Henri Philippe Pétain

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henri Philippe Pétain
Philippe Pétain (en civil, autour de 1930).jpg
Franciaország államfője
Hivatali idő
1940. július 11.1944. augusztus 19.
Gaston Doumergue miniszterelnök
Előd Albert Lebrun (Franciaország elnökeként)
Utód Charles de Gaulle (az ideiglenes kormány elnökeként)
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1940. június 16.1940. július 11.
Előd Paul Reynaud
Utód Pierre Laval
Franciaország hadügyminisztere
Hivatali idő
1934. február 9.1934. november 8.
Előd Joseph Paul-Boncour
Utód Louis Maurin
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Született 1856. április 24.
Cauchy-à-la-Tour
Elhunyt 1951. július 23. (95 évesen)
Port-Joinville
Párt nincs

Házastársa Eugénie Hardon Pétain
Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
  • katona
Iskolái Saint-Cyr-i Katonaiskola

Díjak
  • Grand Cross of the Légion d'honneur‎ (1917. augusztus 24.)
  • Fehér Sas-rend
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje (1916. április 27.)
  • Becsületrend parancsnoka (1915. május 10.)
  • A Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje (1914. október 6.)
  • A francia Becsületrend lovagja (1901. július 11.)
  • Hadiérem (1918. augusztus 6.)
  • Maréchal de France (1918. november 21.)
  • Godfather promotion of Special Military School of Saint-Cyr
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Philippe Pétain témájú médiaállományokat.

Henri Philippe Benoni Omer Joseph Pétain, ismertebb nevén Philippe Pétain vagy egyszerűen Pétain marsall (Cauchy-à-la-Tour, 1856. április 24.Port-Joinville, 1951. július 23.) francia marsall, az első világháború hadvezére. 1934-ben rövid ideig hadügyminiszter, a Harmadik Köztársaság 87. miniszterelnöke, 1940–1944 között a Vichy-Franciaország köztársasági elnöke.

Az első világháborúban[szerkesztés]

A világháborút megelőzően a hadiakadémia gyalogsági karának tanára volt 1901 és 1910 között. Részt vett a első marne-i csatában, a második artois-i csatában, a második champagne-i csatában, majd 1916. február 25-én Verdun védelméhez hívták. Nagy szerepe volt a francia hadsereg állóképességének helyreállításában. A Chemin des Dames-on elszenvedett vereség után Robert Nivelle-től átvette a hadsereg parancsnokságát 1917. május 15-én, és meg is tartotta a háború befejezéséig. 1918 novemberében Franciaország marsallja, majd a Legfelső Hadi Tanács alelnöke lett.

A két világháború között[szerkesztés]

Mint az első világháború egyik győztes katonai vezetője, ő volt 1931-ig a francia hadsereg főfelügyelője.

1925-ben Marokkóba küldték a riff törzsek által kirobbantott Abd el-Krim-féle felkelés elfojtására. 1934-ben ő lett Gaston Doumergue kormányának hadügyminisztere. 19391940-ben a Franco vezette Spanyolországban nagykövetként képviselte hazáját.

A második világháború alatt[szerkesztés]

1940. május 18-án a Reynaud-kormány miniszterelnök-helyettese, majd a német megszállás idején, Párizs eleste után, 1940. június 16-án Franciaország miniszterelnöke lett. Miután június 22-én fegyverszüneti megállapodást kötött a nemzetiszocialista Németországgal és a fasiszta Olaszországgal, a július 11-én Vichy-ben összehívott nemzetgyűlés teljhatalommal ruházta fel: köztársasági elnök (1944-ig) és miniszterelnök (1942-ig) volt egyidejűleg. A Vichy-kormány tehát személyileg végig összekapcsolódott Pétain tevékenységével. Politikája ingadozott a németbarátság és a németekkel szembeni ellenállás között. Jellemző, hogy a németbarát miniszterelnök-helyettest, Pierre Lavalt, 1940 decemberében menesztette, ám a németek nyomására 1942-ben vissza kellett helyeznie pozíciójába. 1941-ben tapogatózó tárgyalásokat kezdett a nyugati szövetségesekkel.

Amikor 1944. szeptember 7-én a németek több más kormánytaggal együtt először Belfort-ba, majd Sigmaringenbe vitték, Pétain megtagadott velük minden együttműködést, és lemondott hivatalos funkciói gyakorlásáról. Innen később az amerikaiak szabadították ki. Svájcba ment, ahonnan 1945 áprilisában saját elhatározásából hazatért.

A második világháború után[szerkesztés]

Sírja Port-Joinville-ben
Sírja Port-Joinville-ben

Pétaint egy különleges bíróság elé állították, amely őt halálra ítélte. Charles de Gaulle tábornok közbenjárására a büntetést először életfogytig tartó várfogságra változtatták, majd a Yeu-szigetre száműzték, de végül megkegyelmeztek neki, és felmentették. A Yeu-szigeten, Port-Joinville-ben halt meg 95 éves korában, itt is temették el.

Értékelése[szerkesztés]

Pétain értékelése máig is viták tárgya. Vannak, akik nemzeti hősként tartják számon, ám főleg a második világháborút követő években sokan náci-kollaboránsnak tekintették, illetve tekintik.

Forrás[szerkesztés]

  • Magyar Nagylexikon
  • A második világháború teljes története, 1.kötet

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Elődje:
Paul Reynaud
Franciaország
kormányfője

1940. május 18. – 1940. július 11.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Pierre Laval
Elődje:
Albert Lebrun
A Francia Köztársaság elnöke
1940. július 11. – 1944. augusztus 20.
A Francia Köztársaság elnökének címere
Utódja:
Charles de Gaulle
(az Ideiglenes Kormány elnökeként)