Marie-Jean-Lucien Lacaze

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lucien Lacaze
Lucien Lacaze 1915-ben
Lucien Lacaze 1915-ben
Született 1860. június 22.
Pierrefonds
Meghalt 1955. március 23. (94 évesen)
Párizs
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Rendfokozata tengernagy
Csatái első világháború
Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
Iskolái École Navale
Civilben hadügyminiszter
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucien Lacaze témájú médiaállományokat.

Marie-Jean-Lucien Lacaze röviden Lucien Lacaze (Pierrefonds, 1860. június 22. - Párizs, 1955. március 23.) francia tengernagy és az első világháború folyamán Franciaország hadügyminisztere volt.

Élete[szerkesztés]

Lucien Lacaze 1860. június 22-én született Pierrefonds-ban, egy Réunionból származó orvos gyermekeként. Édesanyja kreol származású volt, anyai nagyapja pedig tengerésztisztként szolgált. Gyermekkorát Réunion szigetén töltötte, Saint-Denis közelében. Tizenkét éves korában visszatért Franciaországba, hogy tanulmányait a sarlat-i jezsuitáknál folytassa. 1877-ben felvételt nyert a hajózási főiskolára és 1879-ben tengerészkadét lett. 1881-ben részt vett Tunézia megszállásában. 1882-ben előléptették zászlóssá. 1884-ben részt vett az első francia–malgas háborúban. 1886-ban elérte a hadnagyi rendfokozatot, 1902-ben pedig fregattkapitány lett. Merleau-Ponty ellentengernagy vezérkari főnökeként segített a francia tengerészeti bázis megalapításában Bizertében. 1905-ben tengerészeti attaséként szolgált Rómában, 1906 júniusában pedig részt vett a hágai tengerészeti konferencián. 1906-ban előléptették kapitánnyá. 1911-ben sorhajókapitány lett és kinevezték Théophile Delcassé tengerészeti miniszter kabinetfőnökévé. Ebben a pozícióban egyezményt kötött a Brit Királyi Haditengerészettel, amelynek eredményeként a britek átvonultak a Földközi-tengerről az Északi-tengerre. A britek igéretet tettek a francia partok védelmére, míg a franciák átvették a Földközi-tenger felügyeletét. 1913-ban - Delcassé lemondása után - hadihajó-hadosztály parancsnoknak nevezték ki, zászlóshajója pedig a Mirabeau lett.[1][2]

1914 márciusában a Voltaire fedélzetén a Tengerészeti Tüzérségi Bizottság vezetőjeként látott el szolgálatot. Augustin Boué de Lapeyrère tengernaggyal (a Földközi-tengeren állomásozó erők parancsnoka) való ellentéte miatt visszarendelték és 1915 márciusában Marseille-ben kapott parancsnoki beosztást, ahol feladata a keleti hadsereg utánpótlásának megszervezése volt. 1915 októberében Delcassé és Léon Bourgeois támogatásának köszönhetően kinevezték tengerészeti miniszternek. Ebbéli tisztségében a szaloniki-hadjárat jelentősen megnövelte a feladatkörét. Emellett a tengeralattjáró-háború is egyre komolyabb gondot jelentett számára. Ez utóbbira való tekintettel felfegyverezte a kereskedelmi és egyéb kisebb hajókat is. Ezen kívül külföldről vontató hajókat vásárolt és 22 ágyúnaszádot rendelt a francia hajógyáraktól, 15-öt pedig a britektől. Időközben 12 rombolót is vásárolt Japántól. A tengeralattjárók által okozott károk csökkentése érdekében megszervezte a tengeri járőrözést és a kereskedelmi hajók konvojban való közlekedését, valamint támogatta a tengerészeti repülés fejlesztését. A tengerészeti szolgálat tevékenységének megismertetése érdekében pedig egy filmosztályt is létrehozott.[2]

Ennek ellenére a központi hatalmak tengeralattjárói által okozott további károk miatt fokozódó kritika érte a képviselőházban, amelynek következtében egy tengeralattjáró-hadviseléssel kapcsolatos igazgatóság létrehozására kényszerült. Az egymást követő gyenge kormányok és a parlamenti támadásoknak köszönhetően végül 1917 augusztusában lemondott. Ugyanezen év októberében altengernagyi rendfokozatban kinevezték Toulon tengerészeti prefektusának. Feladata a tengeri járőrözés megszervezése volt a Földközi-tenger nyugati részén. Emellett Toulonban létesített egy amerikai tengeri támaszpontot is. Az első világháború után ő képviselte Franciaországot a Népszövetség tengerészeti bizottságában. 1922-ben visszavonult a tengerészeti szolgálattól. 1936-ban megválasztották a Francia Akadémia tagjának. 1955. március 23-án hunyt el Párizsban.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Académie française: Lucien Lacaze (francia nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 5.)
  2. ^ a b c World War I: A - D, 1. kötet, szerkesztette Spencer Tucker, 665. oldal (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 5.)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]