Comore-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Comore-szigeteki Unió
Udzima wa Komori
الإتّحاد القمريّ
(Al-Ittiḥād al-Qamariyy)
Union des Comores
A Comore-szigetek zászlaja
A Comore-szigetek zászlaja
Comore-szigetek címere
Comore-szigetek címere
Nemzeti mottó: Unité – Justice – Progrès
(francia: „Egység, igazság, fejlődés”)
Nemzeti himnusz: Udzima wa ya Masiwa
LocationComoros.svg

Fővárosa Moroni
d. sz. 11° 42′, k. h. 43° 15′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Azali Assoumani
Hivatalos nyelv comorei (sikomor, szuahéli rokona arab jövevényszavakkal), arab, francia
független 1975

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint902 348 fő (2022. jan. 1.)[1] +/-
Rangsorban166
Becsült864 335[2] fő (2021)
Rangsorban166
Népsűrűség386 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület2235 km²
Rangsorban 167
IdőzónaEAT (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Comorei frank (KMF)
Nemzetközi gépkocsijel COM
Hívószám 269
Segélyhívó telefonszám
  • 17
  • 18
  • 772-03-73
Internet TLD.km
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Comore-szigeteki Unió témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

A Comore-szigetek (teljes nevén: Comore-szigeteki Unió,[3] franciául: Union des Comores, arabul: الإتّحاد القمريّ Al-Ittiḥād al-Qamariyy) Madagaszkártól északra található szövetségi köztársaság. Az országnév nálunk használt alakja francia eredetű, ennek kiejtése [komór-szigetek]. Az ország neve arab eredetű, jelentése: A Hold szigetei.

Földrajz[szerkesztés]

Út a szigeteken

Domborzat[szerkesztés]

A Comore-szigetek három nagyobb és több kisebb korall- és vulkanikus szigeten helyezkedik el, amelyek közül a legnagyobb szigeten a Kartala vulkán még ma is működik. Legmagasabb pontja: Kartala, 2360 m.

Vízrajz[szerkesztés]

Nincs jelentősebb vízfolyás. A tengerpartok hossza 340 km.

Éghajlat[szerkesztés]

Az év során a trópusi-tengeri éghajlat következtében a hőmérséklet alig ingadozik. Július-augusztus hónapban a legalacsonyabb a középhőmérséklet (22 °C), míg február-március hónapban a legmagasabb (27 °C). A csapadékot hozó északnyugati monszun novembertől májusig uralkodik, utána októberig a délkeleti passzátszél szárazságot okoz. A forró időszakokban gyakran trópusi forgószelek pusztítanak. Az átlagos csapadékmennyiség évi 1000–4000 mm a fekvéstől és a tengerszint feletti magasságtól függően.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Az eredeti növényzetnek számító trópusi őserdőket jórészt mára kiirtották. Az értékes nemesfák szórványosan találhatók csak a magasabban fekvő területeken. A tájra ma már inkább a szavannák és az ültetvények a jellemzőek. Elsősorban mangófák, kókuszpálmák és banánfák nőnek a lapályos vidékeken. A partot helyenként mangrovepálmák borítják.

Állatvilága viszonylag szegényes. A ritka madár- és teknősfajták mellett, a hamvas maki egyik alfaja egyedül itt honos. A parti vizekben igen sok víziállat él. A Comore-szigeteknél fogtak néhány példányt a bojtosúszós maradványhalból.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Egy utca a fővárosban, Moroniban

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Környezeti veszélyforrások[szerkesztés]

Erdőirtás; talajromlás és erózió az erdők elvesztése és a megfelelő teraszosítás nélküli lejtőkön történő növénytermesztés következtében; a tengeri biodiverzitás csökkenése, mivel a talajerózió a korallzátonyok eliszaposodásához vezet.

Történelem[szerkesztés]

Az első emberek, akik Comore-szigeteken éltek, valószínűleg polinéziai és melanéziai eredetűek voltak, őket malájok követték. A letelepedés nem régebbi a 6. századnál. Szuahéli telepesek a szigeteket a nagy bantu vándorlás idején érték el 1000 körül.

Portugál felfedezők 1505-ben látogatták meg a szigeteket.

A 16. században arab és perzsa kereskedők érkeztek a szigetekre. Ők afrikaiakat hoztak az ültetvényekre munkásoknak. Később portugál, holland, majd francia kereskedők érkeztek ide, azonban a 19. század közepéig az arab-iszlám hatás jelentős volt.

A 19. század elején a francia és angol érdekszférába tartozott. A francia gyarmatosítás 1841-ben kezdődött Mayotte sziget francia birtokba vételével és 1909-ben fejeződött be, amikor Anjouan szigetének szultánja lemondott, és Mohéli szigetének királynője (szultánája), Szalima Masamba szintén elvesztette a trónját, így ezek a szigetek is francia uralom alá kerültek, de hivatalosan 1912-ben lett francia gyarmat a szigetcsoport.

A második világháború alatt a Vichy-Franciaország része volt, majd a britek megszállták a gyarmatot. 1956-ban Franciaország autonómiát adott a szigeteknek.

A Comore-szigetek a Szuezi-csatorna megnyitásáig a Távol-Keletre és Indiába tartó hajóút fontos állomása volt. Akkor viszont hajóforgalma jelentősen csökkent. Kezdetben az egyetlen exportálható termék a kókuszdió volt. Francia telepesek, francia vállalkozások és gazdag arab kereskedők létesítettek exportorientált ültetvényeket, amelyek elfoglalták a termőföld egyharmadát. Mayotte megszerzése után a franciák a szigetet cukortermelő gyarmattá alakították. A többi sziget gazdasága is átalakult, megkezdték az ylang-ylang, a vanília, a kávé, a kakaó és a szizál termesztését.

A szigetcsoport a francia védnökség évei után 1975. július 6-án Mayotte sziget kivételével elszakadt Franciaországtól. 1999-től katonai uralom következett, elsősorban az Anjouan és Mohéli szigeteken található szeparatista törekvéseinek megakadályozására. 2001-ben kihirdették az új alkotmányt, a választásokat pedig 2002-ben tartották. 2006-ban volt az első békés és demokratikus hatalomváltás a szigetek történetében, rengeteg katonai puccs és Bob Denard francia kalandor akciói után.

Anne Etter, Mohéli (comorei nyelven Mwali) királyi hercegnője, a Comore-szigetek Fejlesztési Társaságának (Association Développement des Îles Comores) elnökeként napjainkban képviseli a királyi házat a Comore-szigeteken mint Szalima Masamba szultána-királynőnek, Mohéli (Mwali) utolsó uralkodójának az unokája.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Nemzeti jelképek, színek[szerkesztés]

Négy ötágú csillag és félhold; nemzeti színek: zöld, fehér.

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Államforma: iszlám szövetségi köztársaság

2001-ben a Comore-szigeteken új alkotmányt fogadtak el. Ez rögzíti, hogy az ország szövetségi köztársaság és az államvallás az iszlám. Az ország államfőjét 4 évre választják.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

1990 óta az országban többpártrendszer van.

A választójog minden 18. évét betöltő embert megillet. A szigetek tagja az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak és az Arab Ligának.

Politikai pártok[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

A Comore-szigetek három szigetből áll. Mindhárom szigetnek külön autonómiája van.

A szigetek:

Vitás területek[szerkesztés]

Földrajzilag a Comore-szigetek része Mayotte sziget és a környező kisebb szigetek. Amíg Comore-szigetek francia gyarmat volt, addig Mayotte közigazgatásilag hozzá tartozott. Amikor Comore-szigetek független ország lett, Mayotte népszavazás útján francia gyarmat maradt. Comore-szigetek állama ezt nem ismeri el, saját területéhez számítja Mayotte területét.

A Glorioso-szigeteket a gyarmati korban Comore-szigetekről igazgatták a franciák. A függetlenség megadása erre nem vonatkozott, de a comorei állam követeli a területet.

Van a Glorioso-sziget csoportjában egy korábbi sziget, amelyet mára ellepett a tenger: Banc du Geyser. Comore-szigetek állama szerint kizárólagos gazdasági övezetéhez tartozik, míg Madagaszkár 1976-ban annektálta.

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Védelmi erő: nagyjából 600 fő katona, és 500 fő rendőr. (2020-as becslés)

18 éves kortól 2 éves önkéntes férfi és női katonai szolgálat van; nincs kötelező sorkatonai szolgálat.

A katonaság és rendőrség képességei korlátozottak a keresési és mentési műveletek végrehajtására és a belső biztonság fenntartására; a Franciaországgal kötött védelmi szerződés tengeri erőforrásokat biztosít a felségvizek védelmére, a Comore-szigeteki katonai személyzet kiképzésére és légi felügyeletre; Franciaország egy kisebb tengeri bázist és egy idegenlégiós kontingenst tart fenn a szomszédos Mayotte-on.

Népesség[szerkesztés]

Általános adatok[szerkesztés]

Lakosság: 864.335 fő. (2021-es becslés)

  • Népsűrűség: 386 fő/km²
  • Népességnövekedési ráta: 1,4%
  • Várható átlagos élettartam: 66,9 év
  • Csecsemőhalandósági ráta (igen magas): 58 haláleset / 1000 élveszületés

Népességének változása[szerkesztés]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

A hivatalos nyelvek: az arab (amit a többség nem beszél) és a francia. Még beszélik a comoreit is, amely az arab és a szuahéli nyelv keveréke.

Népek:

Vallások:

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Gazdasága: agrárország. A Comore-szigetek a világ egyik legszegényebb országa. A szűkös természeti erőforrások és a gyorsan növekvő népesség a gazdaság alapvető megújítását sürgetné. Bár a szigetek fő gazdasági tevékenysége az ültetvényes mezőgazdaság, de ugyanakkor élelmiszerekből behozatalra szorul. Külföldről tekintélyes nagyságú segélyek érkeznek az országba évről évre. Az ország összes GNP-je: 217 millió USD, a GNP/fő értéke: 380 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 40%, ipar 4%, szolgáltatás 56%. A fő kiviteli cikkei: a vanília, az ylang-ylang (illóolaj-alapanyag) és a szegfűszeg.[4] A hagyományos gyarmati kapcsolatainak megfelelően forgalmának közel felét Franciaországgal bonyolítja le.

Általános adatok[szerkesztés]

Munkanélküliség: 20% körüli (15-24 éves korosztály). Munkaerő: 278.500 fő (2016-os becslés).

Energiatermelés[szerkesztés]

42 millió kWh (2016-os becslés). A lakosság 70%-a jut villanyáramhoz.

Energiaforrás:

  • fosszilis tüzelőanyag 96%
  • vízenergia 4%

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A terület 84%-a mezőgazdasági termelésre alkalmas, ezen belül szántóföld 47%. Öntözött terület 1,3 km². Termékek: kókuszdió, manióka, rizs, banán, hüvelyesek, magvak, tej, taro, édesburgonya, kukorica, szegfűszeg.

Ipar[szerkesztés]

Halászat, turizmus, parfümpárlatok.

Kereskedelem[szerkesztés]
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

  • Közutak hossza: 880 km (2002-es adatok)
    • burkolt: 673 km
    • burkolatlan: 207 km
  • Repülőterek száma: 4
    • szilárd burkolatú, 2438 és 3047 m között: 1
    • szilárd burkolatú, 914 és 1523 m között: 3 (2017-es adat)
  • Kikötők száma: 2 - Moroni, Moutsamoudou

Helyi hajóközlekedés létezik a három sziget között: Grande Comore, Mohéli, Anjouan. A hajók politikai okokból nem járnak Mayotte felé.

Kommunikáció[szerkesztés]

A nemzeti állami televízió mellett van az Anjouan regionális kormány által működtetett televízió; nemzeti állami rádió; Grande Comore és Anjouan szigetén a regionális kormányok egy-egy rádióállomást működtetnek; Grande Comore és Moheli szigetén néhány független és kisebb közösségi rádióállomás működik, és e két szigetnek van hozzáférése a Mayotte rádióhoz és a francia televízióhoz.

Mobiltelefon előfizetők száma: 472.815 (2020).

Internet-felhasználók: 69.635 fő, a lakosság 8,48%-a.

Kultúra[szerkesztés]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

15 éves vagy annál idősebbek, akik tudnak írni és olvasni: 58,8%.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

A közeli Mayotte szigetének gasztronómiája megegyezik a Comore-szigetek konyhájával. A Comore-szigeteki konyha ausztronéz, szuahéli, arab, perzsa, indiai, portugál és francia elemekből tevődik össze.

A különböző halfajták (köztük a legfontosabbak a tőkehal és tonhal), a rákok, homárok alapanyagai pörköltöknek, amiket gyakran gyökérnövényekkel, tápiókával és nyers banánnal egészítenek ki. Ilyen étel a roti ya houma pampa, amely sózott szárított tőkehalból készül hagymás-paradicsomos mártással. A másik a m'tsolola, mely kardhalból, vaddisznóhúsból, spenótból, tápiókából és más zöldségekből áll.[5]

Francia eredetű a vaníliaszószos homár, amely Mayotte szigetén különösen népszerű.

A Comore-szigeteken marha- és baromfihúst is fogyasztanak. Ilyen fogás fogás a szuahéli mshakiki (nyárson sült marha), amelyhez hasonlót Kenya és Tanzánia területén is fogyasztanak. A akoho sy voanio vagy poulet au coco malagasz eredetű, amely kókuszkrémből és csirkéből áll. A kókuszdió comorei ételek széles választékának alapanyaga.[6]

A piláf a szigeteken is elterjedt pilaou néven, amely Zanzibárról származik. Desszertek a mkatra siniya (fűszertorta), a shihondro (mogyorócukorból készült karamell), a ladu (kesudióval és csipetnyi borssal ízesített rizsgolyó).

Papayából, mangóból és jákafa gyümölcséből gyümölcsleveket préselnek. Kaphatók alkoholtartalmú italok is, de a lakosság zöme nem fogyaszt ilyeneket muszlim vallásuk okán.[7]

Turizmus[szerkesztés]

Jelentős bevételt jelent az idegenforgalom.

Oltások[szerkesztés]

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Sport[szerkesztés]

A Comore-szigetek eddig még nem nyert érmet az olimpiai játékokon.

A Comore-szigeteki labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kiemelkedő eredményeket.

Leghíresebb Comore-szigeteki labdarúgó klub a Coin Nord de Mitsamiouli. Eddig 7 bajnoki címmel rendelkezik.

Ünnepnapok[szerkesztés]

  • július 6.: a függetlenség napja

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://countrymeters.info/de/Comoros
  2. [CIA World Factbook, 2021]
  3. A Földrajzinév-bizottság 44. ülésének határozatai. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  4. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  5. M’tsolola recipe Comoros Cuisine (afrogistmedia.com)
  6. National Dish of Comoros Langouste a la Vanille
  7. Alcohol in Comoros (best-country.com)

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Country comprison :: infant mortality rate Archiválva 2018. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, cia.gov/

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]