Joseph Gallieni
| Joseph Simon Gallieni | |
 | |
| Született |
1849. április 24. Franciaország, Saint-Béat (Haute-Garonne) |
| Meghalt |
1916. május 27. (67 évesen) Franciaország, Versailles |
| Sírhely | Alphonse-Karr cemetery |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége |
 francia |
| Rendfokozata | Vezérőrnagy (halála után posztumusz marsall) |
| Csatái |
Porosz–francia háború Első világháború |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | prosztatarák |
| Iskolái |
|
| Civilben | hadügyminiszter |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Simon Gallieni témájú médiaállományokat. | |
Joseph Simon Gallieni (Saint-Béat (Haute-Garonne), 1849. április 24. – Versailles, 1916. május 27.) francia tábornok, 1914-ben a Párizst védelmező francia seregek parancsnoka.
Élete[szerkesztés]
Ifjúkora[szerkesztés]
Dél-Franciaországban született, a Pireneusok lábai között fekvő Saint-Béat községben. A hadsereg által fenntartott Prytanée Nemzeti Iskolába járt, mely a katonai akadémia előkészítőjének számított akkoriban.
Pályafutása[szerkesztés]
Alhadnagyként szolgált az 1870-es francia-porosz háborúban. 1873-ban főhadnagy lett, 5 évvel később százados.
A kor szokásának megfelelően gyarmati szolgálatra vezényelték. Martinique után Francia-Szudán katonai kormányzója lett, mely során sikerrel verte le a lázadó Mahmadu Lamine felkelését. 1892-től kezdve négy évig Vietnámban szolgált, majd Madagaszkár következett. 1905-ig volt a sziget kormányzója, sikerült békét teremtenie a szigeten.
1911-ben a francia hadsereg főparancsnokának jelölték, de egészségi állapotára hivatkozván elutasította a felkérést. Maga helyett Joseph Joffre-t javasolta. 1914 áprilisában kilépett a hadseregből és nyugállományba vonult. 1914 augusztusában Gallienit visszahívták a hadseregbe, hogy a Párizs felé közelgő német támadás elhárításában működjön közre. Joffre vetélytársának tartotta a betegeskedő Gallienit, igyekezett parancsnoki hatásköreiben korlátozni.
Sikeres védekező taktikája mentette meg Párizst a német ostromtól, amikor szeptemberben a frissen felállított 6. francia hadsereget támadásra küldte a fővárostól keletre a jobbszárnyát védelem nélkül hagyó 1. német hadsereg ellen. Gallieni parancsára a katonákat a párizsi taxik szállították a frontra. 1915-től francia hadügyminiszter. Súlyos veszekedéseket folytatott Joffre-val, főként a Verdun körül követendő védekező taktikáról. Megromlott egészsége vezetett halálához 1916 májusában.
Emlékezete[szerkesztés]
1916-ban temették el Saint-Raphaël-ben.
1921-ben posztumusz Franciaország marsalljává nyilvánították.
Források[szerkesztés]
- firstworldwar.com: Életrajza (angol nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 5.)
- spartacus.schoolnet.co.uk: Életrajza a Spartacus lexikonban (angol nyelven). [2013. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 5.)
- bibl.u-szeged.hu: Életrajza a SZTE első világháborús oldalán (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. április 5.)
|
.png){kind=small}