Thaiföld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thaiföldi Királyság
ราชอาณาจักรไทย
 Thaiföld zászlaja
Thaiföld zászlaja
 Thaiföld címere
Thaiföld címere
Nemzeti himnusz: Phleng Csat
LocationThailand.svg

Fővárosa Bangkok
é. sz. 13° 45′, k. h. 100° 29′
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
király Bhumibol Aduljadezs
kormányfő Jinglak Csinavat
Hivatalos nyelv thai

Tagság ENSZ, IMF, ASEAN, OIC (megfigyelő státusz)
Népesség
Népszámlálás szerint 65 981 659 fő (2010. július 1.)
Rangsorban 20
Becsült 65 444 371 fő (2005)
Rangsorban 20
Népsűrűség 127 fő/km²
GDP 2002
Összes 388,7 mrd (21)
Egy főre jutó 6 400 (63)
Földrajzi adatok
Terület 514 000 km²
Rangsorban 49
Víz 0,4%
Időzóna UTC (UTC+7)
Egyéb adatok
Pénznem Thai bát (THB)
Nemzetközi gépkocsijel T
Hívószám 66
Internet TLD .th

Thailand map CIA HU.png

Thaiföld délkelet-ázsiai ország. Keleten Laosz és Kambodzsa, délen Malajzia és a Thai-öböl (Sziámi-öböl), nyugaton az Andamán-tenger és Mianmar határolja. 1949. május 11-éig az ország hivatalos neve Sziám (thai: สยาม; ejtsd: szájám) volt. A thai (ไทย) népnevet gyakran rokonítják az azonos kiejtésű ’szabad’ (ไท) szóval, de a tágabb taj népcsoport nevével is összefügghet.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld domborzati térképe

Az ország földrajzi régiói különböznek egymástól természeti képüket, lakosságukat, gazdasági és társadalmi fejlettségüket tekintve.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország központi területe a Csaophraja folyó és mellékfolyóinak alföldje. Ettől északra hegyvidék terül el, itt találhatók a legmagasabb hegyek. Az ország legmagasabb pontja a Doi Inthanon 2565m-rel. Északkeleten a nagy kiterjedésű Khorat-fennsík található, majd azon túl a Mekong folyó alföldje. Délen a keskeny Kra-földszoros a Maláj-félszigetre vezet.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Thai-öbölbe ömlenek a központi alföld folyói. Északkeleten a Mekong-folyó vízgyűjtő területére terjed ki az állam. A Kra-félsziget nyugati partját az Andamán-tenger mossa. Az itteni sekély, tiszta vizű tengerben lévő szigetek az ország turizmusának fő célpontjai.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trópusi monszun, kiadós esőkkel, főként a nyári időszakban.

Az átlagos bangkoki középhőmérséklet januárban 25,8 °C, júliusban 28,4 °C. Az átlagos éves csapadékmennyiség 1351 mm.

Varánuszok időnként láthatóak a folyók és csatornák környékén

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország egy részén még trópusi dzsungel található, melyben az 50–70 m magas fákat liánok és indák szövevénye hálózza körül. A tengerparti területeken a különböző pálmafajták elsősorban a szigeteken a legelterjedtebb növények, némelyik közülük a 40-50 méteres magasságot is eléri. Thaiföld állatvilága is rendkívül változatos. Az ország legismertebb emlőse az elefánt, melyet manapság már egyre ritkábban használnak munkaállatnak. Ezen kívül még előforduló - de inkább csak a védett Nemzeti parkokban - vadonélő állatok: tapír, tigris, törpevidra, gaur, vaddisznó, szarvasfélék. A majom (makákó) sokfelé látható.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Thaiföld élővilága

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföldön nemzeti parkok kiterjedt hálózatát alakították ki.[1]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO két tájat ismert el természeti világörökségnek (és három másik helyszínt kulturálisként):

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vat Csai Vattanaram maradványai Ajutthaja történelmi emlékparkjában

Thaiföld történelmét a hagyomány szerint a rövid életű (1238–1368) Szukhothai-királyságig vezetik vissza, melyet a 14. század közepétől az Ajutthaja-királyság követett. A következő négy évszázad alatt az Ajutthaja-királyság terjeszkedése révén megalakult Sziám, melynek határai az északi Lannathai-királyság kivételével nagyjából megegyeztek a mai Thaiföldével. Habár Ajutthajának voltak kapcsolatai európai hatalmakkal, történelmét alapvetően kínai és indiai befolyások határozták meg. Az 1750-es évektől kezdve a burmai hadsereg számos támadást indított Ajutthaja ellen, végül 1767-ben sikerült elfoglalniuk a várost és elűzni a királyi családot. A következő évtizedben Takszin tábornok, aki 1769-ben királlyá koronáztatta magát, újraegyesítette a feldarabolt országot, és kiűzte a burmaiakat. Az őt követő I. Ráma (1782–1809), a mai napig uralkodó Csakri-dinasztia első királya megalapította az új fővárost, Bangkokot (thai nevén Krung Thep) a Csaophraja folyó partján. A fokozódó európai nyomás ellenére az uralkodók jó diplomáciai érzékének és a francia-brit ellentétnek köszönhetően Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, mely soha nem vált nyugat-európai nagyhatalom gyarmatává. Az 1932-es vértelen forradalom után Thaiföld alkotmányos monarchiává vált, a következő hatvan éven keresztül azonban a rövid életű demokratikus kormányokat katonai puccsok döntötték meg, és javarészt katonai diktátorok vezették az országot. 1992-ben országos tüntetések következtében a katonai diktátor lemondott hatalmáról. 1992 és 2006 között demokratikusan választott kormányok váltották egymást, 2006. szeptember 19-én azonban Szonthi Bunjaratkalin tábornok vezetésével katonai puccs döntötte meg Thakszin Csinavat miniszterelnök hatalmát.[2] A 2007. decemberi választások eredményeként hatalomra jutott Népi Erő Pártja (PPP) 2008. január 21-én ülésezett először a parlamentben. A párt vezetőjét, Szamak Szuntharavetet január 28-án a parlament megválasztotta miniszterelnöknek (310 szavazatot kapott a demokrata párt jelöltjére adott 163 vokssal szemben), s egy nappal később a király be is iktatta.[3] Kormányfőként szeptember 9-éig állt az ország élén – akkor ugyanis a bíróság elítélte, amiért miniszterként is pénzt fogadott el egy főzőműsorban való részvételért. A tüntetések nyomán az Alkotmánybíróság 2008. december 2-án feloszlatta a Népi Erő Pártját, és Csavarat Csanvirakun (az előbbi pártból kivált Nevin Barátai Csoport frakció tagja) rövid ügyvivői működése után december 17-én a demokrata Aphiszit Vetcsacsiva foglalta el a kormányfői széket, akit 2011. július 4-én, a választást követően Jinglak Csinavat váltott.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete (a Nemzetgyűlés két kamarájának közös üléshelye) Bangkokban
Képviselők a Nemzetgyűlés üléstermében

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A király, IX. Ráma portréja mindenfelé látható az országban. A képen az út felett.

Thaiföld alkotmányos monarchia. Az Alkotmány értelmében az uralkodónak kevés közvetlen hatalma van, legfontosabb szerepe a nemzeti identitás és egység megtestesítése valamint a thai buddhizmus védelmezése. A jelenleg uralkodó királyt, Bhumibol Aduljadezst (IX. Ráma) hatalmas tisztelet övezi országszerte, melyet egyes alkalmakkor politikai válsághelyzetek megoldására is felhasznál. Az uralkodó kritizálása vagy kigúnyolása bűncselekménynek számít, melyet szigorúan be is tartatnak. A végrehajtó hatalmat gyakorló kormányt a miniszterelnök vezeti, akit az uralkodó jelöl ki a Nemzetgyűlés alsó házának többséggel rendelkező pártjából vagy pártkoalíciójából.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvényhozó hatalmat a kétkamarás Nemzetgyűlés (รัฐสภา, Rathaszapha) gyakorolja, mely az 500 fős Alsóházból (สภาผู้แทนราษฎร, szapha phuthen ratszadon) és a 200 fős Szenátusból (วุฒิสภา, vuthiszapha) áll. Mindkét ház képviselőit a nép közvetlenül választja, a Szenátus tagjait 6, az Alsóház tagjait pedig 4 évre. A Szenátus tagjai nem viselhetnek kormányzati tisztséget és nem lehetnek párttagok.

A bírói hatalom többszintű. Az alkotmánybíróság csak egy jól körülhatárolt alkotmányossági kérdéskörben dönt. Tagjait a Szenátus javaslata alapján az uralkodó jelöli.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thailand provinces.png
A főváros, Bangkok egy részlete
A déli nagyváros, Hat Yai egy képe
Pattaja egy utcaképe

A mai közigazgatás tartományokból, kerületekből, városokból és falvakból áll. A 76 tartomány 5 régióban található.

Észak

  1. Csiangmai (เชียงใหม่)
  2. Csiangraj (เชียงราย)
  3. Kamphengphet (กำแพงเพชร)
  4. Lampang (ลำปาง)
  5. Lamphun (ลำพูน)
  6. Mehongszon (แม่ฮ่องสอน)
  7. Nakhonszavan (นครสวรรค์)
  8. Nan (น่าน)
  9. Phajau (พะเยา)
  10. Phetcsabun (เพชรบูรณ์)
  11. Phicsit (พิจิตร)
  12. Phitszanulok (พิษณุโลก)
  13. Phre (แพร่)
  14. Szukhothai (สุโขทัย)
  15. Tak (ตาก)
  16. Uthaithani (อุทัยธานี)
  17. Uttaradit (อุตรดิตถ์)

Északkelet (Iszán)

  1. Amnatcsaröen (อำนาจเจริญ)
  2. Buriram (บุรีรัมย์)
  3. Csajjaphum (ชัยภูมิ)
  4. Kalaszin (กาฬสินธุ์)
  5. Khonken (ขอนแก่น)
  6. Löj (เลย)
  7. Mahaszarakham (มหาสารคาม)
  8. Mukdahan (มุกดาหาร)
  9. Nakhonphanom (นครพนม)
  10. Nakhonratcsaszíma (นครราชสีมา)
  11. Nongbualamphu (หนองบัวลำภู)
  12. Nongkháj (หนองคาย)
  13. Rojet (ร้อยเอ็ด)
  14. Szakonnakhon (สกลนคร)
  15. Sziszakét (ศรีสะเกษ)
  16. Szurin (สุรินทร์)
  17. Ubonratcsathani (อุบลราชธานี)
  18. Udonthani (อุดรธานี)
  19. Jaszothon (ยโสธร)

Közép

  1. Angthong (อ่างทอง)
  2. Ajutthaja (พระนครศรีอยุธยา)
  3. Bangkok (กรุงเทพฯ)
  4. Csainat (ชัยนาท)
  5. Kancsanaburi (กาญจนบุรี)
  6. Lopburi (ลพบุรี)
  7. Nakhonnajok (นครนายก)
  8. Nakhonpathom (นครปฐม)
  9. Nonthaburi (นนทบุรี)
  10. Pathumthani (ปทุมธานี)
  11. Phetcsaburi (เพชรบุรี)
  12. Pracsuapkhirikhan (ประจวบคีรีขันธ์)
  13. Ratcsaburi (ราชบุรี)
  14. Szamutprakan (สมุทรปราการ)
  15. Szamutszakhon (สมุทรสาคร)
  16. Szamutszongkhram (สมุทรสงคราม)
  17. Szaraburi (สระบุรี)
  18. Szingburi (สิงห์บุรี)
  19. Szuphanburi (สุพรรณบุรี)

Kelet

  1. Csacsongszau (ฉะเชิงเทรา)
  2. Csanthaburi (จันทบุรี)
  3. Csonburi (ชลบุรี)
  4. Pracsinburi (ปราจีนบุรี)
  5. Rajong (ระยอง)
  6. Szakeo (สระแก้ว)
  7. Trat (ตราด)

Dél

  1. Csumphon (ชุมพร)
  2. Krabi (กระบี่)
  3. Nakhonszíthammarát (นครศรีธรรมราช)
  4. Narathivát (นราธิวาส)
  5. Pattani (ปัตตานี)
  6. Phangnga (พังงา)
  7. Phattalung (พัทลุง)
  8. Phuket (ภูเก็ต)
  9. Ranong (ระนอง)
  10. Szatun (สตูล)
  11. Szongkhla (สงขลา)
  12. Szuratthani (สุราษฎร์ธานี)
  13. Trang (ตรัง)
  14. Jala (ยะลา)

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld etnikai térkepe
Iskoláslányok

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakossága 67 millió fő, ezzel a világ 20. legnépesebb országa.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buddhista szerzetes
"Hosszú nyakú" Karen-törzsi asszony az ország északi részén

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld lakosságának legnagyobb részét különféle tai nyelveket beszélő népek alkotják. Ezek között a legnagyobb számban a közép-thai, az északkelet-thai, a lao, az észak-thai és a dél-thai fordulnak elő. A közép-thaiok régóta domináns szerepet játszanak az ország politikai, gazdasági és kulturális életében, annak ellenére, hogy a lakosságnak csak egy harmadát teszik ki, és számban az észak-thaiok felülmúlják őket. Az oktatási rendszernek és a nemzeti öntudat kialakulásának következményeként már sokan saját dialektusuk mellett közép-thaiul is tudnak.

Az ország nem tai nyelvet beszélő kisebbségei közül a legnagyobb a kínai, akik a lakosság mintegy 15%-át teszik ki és az ország minden területén megtalálhatók. Az ország történelme során számukhoz képest nagyon nagy gazdasági szerepet játszottak. Legtöbbjük teljesen beilleszkedett a thai társadalomba. További kisebbségek: maláj, mon-khmer és különböző hegyi törzsek. A vietnami háború után sok menekült települt le az országban, elsősorban az északkeleti régiókban.

A legutóbbi népszámlálás (2000) szerint a lakosság 94,6%-a théraváda buddhista. A második legelterjedtebb vallás az iszlám 4,6%-kal. Néhány provinciában és településen délen muszlim többség él. A muszlim közösségek általában elkülönülnek a nem muszlimoktól. A harmadik legelterjedtebb vallás a kereszténység, de ez a lakosság 0,7%-t jelenti csak.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rizsföld palmira-pálmákkal Phetchaburi közelében. Thaiföld a világ legnagyobb rizsexportőre.[4]
Gyári dolgozók, Chachoengsao

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld GDP-je 2005-ben 560,7 milliárd dollár volt. A thai gazdaság növekedése 2003-ban és 2004-ben évi 6% fölött maradt.

Thaiföld legfontosabb természetes erőforrásai az ón, gumi, földgáz, volfrám, faanyag, ólom, hal, gipsz, lignit, fluor és a művelhető földterület.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld a világ első számú rizsexportőre, évi 6,5 millió tonnával. A rizs a legfontosabb mezőgazdasági termék az országban. Thaiföldön a művelésre alkalmas földterületek aránya 27,25%, mely a legmagasabb a régióban. A művelhető földterületek 55%-át rizstermesztésre használják. Gyümölcs exportja is jelentős (kókuszdió, ananász).

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fontosabb iparágak közé tartozik az elektronikus eszközök, számítógép-alkatrészek, építőanyagok és gépjárművek gyártása. Thaiföld a délkelet-ázsiai autógyártás egyik központja. A legjelentősebb a Toyota és a Ford termelése. Míg a turizmus Thaiföld GDP-jének mintegy 7%-át adja. [5]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld exportja meghaladja az évi 226 milliárd dollár értéket [6]. A legfontosabb exporttermékek a rizs, a textil és a lábbelik, halászati termékek, gumi, ékszerek, gépjárművek, számítógépek és elektronikus eszközök. Importtermékek: nyersanyagok, fogyasztási cikkek, üzemanyag stb.

Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben)[7]:

  • Export: Kína 11.7%, Japán 10.2%, USA 9.9%, Hong Kong 5.7%, Malajzia 5.4%, Indonézia 4.9%
  • Import: Japán 20.0%, Kína 14.9%, Egyesült Arab Emírségek 6.3%, Malajzia 5.3%, USA 5.3%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld közútjai szélesek és jó minőségűek

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Thaiföld vasúti közlekedése

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kéz összetevése (wai) kifejezhet üdvözletet, köszönetet, tiszteletadást, imát. A thai emberek alázatát és udvariasságát mutatja.
Klasszikus thai tánc
A szellemházakat (az előtérben) a rossz szellemek távol tartására használják. Szinte minden buddhista háznál alkalmazzák.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A thaiföldi iskolarendszer első hat éve elemi szinten folyik, ezt követi hat évnyi másodfokú, majd harmadfokú iskola. Sokszor viszont kilenc évnél kevesebb az iskolában eltöltött idő.

Thaiföld egyetemei közül kettő, a Thammasat és a Chulalongkorn, Ázsia legjobb egyetemei közé tartozik.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO a kulturális világörökség listájára az alábbi thaiföldi helyszíneket vette fel:

  • Szukhothaj történelmi városa és a csatlakozó történelmi települések;
  • Ajutthaja történelmi városa és a csatlakozó történelmi települések;
  • Bancsiang régészeti lelőhelye.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos zenekar neve pí-pat. A hangszerek közé tartozik a pí, egy fafúvós eszköz, amely egy hasonló indiai hangszer rokona. A pin egy gitárhoz hasonló húros hangszer. A ranatek egyféle xilofon bambuszbillentyűkkel. A khong-vong-jaj kör alakban elrendezett csengettyűkből áll. A ta-pon: kétfejű kézi dob.

A modern thai zene egyik képviselője Sek Loso rockénekes. További híres rockzenekar a Carabao. Az együttes elegyét adja a heavy metalnak és a thai klasszikus zenének. A thai fiatalok között népszerűek még a szerelmes dalokat éneklő fiúzenekarok.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A thai ételek készítésénél előszeretettel használják a csilipaprika fajtáit. A további ízeket a citromlé, citromfű, a friss koriander, bazsalikom, gyömbér, fekete bors, fokhagyma, tamarindlé, galangagyökér, kókusztej adja. Az ételek többsége friss alapanyagokból készül: zöldségből, halból, szárnyasokból, sertéshúsból. A tengerpart vidékén pedig a tenger gyümölcseiből is. Só helyett gyakran szardellából készült hallevet, szószt, vagy rákkrémet használnak. Rizst szinte a legtöbb étkezéshez esznek. A thai "enni" szó pontos szó szerinti jelentése: "rizst enni" (kin káo). A thaioknál népszerű a kínai konyha is. [8]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföld ezerarcú országában összeolvad a Távol-Kelet minden színe és izgalma. Évezredes kultúrát őrző buddhista szentélyek, ősi kolostorok, pazarul díszített templomok, meseszerű paloták, merev arcú óriás Buddha-szobrok, csendes halászfalvak, pezsgő életű fürdőhelyek és az éjjel-nappal lüktető gigantikus metropolisz, Bangkok, adnak ízelítőt az ott élők világából. Népszerűek a fővárosban a girbegurba csatornák és az évszázados hagyományaikat őrző, nomád életmódot folytató hegyi törzsek romantikus települései.

2009-ben az idegenforgalomban Bangkok a második leglátogatottabb város volt a világon, Pattaya pedig a 19. helyezést érte el.[9]

A külföldi turisták körében a legnépszerűbb helyek Bangkokon és Pattayán túl az ország tengerpartjai, így Phuket és térsége, Hua Hin, Ko Samui és Ko Phangan szigete. Észak-Thaiföldön Chiang Mai.[10][11]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thai boksz, az ország nemzeti sportja. A mérkőzések kezdete előtt gyakran ram muaj bemutatót tartanak.
Searchtool right.svg Lásd még: Thaiföldi labdarúgó-válogatott

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Thaiföld az olimpiai játékokon

Thaiföldi sportolók 7 aranyérmet szereztek az olimpiai játékokon, ebből négyet ökölvívásban és hármat női súlyemelésben.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • január 1. – újév
  • február/március – Magha Puja, Buddha megvilágosodása
  • április 6. – Csakri-emléknap, az alapító I. Ráma ünnepe
  • április 13–15. – thai újév
  • május 1. – a munka ünnepe
  • május 5. – IX. Ráma (Bhumibol király) megkoronázásának napja
  • augusztus 12. – Szirikit királynő születésnapja, anyák napja
  • október 23. – Csulalongkorn-nap, V. Ráma halálának napja
  • december 5. – IX. Ráma születésnapja (*1927)
  • december 10. – az alkotmány napja
  • december 31. – szilveszter

Időszámítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thaiföldön a buddhista időszámítás szerint is számolják az éveket, tehát a Gergely-naptárhoz képest 543 évvel előbbre vannak. A nap és a hónap azonban megegyezik a Gergely-naptár szerintivel. A thai hagyományos vagy hatórás óra egy tradicionális időmérési rendszer Thaiföldön, amelyet a hivatalos 24-órás időbeosztás mellett is használnak.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Thaiföld témájú médiaállományokat.