Henri Philippe Pétain

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henri Philippe Pétain
Franciaország köztársasági elnöke
Hivatali idő
1940. július 11. – 1944. augusztus 19.
Gaston Doumergue miniszterelnök
Előd Albert Lebrun (Franciaország elnökeként)
Utód Charles de Gaulle (az ideiglenes kormány elnökeként)
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1940. június 16. – 1940. július 11.
Előd Paul Reynaud
Utód Pierre Laval
Franciaország hadügyminisztere
Hivatali idő
1934. február 9. – 1934. november 8.
Előd Joseph Paul-Boncour
Utód Louis Maurin
Katonai pályafutása
Csatái

Született 1856. április 24.
Cauchy-à-la-Tour
Elhunyt1951. július 23. (95 évesen)
Port-Joinville (L’Île-d’Yeu)
Sírhely tomb of Philippe Pétain

Szülei Clotilde Legrand
Omer-Venant Pétain
Házastársa Eugénie Hardon Pétain
Gyermekei nincs
Foglalkozás
Iskolái Saint-Cyr-i Katonaiskola
Vallás római katolikus egyház

Díjak
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1917. augusztus 24. – 1945. augusztus 15.)
  • Order of the White Eagle
  • a francia Becsületrend főtisztje (1916. április 27. – 1945. augusztus 15.)
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1915. május 10. – 1945. augusztus 15.)
  • a francia Becsületrend tisztje (1914. október 6. – 1945. augusztus 15., Indignité nationale)
  • a francia Becsületrend lovagja (1901. július 11. – 1945. augusztus 15.)
  • Hadiérem (1918. augusztus 6. – 1945. augusztus 15.)
  • Croix de guerre 1914–1918
  • Victory Medal 1914–1918
  • Médaille commémorative de la guerre 1914–1918
  • Colonial Medal
  • Distinguished Service Medal
  • Franciaország marsallja (1918. november 21.)
  • Godfather promotion of Special Military School of Saint-Cyr
  • Order of St. George, 4th class
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere
  • Order of the Star of Karađorđe
  • Cross of Valour
  • Cross of Liberty
  • Royal Order of Cambodia
  • Order of the Dragon of Annam
  • Collar of the Order of Charles III (1919)
  • Croix de Guerre
  • Victory Medal
  • Military Medal of Spain
  • Crosses of Military Merit
  • Order of Saint Michael and Saint George
  • Silver Cross of the Virtuti Militari

Henri Philippe Pétain aláírása
Henri Philippe Pétain aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Philippe Pétain témájú médiaállományokat.

Henri Philippe Benoni Omer Joseph Pétain, ismertebb nevén Philippe Pétain vagy egyszerűen Pétain marsall (Cauchy-à-la-Tour, 1856. április 24.Port-Joinville (L’Île-d’Yeu), 1951. július 23.) francia marsall, az első világháború hadvezére. 1934-ben rövid ideig hadügyminiszter, a Harmadik Köztársaság 87. miniszterelnöke, 1940–1944 között a Vichy-Franciaország köztársasági elnöke.

Az első világháborúban[szerkesztés]

A világháborút megelőzően a hadiakadémia gyalogsági karának tanára volt 1901 és 1910 között. Részt vett az első marne-i csatában, a második artois-i csatában, a második champagne-i csatában, majd 1916. február 25-én Verdun védelméhez hívták. Nagy szerepe volt a francia hadsereg állóképességének helyreállításában. A Chemin des Dames-on elszenvedett vereség után Robert Nivelle-től átvette a hadsereg parancsnokságát 1917. május 15-én, és meg is tartotta a háború befejezéséig. 1918 novemberében Franciaország marsallja, majd a Legfelső Hadi Tanács alelnöke lett.

A két világháború között[szerkesztés]

Mint az első világháború egyik győztes katonai vezetője, ő volt 1931-ig a francia hadsereg főfelügyelője.

1925-ben Marokkóba küldték a Rif-hegységbeli törzsek által kirobbantott Abd el-Krim-féle felkelés elfojtására. 1934-ben ő lett Gaston Doumergue kormányának hadügyminisztere. 19391940-ben a Franco vezette Spanyolországban nagykövetként képviselte hazáját.

A második világháború alatt[szerkesztés]

1940. május 18-án a Reynaud-kormány miniszterelnök-helyettese, majd a német megszállás idején, Párizs eleste után, 1940. június 16-án Franciaország miniszterelnöke lett. Miután június 22-én fegyverszüneti megállapodást kötött a nemzetiszocialista Németországgal és a fasiszta Olaszországgal, a július 11-én Vichy-ben összehívott nemzetgyűlés teljhatalommal ruházta fel: köztársasági elnök (1944-ig) és miniszterelnök (1942-ig) volt egyidejűleg. A Vichy-kormány tehát személyileg végig összekapcsolódott Pétain tevékenységével. Politikája ingadozott a németbarátság és a németekkel szembeni ellenállás között. Jellemző, hogy a németbarát miniszterelnök-helyettest, Pierre Lavalt, 1940 decemberében menesztette, ám a németek nyomására 1942-ben vissza kellett helyeznie pozíciójába. 1941-ben tapogatózó tárgyalásokat kezdett a nyugati szövetségesekkel.

Amikor 1944. szeptember 7-én a németek több más kormánytaggal együtt először Belfort-ba, majd Sigmaringenbe vitték, Pétain megtagadott velük minden együttműködést, és lemondott hivatalos funkciói gyakorlásáról. Innen később az amerikaiak szabadították ki. Svájcba ment, ahonnan 1945 áprilisában saját elhatározásából hazatért.

A második világháború után[szerkesztés]

Sírja Port-Joinville-ben
Sírja Port-Joinville-ben

Pétaint egy különleges bíróság elé állították, amely halálra ítélte. Charles de Gaulle tábornok, köztársasági elnök az ítéletet kegyelemből életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta. A büntetést a Yeu-szigeten hajtották végre, először egy erődben, majd Pétain súlyosbodó betegségei miatt házi őrizetben. A Yeu-szigeten, Port-Joinville-ben halt meg 95 éves korában, Sírja is itt található.

Értékelése[szerkesztés]

Pétain értékelése máig is viták tárgya. Vannak, akik nemzeti hősként tartják számon, ám főleg a második világháborút követő években sokan náci-kollaboránsnak tekintették, illetve tekintik.

Források[szerkesztés]

  • Magyar Nagylexikon
  • A második világháború teljes története, 1. kötet

További információk[szerkesztés]

  • Helena Pinto Janeiro: Salazar és Pétain. Portugál-francia kapcsolatok a második világháború alatt, 1940–1944; előszó José Medeiros Ferreira, ford. Székely Ervin; Osiris, Bp., 2004


Elődje:
Paul Reynaud
Franciaország
kormányfője

1940. május 18. – 1940. július 11.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Pierre Laval
Elődje:
Albert Lebrun
A Francia Köztársaság elnöke
1940. július 11. – 1944. augusztus 20.
A Francia Köztársaság címere
Utódja:
Charles de Gaulle
(az Ideiglenes Kormány elnökeként)