Thaiföld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thaiföldi Királyság
ราชอาณาจักรไทย
Thaiföld zászlaja
Thaiföld zászlaja
Thaiföld címere
Thaiföld címere
Nemzeti himnusz: Phleng Csat
LocationThailand.svg

Fővárosa Bangkok
é. sz. 13° 45′, k. h. 100° 29′
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
király Bhumibol Aduljadezs
Hivatalos nyelv thai

Tagság ENSZ, IMF, ASEAN, OIC (megfigyelő státusz)
Népesség
Népszámlálás szerint 67 010 502 fő (2013)[1]
Rangsorban 21
Becsült 64 456 700 fő (2012. július)
Rangsorban 21
Népsűrűség 127 fő/km²
GDP 2002
Összes 388,7 mrd (21)
Egy főre jutó 6 400 (63)
Földrajzi adatok
Terület 514 000 km²
Rangsorban 49
Víz 0,4%
Időzóna UTC (UTC+7)
Egyéb adatok
Pénznem Thai bát (THB)
Nemzetközi gépkocsijel T
Hívószám 66
Internet TLD .th
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Thaiföldi Királyság témájú médiaállományokat.

Thaiföld délkelet-ázsiai ország. Keleten Laosz és Kambodzsa, délen Malajzia és a Thai-öböl (Sziámi-öböl), nyugaton az Andamán-tenger és Mianmar határolja. Szárazföldi területe Spanyolországnál egy kicsit nagyobb.

1949. május 11-éig az ország hivatalos neve Sziám (thai: สยาม) volt. A thai (ไทย) népnevet gyakran rokonítják az azonos kiejtésű ’szabad’ (ไท) szóval, de a tágabb taj népcsoport nevével is összefügghet.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld domborzati térképe

Az ország földrajzi régiói különböznek egymástól természeti képüket, lakosságukat, gazdasági és társadalmi fejlettségüket tekintve.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország központi területe a Csaophraja folyó és mellékfolyóinak alföldje. Ettől északra hegyvidék terül el, itt találhatók a legmagasabb hegyek. Az ország legmagasabb pontja a Doi Inthanon 2565 m-rel. Északkeleten a nagy kiterjedésű Khorat-fennsík található, majd azon túl a Mekong folyó alföldje. Délen a keskeny Kra-földszoros a Maláj-félszigetre vezet.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország jelentős része a Csaophraja (Menam) vízgyűjtő területéhez tartozik, mely folyó Bangkokon át a Thai-öbölbe ömlik. Északkeleten a Mekong-folyó vízgyűjtő területére terjed ki az állam. A Kra-félsziget nyugati partját az Andamán-tenger mossa. Az itteni sekély, tiszta vizű tengerben lévő szigetek az ország turizmusának fő célpontjai.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország trópusi monszun éghajlatát általában 1000-2000 mm nyári (máj.-okt.) csapadék és az év folyamán alig változó középhőmérséklet jellemzi. A legforróbb hónap a nyári monszun kezdetét megelőző április. A hegységek nyugati lejtői jóval több csapadékot kapnak. A Maláj-félszigeten, melynek keleti oldalára a téli monszun is esőt hoz, az évi átlagos csapadék az 5000 mm-t is eléri. Az esős évszakot az állandó nagy légnedvesség fülledtté teszi.[2]

Az átlagos bangkoki középhőmérséklet januárban 25,8 °C, júliusban 28,4 °C. Az átlagos éves csapadékmennyiség itt 1350 mm, melynek zöme május-október között hull le.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Varánuszok időnként láthatóak a folyók, csatornák és a sziklás tengerpartok környékén

Az ország egy részén még trópusi dzsungel található, melyben az 50–70 m magas fákat liánok és indák szövevénye hálózza körül. A természetes növénytakarót esőerdők és monszunerdők alkotják. Az óriásfák, például a gurjunbalzsamfa, sárkányalma és lanzafa, illetve a fahéjfa, kámforfa, harasztok, bambusz, banán- és pálmafélék jellemezte esőerdők egykor az ország területének 40%-át borították, főként a Maláj-félszigeten és a Khorat-fennsíkon. Napjainkra természetes állományuk csak néhány meredek hegyoldalon maradt meg. A fakitermelések nyomán fajszegény, másodlagos erdők, szavannák alakultak ki.

A tengerparti területeken a különböző pálmafajták elsősorban a szigeteken a legelterjedtebb növények. Az ország belsejében levő monszunerdők jellegzetes típusai a bambuszosok és a tíkfa alkotta djati erdők. Észak-Thaiföld hegyvidékein fenyvesek, a tengerparton sok helyen mangrovemocsarak vannak. A Csaophraja síkságán rizsföldeket alakítottak ki.[2]

Thaiföld állatvilága igen változatos. Az ország legismertebb emlőse az elefánt, melyet manapság már csak ritkán használnak munkaállatnak. Ezen kívül még előforduló - de inkább csak a védett Nemzeti parkokban - vadonélő állatok: tapír, tigris, törpevidra, gaur, vaddisznó, szarvasfélék. A majom (makákó) sokfelé látható.

Tengeri élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország tengeri területének két nagy része: a Thai-öböl és az Andamán-tenger. A víz alatti világ egyik legegzotikusabb fajai a csalánozók. Ide tartoznak a medúzák, a tengeri rózsák, a színes korallok, a kehelyállatok is. A leggyakoribb közülük a szaru- és legyezőkorallok.

A halfajok nyilvántartása még nem teljes, de az bizonyos, hogy több száz halfaj él Thaiföldön, a világ legkisebb halfajától (mindössze 20 mm hosszú) gébtől a hatalmas cetcápáig, a világ legnagyobb halfajáig. A színes korallok között fellelhetők a bohóchalak, papagájhalfélék, ajakoshalak, angyalcápák, íjhalak, kardinálishal-félék, pillangóhalak stb. A nagyobb fajok mélyebben élnek: ilyen a tengeri csuka, a fűrészes sügér, barrakuda, kardhal, cápa, tonhal, wahoo. Thaiföld meleg vizeit a bálnák és a delfinek is kedvelik: 25 fajuk honos itt. A dugongot (tengeri tehenet) az ország déli részének pak-thai lakossága szentként tiszteli és törvények védik. A világ hat tengeri teknősfaja közül négy honos itt. Mindegyikük veszélyeztetett.[3]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföldön nemzeti parkok kiterjedt hálózatát alakították ki.[4] Közülük legnagyobb a Keng Kracsan Nemzeti Park. A legtöbb nemzeti park könnyen megközelíthető. A parkok egy része tengeri park, amely a partvidék, a szigetek és a tenger élővilágát óvja.

A 2000-es évek elején 96 nemzeti park, 100 vadászatmentes övezet és vadrezervátum, valamint 65 védett erdőterület létezik.[3]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO két tájat ismert el természeti világörökségnek (és három másik helyszínt kulturálisként):

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vat Csai Vattanaram maradványai Ajutthaja történelmi emlékparkjában

Thaiföld történelmét a hagyomány szerint a rövid életű (1238–1368) Szukhothai-királyságig vezetik vissza, melyet a 14. század közepétől az Ajutthaja-királyság követett. A következő négy évszázad alatt az Ajutthaja-királyság terjeszkedése révén megalakult Sziám, melynek határai az északi Lannathai-királyság kivételével nagyjából megegyeztek a mai Thaiföldével. Habár Ajutthajának voltak kapcsolatai európai hatalmakkal, történelmét alapvetően kínai és indiai befolyások határozták meg. Az 1750-es évektől kezdve a burmai hadsereg számos támadást indított Ajutthaja ellen, végül 1767-ben sikerült elfoglalniuk a várost és elűzni a királyi családot. A következő évtizedben Takszin tábornok, aki 1769-ben királlyá koronáztatta magát, újraegyesítette a feldarabolt országot, és kiűzte a burmaiakat. Az őt követő I. Ráma (1782–1809), a mai napig uralkodó Csakri-dinasztia első királya megalapította az új fővárost, Bangkokot (thai nevén Krung Thep) a Csaophraja folyó partján. A fokozódó európai nyomás ellenére az uralkodók jó diplomáciai érzékének és a francia-brit ellentétnek köszönhetően Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, mely soha nem vált nyugat-európai nagyhatalom gyarmatává. Az 1932-es vértelen forradalom után Thaiföld alkotmányos monarchiává vált, a következő hatvan éven keresztül azonban a rövid életű demokratikus kormányokat katonai puccsok döntötték meg, és javarészt katonai diktátorok vezették az országot. 1992-ben országos tüntetések következtében a katonai diktátor lemondott hatalmáról. 1992 és 2006 között demokratikusan választott kormányok váltották egymást, 2006. szeptember 19-én azonban Szonthi Bunjaratkalin tábornok vezetésével katonai puccs döntötte meg Thakszin Csinavat miniszterelnök hatalmát.[5] A 2007. decemberi választások eredményeként hatalomra jutott Népi Erő Pártja (PPP) 2008. január 21-én ülésezett először a parlamentben. A párt vezetőjét, Szamak Szuntharavetet január 28-án a parlament megválasztotta miniszterelnöknek (310 szavazatot kapott a demokrata párt jelöltjére adott 163 vokssal szemben), s egy nappal később a király be is iktatta.[6] Kormányfőként szeptember 9-éig állt az ország élén – akkor ugyanis a bíróság elítélte, amiért miniszterként is pénzt fogadott el egy főzőműsorban való részvételért. A tüntetések nyomán az Alkotmánybíróság 2008. december 2-án feloszlatta a Népi Erő Pártját, és Csavarat Csanvirakun (az előbbi pártból kivált Nevin Barátai Csoport frakció tagja) rövid ügyvivői működése után december 17-én a demokrata Aphiszit Vetcsacsiva foglalta el a kormányfői széket, akit 2011. július 4-én, a választást követően Jinglak Csinavat váltott.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete (az országgyűlés két kamarájának közös üléshelye) Bangkokban
Képviselők az országgyűlés üléstermében

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld alkotmányos monarchia. Az Alkotmány értelmében az uralkodónak kevés közvetlen hatalma van, legfontosabb szerepe a nemzeti identitás és egység megtestesítése valamint a thai buddhizmus védelmezése. A jelenleg uralkodó királyt, Bhumibol Aduljadezst (IX. Ráma) hatalmas tisztelet övezi országszerte, melyet egyes alkalmakkor politikai válsághelyzetek megoldására is felhasznál. Az uralkodó kritizálása vagy kigúnyolása bűncselekménynek számít, melyet szigorúan be is tartatnak. A végrehajtó hatalmat gyakorló kormányt a miniszterelnök vezeti, akit az uralkodó jelöl ki a Nemzetgyűlés alsó házának többséggel rendelkező pártjából vagy pártkoalíciójából.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvényhozó hatalmat a kétkamarás Nemzetgyűlés (รัฐสภา, Rathaszapha) gyakorolja, mely az 500 fős Alsóházból (สภาผู้แทนราษฎร, szapha phuthen ratszadon) és a 200 fős Szenátusból (วุฒิสภา, vuthiszapha) áll. Mindkét ház képviselőit a nép közvetlenül választja, a Szenátus tagjait 6, az Alsóház tagjait pedig 4 évre. A Szenátus tagjai nem viselhetnek kormányzati tisztséget és nem lehetnek párttagok.

A bírói hatalom többszintű. Az alkotmánybíróság csak egy jól körülhatárolt alkotmányossági kérdéskörben dönt. Tagjait a Szenátus javaslata alapján az uralkodó jelöli.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai közigazgatás tartományokból, kerületekből, városokból és falvakból áll. A 76 tartomány 5 régióban található.

Észak (zöld)

  1. Csiangmai (เชียงใหม่)
  2. Csiangraj (เชียงราย)
  3. Kamphengphet (กำแพงเพชร)
  4. Lampang (ลำปาง)
  5. Lamphun (ลำพูน)
  6. Mehongszon (แม่ฮ่องสอน)
  7. Nakhonszavan (นครสวรรค์)
  8. Nan (น่าน)
  9. Phajau (พะเยา)
  10. Phetcsabun (เพชรบูรณ์)
  11. Phicsit (พิจิตร)
  12. Phitszanulok (พิษณุโลก)
  13. Phre (แพร่)
  14. Szukhothai (สุโขทัย)
  15. Tak (ตาก)
  16. Uthaithani (อุทัยธานี)
  17. Uttaradit (อุตรดิตถ์)

Északkelet / Iszán (rózsaszín)

  1. Amnatcsaröen (อำนาจเจริญ)
  2. Buriram (บุรีรัมย์)
  3. Csajjaphum (ชัยภูมิ)
  4. Kalaszin (กาฬสินธุ์)
  5. Khonken (ขอนแก่น)
  6. Löj (เลย)
  7. Mahaszarakham (มหาสารคาม)
  8. Mukdahan (มุกดาหาร)
  9. Nakhonphanom (นครพนม)
  10. Nakhonratcsaszíma (นครราชสีมา)
  11. Nongbualamphu (หนองบัวลำภู)
  12. Nongkháj (หนองคาย)
  13. Rojet (ร้อยเอ็ด)
  14. Szakonnakhon (สกลนคร)
  15. Sziszakét (ศรีสะเกษ)
  16. Szurin (สุรินทร์)
  17. Ubonratcsathani (อุบลราชธานี)
  18. Udonthani (อุดรธานี)
  19. Jaszothon (ยโสธร)

Közép (sárga)

  1. Angthong (อ่างทอง)
  2. Ajutthaja (พระนครศรีอยุธยา)
  3. Bangkok (กรุงเทพฯ)
  4. Csainat (ชัยนาท)
  5. Kancsanaburi (กาญจนบุรี)
  6. Lopburi (ลพบุรี)
  7. Nakhonnajok (นครนายก)
  8. Nakhonpathom (นครปฐม)
  9. Nonthaburi (นนทบุรี)
  10. Pathumthani (ปทุมธานี)
  11. Phetcsaburi (เพชรบุรี)
  12. Pracsuapkhirikhan (ประจวบคีรีขันธ์)
  13. Ratcsaburi (ราชบุรี)
  14. Szamutprakan (สมุทรปราการ)
  15. Szamutszakhon (สมุทรสาคร)
  16. Szamutszongkhram (สมุทรสงคราม)
  17. Szaraburi (สระบุรี)
  18. Szingburi (สิงห์บุรี)
  19. Szuphanburi (สุพรรณบุรี)

Délkelet (zöld)

  1. Csacsongszau (ฉะเชิงเทรา)
  2. Csanthaburi (จันทบุรี)
  3. Csonburi (ชลบุรี)
  4. Pracsinburi (ปราจีนบุรี)
  5. Rajong (ระยอง)
  6. Szakeo (สระแก้ว)
  7. Trat (ตราด)

Dél (rózsaszín)

  1. Csumphon (ชุมพร)
  2. Krabi (กระบี่)
  3. Nakhonszíthammarát (นครศรีธรรมราช)
  4. Narathivát (นราธิวาส)
  5. Pattani (ปัตตานี)
  6. Phangnga (พังงา)
  7. Phattalung (พัทลุง)
  8. Phuket (ภูเก็ต)
  9. Ranong (ระนอง)
  10. Szatun (สตูล)
  11. Szongkhla (สงขลา)
  12. Szuratthani (สุราษฎร์ธานี)
  13. Trang (ตรัง)
  14. Jala (ยะลา)
Thailand provinces.png

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld etnikai térkepe
Diaképek
Buddhista szerzetes
Motorosok Bangkokban
"Hosszú nyakú" Karen-törzsi asszony az ország északi részén
Iskoláslányok
Kisiskolások egyenruhában
Buddhista templomok Sukhothaiban
Théraváda buddhista templom, Petchaburi
A Darunaman-mecset Chiang Rai-ban
A főváros, Bangkok egy részlete
Bangkok
A déli nagyváros, Hat Yai belvárosa
Utcakép Pattajában
Falusi utca cölöpházzal Közép-Thaiföldön
A király, IX. Ráma portréja mindenfelé látható az országban. A képen az út felett

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014-es becsült lakossága 67,2 millió fő, ezzel a világ 21. legnépesebb országa.[7]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai és nyelvi megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld lakosságának legnagyobb részét különféle tai nyelveket beszélő népek alkotják. Ezek között a legnagyobb számban a közép-thai, az északkelet-thai, a lao, az észak-thai és a dél-thai fordulnak elő. A közép-thaiok régóta domináns szerepet játszanak az ország politikai, gazdasági és kulturális életében, annak ellenére, hogy a lakosságnak csak egy harmadát teszik ki, és számban az észak-thaiok felülmúlják őket. Az oktatási rendszernek és a nemzeti öntudat kialakulásának következményeként már sokan saját dialektusuk mellett közép-thaiul is tudnak.

Az ország nem tai nyelvet beszélő kisebbségei közül a legnagyobb a kínai, akik a lakosság mintegy 15%-át teszik ki és az ország minden területén megtalálhatók. A 19. század második felétől az út- és vasútépítések munkásaiként vándoroltak be, és utódaik kulcsszerepet játszanak a gazdasági élet számos területén. Teljesen beilleszkedtek a thai társadalomba.

További kisebbségek: maláj, mon-khmer és különböző hegyi törzsek (kacsin, meo, karen). A vietnami háború után sok menekült települt le az országban, elsősorban az északkeleti régiókban, a thaiokkal rokon laók.

Vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legutóbbi népszámlálás (2000) szerint a lakosság 94,6%-a théraváda buddhista.

A második legelterjedtebb vallás az iszlám 4,6%-kal. Néhány provinciában és településen délen muszlim többség él. A muszlim közösségek általában elkülönülnek a nem muszlimoktól. A harmadik legelterjedtebb vallás a kereszténység, de ez a lakosság 0,7%-t jelenti csak.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Bangkok, Nonthaburi
Gyári dolgozók, Chachoengsao
Rizsföld palmira-pálmákkal Phetchaburi közelében. Thaiföld a világ legnagyobb rizsexportőre.[8]
Elárasztott rizsparcellák
Útszéli piac
Az egy főre jutó bruttó hazai termék (USD/fő) 2011-ben.

██ 1.500 USD alatt

██ 1.500 - 3.000

██ 3.000 - 5.300

██ 5.300 - 10.000

██ 10.000 - 15.000

██ 15.000 - 20.000

██ 20,000 USD-nál több

Thaiföld a DK-ázsiai gyorsan iparosodó országok második vonalába tartozik, gazdasága a 20. század utolsó évtizedeiben közepes fejlettségi szintet ért el. A viszonylagos politikai stabilitás, az olcsó munkaerő, az állami oktatási rendszer és a - főként a fővárosban - megfelelő infrastruktúra vonzotta a külföldi tőkét. Számos transznacionális cég létesített az országban telephelyeket, s ez segítette a gyors iparosodást, a korszerű, exportorientált ágazatok fejlődését.[2]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A GDP összetétele szektoronként, 2014-ben:[9] mezőgazdaság: 11,6%, ipar: 32,6%, szolgáltatások: 55,8%
  • 2014-ben a lakosság 32,2%-a dolgozik a mezőgazdaságban, az iparban 16,7%, a szolgáltatásokban 51,1%.[9]
  • A népesség 12,6 %-a él a szegénységi küszöb alatt (2012-ben)

Thaiföld legfontosabb természetes erőforrásai az ón, gumi, földgáz, volfrám, faanyag, ólom, hal, gipsz, lignit, fluor és a művelhető földterület.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld a világ első számú rizsexportőre, évi 6,5 millió tonnával. A rizs a legfontosabb mezőgazdasági termék az országban. Thaiföldön a művelésre alkalmas földterületek aránya 27,25%, mely a legmagasabb a régióban. A művelhető földterületek 55%-át rizstermesztésre használják. Gyümölcs exportja is jelentős (kókuszdió, ananász).

Fő termények: rizs, manióka (tápióka), gumi (kaucsuk), kukorica, cukornád, kókuszdió, pálmaolaj, ananász[9]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fontosabb iparágak közé tartozik az elektronikus eszközök, számítógép-alkatrészek, építőanyagok és gépjárművek gyártása. Thaiföld a délkelet-ázsiai autógyártás egyik központja. A legjelentősebb a Toyota és a Ford termelése. Míg a turizmus Thaiföld GDP-jének mintegy 7%-át adja.[10]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld exportja meghaladja az évi 226 milliárd dollár értéket.[11] A legfontosabb exporttermékek a rizs, a textil és a lábbelik, halászati termékek, gumi, ékszerek, gépjárművek, számítógépek és elektronikus eszközök. Importtermékek: nyersanyagok, fogyasztási cikkek, üzemanyag stb.

Főbb kereskedelmi partnerek (2013-ban):[12]

  • Export: Kína 11,9%, az USA 10,1%, Japán 9,7%, Hong Kong 5,8%, Malajzia 5,7%, Szingapúr 4.9%, Indonézia 4,8%, Ausztrália 4,5%
  • Import: Japán 16,4%, Kína 15%, Egyesült Arab Emírségek 6,9%, USA 5,9%, Malajzia 5,3%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld közútjai szélesek és jó minőségűek

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország belső személy- és áruforgalmának nagy része a több mint 50 000 km-es aszfaltozott közúthálózaton bonyolódik.[2]

Fontosabb kikötők: Laemcsabang (Laem Chabang) és Bangkok. A légi-forgalom fő központjai: Bangkok, Csiangmaj, Hat Yai és Phuket.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kéz összetevése (wai) kifejezhet üdvözletet, köszönetet, tiszteletadást, imát. A thai emberek alázatát és udvariasságát mutatja.
A szellemházakat (az előtérben) a rossz szellemek távol tartására használják. Szinte minden buddhista háznál alkalmazzák.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A thaiföldi iskolarendszer első hat éve elemi szinten folyik (prátom) hat éves kortól, majd ezt követi hat évnyi másodfokú (matajom) , majd harmadfokú iskola (udom). Legtöbbször viszont kilenc évnél kevesebb az iskolában eltöltött átlagidő.

Thaiföld egyetemei közül kettő, a Thammasat és a Chulalongkorn, Ázsia legjobb egyetemei közé tartozik.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO a kulturális világörökség listájára az alábbi thaiföldi helyszíneket vette fel:

  • Szukhothaj történelmi városa és a csatlakozó történelmi települések;
  • Ajutthaja történelmi városa és a csatlakozó történelmi települések;
  • Bancsiang régészeti lelőhelye.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1. és a 7. század között a thai buddhista művészetre az indiai kereskedők valamint a mon királyság terjeszkedése voltak nagy hatással. Így jött létre a Gupta Birodalom hagyományaiból származó hindu és buddhista ötvözet. Ebben a virtuóz stílusban készültek hatalmas méretű műtárgyak a régióban.[13]

A 9. század után a thai művészetre jelentős hatást gyakorolt északon a kambodzsai khmer művészet és délen a Srívidzsaja – mindkettő a mahájána buddhizmushoz tartozott. Ebben az időszakban a buddhista művészetet a tiszta kifejezés jellemzi, tárgya a mahájána bodhiszattvák panteonja. A 13. századtól Srí Lanka felől érkezett a théraváda buddhizmus. Ez egybeesik azzal az időszakkal, amikor a Szukhóthaj királyság megalakult. Az új buddhista irányzatban erősen stilizált műalkotások keletkeztek, amelyekben az alakok néha már absztrakt módon geometrikusak (háromszorosan ívelt, felhúzott szemöldök, hullámvonalú száj).[14]

Az Ajutthaja királyság korában (14–18. század) Buddhát sokkal stílusosabban ábrázolták, pompásan, pazar ékszerekkel és díszekkel. Sok thai szobrot és templomot egészítettek ki berakásokkal, és a felületeket arannyal vonták be.[15]

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buddhista templomkörzet, Phra Prang at Wat Pichay Yat, Thonburi, Bangkok

A lakóépületek a templomi építészet hagyományait őrzik, bár természetesen nem olyan grandiózusak, mint a vallási építmények. Az ország különböző részein eltérő stílusok alakultak ki.

A hagyományos thai stílus a 20. század elején hanyatlásnak indult, amint a nyugati formák kezdték kiszorítani a helyi stílusokat vagy egyes esetekben keveredtek velük. Az utóbbi években hagyományos stílusban építettek fel több szállodát és lenyűgöző hatást értek el velük. Ilyen példa erre a bangkoki Sukhothai Hotel, melynek különlegessége a terjedelmes, sekély medence és egy sor kis nyerstégla csedi (chedi) az előcsarnokban.[16]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hindu Rámájana eposz thai változata, a Ramakien (thai: รามเกียรติ์), a klasszikus thai irodalom mindenre kiterjedő darabja, megjelenik a képzőművészetben, a drámában és a zenében is. Kb. 900 évvel ezelőtt érkezett Thaiföldre, a khmerekkel együtt, akik kőbe vésték egyes jeleneteit az ősi templomokban. A thai változatot I. Ráma idején foglalták írásba. Alapjaiban ugyanaz, mint a Rámájana, csak egyes karaktereket kiemeltek, másokat pedig elhanyagoltak benne. Kalandos történet, mely keresésről, szerelemről, árulásról és háborúról szól.[16]

Tánc és dráma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Khon
  • Lákhon. Alapja a női báj és ügyesség. Az előadás jellegzetes részét képezik az aranyozott kosztümök, a rengeteg díszítés, amely felülmúlja többi thai színházi műfajt. A táncos sok szem- és kézmozgásával érzelmeket közvetít, valamint a történet alakulását jelzi. A témák a Ramakienből származnak.
  • Lí-khe. Az élő színház legnépszerűbb típusa, előadásait főleg vásárokon, falusi ünnepeken láthatjuk. A szórakoztató előadáshoz hozzátartozik a klasszikus- és népzene, a színpompás kosztümök, a helyzetkomikum, a melodráma és a burkolt erotikus megjegyzések. Gyakran politikai szatíra és éles társadalomkritika megjelenítője. A lí-khe déli változata a manorá.
    • A manorá (manorah), amely nora néven is ismert, a legősibb thai táncdarab. Az alaptörténete némileg hasonlít a Rámájanára. Akárcsak a lí-khe esetében, az előadók rögtönzött, humoros, verses megjegyzéseket fűznek a darabhoz.[17]
  • Ram vong. A körtánc Thaiföld egyik legnépszerűbb hagyományos tánca, templomokban, vásárokon és fesztiválokon adják elő. A táncosok kecses kar- és kézmozdulatokkal fejezik ki az érzelmeiket.[16]
  • Árnyjáték vagyis nang. Ma már ritkán látható, de egykor a szórakoztatás legkedveltebb formája volt Dél-Thaiföldön.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Video - pí-pat zenészek ranateken játszva

A hagyományos zenekar neve pí-pat (thai: ปี่พาทย์). A hangszerek közé tartozik a (thai: ปี่), egy fafúvós, nádnyelves eszköz, amely egy hasonló indiai hangszer rokona. Többféle fajtája ismert. A pin (พิณ) egy gitárhoz hasonló húros hangszer. A ranatek (ระนาดเอก) egyféle xilofon bambuszbillentyűkkel. A khong-vong-jaj (ฆ้องวงใหญ่) kör alakban elrendezett csengettyűkből áll. A ta-pon (ตะโพน) : kétfejű kézi dob.

Más klasszikus zenekar a krüeng-szaj (thai: วงเครื่องสาย, jelentése vonószenekar), amely főleg vonós hangszerekből; hegedűből, citerából, fuvolából, kézi dobból, cintányérokból tevődik össze.

A zenei motívumok régóta jelen vannak a khon, lakhon és li-khe előadásain, a thai bokszmeccseken kisebb zenekarokat alkalmaznak a megnyitóhoz. Háttérzenét is szolgáltatnak meccs közben és ez szinte szürreális színezetet ad a verekedésnek.[16]

A modern thai zene egyik képviselője Sek Loso rockénekes. További híres rockzenekar a Carabao. Az együttes elegyét adja a heavy metalnak és a thai klasszikus zenének. A thai fiatalok között népszerűek még a szerelmes dalokat éneklő helyi fiúzenekarok.

Filmművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek a kultúráról
Klasszikus thai táncosnők
Fesztiváli kép
Hagyományos népi zenekar
Pí-pat zenei eszközök kiállítva egy párizsi múzeumban
Khon táncos színi előadás
Hagyományos női öltözet (cut thai)
Észak-Thaiföldi hagyományos öltözet
Szerzetesgyermek adományt fogad
Théraváda buddhista (balról) és kínai templom (jobbról), Tha Nat
Buddhista templom belseje
Templom és chedi, Chiang Mai
Szerzetesek Buddha szobrával
Sak yant tetoválás
A levegőbe emelkedő lampionok Loi Krathong ünnepén (A fény ünnepén)
Rovarok étkezéshez eladók

Kézművesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kerámia. Thaiföldön többféle kerámiát állítanak elő, köztük a pazar, zöld mázas cserepeket. Az egyik legfinomabb fajta és gazdagon díszített pencsarong, melynek előállítását a kínai Ming-dinasztia idején (1386-1644) kezdték. A pencsarong hagyományos mintákat alkalmaz, összefonódó virágaihoz öt színt (piros, zöld, sárga, kék, fehér) használ. Különféle edények, vázák és étkészletek készülnek így.
  • Lakkozott tárgyak. Az észak-thaiföldi lakkozott tárgyak két fajtája: fekete-arany és matt vörös fekete vagy zöld mintával.
  • Gyöngyház berakás. Tálcákon, különféle dobozokon és klasszikus jeleneteket ábrázoló táblákon alkalmazzák.
  • Niellómunkák. Nakhon Szi Thammarat volt a niellótárgyak előállításának a központja évszázadokon át. A mesterség az utóbbi időben délen és országszerte is újjáéledt.
  • Selyemszövés. A csillogó, kézzel szőtt thai selyem a világ legjobb minőségű selymeihez tartozik és a divattervezők kedvence.[18]
  • Fafaragás.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Illemtan, szokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

[19]

  • Az országban két dolog igazán szent: a vallás és a királyi család.
    • A legnagyobb tisztelettel kezeljük a Buddha-ábrázolásokat. Ne érintsük meg a Buddhát ábrázoló szobrokat és képeket (kivéve megvásárláskor).
    • Soha ne mondjunk vagy tegyünk olyat, ami a királyi családdal szemben tiszteletlenség gyanánt hathat.
  • Nők soha nem érinthetnek meg egy buddhista szerzetest és kézfogást sem kezdeményezhetnek velük.
  • Tisztelettel lépjünk be egy templomba. Belépés előtt le kell venni a lábbelit.
  • A láb és lábfej a test legalacsonyabb része (spirituálisan és fizikailag is). Talpunkkal soha ne mutassunk se egy thaiföldi ember felé, se a királyi család vagy Buddha-szobor, -kép felé. Senkihez ne érjen hozzá szándékosan a lábával.
  • Hasonlóan a fejet a test legmagasabb részének tekintik. Ne érintsük meg senkinek a fejét, még egy kisgyerekét sem. Ne is adjunk át senki feje felett semmit. Ne üljünk rá az alváshoz fenntartott párnákra sem. Ez szintén a fej megérintéséhez tartozó tabuk része.
  • Sortot, ujjatlan pólót és egyéb tengerparti viseletet csak sportoláshoz tartanak illendő viseletnek. Ilyen öltözékben ne menjünk kormányhivatalokba, templomba.
  • Ne mutassuk ki nyíltan, ha dühösek vagyunk. A thaiföldiek mélységesen elítélik az ilyen fajta viselkedést. Soha ne emeljük fel a hangunkat.
  • Ne veregessük meg egy thaiföldi hátát vagy karját, még akkor sem, ha kedveskedésnek szánjuk.
  • Ne támaszkodjunk egy olyan szék támlájára, amelyen ül valaki. Ez sérti a thaiföldieket.
  • A lábak átvetése egymáson sértésnek hathat, főleg ha egy idősebb személy is jelen van.

A thaiok a konfliktuskerülés hívei, ezért kerülik az összeütközéseket és nem szívesen hoznak másokat kellemetlen helyzetbe. Az igazi konfliktuskerülő nem beszél szomorú témákról a hétköznapi társalgás során, és ha problémát érzékelnek a másik ember életében, általában nem szólnak egy szót sem, amíg a másik nem panaszkodik vagy nem kér segítséget. A kívülálló szemében érzéketlenségnek tűnhet, amikor a thaiok nevetnek a kisebb baleseteken - amikor valaki megbotlik vagy elesik - valójában azonban az incidens szenvedő alanyát kímélik. Ez a thai mosoly másik forrása - a mosoly a lehető legjobb konfliktuskerülés minden helyzetben.[17]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A thai ételek készítésénél előszeretettel használják a csilipaprika fajtáit. A további ízeket a citromlé, citromfű, a friss koriander, bazsalikom, gyömbér, fekete bors, fokhagyma, tamarindlé, galangagyökér, kókusztej adja. Az ételek többsége friss alapanyagokból készül: zöldségből, halból, szárnyasokból, sertéshúsból. A tengerpart vidékén pedig a tenger gyümölcseiből is. Só helyett gyakran szardellából készült hallevet, szószt, vagy rákkrémet használnak. Rizst szinte a legtöbb étkezéshez esznek. A thai "enni" szó pontos szó szerinti jelentése: "rizst enni" (kin káo). A thaioknál népszerű a kínai konyha is.[20]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Kinnara-szobor
Wat Phrathat Doi Suthep, Chiang Mai
Wat Intharawihan, Samsen, Bangkok
Wat Thawonwararam, Kanchanaburi
Királyi Palota, Bangkok
Phanom Rung romjai
Sukhothai, Buddha
Pattaya Elephant Village
Búvár Ko Tao szigeténél
A Phangnga-öböl Krabi közelében
Ko Poda
Ao Nang Krabi környékén
A Maya-öböl Ko Phi Phi szigetén
Tengerpart, Ko Samui
Nam-Thok-Khlong-Chao vízesés, Ko Kut
Buddha-szobor a lépcsősor elején nágákkal, Pattaja
Sztúpák Ajutthaja romvárosában
Megrakott csónakok egy úszópiacon

Thaiföld ezerarcú országában összeolvad a Távol-Kelet minden színe és izgalma. Évezredes kultúrát őrző buddhista szentélyek, ősi kolostorok, pazarul díszített templomok, meseszerű paloták, merev arcú óriás Buddha-szobrok, csendes halászfalvak, pezsgő életű fürdőhelyek és az éjjel-nappal lüktető gigantikus metropolisz, Bangkok, adnak ízelítőt az ott élők világából. Népszerűek a fővárosban a girbegurba csatornák és az évszázados hagyományaikat őrző, nomád életmódot folytató hegyi törzsek romantikus települései.

2009-ben az idegenforgalomban Bangkok a második leglátogatottabb város volt a világon, Pattaya pedig a 19. helyezést érte el.[21]

A külföldi turisták körében a legnépszerűbb helyek Bangkokon és Pattayán túl az ország tengerpartjai, így Phuket és térsége, Hua Hin, Ko Samui és Ko Phangan szigete. Észak-Thaiföldön Chiang Mai.[22][23]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thai boksz, az ország nemzeti sportja. A mérkőzések kezdete előtt gyakran ram muaj bemutatót tartanak.

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföldi sportolók 7 aranyérmet szereztek az olimpiai játékokon, ebből négyet ökölvívásban és hármat női súlyemelésben.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időpont Magyar név Helyi név Megjegyzés
január 1. Újév Wan Khuen Pi Mai (วันขึ้นปีใหม่)  
február Mágha púdzsá Māgha Pūjā/Bucha (จัดงานวันมาฆบูชา) Buddhista ünnep
Április 6. Csakri-emléknap Wan Chakri (วันจักรี) az alapító I. Ráma ünnepe
Április 13.Április 15. Thai újév Songkran (จัดงานวันสงกรานต์)  
Május Vészák Visakha Bucha (Visakha Puja) (จัดงานวันวิสาขบูชา)
Május Mezőgazdasági ünnep Royal Ploughing Ceremony (วันพระราชพิธีพืชมงคล จรดพระนังคัลแรกนาขวัญ)[24] A rizs termesztésének kezdete
Május 1. A munka ünnepe Wan Raeng Ngan Haeng Chat (วันแรงงานแห่งชาติ)
Május 5. Királyi koronázási emléknap (Wan Chattra Mongkhon, วันฉัตรมงคล) IX. Ráma (Bhumibol király) megkoronázásának napja
Július 1. Az évközép ünnepe (Wan Yut Klang Pi Thanakhan, วันหยุดกลางปีธนาคาร)
Július 22. Aszalha púdzsá Asanha Bucha (จัดงานวันอาสาฬหบูชา) Buddhista ünnep
Július A Vassza kezdete Khao Phansa (เข้าพรรษา) A 3 hónapos esős évszak elejének ünnepe. A három holdhónapos elvonulás kezdete a théraváda gyakorlók körében
Augusztus 12. Anyák napja, a királynő sz.napja Wan Chaloem Phra Chonmaphansa Somdet Phranang Chao Phra Boromma Rachininat (วันเฉลิมพระชนมพรรษาสมเด็จพระนางเจ้าฯ พระบรมราชินีนาถ); Wan Mae Haeng Chat (จัดงานวันแม่แห่งชาติ) Szirikit jelenlegi királynő születésnapja
Szeptember A halottak napja Sat Thai (สารทไทย) Buddhista ünnep
Október A Vassza utolsó napja Ok Phansa (จัดงานออกพรรษา) Az esős évszak végének ünnepe
Október 23. Csulalongkorn-nap Wan Piyamaharat (วันปิยมหาราช) Chulalongkorn (Rama V.) halálának napja
November Kathin-ceremónia Thot Kathin (จัดงานวันทอดกฐิน) Buddhista ünnep
November Loi Krathong (A fény ünnepe) Loi Krathong (งานลอยกระทง) Nem munkaszüneti nap
December 5. A király születésnapja és az apák napja Wan Chaloem Phra Chonmaphansa Phrabat Somdet Phra Chao Yuhua, (วันเฉลิมพระชนมพรรษาพระบาทสมเด็จพระเจ้าอยู่หัว) Bhumibol Adulyadej (Rama IX.) jelenlegi király születésnapja
December 10 Az alkotmány napja (Wan Rattha Thammanun, วันรัฐธรรมนูญ)
December 31. Szilveszter Wan Sin Pi (วันสิ้นปี)  

Időszámítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföldön a buddhista időszámítás szerint is számolják az éveket, tehát a Gergely-naptárhoz képest 543 évvel előbbre vannak. A nap és a hónap azonban megegyezik a Gergely-naptár szerintivel. A thai hagyományos vagy hatórás óra egy tradicionális időmérési rendszer Thaiföldön, amelyet a hivatalos 24-órás időbeosztás mellett is használnak.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Világbank-adatbázis
  2. ^ a b c d Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007.
  3. ^ a b Lonely Planet: Thaiföld, 2004
  4. http://www.dnp.go.th/parkreserve/nationalpark.asp?lg=2
  5. Bővebben az események hátteréről: Demokráciapuccs Thaiföldön (Metazin, 2006. szeptember 28.)
  6. Thailand's king officially endorses new prime minister, Associated Press (Taipei Times), 2008. január 30.
  7. http://worldpopulationreview.com/countries/thailand-population/
  8. http://www.jagranjosh.com/general-knowledge/top-10-rice-exporting-countries-1317365152-1
  9. ^ a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/th.html
  10. http://www.bangkokpost.com/tourismreview2007/10.html
  11. CIA, 2012.
  12. CIA World Factbook
  13. Harris (2008) 163. o.
  14. Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 529. o.
  15. Promsak Jermsawatdi. 4, Thai Art with Indian Influences. Abhinav Publications, 59-78. o (1979. január 1.). ISBN 978-81-7017-090-7 
  16. ^ a b c d National Geographic: Thaiföld, 2010.
  17. ^ a b Lonely Planet: Thailand, 2004.
  18. Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998.
  19. Az üzleti kultúra enciklopédiája, Gemini Budapest Kiadó, 1998.
  20. Lonely Planet: Thailand 2004.
  21. http://blog.euromonitor.com/2011/01/euromonitor-internationals-top-city-destinations-ranking.html
  22. http://voices.yahoo.com/top-five-best-places-visit-thailand-these-places-3069618.html
  23. http://www.articledashboard.com/Article/The-5-Most-Popular-Tourist-Destinations-in-Thailand/543004
  24. Kurzer Artikel mit historischen Fotos von „Ersten Pflügen“ von 2bangkok.com (auf Englisch)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]