Madagaszkár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Madagaszkári Köztársaság
Repoblikan'i Madagasikara
République de Madagascar
Madagaszkár zászlaja
Madagaszkár zászlaja
Madagaszkár címere
Madagaszkár címere
Nemzeti mottó: Tanindrazana, Fahafahana, Fandrosoana
(magyarul: Haza, Szabadság, Haladás)
Nemzeti himnusz: Ry Tanindrazanay malala ô
Madagascar on the globe (Madagascar centered).svg

Fővárosa Antananarivo
d. sz. 18° 55′, k. h. 47° 31′
Államforma Parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök Hery Rajaonarimampianina
Miniszterelnök Jean Ravelonarivo
Hivatalos nyelv malgas, francia
Függetlenség Franciaországtól
1960. június 26.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió (tagsága felfüggesztve), IMF, Frankofónia
Népesség
Népszámlálás szerint 22 924 851 fő (2013)[1]
Rangsorban55
Becsült21 263 403 fő (2012. július)
Rangsorban55
Népsűrűség35,2 fő/km²
GDP2011-es adatok
Összes20,610 (118)
PPP: 16,228 milliárd
Egy főre jutó943 (169)
HDI (2004) 0,509 (143) – közepes
Földrajzi adatok
Terület587 041 km²
Rangsorban 45
Víz0,13%
IdőzónaEAT (UTC+3)
DST (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Madagaszkári ariary (MGA)
Nemzetközi gépkocsijel RM
Hívószám 261
Segélyhívó telefonszám
  • 117
  • 118
  • 124
Internet TLD.mg
Villamos hálózat
  • 127 volt
  • 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type D
  • Type E
  • SEV 1011
  • Type K
Közlekedés iránya jobb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Madagaszkári Köztársaság témájú médiaállományokat.

Madagascar map.png

Madagaszkár (régebbi nevén: Malgas Köztársaság, malgasul: Repoblikan'i Madagasikara, franciául: République de Madagascar), szigetország az Indiai-óceánon, az afrikai kontinens délkeleti partjánál. Madagaszkár szigetének területe 587 041 négyzetkilométer, és ezzel a világ negyedik legnagyobb szigete. Az országhoz továbbá számos kisebb sziget is hozzátartozik. Madagaszkár korán elvált az ősi Gondwana kontinenstől, illetve annak afrikai részétől, és az élővilág ezután elszigetelten fejlődött. Az itt élő fajok 90 százaléka endemikus élőlény.

A kutatók régen úgy vélték, hogy Madagaszkár az I. e. 200 és 500 között települt be, a Borneó szigetéről érkező népekből, majd később a Mozambikból letelepült bantu népből. Modern genetikai kutatások viszont a benépesítést az i. sz. 800 körüli időre teszik. A különböző forrásokból a helyi etnogenezis révén kialakult népesség neve malgas. Az ország kultúrájában jelentős szerepet töltöttek és töltenek be ma is a későbbi bevándorlók, az arabok, az indiaiak, kínaiak és az európaiak (elsősorban a franciák).

A 19. században a francia-hova háborúban Franciaország annektálta, azaz gyarmatosította Madagaszkárt, ezzel az ország szuverenitása megszűnt, és a 103 éve uralkodó Merina-monarchia tagjait a franciák Algériába száműzték. Franciaország második világháborús veresége után Madagaszkár a Vichy-kormány uralma alá került. Attól tartva, hogy a japánok tengeralattjáró-támaszpontot létesítenek Madagaszkáron, a brit csapatok hat hónap alatt elfoglalták a szigetet a szabad franciák számára.

1947-ben felkelés tört ki a francia gyarmati uralom ellen, amelyben több mint 90 ezer ember vesztette életét. A felkelés leverése után a franciák reformokat vezettek be. 1960. június 26-án jött csak el a független állam kikiáltása, melynek neve Malgas Köztársaság volt. 1992 óta az állam neve Madagaszkári Köztársaság, államformája parlamentáris köztársaság fővárosa Antananarivo.

2011-ben az ország népessége becslések szerint közel 22 millió fő, és ennek majd 90 százaléka él kevesebb mint napi két dollárból. Madagaszkár bennszülött lakosságának a nyelve, a malgas az ausztronéz nyelvcsaládba tartozik. A másik hivatalos nyelv a francia. A lakosság nagy része ragaszkodik a hagyományokhoz és a hiedelmekhez, valamint a valláshoz, ami az ország túlnyomó részén a kereszténység. A kormány stratégiai fejlesztésnek tűzte ki az ökoturizmus, a mezőgazdaság, az oktatás és az egészségügy fejlesztését, valamint a nemzetközi kereskedelem körének szélesítését.

Történelem[szerkesztés]

Régészek korábbi becslése szerint Madagaszkár I. e. 200 és 500 között települt be, amikor Délkelet-Ázsiából, valószínűleg Borneó vagy Celebesz szigetéről, tengerjáró népek érkeztek katamaránokon. Ugyanakkor vagy röviddel később érkeztek bantu telepesek a Mozambiki-csatornán át. Az írott történelem a 7. században kezdődik, amikor muszlim kereskedők telepedtek le az északnyugati parton és a malgas nyelvet arab betűkkel (sorabe írás) kezdték írni. A középkori törzsfőnökök kereskedelmi kapcsolatai elérték Kelet-Afrikát, Közel-Keletet és Indiát. Nagy törzsfőnökségek uralták a sziget számottevő területét.

21. századi genetikai, mitokondriális kutatások szerint viszont a bennszülött malgas népesség 28, a mai Indonézia területéről származó, valamint két afrikai „ősanyára” vezethető vissza, akik i. sz. 800 körül érkezhettek a szigetre (természetesen a férfiakkal egy csoportban).[2]

Az európaiakkal az első kapcsolatfelvétel 1500-ban volt, amikor Diogo Dias portugál kapitány elérte a szigetet, azután, hogy hajója egy viharban elszakadt az Indiába tartó flottától. A portugálok „Sāo Lourenço” (Szent Lőrinc) néven ismerték a szigetet, kereskedtek lakóikkal. 1665-ben François Caron, az újonnan alakult Francia Kelet-indiai Társaság főigazgatója Madagaszkárra vitorlázott. A madagaszkári gyarmatalapítási kísérlet kudarcba fulladt, de a közeli Bourbon (ma Réunion) és Ile-de-France (ma Mauritius) szigeten kikötőt létesítettek. A 17. század vége felé a franciák kereskedelmi állomásokat nyitottak a keleti parton.

1774-től 1824-ig Madagaszkár kalózok, köztük amerikai kalózok vadászterülete volt, akik madagaszkári rizst szállítottak Dél-Karolinába. Sok európai tengerész szenvedett hajótörést a sziget partjainál, köztük Robert Drury, akinek az útleírása a dél-madagaszkári élet jó leírása a 18. századból. Erre az időre esik Benyovszky Móric „királysága”.

Az 1790-es évektől kezdve merina uralkodók kiterjesztették hegemóniájukat a sziget legnagyobb részére, beleértve a partvidéket is. 1817-ben a merina uralkodó és Mauritius brit kormányzója megállapodott a rabszolga-kereskedelem betiltásáról, amelynek pedig fontos szerepe volt Madagaszkár gazdasági életében. Kárpótlásként a sziget brit katonai és pénzügyi segítséget kapott. A brit befolyás megmaradt a következő évtizedekben is. Akkoriban a merina udvar áttért a kereszténységre, presbiteriánus, kongregacionalista és anglikán vallás terjedt el körükben. A brit haditengerészet az Indiai-óceánon véget vetett az arab rabszolga-kereskedelemnek. A merina állam meghódította az addig független törzsi államokat, egyesítette a szigetet.

Egy francia plakát a madagaszkári háborúról

Franciaország 1883-ban megtámadta Madagaszkárt az első francia-hova háborúban. (A hova a három merina kaszt egyike volt, ezek: andriana - arisztokrácia, hova - köznép, andevo - rabszolgák, a hova szót a franciák hibásan alkalmazták a merinák összességére.) A háború végén Antsiranana (Diego Suarez) várost és az északi partot Franciaországhoz csatolták, és Joseph-François Lambert örökösei 560 000 aranyfrank kárpótlást kaptak. 1890-ben a britek hivatalosan tudomásul vették a Madagaszkár feletti francia védnökséget.

1895-ben francia hadoszlop szállt partra Mahajangában (Majunga) és a fővárosba, Antananarivóba menetelt. A város védői meglepték őket, és visszaverték a támadókat a keleti part közelébe. A második francia-hova háború végéig 20 francia katona halt meg harcban, és 6000 maláriában és más betegségekben.

Philibert Tsiranana, az első madagaszkári elnök (1960–1972)

Az ellenségeskedések után a francia parlament Madagaszkár annektálására szavazott 1896-ban. A 103 éves merina monarchia véget ért, a királyi családot Algériába száműzték. 1904 decemberében az orosz balti flotta Antsiranana (Diego Suarez) kikötőjében vételezett szenet és ellátmányt, mielőtt elindult volna végzetes útjára Csuzima felé. Indulás előtt az orosz tengerészeknek a parton kellett hagyniuk az általuk vásárolt állatokat: majmokat, óriáskígyókat és egy krokodilt.

A második világháború idején madagaszkári katonák harcoltak Franciaországban, Marokkóban és Szíriában. Franciaország megtámadása előtt a németek azt tervezték, hogy az összes európai zsidót Madagaszkárra deportálják. Ez volt a „Madagaszkár-terv(wd). A tervezett akcióra soha nem került sor. Amikor Franciaország vereséget szenvedett Németországtól, Madagaszkárt a Vichy-kormány igazgatta. Az a veszély fenyegetett, hogy Japán tengeralattjáró-támaszpontot létesít a helyi hatóságok jóváhagyásával. Hogy ezt megakadályozzák, brit csapatok az Ironclad hadművelet(wd) keretében hat hónap leforgása alatt elfoglalták a sziget stratégiai jelentőségű pontjait, majd átadták azokat a szabad francia haderőnek (Forces françaises libres, FFL).

1947-ben több hónapig tartó nemzeti felkelés tört ki a franciák ellen. A heves harcokban 90 000 ember vesztette életét. 1956-ban a franciák reformokat vezettek be, és Madagaszkár békésen haladt a függetlenség felé. 1958. október 14-én kiáltották ki a Malgaszi Köztársaságot autonóm államként a Francia Közösségen belül. Az ideiglenes kormány időszaka az alkotmány 1959-es elfogadásával és a teljes függetlenség 1960. június 26-i kikiáltásával ért véget. A függetlenség után évtizedekig Afrika egyetlen jelentősebb szociáldemokrata pártja kormányozta az országot. A politikai küzdelmek parlamentáris keretek között zajlottak.

Földrajz[szerkesztés]

Az 587 041 négyzetkilométernyi területével Madagaszkár a világ 45. legnagyobb országa, és a negyedik legnagyobb szigete.

A mai Madagaszkárt, Indiát és az Antarktiszt magába foglaló földtömeg mintegy 135 millió évvel ezelőtt szakadt le a Gondwana őskontinensnek a mai Afrikát alkotó részéről. Madagaszkár később, körülbelül 88 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak késői szakaszában vált el Indiától, és azóta önálló sziget.[3]

A központi magasföld jellegzetes tájain kopár dombok között a völgyekben teraszos rizstermesztés folyik. E terület tengerszint feletti magassága 750 és 1350 méter között van. Az országban több magasabb hegység is megtalálható, itt a csúcsok magassága meghaladja a 2400 métert. A legmagasabb hegy a 2876 méter magas Maremokotro. A lakosság zöme a felföldön él. Madagaszkár keleti részén meredek lejtő vezet a parti síkságra. Az Indiai-óceán tengerpartját lagúnák szegélyezik, melyek jó természetes kikötőket nyújtanak. Az ország nyugati felé kevésbé meredek a lejtő a nyugati parti síkság felé. Ez a sziget esőárnyékban lévő, száraz oldala. A lakosság ezen a részen ritkább, az eredeti természeti környezet kevésbé bolygatott.

Madagaszkár szigete elég nagy ahhoz, hogy tekintélyes méretű folyók legyenek rajta. Az emberi tevékenység miatt is a talajerózió erős a szigeten, vagyis a folyók sok hordalékot szállítanak. A hordalékot a parti síkságon rakják le. A feltöltődő folyók árvízveszélyt okoznak a parti településeken. A folyótorkolatokban levő kikötőknek is súlyos gondot okoz a jelenség. A keleti part természetes lagúnáit és mesterséges víztározóit a Canal des Pangalanes nevű, 460 km hosszú csatorna köti össze.

1990 óta a természeti világörökség része Tsingy de Bemaraha Természetvédelmi Terület. 2007-ben Atsinanana esőerdői(wd) gyűjtőnéven hat nemzeti parkot nyilvánítottak világörökséggé. Ezek a Marojejy, Masoala, Ranomafana, Zahamena, Andohahela, Andringitra nemzeti parkok.


Változó Madagaszkári táj: teraszos rizs termesztés az ország középső részén;
Változó Madagaszkári táj: teraszos rizs termesztés az ország középső részén;
a sivatagszerű Isalo Nemzeti Park síkságai;
a sivatagszerű Isalo Nemzeti Park síkságai;
majomkenyérfák Morondava város közelében;
majomkenyérfák Morondava város közelében;
a keleti oldal esőerdői;
a keleti oldal esőerdői;
a szintén a keleti parti, tüskés-erdők
a szintén a keleti parti, tüskés-erdők

Éghajlat[szerkesztés]

Két gyűrűsfarkú maki, amik a legismertebb madagaszkári makifajok
Két gyűrűsfarkú maki, amik a legismertebb madagaszkári makifajok
A fossza Madagaszkár legnagyobb ragadozója
A fossza Madagaszkár legnagyobb ragadozója

Madagaszkár éghajlata trópusi. Az uralkodó passzátszél keletről fúj, emiatt a szigetnek van szélnek kitett és szél- és emiatt esőárnyékos oldala. A szélnek kitett keleti oldalon az évi csapadékmennyiség maximuma 4000 mm, ami a nyugati oldalon 500 mm-re csökken. Két évszak van. A forró esős évszak, ami novembertől áprilisig tart, és az év többi részére pedig hűvösebb, szárazabb időjárás jellemző. Időnként trópusi ciklonok pusztítanak.

Ökológia[szerkesztés]

Madagaszkár szigete az akkor vele határos Indiával együtt vált le Gondwana őskontinens afrikai részéről 132-96 millió évvel ezelőtt, majd Indiátől is elszakadt.[4] Ezután élővilága önállóan fejlődött. A sziget mintegy 10 000 növényfajának 90%-a endemikus, azaz csak itt található meg. Számos félmajomfajta honos itt, például a véznaujjú maki, gyűrűsfarkú maki, stb. További helyi állatfajták, a tanrek, különböző cibetmacskák (elsősorban a kígyókra vadászó madagaszkári mungó), denevérek, boakígyók, leguánok, kaméleonok. Érdekesség, hogy Madagaszkáron afrikai nagyvad és mérges kígyó nincs, az itteni legnagyobb ragadozó a fossza, amelynek hossza 70–80 cm, súlya 5,5–8,6 kg.

A szélnek kitett keleti lejtőket és parti síkságokat eredetileg trópusi esőerdő borította, melyet nagyban veszélyezteti az erdőirtás. A nyugati, szárazabb oldalon trópusi lombhullató erdők honosak, a legszárazabb vidékeken félsivatagi tüskés bozótok. Itt a lakosság ritka, az erdőpusztulás nem olyan nagymérvű, mint keleten, de jelen van. Errefelé ma is honos az égetéses-irtásos földművelés. A lecsupaszított talajt az erózió veszélyezteti. Gyakran előfordul, hogy úgy lepusztul a talaj, hogy ott már semmiféle növényzet nem tud megkapaszkodni. A folyókba mosódott hordalék meg a folyók mentén élőknek okoz sok gondot, árvízveszélyt és a kikötők feltöltődését.


Az Isalo Nemzeti Park az esős évszakban
Az Isalo Nemzeti Park az esős évszakban


Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

1998-ban az elnök hivatali ideje, a parlament és a miniszterelnök hivatali ideje 5 évre módosult.

Politikai pártok[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Madagaszkár régiói
Régiók Egykori tartomány Népesség
2001-ben
Diana (1), Sava (2) Antsiranana 1 188 500
Itasy (3), Analamanga (4), Vakinankaratra (5), Bongolava (6) Antananarivo 4 637 000
Sofia (7), Boeny (8), Betsiboka (9), Melaky (10) Mahajanga 1 734 000
Alaotra-Mangoro (11), Atsinanana (12), Analanjirofo (13) Toamasina 2 593 000
Amoron'i Mania (14), Haute Matsiatra (15), Vatovavy-Fitovinany (16), Atsimo-Atsinanana (17), Ihorombe (18) Fianarantsoa 3 366 000
Menabe (19), Atsimo-Andrefana (20), Androy (21), Anosy (22) Toliara 2 229 550
Madagascar-regions.png

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Általános adatok[szerkesztés]

Madagaszkár bennszülött lakossága, a malgas etnikum nagyrészt ausztronéz, kisebb részben afrikai származású. Az őslakosság különböző területeken élő csoportjai között jelentős etnikai különbségek is vannak.[5]

A madagaszkári őslakosság etnikai csoportjai[szerkesztés]

map of Madagascar showing distribution of Malagasy ethnic subgroups
A malgas etnikai csoportok területi elhelyezkedése

Az országban tizennyolc maláj-polinéz eredetű törzs él. A legjelentősebb törzsek a merina (26%), a betsimisaraka (10-15%), betsileo (12%).[6] A partvidéken élő törzsekben nagyobb, a hegyekben élüknél kisebb arányban jelen van az afrikai genetikai elem is.

Malgas etnikai csoportok Területi elhelyezkedés
antankarana, sakalava, tsimihety Egykori Antsiranana tartomány
sakalava, vezo Egykori Mahajanga tartomány
betsimisaraka, sihanaka, bezanozano Egykori Toamasina tartomány
merina Egykori Antananarivo tartomány
betsileo, antaifasy, antambahoaka, antaimoro, antaisaka, tanala Egykori Fianarantsoa tartomány
mahafaly, antandroy, antanosy, bara, vezo Egykori Toliara tartomány

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Lásd még: a Madagaszkár városai cikket

Budapest
Antananarivo
Toamasina
Toamasina

Rang Város Tartomány Népesség
1
Antananarivo
Antananarivo
1 391 506
2
Toamasina
Toamasina
206 390
3
Antsirabe
Antananarivo
182 804
4
Fianarantsoa
Fianarantsoa
167 240
5
Mahajanga
Mahajanga
154 670
6
Toliara
Toliara
115 328
7
Antsiranana
Antananarivo
82 944
8
Antanifotsy
Antananarivo
70 625
9
Ambovombe
Toliara
66 818
10
Amparafaravola
Toamasina
51 520


Nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

Képek
Antsirabe katedrálisa
Keresztény templom, Gêba
Mecset Mozambik szigetén
Hindu templom, Salamanga
Asszonyok, Balama
Mozambique 02700 (5128057100).jpg
Népsűrűségi térkép
Etnikai csoportok

A malgas nyelv (a francia mellett) Madagaszkár hivatalos nyelve, az ausztronéz nyelvcsaládba tartozik, a maláj nyelv közeli rokona.

A lakosság vallási megoszlása[7]:

Szociális rendszer[szerkesztés]

Mivel az ország Afrika egyik legszegényebb állama, az általános társadalombiztosításra és az egészségügyi ellátásra nincs pénz.

Gazdaság[szerkesztés]

Antananarivo az ország gazdasági központja is

Általános adatok[szerkesztés]

Madagaszkár a Föld egyik legfejletlenebb és legszegényebb állama. Ásványkincsekben (grafit, vasérc, csillámpala, féldrágakövek, urán, króm, titán) gazdag. Iparát az élelmiszer- és textilipar, valamint a gépkocsi-összeszerelés alkotja. Az ország lakosságának nagy része a mezőgazdaságból (rizs és manióka termesztése), valamint halászatból és fakitermelésből él. Ebből származik a nemzeti jövedelem harmada, és az export 70%-a. A külföldi tulajdonban lévő ültetvényekről sok árut (bors, szegfűszeg, vanília, kávé, dohány, cukornád) visznek a világ minden tájára. Az ország vaníliatermelése adja az egész világ vaníliatermésének a 80 százalékát, illetve az ország exportjának 20 százalékát.[8]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Rizsföld

A lakosság 80%-a a mezőgazdaságból él. Az export négyötödét – elsősorban kávét, szegfűszeget, vaníliát, borsot, halkészítményeket – az agrárszektor termeli, de nem tud elegendő alapélelmiszert előállítani.

Ipar[szerkesztés]

Az országban sok kitermelésre érdemes természeti kincs van (krómérc, grafit, csillám, kvarc, drágakövek, arany), de ezeknek csak egy részét bányásszák. A legfontosabb energiahordozó a vízi erő. A legfőbb iparág a hazai agrártermékeket feldolgozó élelmiszer- és textilgyártás. Van vegyipar, fém- és építőanyag-ipar, valamint kőolaj-feldolgozás is.

Kereskedelem[szerkesztés]

Főbb importcikkek: gépek, gépjárművek, kőolaj, élelmiszer. Az országnak export árualapja alig van. Kis mennyiségben exportálnak zebukat Réunionra és Mauritiusra; a Fűszer-sziget, az északi Nosy Bé cukron, rumon és vanílián kívül ilang-ilangot, parfümalapanyagot is exportál.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Toamasina kikötője

Az úthálózat 50 000 km, de ebből csak 5000 km aszfaltozott. A két vasútvonal hossza 900 km; a központi fennsíkot a legfontosabb kikötővel, Toamasinával, illetve a keleti parton lévő Manakarával kötik össze. A legnagyobb nemzetközi repülőtér Antananarivóban van.

Kultúra[szerkesztés]

Kisiskolások órán
Képek
Madagascar (5599964165).jpg
Egy fiú játszik a kabosy-n, amely a mandolinhoz hasonló hangszer
Valiha - hangszer
Hiragasy - táncstílus
Hiragasy zenészek
Asszonyok táncolnak
Moraingy - madagaszkári harcművészet
Moziépületek a fővárosban
Állatot mintázó játékok vevőre várva
Traditional stone milling (5233983806).jpg
Famadihana - temetési szertartás
Sírtömb

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Általános tankötelezettség 6-tól 14 éves korig van. A lakosság 1/3-a analfabéta. Antananarivónak van egyeteme.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Az UNESCO szerint a világ kulturális örökségének része Ambomihanga Királydombja "(Kék domb)".

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Igen fejlett a faragóművészet; elsősorban a sírokat díszítik. Híresek a mahafalik figurákkal díszített faragott oszlopai, a szakalavák erotikus sírszobrai, az antandroyok gazdag sírfestészete.

A madagaszkári irodalom igen későn született, elsősorban francia nyelven. Jean-Joseph Rabearivelo (1903–1937) és Jacques Rabemananjara (1913–) főként költészetük révén ismertek.

A zenében erős az indonéz befolyás. Elterjedtek a különféle citerák, például a celebeszi háromhúrú lokango voatavo. Különlegesség a bambuszrudakból készült citera, a valiha, melynek nagy szerepe van a vallásos szertartásokban is. A nyugati partvidéken erősebb az afrikai hatás.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Madagaszkár jellegzetessége a mindenütt elterjedt, igen intenzív őskultusz. A sírok megépítésére gyakran több pénzt és időt fordítanak mint a lakóházakra. Az ország lakóinak legfontosabb ünnepe a famadihana, a „halottak feltámadásának ünnepe”.

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Főbb látnivalók[szerkesztés]

  • Az endemikus élővilág (ezen belül főleg a Parc National d'Andasibe-Mantadia és a Tsingy de Bamahara Természetvédelmi terület)
  • Vonatút Fianarantsoa és Manakara között
  • Île Sainte-Marie (sziget) tengerpartja, búvárkodás, bálnanézés

Sport[szerkesztés]

Olimpia[szerkesztés]

Ünnepnapok[szerkesztés]

  • január 1.: újév
  • március 29.
  • május 1.: a munka ünnepe
  • május 25.: Afrika-nap
  • június 26. a függetlenség napja
  • augusztus 15.
  • november 1.: mindenszentek napja
  • december 25.: karácsony

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis
  2. Madagaszkárt indonézek népesítették be (2012. március 22.)
  3. University of Berkeley: Understanding Evolution: Where did all of Madagascar's species come from?, 2009. október 1. [2011. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 19.)
  4. Powell, Roots & Veevers 1988, Abstract
  5. Balázs
  6. Világ Atlasz Afrika Kossuth kiadó 2011.
  7. The World Factbook — Central Intelligence Agency. www.cia.gov
  8. A korrupció és az erőszak miatt lesz méregdrága a vanília. index.hu. (Hozzáférés: 2018. április 28.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Madagascar című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Madagaszkár témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]