Elefántmadár-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Elefántmadár szócikkből átirányítva)
Infobox info icon.svg
Elefántmadár-félék
Aepyornis maximus.jpg
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 16. század
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Öregrend: Futómadár-szabásúak (Paleognathae)
Rend: Struccalakúak (Struthioniformes)
Család: Elefántmadár-félék (Aepyornithidae)
Bonaparte, 1853
Nemek
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Elefántmadár-félék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elefántmadár-félék témájú kategóriát.

Az elefántmadarak egykor Madagaszkár szigetén élt, hatalmasra nőtt röpképtelen madarak. A madarak osztályában, a struccalakúak (Struthioniformes) rendjén belül az elefántmadár-félék (Aepyornithidae) családját alkották.

Leírásuk[szerkesztés]

A lila színnel jelölt Aepyornis maximus és az ember méretének összehasonlítása
Tojások a londoni Grant Museum of Zoology-ban. Balról jobbra: elefántmadár (Aepyornis maximus) és strucc (Struthio camelus)

Az elefántmadarak adták a Földön élt valaha ismert legnagyobb madarakat. A legnagyobb fajok (Aepyornis maximus) magassága meghaladta a 3 métert, tömegük a 400 kg-ot.[1] Tojásaik legnagyobb átmérője elérte a 33 cm-t, becsült űrtartalmuk a 9 litert. A hatalmas tojások héja szerte fellelhető Madagaszkár szigetén. Valószínűleg lassú mozgású erdőlakók voltak.

Az elefántmadarakat csak töredékes csontjaik alapján ismerjük. Az mindenesetre a csontjaikból kiderül, hogy robusztus madarak voltak, hosszú nyakkal és kis fejjel.

Minden bizonnyal növényevők voltak.

Fajaik[szerkesztés]

Az Aepyornithidae családban az alábbi nemeket és fajokat írták le:

  • Nem: Mullerornis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
    • Mullerornis agilis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
    • Mullerornis betsilei A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894
    • Mullerornis grandis Lamberton, 1934
    • Mullerornis rudis A. Milne-Edwards & Grandidier, 1894

Az ősi röpképtelen madarak távolabbi rokonai a struccalakúak rendjének többi családjához tartozó néhány máig fennmaradt madárfaj az egykori Gondwana maradványain: Afrikában a struccfélék, Dél-Amerikában a nandufélék, Ausztráliában az emufélék, Új-Guinea szigetén a kazuárfélék, Új-Zéland szigetein a kivifélék és a kihalt moafélék.

Röpképtelen óriásmadarak azonban nem csak a struccok rokonságában, hanem más csoportokban is léteztek. A neogén idején élt dél-amerikai, ragadozó gyilokmadarak (Phorusrhacidae) a ma is élő kígyászdarufélék rokonai voltak.

Történetük[szerkesztés]

Elefántmadár-tojás, Magyar Természettudományi Múzeum

Az elefántmadarak ősi röpképtelen madarak leszármazottjai. Ez azt jelenti, hogy már őseik sem voltak képesek repülni, ellentétben például a Mauritius-szigeti dodóval, amelynek ősei a szárnyaik segítségével érkeztek Mauritius szigetére és a ragadozók hiánya miatt veszítették el röpképességüket. A röpképtelen óriásmadarak a dinoszauruszok kihalásával indultak gyors fejlődésnek a kainozoikum elején: ekkor a szárazföldeket már nem uralták a hüllők, de még az emlősök sem indultak robbanásszerű fejlődésnek. Így ezen madarak virágkora a harmadidőszak (tercier) volt, ekkor minden kontinensen jelen voltak. Hanyatlásukat a nagy testű, méhlepényes ragadozók megjelenése és elterjedése okozta a negyedidőszakban (kvarter).

Az elefántmadarak ősei Afrikából származtak. A kontinensről időközben kipusztultak, Madagaszkár szigetén viszont azért maradhattak fenn, mert az már a mezozoikum vége óta gyakorlatilag elszigetelődött a nagy szárazföldektől: a sziget a jura során vált el Gondwanától (Nagy Déli Kontinens) és a kréta alatt pedig az indiai szubkontinenstől. Ettől fogva a hatalmas sziget állatvilága más földrészektől elszigetelten fejlődött: új állatfajok csak a levegőből vagy a vízen keresztül települhettek be.

Kihalásuk[szerkesztés]

Kihalásuk (Madagaszkár néhány más állatfajával egyetemben) nem sokkal a mai malgasok őseinek betelepülése után következett be, mintegy 1000-1500 évvel ezelőtt (ld. pleisztocén megafauna). Nagyon valószínű, hogy a bennszülöttek vadászták a madarakat és tojásaikból tárolóedényeket készítettek. Az arab hajósok talán még találkozhattak egy-két példánnyal: valószínűleg az elefántmadarak adták az ihletet a Szindbád-legendák „rok madarához”. Az elefántmadár kifejezés pedig feltehetően az arab hajósokon keresztül Marco Polótól származik. Mikor az első európai hajósok kikötöttek a szigeten (15-16. század), már biztosan nem léteztek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Davies, S. J. J. F. (2003)

Forrás[szerkesztés]

  • Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.

További információk[szerkesztés]