Henri Philippe Pétain

Henri Philippe Pétain
Franciaország köztársasági elnöke
Hivatali idő 1940. július 11. – 1944. augusztus 19.
Gaston Doumergue	miniszterelnök
Előd	Albert Lebrun (Franciaország elnökeként)
Utód	Charles de Gaulle (az ideiglenes kormány elnökeként)
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1940. június 16. – 1940. július 11.
Előd	Paul Reynaud
Utód	Pierre Laval
Franciaország hadügyminisztere
Hivatali idő 1934. február 9. – 1934. november 8.
Előd	Joseph Paul-Boncour
Utód	Louis Maurin
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború verduni csata Rif-háború második világháború
Született	1856. április 24. Cauchy-à-la-Tour
Elhunyt	1951. július 23. (95 évesen) Port-Joinville (L’Île-d’Yeu)
Sírhely	tomb of Philippe Pétain
Szülei	Clotilde Legrand Omer-Venant Pétain
Házastársa	Eugénie Hardon Pétain
Foglalkozás	politikus diplomata katonatiszt katona
Iskolái	Saint-Cyr-i Katonaiskola
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	a francia Becsületrend nagykeresztje (1917. augusztus 24. – 1945. augusztus 15.) Order of the White Eagle a francia Becsületrend főtisztje (1916. április 27. – 1945. augusztus 15.) a francia Becsületrend parancsnoka (1915. május 10. – 1945. augusztus 15.) a francia Becsületrend tisztje (1914. október 6. – 1945. augusztus 15., Indignité nationale) a francia Becsületrend lovagja (1901. július 11. – 1945. augusztus 15.) Hadiérem (1918. augusztus 6. – 1945. augusztus 15.) Croix de guerre 1914–1918 Victory Medal 1914–1918 Médaille commémorative de la guerre 1914–1918 Colonial Medal Distinguished Service Medal Franciaország marsallja (1918. november 21.) Godfather promotion of Special Military School of Saint-Cyr Order of St. George, 4th class Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere Order of the Star of Karađorđe Cross of Valour Cross of Liberty Royal Order of Cambodia Order of the Dragon of Annam Collar of the Order of Charles III (1919) Croix de Guerre Victory Medal Military Medal of Spain Crosses of Military Merit Order of Saint Michael and Saint George Silver Cross of the Virtuti Militari
Henri Philippe Pétain aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri Philippe Pétain témájú médiaállományokat.

Henri Philippe Benoni Omer Joseph Pétain, ismertebb nevén Philippe Pétain vagy egyszerűen Pétain marsall (Cauchy-à-la-Tour, 1856. április 24. – Port-Joinville (L’Île-d’Yeu), 1951. július 23.) francia marsall, az első világháború hadvezére. 1934-ben rövid ideig hadügyminiszter, a Harmadik Köztársaság 87. miniszterelnöke, 1940–1944 között a Vichy-Franciaország köztársasági elnöke.

Az első világháborúban

A világháborút megelőzően a hadiakadémia gyalogsági karának tanára volt 1901 és 1910 között. Részt vett az első marne-i csatában, a második artois-i csatában, a második champagne-i csatában, majd 1916. február 25-én Verdun védelméhez hívták. Nagy szerepe volt a francia hadsereg állóképességének helyreállításában. A Chemin des Dames-on elszenvedett vereség után Robert Nivelle-től átvette a hadsereg parancsnokságát 1917. május 15-én, és meg is tartotta a háború befejezéséig. 1918 novemberében Franciaország marsallja, majd a Legfelső Hadi Tanács alelnöke lett.

A két világháború között

Mint az első világháború egyik győztes katonai vezetője, ő volt 1931-ig a francia hadsereg főfelügyelője.

1925-ben Marokkóba küldték a Rif-hegységbeli törzsek által kirobbantott Abd el-Krim-féle felkelés elfojtására. 1934-ben ő lett Gaston Doumergue kormányának hadügyminisztere. 1939–1940-ben a Franco vezette Spanyolországban nagykövetként képviselte hazáját.

A második világháború alatt

1940. május 18-án a Reynaud-kormány miniszterelnök-helyettese, majd a német megszállás idején, Párizs eleste után, 1940. június 16-án Franciaország miniszterelnöke lett. Miután június 22-én fegyverszüneti megállapodást kötött a nemzetiszocialista Németországgal és a fasiszta Olaszországgal, a július 11-én Vichy-ben összehívott nemzetgyűlés teljhatalommal ruházta fel: köztársasági elnök (1944-ig) és miniszterelnök (1942-ig) volt egyidejűleg. A Vichy-kormány tehát személyileg végig összekapcsolódott Pétain tevékenységével. Politikája ingadozott a németbarátság és a németekkel szembeni ellenállás között. Jellemző, hogy a németbarát miniszterelnök-helyettest, Pierre Lavalt, 1940 decemberében menesztette, ám a németek nyomására 1942-ben vissza kellett helyeznie pozíciójába. 1941-ben tapogatózó tárgyalásokat kezdett a nyugati szövetségesekkel.

Amikor 1944. szeptember 7-én a németek több más kormánytaggal együtt először Belfort-ba, majd Sigmaringenbe vitték, Pétain megtagadott velük minden együttműködést, és lemondott hivatalos funkciói gyakorlásáról. Innen később az amerikaiak szabadították ki. Svájcba ment, ahonnan 1945 áprilisában saját elhatározásából hazatért.

A második világháború után

Sírja Port-Joinville-ben

Pétaint egy különleges bíróság elé állították, amely halálra ítélte. Charles de Gaulle tábornok, köztársasági elnök az ítéletet kegyelemből életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta. A büntetést a Yeu-szigeten hajtották végre, először egy erődben, majd Pétain súlyosbodó betegségei miatt házi őrizetben. A Yeu-szigeten, Port-Joinville-ben halt meg 95 éves korában, Sírja is itt található.

Értékelése

Pétain értékelése máig is viták tárgya. Vannak, akik nemzeti hősként tartják számon, ám főleg a második világháborút követő években sokan náci-kollaboránsnak tekintették, illetve tekintik.

Források

• Magyar Nagylexikon
• A második világháború teljes története, 1. kötet

További információk

• Helena Pinto Janeiro: Salazar és Pétain. Portugál-francia kapcsolatok a második világháború alatt, 1940–1944; előszó José Medeiros Ferreira, ford. Székely Ervin; Osiris, Bp., 2004

Elődje: Paul Reynaud

Franciaország kormányfője 1940. május 18. – 1940. július 11.

Utódja: Pierre Laval

Elődje: Albert Lebrun

A Francia Köztársaság elnöke 1940. július 11. – 1944. augusztus 20.

Utódja: Charles de Gaulle (az Ideiglenes Kormány elnökeként)