Théophile Delcassé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Théophile Delcassé
Théophile Delcassé
Théophile Delcassé
Született 1852. március 1.
Pamiers
Elhunyt 1923. február 22. (70 évesen)
Nizza
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • politikus
  • diplomata
  • újságíró
Tisztség
  • member of the general council (1888–1919, Ariège)
  • francia nemzetgyűlés tagja (1889. november 12.–1893. október 14.)
  • francia nemzetgyűlés tagja (1914. június 1.–1919. december 7.)
  • francia nemzetgyűlés tagja (1910. június 1.–1914. május 31.)
  • francia nemzetgyűlés tagja (1906. június 1.–1910. május 31.)
  • member of the Chamber of Representatives of Belgium (1902. június 1.–1906. május 31.)
  • francia nemzetgyűlés tagja (1898. június 1.–1902. május 31.)
  • member of the Chamber of Representatives of Belgium (1893. október 15.–1898. május 31.)
Iskolái Toulouse-i Egyetem
Kitüntetései
  • Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order
  • Szent András-rend
Sírhely Montmartre-i temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Théophile Delcassé témájú médiaállományokat.

Théophile Delcassé (Pamiers, 1852. március 1.Nizza, 1923. február 22.) Franciaország külügyminisztere volt 1898 és 1905, valamint 1914 és 1915 között. Ő volt az új európai szövetségi rendszer egyik megalkotója az első világháborút megelőző években.

Élete[szerkesztés]

Théophile Delcassé 1852. március 1-jén született a franciaországi Pamiers-ben. Újságíróként helyezkedett el és erélyesen támogatta Léon Gambetta mersékelt köztársasági programját, valamint Jules Ferry gyarmati terjeszkedést támogató törekvéseit. 1885-ben a képviselőház tagjává választották, 1893-ban pedig Alexandre Ribot kormányának tagja lett kereskedelmi, iparügyi és gyarmatügyi államtitkárként. 1894-ben és 1895-ben gyarmatügyi miniszterként tevékenykedett. 1898-ban Henri Brisson kormányának külügyminisztere lett és ezt a pozíciót hat egymást követő kormányban, összesen hét éven keresztül töltötte be.[1]

A Német Birodalom, Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségétől tartva, úgy érezte, hogy Franciaország érdekén áll az Orosz Birodalommal és a Brit Birodalommal való szoros együttműködés. 1904-ben sok kérdést illetően sikerült egyetértésre jutniuk a britekkel és április 8-án megalakították az antantot, amely 1940-ig létezett. Emellett 1907-ben sikerült megkötnie az angol–orosz egyezményt, amellyel a szövetség három főre bővült.[1]

1905-ben Maurice Rouvier miniszterelnök, aki ellenezte Delcassé elképzeléseit, lemondásra kényszerítette. Mivel bukását a németek befolyásnak tulajdonították, azt a németellenesség erősödése követte az egész országban. Ez egyben megerősítette az általa kovácsolt szövetséget. 1909-ben sikerült visszatérnie a francia haditengerészet gyengeségének okát vizsgáló bizottság elnökeként. 1911 és 1913 között tengerészeti miniszterként megegyezést kötött a brit hadiflottával háború esetén való kölcsönös segítségnyújtást illetően. Ez az egyezmény alapvető fontossággal bírt abban, hogy az első világháború kitörésekor a britek Franciaország védelmében hadat üzentek a Német Birodalomnak. 1915-ben bekövetkező visszavonulásáig René Viviani kormányában szolgált külügyminiszterként. 1923. február 22-én hunyt el Nizzában.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Encyclopedia Britannica:Théophile Delcassé (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)

Források[szerkesztés]