Síkság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az Alföld nagy része tökéletes síkság

Síkságnak nevezzük a földfelszín azon részeit, ahol nagy területen nincsen 30 méternél nagyobb szintkülönbség, valamint majdnem vízszintes a terület (legfeljebb 6%-os lejtésig). Ha a síkság tengerszint alatt fekszik, akkor mélyföldről beszélünk, ha 0-200 méter magasságon, akkor alföldről. 200 méter tengerszinti magasság felett fennsíknak nevezzük a sík területeket.

Reliefenergia tekintetében megkülönböztetnek tökéletlen, illetve tökéletes síkságot. Előbbi többnyire lepusztulással kialakult tönkfelszín, síksági terület, ahol a reliefenergia meghaladja a 30 m/km²-t. Ezen érték alatti reliefenergia esetén jellemzően feltöltődéssel kialakult tökéletes síkságról beszélünk, ilyen a magyarországi Alföld nagy része.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Természettudományi lexikon VI. (Sz–Z). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1968. 492. o.

Forrás[szerkesztés]

Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1962. 67. o.