autocratization Turns Viral. Democracy Report 2021 Archiválva 2021. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben. University of Gothenburg: V-Dem Institute.
  5. Licia Cianetti (2018). „Rethinking "democratic backsliding" in Central and Eastern Europe – looking beyond Hungary and Poland”. East European Politics 34 (3), 243–256. o. DOI:10.1080/21599165.2018.1491401. „Over the past decade, a scholarly consensus has emerged that that democracy in Central and Eastern Europe (CEE) is deteriorating, a trend often subsumed under the label 'backsliding'. … the new dynamics of backsliding are best illustrated by the one-time democratic front-runners Hungary and Poland.” 
  6. Kingsley, Patrick. „As West Fears the Rise of Autocrats, Hungary Shows What's Possible”, The New York Times, 2018. február 10. (Hozzáférés: 2019. május 27.) (amerikai angol nyelvű) 
  7. Bozóki András, Hegedűs Dániel (2018. október 3.). „An externally constrained hybrid regime: Hungary in the European Union” (angol nyelven). Democratization 25 (7), 1173–1189. o. DOI:10.1080/13510347.2018.1455664. ISSN 1351-0347. 
  8. Bogaards, Matthijs (2018. november 17.). „De-democratization in Hungary: diffusely defective democracy”. Democratization 25 (8), 1481–1499. o. DOI:10.1080/13510347.2018.1485015. ISSN 1351-0347. 
  9. « Le Trésor de la Langue française - Dictature ». [2013. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008)
  10. Kislexikon:Diktatúra [Tiltott forrás?]
  11. Ezrow, Natasha. Dictators and dictatorships : understanding authoritarian regimes and their leaders, Frantz, Erica, New York: Continuum (2011). ISBN 978-1-4411-1602-4. OCLC 705538250 
  12. Totális diktatúra - Kislexikon [Tiltott forrás?]
  13. Kislexikon:Proletárdiktatúra [Tiltott forrás?]
  14. Was Vichy France a Puppet Government or a Willing Nazi Collaborato?” (History), 2017. november 9., smithsonianmag.com. oldal (Hozzáférés: 2021. január 23.) (english nyelvű) 
  15. Ante Pavelic, Croatian War Criminal” (Biography), 2019. október 4., thoughtco.com. oldal (Hozzáférés: 2021. január 23.) (english nyelvű) 
  16. Ruler of Romania "Ion Antonescu"”, britannica.com. oldal (Hozzáférés: 2021. január 23.) 
  17. Püski Levente történész, a Debreceni Egyetem oktatója, a Horthy-rendszer politikai intézményeinek, elitjeinek kutatója: Diktatúra vagy demokrácia volt a Horthy-rendszer? (magyar nyelven), 2017. december 18. (Hozzáférés: 2022. május 14.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Tzvetan Todorov: A rossz emlékezete, a jó kísértése. Mérlegen a XX. század; ford. Bethlen József; Napvilág, Bp., 2005
  • Dave Forrest: Barát vagy ellenség. A totális kontroll forgatókönyve; ford. Magyar Tamás; Focus, Bp., 2005
  • Raymond Aron: Demokrácia és totalitarizmus; ford., jegyz. Kende Péter; L'Harmattan–SZTE Filozófia Tanszék, Bp., 2005 (Rezonőr)
  • Mark Lilla: A zabolátlan értelem. Értelmiségiek a politikában; ford. Zsélyi Ferenc; Európa, Bp., 2005
  • Deyan Sudjic: Épület-komplexus. Ahogy a hatalmasok és gazdagok építkeznek; ford. Szieberth Ádám; HVG Könyvek, Bp., 2007
  • A politikai diktatúra társadalmasítása. Nyelv, erőszak, kollaboráció, ellenállás, alkalmazkodás; szerk. Ö. Kovács József, Kunt Gergely; ME BTK Történettudományi Intézet Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék, Miskolc, 2009 (A jelenkortörténet útjai)
  • Színház és diktatúra a 20. században; szerk. Lengyel György, társszerk. Radnóti Zsuzsa; Corvina–OSZMI, Bp., 2011
  • Robert Gellately: Lenin, Sztálin és Hitler. A tömeggyilkos diktatúrák eredete; ford. Király Róbert; Alexandra, Pécs, 2013
  • William J. Dobson: Diktatúra 2.0. A 21. századi zsarnokok természetrajza; ford. Hegedűs Péter, Nagy Marcell, Takács Zoltán; HVG Könyvek, Bp., 2014
  • Timothy Snyder: A zsarnokságról. Húsz lecke a huszadik századból; ford. L'Homme Ilona; 21. Század, Bp., 2017
  • Daniel Kalder: A pokoli könyvtár. Diktátorokról, a műveikről és a betűvetés egyéb katasztrófáiról; ford. Bottka Sándor Mátyás; Athenaeum, Bp., 2018
  • Gene Sharp: Diktatúrából demokráciába. Elvi útmutatás a felszabaduláshoz; ford. Dettre Gábor; Kossuth, Bp., 2020
  • Ruth Ben-Ghiat: A hatalom megszállottjai. Mussolinitól napjainkig; ford. Kállai Tibor; Kossuth, Bp., 2021