Jean Jaurès

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jean Jaurès
Jean Jaurès
Jean Jaurès
Született Auguste Marie Joseph Jean Léon Jaurès
1859. szeptember 3.
Castres
Elhunyt 1914. július 31. (54 évesen)
Párizs
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • politikus
  • professzor
  • újságíró
  • író
  • történész
  • riporter
Tisztség francia nemzetgyűlés tagja
Iskolái
Kitüntetései
  • Concours général
  • filozófiatanári szakvizsga
Halál okagyilkosság
Sírhely
  • Panthéon (2, 1924. november 23. – )
  • Chaudun (1, 1936. november 15. – 1924. november 23.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Jaurès témájú médiaállományokat.

Jean Jaurès, teljes nevén Auguste Marie Joseph Jean Léon Jaurès (Castres, 1859. szeptember 3.Párizs, 1914. július 31.) a francia korai szocializmus egyik legjelentősebb politikusa, humanista és egyben filozófus is volt. Kiváló szónokként kiállt a „gyengébbek” védelmében, így feltűnt a bányász sztrájkok és a Dreyfus-per során is. 1914-ben – háborúellenessége miatt – merénylet áldozata lett.

Élete[szerkesztés]

Származása, tanulmányai és korai pályafutása[szerkesztés]

Jean Jaurès 1859. szeptember 3-án született Castres-ban, egy polgári család gyermekeként. Kiváló tanuló volt. 1878-ban a felvételi vizsga legjobb eredményével lépett be az École normale supérieure tanárképző főiskolába és 1881-ben a harmadik legjobb eredménnyel vették fel filozófiatanárnak az agrégation országos vizsgán. 1881-től Albi gimnáziumában filozófiát tanított és öt évvel később összeházasodott Louise Bois-val. A politika 25 éves korában keltette fel az érdeklődését. 1885-ben - a republikánus párt színeiben - megválasztották Castres képviselőjének. 1889-ben azonban veszített a carmaux-i kerületi választásokon és Toulouse-ban újrakezdte a tanítást. Három évvel később - a „De la réalité du monde sensible” (Az érzékelhető világ valósága) címmel írt tézisének köszönhetően - a filozófia doktora lett. Ezt követően megírta a terjedelmes „Histoire Socialiste de la Révolution Française” (A francia forradalom szocialista története) című művét. 1890-ben képviselőként indult a helyhatósági választásokon.[1]

Szocialista politikusként[szerkesztés]

1892-ben a carmaux-i bányász sztrájk rádöbbentette a munkásosztály nehéz helyzetére és a szocializmus híve lett. A munkások támogatásának köszönhetően megválasztották Carmaux bányaváros képviselőjének. Ezt a tisztséget 1893-tól haláláig töltötte be (az 1898 és 1902 közötti időszak kivételével). Ezt követően ugyancsak közbelépett az üvegipari munkavállalók carmaux-i sztrájkja alkalmával. Ekkor egy újabb - a munkavállalói szövetkezet irányítása alatt álló - üveggyár létrehozását javasolta. Ennek megalapítására 1896-ban került sor Albiban. Jaurès számos cikkben a szocializmus védelmére kelt, amelyeket a Dépêche de Toulouse-ban és a L'Humanité-ben publikált. Utóbbi lapot ő alapította 1904-ben.[1]

A kapitalizmussal szemben is meglehetősen kritikus volt és a következő kijelentést tette:[1]

A kapitalizmus magában hordozza a háborút, mint a felhő a vihart. (Jean Jaurès a kapitalizmusról)

A Dreyfus-per során Alfred Dreyfus védelmére sietett és minden energiáját az ügy szolgálatába helyezte. A zsidóságról így nyilatkozott:[2]

Nincsenek előítéleteim a zsidósággal szemben. Talán inkább irányukban vagyok elfogult, mivel közülük hosszú ideje számos kiváló barátra tettem szert, akik számomra kétségtelenül kedvező képet nyújtanak az izraelita nép egészéről. (Jean Jaurès a zsidóságról)

Munkássága során az egyik legjelentősebb ellenfele az ugyancsak szocialista Jules Guesde volt. 1905-ben aktívan részt vett a két francia szocialista párt fúziójában, amelyből létrejött a Nemzetközi Munkásszövetség Francia Szekciója (S.F.I.O) nevű szocialista párt. Emellett elősegítette a munkások egységét az Általános Munkásszövetséggel (C.G.T) is és a pártok, valamint a szakszervezetek közötti párbeszéd híve volt.[1]

Jean Jaurés

Halála[szerkesztés]

Jaurès hitt az eszméiben. Mélységesen békepárti nézetei népszerűtlenné tették az első világháború előestéjén. A népek közötti megbékélés támogatását ellenségei hazaárulásnak tekintették és Jaurès meggyilkolására buzdítottak.[1]

Látnokként hirdette 1914-ben:[3][4]

Ha a háború kitör, borzalmas lesz, és elképzelhetetlen méreteket ölt. Először válik általános világháborúvá, amely elborít minden kontinenst… Bolygónk piroslik majd a kiontott vértől. (Jean Jaurès az első világháborúról)

1914. július 31-én a párizsi Café du Croissant nevű kávéház ablakához sétált Rauol Villain és a kávéház ablakán keresztül, két revolver lövéssel meggyilkolta Jaurést.[5] Villain azt nyilatkozta, hogy csak a „haza ellenségét akarta eltávolítani”. A gyilkost 1919-ben a francia esküdtszék felmentette, de 1936-ban, a spanyol polgárháború idején a köztársaságiak kezére került, akik kivégezték. A gyilkosságot követő nap plakátok jelentek meg az általános mozgósításról egész Franciaországban. Tíz évvel később Jaurès földi maradványait a Panthéonba szállították, ahol az ország legkiemelkedőbb személyei között helyezték örök nyugalomra.[1]

Emlékét Párizsban a Jaurès metrómegálló és a Montmartre 146 alatt, a Café du Croissant falán emléktábla is őrzi.

Magyarul[szerkesztés]

  • A társadalom fejlődésének törvényei. Jaurès és Lafargue vitája az idealista és materialista történeti felfogásról; Népszava, Bp., 1907
  • Georges Jean–Silber Longuetː Azev, Harting és társai. Terroristák és rendőrkémek. 1-2. köt.; bev. Vladimir Burzev, előszó Jean Jaurès, ford. Ormos Ede; Népszava, Bp., 1909
  • A társadalom fejlődésének törvényei. Jaurès és Lafargue vitája az idealista és materialista történeti felfogásról; ford. Holló Jenő; Szocialista-Kommunista Munkások magyarországi pártjának kiad., Bp., 1919
  • Válogatott beszédek és írások; vál., bev., jegyz. Jemnitz János, ford. Székely Andorné; Kossuth, Bp., 1973

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Linternaute Encyclopédie: Jean Jaurès (francia nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 22.)
  2. Gilles Candar: Jaurès et l’antisémitisme, Jaures.info (francia nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 24.)
  3. Harvey Goldberg: The Life of Jean Jaures, 245. oldal (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 22.)
  4. Változó Világ: Politikai gyilkosságok a 20. században (angol nyelven). [2012. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 22.)
  5. Berenson, The trials of Mme Caillaux, p.242

Források[szerkesztés]